Home Characters Contacts More blogs

2014. szeptember 25., csütörtök

#15. - Anya itt van. Érte kell mennem

Dear readers
Jaaaj, tudom, hogy két nap késés, de meg vannak a nyomós okai. Ne haragudjatok, és nézzétek el nekem, de nincs megírva több rész előre, és egyre több házit kapunk, na meg persze németül, ami nem könnyű.:/ Valamint a barátaimra is szeretnék időt szakítani, és ha már máshogy nem, akkor legalább skype és facebook segítségével. De ezek titeket, biztosan nem érdekelnek, így nem is rizsázok tovább, csak még egyszer elnézést kérek a csúszás miatt!:)
Térjünk másik témára, ami már sokkal idevalóbb, s úgy gondolom, hogy muszáj szóvá tennem. A blog negyvenhárom olvasónak örvend, aminek nagyon örülök, hisz' ez már nem kevés számomra.(: A részekhez viszont egy megjegyzést, egy -két pipát kapok, ami kissé rosszul esik, tekintve arra, hogy egy pár résszel lentebb, négy megjegyzést, és sok -sok pipát kaptam. Ez bevallom rosszul esik, és bízom benne, hogy ezúttal kicsit, több visszajelzéssel ajándékoztok meg.:)♥♥
Ó, és az új designet nagyon szépen köszönöm, egy kedves barátnőmnek, szerintem csodálatos lett.*-* Ennyit szerettem volna Babies, jó olvasást!;):*♥♥xx.
Patricia F.

2013. február 26.
Egy kis idő múlva kezd csitulni sírása, habár még mindig nehézkesen lélegez. Egyre jobba fázok, és ő is didereg, így úgy döntök, hogy jobb lesz odabent beszélgetni.
- Alexa… menjünk be, mert rohadt hideg van! – búgom fülébe, mire bólint, így feláll, velem együtt, miközben még mindig belém kapaszkodik. Elgémberedett lábaimat mozgásra késztetem és elindulok be a házba, ő pedig még mindig átölelve lépked mellettem. Természetesen én is szorosan karolom át, majd magam előtt beküldöm a meleget nyújtó nappaliba, s magam után, gyorsan behúzom az ajtót. Az előszobába terelem, s lerúgom a cipőmet, pokrócainkat lerázom a hótól, majd felakasztom az ő kabátjára az enyémet is. Ráterítem az egyik takarót, magamra a másikat, derekát átkarolom és húzom a nappaliba. Leültetem, dobok oda neki még pár takarót, majd felállok, és a konyhába sorolok még egy forró kakaót csinálni neki. Amint készen leszek velük, a két bögrével visszaindulok, lerakom a dohányzó asztalkára, majd mellé ülök, ő pedig rögtön a karjaim közé bújik. Szipog, néhány könnycsepp landol a bőrömön, de nem izgat. A hátát simogatom, haját félre tűrom orcájából. Hüvelykujjammal letörlöm könnyeit, miközben ő lehunyja a szemeit, s nagyot sóhajt. Mikor újra kinyitja, rám néz, hatalmas barna szemei szomorúságról árulkodnak, és a könnyek még mindig ott vannak. Ajkai szárazak, s hüvelykujjam önkénytelenül is odacsúszik, s végig simítok azon is. Ha most megcsókolnám, végtelenül rossz barát lennék, valószínűleg Alexa is megharagudna, és talán el is vágnám magam nála örökre. Így nem teszem meg, bár a késztetés óriási, és nehezen tudom visszafogni magam.
- Mikor kimentem telefonálni – szólal meg suttogva –, akkor anya hívott. Sírt, és összevissza beszélt, én pedig nem értettem semmit. Sokáig tartott, míg telefonon keresztül meg tudtam nyugtatni. Akkor elmondta, hogy azért sír, mert – szemeibe újra könnyek gyűltek, aztán elkapta tekintetét, s kezeit kezdte bámulni, amik az enyémekkel voltak összefonódva. – Azért sírt, mert apu újra megcsalta. Megint – szemeit összeszorította, fejét visszarakta mellkasomra, és mélyeket lélegzett. – Volt már ilyen. Akkor apa megígérte, hogy többet nem – csuklik el a hangja, és szaggatottan felsóhajt. – Nem értem miért kell ezt csinálnia. Anyára nem gondol? Na és rám? – törnek elő könnyei újra.
- Ó, ne sírj. Sht, minden rendben lesz! – húzom teljesen az ölembe, ő pedig fejét a nyakamba temeti, kezeivel a nyakam öleli át. – Ez szörnyű, tudom. De édesanyád, és édesapád biztosan megoldják majd.
- Te nem hallottad anyát, amikor a telefonba beszélt. Annyira összetört… megint. Az első alkalomnál is nagyon megviselte, pláne, hogy apa még csak titkolni sem próbálta. És most megint… Ilyenkor úgy gyűlölöm ezt a hatalmas távolságot.
- Elhiszem. Ne aggódj, minden rendben lesz.
Puszit nyomok a hajába, s tovább simogatom hátát. Nagyon sajnálom szegényt, rémes lehet végignéznie, hallgatnia, mit művel az apja az anyjával. Egyáltalán milyen férfi az, aki megcsalja a feleségét?
