Home Characters Contacts More blogs

2014. november 23., vasárnap

#19. - Pont olyan gyönyörűen mutat rajtad, mint ahogy azt elképzeltem

Dear readers
Újabb résszel jelentkezem, pár hét kihagyás után. Mint már külön posztban említettem, gépem nem a legszebb korszakát éli most, néha úgy dönt, hogy megy és néha pedig úgy, hogy nem. Ezért kitaláltam azt, hogy akkor rakom fel a soron következő részt, ha az azutáni már készen van. Teljesen "egészségesnek" pedig akkor merem majd mondani, ha lesz benne új aksi. Egyébként eddig kedvenc részeim közé tartozik ez, remélem nektek is fog tetszeni.:)♥ A következővel jelentkezem, amint megírtam a huszonegyedik fejezetet.(: Jó olvasást Babies!:*♥xx.
Patricia F.
Harry Styles


2013. február 28.
Miután kiböktem a kis kávéházban Louisnak, hogy beleszerettem Alexába, a fiút nem lehetett megállítani. Kérdések hadával lepett el; mikor, hogyan történt, mikor döbbentem rá, hogy szeretem, majd megkaptam azt, hogy nem szabadna Niall barátnőjébe szerelmes lennem. Utána pedig elhallgatott, sokáig hallgattunk, végül pedig átérezte helyzetem, hogy milyen is lehet nekem most. S valóban megkönnyebbültem, ha csak minimálisan, de egy picit akkor is, mely már jobb érzés. Sokáig beszélgettünk vele erről, lelkére kötöttem, hogy nem mondhatja el neki, s abba is beavattam, hogy rajta kívül nővérem tud minderről. Úgy vettem észre, hogy Louis tudomásul vett mindent, és teljesen ledöbbent a hír hallatán, miszerint Alexa csavarta így el a fejem. Azt mondta, hogy más körülmények között, nagyon örült volna neki, hogy szerelmes vagyok, de így sajnos ezzel nem tud mit kezdeni. Megígérte, hogy mellettem áll, nem szól senkinek és, hogy segít. Segít bármiben, mert tudja, hogy elég nehéz időszakban élem az életem, és egy ilyet nem lehet egyhamar kiheverni, avagy elfelejteni.
Utána visszamegyünk, az ajtó előtt jó éjszakát kívánunk egymásnak, majd mindketten bemegyünk. Leveszem a kabátom, lerúgom a cipőm, és besétálok a nappaliba. Gemma pizsamában a kanapén ül, és a tévét nézi, érkezésemre felkapja a fejét.
- Elmondtad neki? – kérdezi, én pedig bólintok, majd fáradtan lerogyok mellé, habár tudom, hogy nem kéne, mert nem tudom, miből fogok erőt gyűjteni, ahhoz, hogy még elmenjek fürdeni, majd bedőljek az ágyba. – Mit szólt?
- Először kifaggatott, én pedig elmondtam neki mindent. Aztán tépelődött, hogy miért pont Niall csajába kellett beleszeretnem. Végül pedig meghallgatott, hogy mennyire nehéz ez nekem.
- Tudtam, hogy Louis jól fogja kezelni, és nem csinál ügyet belőle. Jó, hogy elmondtad neki! És te is megkönnyebbültél… nem?
- De igen.
- Akkor jó. Na, menj, fürödj le, utána pedig, szerintem aludhatunk. Én fáradt vagyok, és ahogy elnézem, te is.
- Jó. Csak, akkor húzz fel, vagy valami, mert magamtól nem bírok felállni – motyogom csukott szemmel, és bár nem látom, de érzékelem, hogy Gemma feláll, megfogja a kezem, és felránt a kanapéról. Elindulok a fürdőszobába, gyorsan lefürdök, utána pedig tiszta alsót veszek, és bedőlök nővérem mellé az ágyba. Betakarózom, és a bal oldalamra fordulok, hogy rálássak Gemmára. Elteszi a telefonját, aztán leoltja a kis lámpát, és befészkeli magát mellém.
- Jó éjt Hazz – mondja és ad egy puszit is.
- Jó éjt – válaszolom, majd átkarol.