Ekkor rezegni kezd a telefonja. Rögtön felül, és előveszi zsebéből. A kijelzőn az édesanyja neve, és fényképe áll. Rögtön elhúzza a kis zöld ikont, s füléhez emeli. Hallom édesanyja megtört, és Alexa remegő hangját, amitől elfog a keserű érzés, és végtelenül dühös leszek arra a férfire, aki így meg tud bántani két nőt.
Nem akarom hallani a beszélgetést, nem szeretnék hallgatózni, de Alexa az ölemben ül, így mégis hallok mindent. Itt van az anyukája. Azt kéri, menjen érte a reptérre.
Alexa lerakja a telefont, megtörli a szemét, és feláll.
- Anya itt van. Érte kell mennem – mondja, majd a telefont visszacsúsztatja szürke mackónadrágjába, és barna, hullámos hajába túr.
- Elviszlek – állok én is fel.
- Nem, nem szükséges, csak adj egy kocsit.
- Nem, Alexa, nem vezethetsz így. Még valami bajod esik. Hagy vigyelek el – fogom meg a kezeit.
- Akkor hívok taxit. Ne haragudj Harry! És… köszönöm, hogy meghallgattál! – lép oda hozzám, testét nekem nyomja, kezeivel újra körbefonja a nyakam és megölel. – Nagyon jó barát vagy! – súgja a fülembe és puszit nyom az arcomra.
- Bárki megtette volna. Niallnek mit mondjak reggel?
- Ó, tényleg, basszus, Niall! Öm… Nem tudom. Azt, hogy hívjon fel, ha felébredt. Kérlek, szépen senkinek ne említs semmit, jó?
- Jó, persze, nem mondok semmit.
- Kösz Harry. Az adósod vagyok! – hajol oda, és még egy puszit nyom az arcomra, de ekkor én elkapom és magamhoz szorítom. Sóhajt egy nagyot, fejemet hajába temetem, s beszívom citromillatát, a keveredő cigarettafüsttel.
Aztán ellép, és végre, a jól megszokott, gyönyörű mosoly kúszik az ajkaira, majd meg fordul, és az előszobába indul. Úgy döntök, megvárom, míg megérkezik a taxi, addig ő felöltözik, majd mikor a sárga járgány begördül a ház elé, megfordul és int nekem egy utolsót. Mielőtt kilépne az ajtón, még gyorsan elkapom a kezét.
- Várj, hova mentek? Hol fogtok aludni?
- Kiveszünk egy szobát, egy szállodában. Ne aggódj, nem lesz gond. Reggel jelentkezem majd.
- Jó – mondom és elengedem.
- Szia, Harry – köszön, majd behúzza maga után az ajtót.
Nagyot sóhajtok és megfordulva visszaindulok a szobámba, hogy bebújjak a takarók közé, majd aggódva, de mégis mosolyogva aludjak vissza.
*
Másnap reggel a hasam korgására ébredek. A hátamra fordulok és elnyújtózkodom a nagy ágyon, majd megdörzsölöm a szemeim és kinyitom. A szobában szürkeség uralkodik, így nem bántja szemeimet a fény. Felülök, a hajamba túrok, majd az ágy széléhez mászom, lábaimat a puha szőnyegre rakom és felállok. Eltámolygok a fürdőig, elvégzem a reggeli elvégzendőket, majd a kitárom a giga szekrényem ajtait és szemeimmel valami öltözet után kutatok. Miután a ruhákkal megvagyok, a hajamba túrok, hogy elrendezzem rakoncátlan tincseim, majd fújok magamra a parfümömből. Zsebre rakom a telómat és a tárcámat, felkapom a táskám, amibe a koncert utáni kényelmes cuccok, tisztálkodó szerek és a többi vannak, a vállamra rakom és leindulok. Odalent a megtestesült csöndesség uralkodik, s amint a nappaliba érek, szemeimmel rögtön kiszúrom, a már kihűlt ott hagyott kakaókat. A táskámat leraktam az előszobában, majd megfogtam a két bögrét és elindultam vele a konyhába, ahol a Payne família háromötöd része – mivel Nicolát és Ruthot nem látom – sürgött –forgott.
- Jó reggelt – köszöntem nekik mosolyogva.
- Jó reggelt Hazz. Gyere, van reggeli – invitál mellé Liam. Aztán a kezeimben lévő bögrékre pillant, majd felvont szemöldökkel és egy olyan „lebuktál, de majd később megbeszéljük” pillantással visszafordul reggelije felé. Elhúzom a szám és eloldalazok Liam apukája mellett, aki készül leülni egy újság kíséretével a fia mellé. Én a kagylóhoz megyek és kiöntöm a két kakaót, majd elmosom a bögréket és a sajátomba, kávé helyett, most azt kezdek csinálni.
A forró fehér csokimmal leülök a megszokott helyemre Liammel szembe, majd nézelődök az asztalon, ami meg van pakolva finomságokkal, hogy mit is vegyek. Végül csoki –vanília, és epres –vaníliás táskákra esett a választásom, így azokból vettem egyet –egyet és lakmározni kezdtem.
Utánam leérkezett Louis, s ő is hasonlóan cselekedve, mint én – ellentétben velem, ő kávéval – letelepedik mellém, majd két pirítóst elvéve reggelizni kezdd. Louis után szinte rögtön megjelenik Niall, boldogan és mosolygósan, majd miután körülnéz a konyhában, értetlen tekintettel leül Liam másik oldalára.
- Hol van Alexa? – teszi fel a kérdést, én meg megköszörülöm a torkom és nyelek egy nagyot.
- Hajnalban, mikor vécére mentem, hangokat hallottam ide lentről, és ő készült el valahová. Azt nem árulta el, hogy hova, pedig kérdeztem, többször is, de ő csak annyit mondott, hogy hívd reggel, amint felébredsz.
Niallt mintha puskából lőtték volna ki rohant a nappaliba telefonálni, én pedig szégyelltem magam, amiért hazudtam neki. De a barátnője kért meg rá. Ez enyhíti a körülményeket egy kicsit nem?
Miután befejeztem a reggelit, elmostam a tányérom és a bögrém, majd kimentem a nappaliba, leültem a kanapéra, és próbáltam nem hallgatózni. Természetesen az ördög győzött, és bár Alexát nem hallottam, Niallt igen.
- Umm, aham, szóval szállodában. De Alexa, miért nem ébresztettél fel? Elvittelek volna. Jó, mindegy. Eljöttök a mai koncertre? Jó, szuper. Szeretlek – s ez volt az utolsó szó, amit hallgattam.
Hátra dőlök a kanapén és lecsukom a szemeimet. Niall Alexát szereti, Alexa Niallt. Na és Harry kit szeret? Hát persze, hogy Alexát.
*
 Miután Zaynt is kirángattuk az ágyból, elindultunk az arénába, hogy Paul kérésére átismételjük a dalokat, utána pedig elengednek minket, s mehet mindenki, ki merre lát, természetesen csak négy óráig, mert onnantól, öt óra ötvenöt percig az öltözőkben leszünk. Mivel unatkozom, ezért Gemmel elugrok egy közeli Starbucksba egy kis koffeinbombáért. Az éjjel történtekről nagyon –nagyon –nagyon szeretnék neki mesélni, de megígértem Alexának, hogy tartom a szám, így hát egy szót sem szólok, s csak annyit mondok, amennyit tudhatok.
- Reggel összefutottam vele, mikor mentem pisilni. És azt mondta, hogy csak mondjam meg Niallnek, hogy hívja fel, amint felébredt. Hiába erősködtem, nem mondott semmit.
- Ó, értem. Hát remélem nincs baj. Siessünk, hátha már megérkezett.
- Jó – mondom mosolyogva és beállunk a sorba. Én Jeges Vanillia Latte –t kérek, míg Gemma Caramellás Frappuccino –t. Leülünk egy magasabb pulthoz két bárszékre és csendben fogyasztani kezdjük a kért italokat. Gem felhozza az iskola témáját, én pedig természetesen vrávágom, hogy fizetem a tandíját, ami miatt vitatkozni kezdünk.
- Majd vállalok munkát. És van megtakarított pénzem is.
- Gemma, azokat tartogasd későbbre, és gyűjtögess tovább. Tudod, hogy szinte semmiség. És ha már az, akkor éljünk vele.
- De Harry…
- Nincs de! Inkább csak adj egy puszit és köszönd meg – mosolygok rá, mire ő vigyorogva és a szemét forgatva feláll és megölel, majd puszit is ad. Aztán visszaül és iszik a Frappuccinojából.
- Na és mi van Alexával?
- Hogy, mi van vele? – vonom össze a szemöldököm.
- Háát, azon kívül, hogy reggel beszéltetek… Mi van még?
- Semmi. Idegesítően boldogak Niallel.
- Fel a fejjel öcsi. Ezer más gyönyörű, kedves, okos lány van még, biztos vagyok benne, hogy te is találni fogsz egy olyat, mint legalább Alexa, vagy talán nála is jobbat – mosolyog bíztatóan Gemma, nekem pedig nagyon jól esnek szavai. Igaza van, rengeteg más lány van még, csak ki kell várnom, míg valaki eltalál hozzám, vagy én ő hozzá. Vagy reménykedek abban, hogy Alexának egy idő után a szemei, az agya és a szíve ugyanolyan pasiként tekint majd rá, mint ahogy most szerelmére, és nem csak egyszerű barátként. Hát igen, ahhoz talán valamiféle csoda kellene!