2013. március 04.

Kómásan ébredek, a fejem majd’ kettészakad. Először meg sem bírok moccanni, és komoly erőfeszítésbe kerül a hátamra fordulni, mostani hason fekvő helyzetemből. Szerencsésen a párnát is lelököm, így morgolódva tapogatok a másikért, de csukott szemmel nem nagyon találom. Kinyitni a szemeimet, pedig kész hiba volt; este nem húztam be a függönyöket, és a reluxát se le, így bejön a világosság, noha szürke az ég, még köd is van.
Muszáj lejutnom gyógyszerért – gondolom, mert ezzel a fejfájással tényleg nem lehet bírni. Kezeimmel támaszként felnyomnám magam ülő helyzetbe, de a jobb tenyerembe bele nyílal a fájdalom, így visszazuhanok a matracra. Iszonyat fájdalom keletkezik az említett ponton, elkerekedett szemekkel meredek a begipszelt kezemre. Most már komolyan, halványlila gőzöm sincs a történtekről, és a fejfájás eltörpül amellett, amit a kezemben érzek. Nagyon gyorsan meg kell keresnem valakit, hogy mondja el mi történt, mert magamtól nem fogok rájönni. És valami fájdalomcsillapító is nagyon jól jönne. Sietősen felülök és körülnézek. A ruháim a földön hevernek, a takaró a lábam között teljesen meg van csavarodva, és lepedőt is felgyűrtem.
Azzal már tisztában vagyok, hogy tegnap valami nagy buli lehetett, és eléggé sokat ihattam. Ám az egyelőre még homályos, hogy hol is voltam, és kikkel. Aztán az eszembe ötlik, és nagyon megijedek, hogy talán valami baromságot csináltam – többek között a kezemmel is valamit, ami még mindig piszkosul fáj –, és talán hagytam magam valami lánynak. Remélem nem, mellettem nem fekszik senki, az éjjeli szekrényen nincs cetli a nevével, és a számával, úgy hogy remélem semmi ilyen nem történt. Lábaimat kihelyezem a puha szőnyegre, majd felállok, és a fürdőbe megyek. Idefent nem találok semmilyen gyógyszert, kénytelen vagyok lecaplatni a konyhába. A hideg csempe és a talpam nem éppen legjobb barátok, így megszaporázom a lépteim. A nappaliba befordulva Louist pillantom meg elsőnek, a kanapén ül, s a tévét nézi.
- Ah, csak hogy felkeltél. Hogy van a kezed?
- Louis, mondd, hogy te tudod, mi történt, mert a kezem kurvára fáj.
- Akkor előbb inkább vegyél be egy gyógyszert, utána pedig gyere ide a kávéddal és elmesélek mindent, ha te nem emlékeznél rá.
Teszem, amit mondd, beveszem a kikészített gyógyszert, aztán rá melegítek a csupor kávéra, majd, úgy ahogy van, feketén sietek vissza Louishoz. Leülök mellé, és közben a sötét színű koffein bombába kortyolok.
- Kezdhetem?
- Igen!

2013. március 03.

Ma van Alexa szülinapja! Egész nap rengeteget dolgoztunk a srácokkal, díszítettünk, tortáért mentünk, és körbe telefonáltunk, kikre számíthatunk biztosan, az esti meglepetés partyn. A buli ötlete tőlem származik, melyre büszke is vagyok. Így a főszervező is én lettem. A buli előtt egy órával, izgatottan készülődök, szeretnék jól kinézni. Megfürödtem, hajat szárítottam, most pedig alsóban állok a szekrényem előtt, s vizslatom tartalmát. Végül leveszem a válfáról a fehér alapon, apró fekete pöttyös ingem, fekete farmert veszek elő, barna, bőr övvel, és egy fekete kabátot, mely jól passzol a kiválasztott ruhadarabokhoz. Gyorsan felöltözök, majd a fürdőbe sorolok, és fújok magamra kedvenc parfümömből. Az egész fürdőszobát belengi az illat, ahogy engem is, így visszarakom a helyére az üveget, majd kiszambázok a tükröm elé. A hajamba szántok egy utolsót, majd telefonomat a pénztárcámmal együtt a zakóm belső zsebébe mélyesztem, s leindulok. Odalent már Louis és Liam lent van.
- Beszéltetek Niallel? – kérdezem.
- Igen – feleli Liam felnézve a telefonjából. Küldtem neki egy sms –t. Azt válaszolta, hogy most vannak Alexáéknál. Átöltöznek, majd ír megint, ha indulnak.
- Oké, nincs sok időnk. ZAYN! – ordítok fel hiányzó bandatársunknak. – Indulnunk kell!
- Mindjárt jövök! – kiáltja, vissza én pedig addig a konyhába megyek és iszok egy pohár vizet.
- Hívtam taxit, nem sokára megérkezik – jön utánam Louis, én pedig bólintok és visszarakom a poharat a szekrénybe. – Izgulsz?
- Egy kicsit. Remélem, tetszeni fog neki!
- Az biztos! Kitettél magadért Harry, és ez jó pont, hogy te csináltad. Hidd el biztos, hogy örömet okozol neki.
- Nagyon remélem – mosolyodok el. – ZAYN!
- Jövök már, itt vagyok – szalad le és megáll a folyosón, majd a nyitott nappali ajtón néz be ránk. – Mehetünk!
A taxi már kint vár, beülünk, én előre, a fiúk meg hátra épp, hogy beférnek. Lediktálom a címet, s nem sokára, már ott is vagyunk. Fizetek, majd a srácokkal besietünk a szórakozóhelyre, melyet kibéreltünk. Hosszú sor áll a bejárat előtt, két biztonsági őr ellenőrzi a meghívókat, nehogy valaki olyan is bejusson, akit nem hívtunk meg, vagy esetleg nem szívesen látnánk ezen a zártkörű rendezvényen. Intünk a biztonságiaknak, akik csak biccentenek, és be is engednek, majd tovább foglalkoznak a többi vendéggel. Odabent már vannak páran, köszönünk, a srácok le is válnak tőlem. Én nem állok le beszélgetni, hanem a konyharészlegre sietek, ahol megkérdezem a szakácsot, minden rendben van –e a tortával. Miután megbizonyosodok, hogy minden oké a süteménnyel, kimegyek, majd a pultból szemlélődve mérem fel a terepet. Át megyek a dj pulthoz, ahol megtalálom Zaynt is, a dj –vel beszélget zenékről. Közben kapok egy mikrofont, és egy kis csendet kérek.
- Mindenkit szeretettel köszöntök! Örülök, hogy eljöttetek. A szülinaposunk, ha minden igaz már erre tart. Nem sokára kapok egy sms –t… - és amint kimondom, rezegni kezd a telefonom a zsebemben, én pedig izgatottan előhúzom. És csakugyan, Nialltől jött, hogy itt vannak kint. – Mindenki bújjon el, itt vannak! – mondom még gyorsan, lerakom a mikrofont, majd lenyomom az összes kapcsolót és lerohanok középre. Csoda, hogy nem esek el, végül megkapaszkodok Louisban, aki csak vigyorogva összedörzsöli a kezeit.