Gemmával úgy döntünk, veszünk a többieknek is édes koffeinbombákat, így azokkal indulunk vissza az arénához. Szétosztjuk az italokat, amiknek mindenki nagyon örül, majd egyszer csak felbukkan Alexa kissé kócos, barna, hosszú, hullámos haja, és mosolygós természete. Ahogy ránézek szinte olyan, mintha semmi sem történt volna a családjában, noha tudom, hogy ez nem igaz, hisz’ személyesen nekem sírta el bánatát, amit persze nem bánok, sőt, örülök is neki. Most, hogy itt van közöttünk, egyfajta nyugalom áraszt el, pedig észre sem vettem, hogy ideges lennék. Sokkal lazább vagyok, viccelődünk a srácokkal, miközben Alexa félre hívja Niallt elmagyarázni neki a dolgokat. És az elmagyarázás alatt, fogalmam sincs, mire gondoljak, nem tudom, beavatja –e, az egész történetbe, vagy csak kitalál valamit. Mondjuk, miért találna ki bármit is, Niall a barátja, neki biztosan elmondja. Tíz perc múlva Alexa mosolyogva, míg Niall elgondolkodva tér vissza, amiből még csak következtetést sem tudok szűrni, hogy most akkor tud –e mindent Niall, avagy sem. Alexára pillantok, aki szintén rám néz, s szemeiben egyből észreveszem azt a szomorú csillogást, melyet éjszaka is véltem felfedezni. Habár ajkain gyönyörű szép mosoly ül, ez csak egy álca, tudom, hogy padlóra küldték most őt a szülei, főképpen az apukája, de talán segít rajta egy kicsit, hogy édesanyja ide utazott. Végül csak bíztatóan rámosolygok, mire az ő ajkaira is szélesebb vigyor ül ki, én pedig végleg megnyugszok.
Ezek után az óra négyet üt, mi pedig elindulunk az öltözőnkbe tusolni. Alexa Gemmával marad, ami miatt kicsit szomorkodom, habár, lehet, hogy most nem lett volna idő bokszeres jeleneteket nyújtani. Lefürdöm, tiszta alsót húzok, és átszambázok a másik öltözőbe, ahol vár már Lou és még egy csomó ember, akik segítenek felöltözni, satöbbi. Az egyik lány elém is nyújtja a mai fellépő szettem, mely egy fekete hosszujjú és egy fekete farmer, valamint mustár sárgától kicsit sötétebb színű cipő. Felveszem, majd a ruhás részleghez megyek, ahol ruhák vannak, direkt nekünk, ha esetleg valami nem tetszene, nem lenne jó. A fejkendők között kezdek kutatni, míg végül találok egy számomra megfelelő barnás színűt és elrendezve felrakom. Utána a hajamba túrok, megrázom picit a hajam, és Lou –hoz indulok, aki éppen végzett Niallel.
- Héj, és mi lesz a fejeddel?
- A fejemmel? Hát most jövök ide! – értetlenkedek, noha tudom, hogy a hajamra gondol.
- A hajadra gondoltam – forgatja a szemeit.
- Ó, hát fodrászhoz nem kell mennem, megmostam, szárítottam és beletúrtam. Így tökéletes – ülök le gyorsan a székbe, Lou meg nevetve néz le rám. – Hát most mi van? Így jó nem? Olyan, mint szokott lenni – egyenesedek ki és a tükörben kezdem kémlelni, de nem látok kifogást.
- Jó, mindegy – legyint, majd hátranyom a széken, én pedig le is csukom a szemeim, hagy csinálja a dolgát.
Miután itt is végzek, be fognak fotózni, amit most az egyszer elakartam kerülni, de hát nem tudtam elbújni Dayna elől, aki a gép elé cipelt, hogy eltudjon néhány képet sütni. Utána végre elengedtek, és én úgy döntöttem, hogy fogok egy kis ennivalót, meg egy fekete kapucnis pulcsit, és a telefonommal és ezekkel együtt útra kelek egy kis szemlére. Kapucnit a fejembe húzom legalább annyira, hogy ne tudjanak elsőre belátni alá, majd a színpad felé veszem az irányt, ahol szigorú titokban ki –ki kukucskálok a tömegre, óvatosan csinálok pár fotót, amit aztán rögtön posztolok twitterre. Erre persze a tömeg – ami már kezd keletkezni odabent – még jobban kezd mozgolódni, s forgolódnak, na meg sikítoznak, hogy mégis hol lehetek, ahol le tudtam őket fotózni. Vigyorogva megyek tovább, és elérkezem a backstge –hez, ahol a szülők és a gyerekek sorakoznak fel, mint tegnap, és éppen ebben a pillanatban érkezik meg Alexa… és egy nő. Középkorú lehet, anyunál szerintem egy kicsit fiatalabb. Stílusosan van felöltözve, körülbelül olyan magas, mint Alexa, bár ez a magas sarkútól lehetséges. Arcára tévednek szemeim, mint gondoltam, arcán nem látszódnak még egyáltalán, az öregedés első jelei, bár eléggé nyúzott, és kissé kisírt szemekkel néz végig mindenkin. Hát, persze, ez Alexa édesanyja! Hogy, nem esett le? És így jobban megnézve, Alexa eléggé hasonlít rá.
És itt visszajön újra az a kérdés, hogy, hogy bír olyasvalaki tükörbe nézni, aki megcsal, egy ilyen gyönyörű nőt. Ez szörnyű! Az ilyen még csak férfi sem!
Nem túl jó kedvvel indulok vissza, s az öltöző előtt hallom már Paul kiabálását, miszerint merre lehetek, vagy éppen merre nem vagyok. O –ó! Biztos be akarok én oda menni?
Még mielőtt hezitálhattam volna, kiront Paul, és amint meglát vöröslő fejjel néz rám.
- Csak sétáltam! – emelem fel a kezeim védekezésképpen, a fiúk pedig Paul háta mögött röhögni kezdenek, valószínűleg a be szari képemen.

2014. szeptember 16., kedd

#14. - Istenem, mi történhetett, ami ennyire padlóra küldte, ezt a tökéletes lányt?

Dear readers
Jaj drágák, itt a kövi rééész!:p Ami miatt paráztam, hogy tudom -e időben hozni, de megtudtam írni, szóval örülök.:3 Próbálom így a következőt is összehozni, pláne, hogy egy kicsit megmozgatom a történetet.☺ Hm, nem is tudom, mit mondhatnék még. Remélem tetszeni fog a rész.:3 Ja és Liam baby, gyógyuljon a kezed!♥ Harry te meg adj magadról életjelet, hogy mi van veled és, hogy minden rendben. Niall, Zayn, csókoltatlak titeket, remélem tegnap jót buliztatok!:D Louisom te is írj már ki valamit, hogy mi bajod van.:c Nátha? Vagy valami vírus? Puszillak titeket!:D♥♥ (Remélem Harrynek tényleg nincs semmi komolyabb baja:oo♥) Oké, ez nem a bloghoz kapcsolódik, hanem a fiúkról és muszáj volt leírnom.☺ Ó, és még valami! A rész, négy oldal, plusz öt soros lett.:3 Mostantól szerintem bevezetem az állandó négy oldalt.☺ Ja és köszönöm a kommentet, és a pipákat!♥♥ Jó olvasást Babies!:*♥xx.
Patricia F.

2012. február 25. - 26.
- Na, merre? – teszem, fel a kérdést miközben bekötöm magam.
- Nekem anyu azt mondta, hogy haza – pislog nagyokat Louis.
- Akkor mindenki jön?
- Hát biztos – vonja meg a vállát Niall. Alexa a füléhez hajol és súg neki, valamit, mire Niall vigyorogva bólint, én meg inkább az ablak felé fordítom a fejem.
- Na, hogy éreztétek magatokat srácok? – fordul hátra mosolyogva Paul.
- Király volt! – vágta rá Niall és Zayn egyszerre, és én is elmosolyodom.
- Nagyon jó volt! – helyeslek. – Nagyon várom, hogy elinduljunk végre.
- Liam? Louis?
- Olyan sok rajongó sírt – biggyeszti le az alsó ajkát Louis.
- Igen. De nagyon aranyosak voltak! – mosolyog Liam.
- De én akkor sem értem miért sírnak – fonja össze a kezeit durcásan Louis. Alexa aranyosan mosolyogva figyeli, majd válaszra nyitja tökéletes, formás ajkait:
- Azért sírnak Louis, mert szeretnek – válaszolja megnyugtató, dallamos, bizsergető hangján, engem meg még a hideg is kiráz.
- De ez hülyeség! Miért sírnának azért? – vág grimaszt.
- Na jó, akkor fogalmazok másképp. Valamelyik húgod biztos rajong egy jó színészért, vagy sportolóért…
- Hát… azt hiszem Lottie mindig is szerette Demi Lovatot – vakargatja a tarkóját.
- Na. És tegyük fel, hogy Demi Lovato koncertjegyet veszel neki karácsonyra… szerinted mit fog csinálni a koncerten?
- Ööö… sikítozni?
- És sírni. Mert szereti.
- Aha. Szóval akkor a rajongók csakis azért sírnak, mert szeretnek minket? – kérdezi csillogó szemekkel, Alexa pedig mosolyogva bólint.
- Pontosan.
Louis felvidul és vigyorogva nézeget kifelé továbbra is az ablakon, az én agyam pedig azon pörög, hogy most nem kellene hagyni a beszélgetést elveszni, és valamit a témához kapcsolódóan hozzáfűzni, vagy kérdezni kellene, amikor Liam megelőz.
- Alexa, te mit szólsz ehhez? Mármint, hogy sírnak a rajongók… Vagy volt már olyasmi, hogy valaki sírógörcsöt kapott egy közös kép előtt?
- Ömm… nem is tudom – túr a hajába, miközben nyelvével végig szánt alsó ajkán. A gyomromba felélednek lányos pillangóim, és majd’ elájulok ettől a lánytól. Eszméletlen szexi amit csinál. Hihetetlen, hogy milyen reakciókat vált ki belőlem. Én nagyon szerelmes vagyok. – Persze, vettem észre síró rajongókat a színpadról… Volt olyan, hogy egy fiú is elsírta magát. Engem is nagyon meglepett – mosolyog látva arckifejezésünket –, aranyos volt.
- Tényleg, sok fiúrajongód van? – kérdezi Niall, Alexa meg mosolyogva felé fordul.
- Ha tudnád mennyi – suttogom leginkább magamnak.
- Nem tudom Niall, nem szoktam számolni őket – kuncog. – Na és te neked hány lányrajongód van?
Erre mind felnevetnek, kivéve én és Niall, aki rájön, hogy baromságot kérdezett és elpirul, meg én, nekem csak egy mosolyra futja, annyira beletemetkezek a gondolataimba. Alexa egy csodálatos lány, nagyon tehetséges, gyönyörű, intelligens… persze, hogy van egy csomó fiú rajongója! Akik nyílván mind szerelmesek ebbe a tökéletes lányba. Már hogyne, hogy szerelmesek belé! Hisz’, nekünk is van egy csomó feleségünk, akkor neki miért ne lehetne sok férje? Biztos naponta kap millió szerelmeslevelet, ajándékokat, fiúrajongóktól.