- Niall, ne már, hol vagyunk? Most már nézhetem?
- Neem, még nem. Szólok. Nehogy less!
Niall a telefonja kijelzőjével ránk világít, majd vigyorogva bólint, és elengedi Alexa fejét. Ekkor felkapcsolódnak a fények, és egyszerre ordítjuk, hogy, „Meglepetéés! Boldog szülinapot!”.
Alexának először meglepett, majd meglepettből egy csapásra boldog lesz az arckifejezése. Mogyoróbarna szemei rám ugranak, majd átszeli a kettőnk közötti lévő távolságot és a nyakamba veti magát. Nevetve fonom a kezeim a dereka köré, fejemet hajába temetem, mely, mint mindig, most is isteni citrom, s menta illatú. Szorosan ölel át, én pedig a fellegekben érzem magam; egyből a nyakamba vetette magát, az enyémbe, s nem a barátjáéba. Olyan, mintha az én barátnőm lenne, az érzés, mely eltölt leírhatatlan. Azt kívánom, bár sose érne véget a pillanat, de tudom, hogy ez lehetetlen.
- Boldog szülinapot! – súgom fülébe és puszit nyomok az arcára.
- Köszönöm Harry! – húzódik el tőlem szélesen mosolyogva, majd észbe kap, a hajába túr, és visszaszalad Niallhöz. Niall pedig csak mosolyogva az ölébe kapja (pont úgy, mint én tettem), átöleli (ahogy az előbb még én), és a fülébe suttog mosolyogva, ahogy ezt neki kell. Mert a barátja. A jókedvemről ennyit. Lehet, az lenne a legjobb, a leinnám magam, hogy ne emlékezzek az estéből semmire. Hisz’ Alexa úgyis a pasijával lesz, nem? Én pedig jobb eséllyel találok egy olyan lányt, akivel egy picit is feledtetni tudok.
Nem! Nem kell nekem semmilyen lány, csak Alexa. És eldöntöttem, hogy meg fogok érte küzdeni. Nem fogom ezt feladni. Jó barátok vagyunk, nem kéne ezt elrontani. Maradok az alkoholnál. Azért senki sem haragudhat, nemde?
A szerelmespárt ellepi a tömeg, én pedig ott állok, ahol eddig is, egymagam, s figyelem a végtelen boldognak tűnő lányt, akinek sikerült örömöt okoznom ezzel a meglepetés partyval. Kár, hogy még azt sem tudja, hogy az egészet én találtam ki, és én is hoztam össze. Háromszázhatvan fokos fordulatot veszek, és egyenesen a bárpulthoz masírozok, ahol kikérem az első pohár finom vodkám.
Mikor kezd elvegyülni a tömeg, már a harmadik vodkámnál tartok, majd úgy döntök, odaadom az én ajándékom Alexának. Egy hete, vagy talán kettő, találtam az utcán egy nyakláncot, melyet elvittem egy ékszerészhez, lecseréltettem a láncát, s megtisztítattam a kis medált. Gyönyörű nyaklánc, egy szál rózsa kíséretével szerintem tökéletes lesz odaadni, Louis és Gemma is így vélelkedett, vagyis biztos voltam ebben. A rózsát, mely eddig a konyhában egy kis vázában pihent, kiveszem, előveszem a kis dobozt, s Alexa felé indulok meg, aki Gemmával nevet. Megállok nővérem mellett, aki felnéz rám, majd mosolyogva bólint egyet, s kettesben hagy minket a gyönyörűséggel. Félek, hogy a kisebb alkohol mennyiség hatására, melyet már legurítottam torkomon, valami baromságot mondok, végül mégis szólásra nyitom a számat.
- Boldog szülinapot… gyönyörűm! – mondom, s átnyújtom a rózsát, és a kis bársonyos, kék dobozkát, melyben a nyaklánc pihent.
- Ó, Hazz, nem kellett volna! – torzul el az arca, de azért mosolyog, én pedig hirtelen felindulásból magamhoz húzom és szorosan átölelem.