Mély levegőt veszek, és próbálok megnyugodni. Annak semmi értelme, ha felesleges problémákat, témákat kreálok magamnak, amin rágódhatok. Elég nekem ezzel az egy hatalmas problémával szembenéznem, miszerint Niall és Alexa együtt vannak, nem kellenek pluszban olyan baromságok, mint hogy, hány fiúfanja lehet.
Gondolataim közül kiűzöm a fiú rajongókat, és minden mást, csak ezt a gyönyörű szép arcot hagyom meg, ami szinte bearanyozza a napjaim. A szemei, az ajkai, az orra, még a szemöldökei is olyan szépek, ívesek. Az száját mikor mosolyra húzza, akkor nekem is akarva, akaratlanul mosoly kúszik az arcomra. Nagy, világos barna szemeivel is tud mosolyogni, magából, az egész lényéből is mindig boldogság árad, és ettől nekem is mindig jobb kedvem lesz.
Arra eszmélek fel, hogy megáll az autó. Az ablakon keresztül szembe nézek a saját kertkapunkkal. Kikötöm magam, kinyitom az ajtót és kiugrok elsőként, majd indulok is kinyitni a kaput a négyszámú kóddal. Mögöttem felsorakoznak a többiek is hangoskodva, a kapu pedig zúgással jelzi, hogy nyitódik is. Meglököm kicsit, és már indulok is a szépen kirakott kis úton a bejáratig. Előhúzom már lőre kikészített kulcsom, a zárba illesztem, és pár másodperccel később bent is vagyunk. Mind ledobjuk a fogasra kabátunkat, lerakjuk cipőnket, és élen Louissal beindulunk. A konyhából isteni illatok szállnak, a nappaliban pedig ülnek a szüleink várnak minket mosolyogva. Louis kistesói egyből megtámadják Louist, Theo, Niall keresztfia hangosan gügyög, a hal egyszeribe megtelik élettel. Én magam is rögtön anyuék mellé sodródom, megölelgetem őket, utána pedig anya mellé ülök, fejem vállára hajtom és egy nagy sóhaj kíséretében mosolyogva lehunyom a szemeim.
- Elfáradtál? – nyom puszit a hajamba, én pedig erőtlenül bólintok.
- Kellemesen elfáradtam.
- Akkor nagyot fogsz ma aludni.
- Mhhm, alig várom – motyogom még mindig csukott szemmel. Aztán a kislányok felvisítanak és rám vetik magukat, én meg nevetve nyitom ki a szemem. – Sziasztok! – mosolygok a két ikerre, és puszit nyomok a fejükre.
- Héé, Harry, ne rontsd meg a húgaim! – mutat rám Louis, én meg nevetve megrázom a fejem.
- Csak egy puszit kaptak – vigyorgok, majd megölelem Lottie –t és a második legidősebb Fizzy –t is. – Mi újság lányok? – pillantok rajtuk végig. Mindannyian változtak, azóta, mióta láttam őket utoljára. Lottie kezd nőiesedni, nagyon széplány, biztos rengeteg fiú fog utána érdeklődni, esetleg már érdeklődnek is, ki tudja. Az biztos, hogy Louisnak nehéz dolga lesz. De ugyanolyan szépek mindannyiak. Fizzy most lépte át a serdülőkort, kezd nagyon hasonlítani Lottsra. A két kis tojás pedig még igazi gyerekek, Barbie babáznak és mindenen nevetnek. Pont, ahogy lennie kell egy gyereknek ilyen korban.
- Kiesett a fogam – villantja meg a fogsorát Daisy, ahonnan tényleg hiányzik egy kis fogacska.
- Uu, akkor te most csorbacsík vagy! – kezdem el csikizni, mire nevetve elterül rajtam. – Na és te Phoebe?
- Én beteg vagyok – biggyeszti le alsó ajkát.
- Beteg?? – előz meg Louis, aki ijedten terem mellettünk, és derekánál fogva emeli az ölébe egyik húgát. – Mi az, hogy beteg vagy? Egyáltalán akkor miért vagy itt?
- Csak egy kis nátha, ne aggódj Louis – szól kedvesen az anyukája.
- Biztos? – nyúl a feje után, majd kényszeríti húgát, hogy kinyissa a száját. Anyukája nevetve jön oda hozzánk, én pedig feltápászkodok, hogy meg tudjam ölelni.
- Rég láttalak Hazz! Mi újság veled? – mosolyog kedvesen. Annyira aranyos ez a nő, nagyon szeretem. Jayel már a kezdetek kezdetén is nagyon jól kijöttünk.
- Minden rendben Jay! Nagyon jól nézel ki.
- Menj már – lök meg játékosan. – De azért köszönöm – mosolyog kedvesen, és visszaül az anyukák társaságába.
Louis a húgaival beszélget, szóval nem akarom őket megzavarni, inkább odamegyek a többiek szüleihez, testvéreihez, és illedelmesen köszönök mindenkinek, váltok velük pár szót.
*
Vacsora után kipurcanva huppanok le a kanapéra Alexa mellé. Mosolyogva ránézek, mire ő is felém fordítja a fejét.
- Aranyos szüleid vannak – kezdi a beszélgetést.