- Dehogynem gyönyörűm, születésnapod van – súgom fülébe, s egy puszit nyomok arcára. Mikor szemeibe nézek, azok csillognak, az én hasam pedig görcsbe rándul, nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire szép. Lenéz a dobozkára, majd óvatosan felnyitja. Szemei elkerekednek, majd könnybe lábadnak, én pedig el nem tudom képzelni, miért akar sírni. Valami rosszat tettem?
- Ez…
- Nem tetszik?
- Viccelsz Harry? Ez meseszép! Én… ezt, el sem fogadhatom. Gyönyörű – simítja meg óvatosan, az én ajkaim pedig széles mosolyra húzódnak.
- Nos, akkor feltehetem? – kérdezem, majd kiveszem a láncot, ő pedig mosolyogva megfordul. Haját megfogom, s elsimítom nyaka elől, így egyik oldalt fedetlen lesz, én pedig alig tudom leküzdeni azt az óriási kísértést, hogy ne csókoljam meg a nyakát. A láncot felhelyezem, becsatolom, ő pedig visszaengedi a haját, és felém fordul. – Pont olyan gyönyörűen mutat rajtad, mint ahogy azt elképzeltem – mondom, ő pedig a karjaim közé bújik, fejét a mellkasomra fekteti, kezeivel pedig szorosan körbeöleli derekam. Gondolkodás nélkül vonom én is ölelésbe, s mélyet sóhajtok, majd puszit nyomok feje búbjára, fejem az övének támasztom, s lehunyom szemeim.
*
Nem tudom hány óra lehet, és hogy mennyit ittam, annyi biztos, hogy előttem egy igen csinos lány rázza nekem a fenekét, én pedig röhögve figyelem. Az elmúlt órákban sokat vedeltem, nem egészen vagyok magamnál, valami kis halk hang kiáltja, hogy ezt a lányt azon nyomban el kellene tolnom magamtól, ám nem hallgatok rá. Élvezem, hogy figyelem irányul rám, ráadásul egy igen csinos csaj döntött úgy, hogy foglalkozik velem, én pedig hülye lennék, ha nem élvezném. Noha az nem világos, hogy egyik részem miért is szeretne tiltakozni; szingli vagyok, fiatal és őrült, nem egyszer volt már ilyen. Úgy érzem, elfejtettem valamit, ami miatt nem kéne ezt élveznem, de sehogy sem jövök rá, hogy mit. Jelenleg nincs belőle problémám, de lehet, hogy később lesz, a gond mégis az, hogy ez még most nem egészen izgat.
Figyelmemet visszairányítom a lány felé, aki ravaszul mosolyogva néz rám, majd szemben velem az ölembe helyezkedik, kezeit pedig vállamra helyezi, majd csak egyszerűen lesmárol. Meglepődök egy picit, de hagyom, hogy csak úgy történjenek az események, s visszacsókolok. Körülünk eltűnik az összes ember, csak mi maradunk a széken ülve, csókolózva. Erőszakos lány, érzem, hogy többet akar, ám én most ezzel így pont meg vagyok elégedve, noha nem mondom, nem lenne jó félrevonulni egy picit. De maradok ültömben, hiszen ő is az ölemben ül. Elválik tőlem, ingem gallérját félrehúzza, majd ajkait nyakamra illeszti, s forró csókokkal kezdi behinteni. Tetszik a dolog, élvezem, amit művel, s megálljt sem tudok már mondani kis barátomnak, aki rögtön reagál a lány mozdulataira. Oké, régen voltam csajjal, és meg is van az indok, hogy miért, csak ez az, ami nem jut eszembe. Nem bírok rájönni, az alkohol teljesen megbénít, nem csak a gondolkodásban, hanem a mozgásban is.