- Ó, beszéltél anyuékkal is?
- Naná, Gemmának első dolga volt bemutatni egymásnak – kuncog.
- Gondolhattam volna – nevetek fel és hátra döntöm a fejem. – Na és anyu nem égetett le? Nem mesélt ugye semmi… olyat?
- Attól függ, hogy mire gondolsz az olyan alatt – kacag.
- Hát. Tudod. Kicsi kori sztorikat.
- Ó. Hát, éppenséggel mesélt egyet – kettőt. Aranyos lehettél kiskorodban.
- Miért, most nem vagyok az? – villantom ki fogsorom és angyali arccal meredek rá.
- De igen – nevet, engem meg boldogsággal tölt el nem csak a nevetése, de az is, hogy aranyosnak tart. Ez már nem rossz, nem igaz?
Egyszer csak megcsörrent mellettem Alexa telefonja, ő pedig meglepetten veszi elő a zsebéből, miközben bocsánatot kérve feláll, és arrébb vonul, hogy telefonálni tudjon.
Nemsokára a szülők és kisebb gyerekek visszavonulót fújnak, így én is felállok, hogy hazavigyem anyáékat.
- Gemms? Te maradsz? – fordulok feléje, mire ő is feláll és mellém áll.
- Á, nem, megyek anyáékkal.
- De nyugodtan maradhatsz! Elférünk az ágyamon.
- A cuccaim is ott vannak.
- Jó, ahogy gondolod – sóhajtok nagyot, ő pedig mosolyogva puszit nyom az arcomra, és megindul a többiek után.
- Alexa? Itt maradsz addig, vagy…
- Nem, maradok, menjetek csak. Rendet rakok addig – jön vissza, bár szemei üvegesek, mosolya elég keserű, és erőltetett. Valami történhetett. Rossz telefonhívást kapott? Nagyon úgy néz ki, mintha sírt volna. Jaj, istenem, mi történhetett? – Jó éjszakát! – fordul a többiek felé.
- Jó éjszakát kedveském! – nyom puszit Niall anyukája az arcára, majd kiindul ő is a férje után.
- Sietek! – nyom gyors csókot a szájára mosolyogva Niall. Ezek szerint ő észre sem vette? Nem, az nem lehet. Én is kiszúrtam, hogy valami nincs rendben vele. Sőt, még Gemma is, aki most a fülébe sutyorog. Niall, nem lehetsz ennyire vaksi. A barátnődnek valami baja van, mert sírt, és te nem veszed észre, hogy folyamatosan gyülekeznek a könnyek a szemébe?
- Szerbusz, Alexa – köszön kedvesen neki anya és apa is, és mennek Gemma után.
- Történt valami? – kérdezem rögtön.
- Semmi – mosolyog hamisan. – Mi történt volna? Vidd őket haza nyugodtan Harry, addig rendet rakok – fordul el.
- Hát jó. Sietünk! – rakom a kezem a vállára, majd kimegyek én is, és becsukom magam után a bejárati ajtót, ami zúgással jelzi, hogy most már csak kulccsal, vagy a számkombinációval mehetek be.
A garázs felé veszem az irányt, ahol a többiek is ott vannak, hisz mindenkinek kell egy autó.
- Hazz, vihetem? – forgatja a kulcsokat Niall az ujján, és fejével az egyik autóm felé bök.
- Persze – bólintok, s én is lekapom a fekete Range Over kulcsait, majd anyáékat is odaterelem. Beszállok a vezetőülésre, míg anya mellém, apa és Gemm pedig hátra.
Az úton megbeszéljük a holnapot, majd a holnap utánt, mikor anyuék autóba, mi pedig a turnébuszba szállunk és elindulunk Glasgow –ba. Anya közben beszélt a többiek szüleivel is, de Louis családja sajnos nem tud velünk tovább jönni, tekintve az iskolára, ahogy a Malik család sem. Maura, Bobby, Greg, Denise és a kis Theo viszont jönnek velünk tovább, melynek én személy szerint nagyon örülök, jól kijövök velük, a kis Theot meg nagyon szeretem. És Liam családja sem tud velünk tartani sajnos, így csak az én szüleim és Niallé lesznek jelen a következő pár koncerten. Hogy meddig jönnek velünk, még nem tudom.
- Jó éjszakát kisfiam! – hajol oda hozzám anya és puszit nyom az arcomra. – Aludjatok hamar, ne légy fent sokáig, mert holnap is hosszú napod lesz.
- Tudom anya, ne aggódj, hazamegyek, fürdök, és már alszom is.
- Akkor jó – mondja mosolyogva, majd kiszáll az autóból.
- Jó éjt apu!
- Neked is fiam.
- Gemm! Várj egy percet.
- Igen? – hajol előre és mosolyogva néz rám.
- Biztos, hogy nem jössz velem vissza? Nem zavarsz, ne hogy azt hidd!
- Igen, Harry, biztos – nevet és az arcomra nyom egy puszit.
- Hát jó. És… mielőtt eljöttünk. Alexa mondott neked valamit?
- Ömm, nem semmit sem.
- Aha, jó, rendben, köszi. Aludj jól! – adtam neki én is egy puszit, majd kiszáll az autóból, és becsukja az ajtót. Meg várom, míg bemennek, majd visszahajtok a házunk elé. Közben elered a hó, mely nagy pelyhekben kezd hullani.