A lány, felhúz a székről, s megindul valamerre, közben továbbra is rázza a csípőjét a zene ütemére, ami nagyon tetszik. Szexi, formás lábai vannak, fenekei kerekek, és kedvem lenne belemarkolni. Behúz a táncoló tömegbe, majd hozzám simul és az alsó ajkamba harap. Egyre jobban beindít, ahogy játszadozik velem. Pörgős szám szól a hangszórókból, mindenki ugrál körülöttünk és a dj –vel együtt kiabálja a szöveget, és rájövök, hogy valószínűleg a pult mögött Zayn van. Teljesen elfeledkezem az emberekről körülöttünk, és őszintén nem is érdekel, hogy mennyien látnak ebben az elvetemült állapotban. A vérem valószínűleg alkohollá változott, már a buli kezdete ót, és arra gondolván, hogy a lány is ilyen hasonló állapotban lehet, kedvem lenne nyaka nedves, de ugyanakkor édes húsába harapni. Összefügghetetlen gondolatok és képek ugranak be elém, ahogy lehunyom a szemeim, és átadom magam az érzésnek, amit ez a nő csalogatott elő belőlem. Akaratlanul is azon gondolkozom, hogy mennyire jó lenne eltűnni innen, és magam alatt tudni ezt a szépséget egy ágyban, de valami visszatart.
Nyögés szakad fel a névtelen leányból, ahogy szerencsétlenül megtalálom a nyakát hosszas keresgélés után, és mélységes csókkal hintem be a bőrét, majd kezdem el szívni. Az agyam jelez, hogy le kellene állnom azelőtt, hogy vérezni kezdene, de egyszerűen nem megy. A hangja feltüzel. Ám ahogy a lábamra lép, elszakadok tőle. Mocskos vigyor húzódik ajkaimra, ahogy arra gondolok, mekkora foltot hagytam bőrén.
- Ugorj – suttogom, és ahogy felemeli a lábait, a derekam köré kulcsolja őket, és megkapaszkodik bennem. Mértes léptekkel közeledek a falhoz, amit sikerül legelsőnek kiszúrnom. Ahogy odaérünk, a lány szinte felkenődik a falra, mellkasa szorosan feszül az enyémnek. Mindketten zihálunk, és nem várunk sokáig; szinte azonnal az ajkaimra tapad, én pedig nem győzöm visszacsókolni. Olyan erő van benne, amit már régen tapasztaltam. Többet akart ő is, és én is. Felesleges azon gondolkoznom, hogy mennyire fogom holnap megbánni mindezt. Minden, amit akarok, az ez a lány – legalábbis ebben a pillanatban. Tekintetemmel vadul kutatok egy ajtó után. Mindegy, hogy mellékhelyiséget rejt, vagy egy szobát, esetleg raktárat. Nyugalom kell, és egy ágy. Badarság, elég egy asztal, vagy fotel.
Nehezen jutunk el a nyílászáróig. A lány folyamatosan a nyakam árasztja el nedves csókokkal, és bár mindennél jobban élvezem, először el kell tűnnünk a csodálkozó szemek elől. Hangosan csapom be az ajtót amint elérünk a célponthoz, jelezve a kint lévőknek, hogy nem akarunk senkit idebent látni. Felmérni a terepet sincs időm; rögtön zsebeimhez nyúlok, s áttapogatom, minél hamarabb egy óvszer után. A csaj eközben széttépi magán az inget, mely miatt a gombok mindenfelé repülnek. Látom magam az ő szemszögéből, ahogy végig nézek a felsőtestén. Telt mellei azonnal beindítanak, és kedvem lenne a kezembe fogni őket, mert tudom, hogy pontosan beleillenének. Tudja, hogy kínoz, ezért hívogatóan megnyalja az ajkait. Elborul az agyam, és a következő pillanatban már felette vagyok, ajkaimmal a mellkasát árasztva el újabb csókokkal. Lassan ugyan, de elérek a kis völgyhöz mellei között, és már éppen pattintanám szét az elől kapcsolhatós melltartóját, mikor az ajtó kivágódik olyan erővel, hogy valószínűleg még a vakolat is lepattog a falról.

1 megjegyzés:

  1. Drága Patri! Könyörögtem a részért..Na most mégjobban fogok:DD

    VálaszTörlés