Bízok benne, hogy az első leszek, hogy tudjak Alexával beszélni, ám Liam keresztbe húzza a számításaim. Váltok még velük pár szót, majd felandalgok a szobámba fürödni, és ágyba bújni.
*
Éjjel szokásom szerint felkelek pisilni, és a fűtést is fentebb tekerem egy kicsit, majd halkan lesomfordálok a konyhába forró csokit csinálni. A nappaliban szerencsésen belerúgok a kanapé sarkába, az ajkamba harapok, de olyan erősen, hogy a vérem is kiserken. Nem foglalkozva vele, bicegve megyek tovább a konyhába, ahol a szekrényből előhúzom a kedvenc bögrémet, majd a spájzban lámpát kapcsolok és keresek forró csoki port. Mivel csak fehér csokisat találok, mely a kedvencem, boldogan térek vissza a bögrémhez, amibe tejet öntök és a mikróba rakom melegedni. Míg várom, hogy megfelelő hőmérséklet legyen a forró csokim, a pultnak támaszkodok és az ablakon keresztül bámulom a hóesést. A hintaágyon egy emberi alakot vélek, így közelebb hajolok, és csak ugyan látom, hogy valaki kint didereg. Megállítom a mikrót és felkapok egy nagy pokrócot, de előtte felveszem a kabátom, és a cipőm is. Belebugyolálom magam a takaróba, és halkan elhúzom a teraszajtót. A hideg rögtön megcsap, az arcomba fúj egy adag havat, ahogy csupasz lábaimat is elfedi, de nem tud érdekelni. Ki az, aki ilyenkor éjnek éjjelén, mínusz harminc fokban, egy takaróban kint ül? Ha valamelyik srác lenne, tudnék már róla, Niallen is észrevettem egyből, mikor valami nem stimmelt vele. Sőt, a koncerten, már a rajongók is észrevették volna, ők aztán tényleg, sasszemük van, na és akkor már tényleg tudnék róla. Nem marad más, mint… Alexa. Hisz’, már akkor is majdnem sírt, mielőtt elvittük volna a szüleinket. Gyorsan indulok meg a hintaágy felé, és nem lepődöm meg, mikor Alexát vélem felfedezni. Csak akkor vesz észre, mikor leülök mellé. Felnéz rám, szemei pont olyan könnyesek, mint mikor visszajött a telefonálásból, arcai nedvesek, s a könnyek nem akarnak elapadni, sőt, folyamatosan rohamosan folynak le az arcán.
Az én szemeim tágra nyílnak meglepettségemben, hisz’ most már biztos vagyok benne, hogy történt valami, ami miatt ennyire sír. Szaggatottan vesz levegőt, majd hozzám bújik, fejét a kabátomra fekteti, a takaró alá, jéghideg kezei kétségbeesetten kapaszkodnak belém, én pedig végre magamhoz térek, közelebb húzódok hozzá, és próbálok minél jobban hozzáférni a takarók sokasága közt. Hideg kezét kabátom alá csúsztatja, tenyerét az én csupasz bőrömhöz nyomja, miközben szorosabban ölel magához. Az orromba cigaretta füst illata tódul, és nem kell sokáig várnom, míg rájövök, hogy valószínűleg Alexa gyújtott rá. Titkon cigizne, esetleg a miatt szívott, amiért sír is? Egy biztos, erről beszélnem kell vele, noha most nem igazán ennek van itt az ideje. De erről le kell szoknia, hisz’ ezzel károsítja magát, szervezetét és tüdejét.
Elmélkedésemből, miszerint, el kell majd erről beszélgetnem vele, az ő fojtott zokogása szakít ki, mire ijedten ölelem még erősebben magamhoz. Istenem, mi történhetett, ami ennyire padlóra küldte, ezt a tökéletes lányt?

2014. szeptember 10., szerda

#13. - Bolond vagy Harry, amiért olyan lányba szeretsz bele, aki már foglalt!

Dear readers
Ne haragudjatok drágák, amiért késtem egy napot a résszel.:/ Tegnap miután hazajöttem az iskolából tanultam, utána pedig egy kis családi program és este pedig már be se kapcsoltam a gépem. De most itt a rész, remélem vártátok, és tetszik! Nagyon köszönöm a negyvenegy feliratkozót, átléptünk egy kerek számot, ami nagyon nagy wooow -ot követel magának.:D Köszönöm, hogy ennyien vagytok, és, hogy követitek Alexa és Harry történetét.:)♥ a Tizennegyedik rész íródóban van, igyekszem befejezni jövőhétre.(: Köszönöm a kommentet és a három pipát!♥ Jó olvasást Babies!:*♥xx.
Patricia F.

/Take Me Home turné, 1. koncert/

2013. február 25.
Hihetetlen szerencsésnek mondhatom el magam. Mégis hány srácnak adatik meg, hogy világsztár legyen? Hány fiúnak van még több millió és millió rajongója? Rajtam és bandatársaimon kívül. Nem soknak, nem igaz?
A hatalmas színpadon állni a srácokkal, énekelve, úgy, hogy közben a rajongóink is velünk együtt kántálják a dalokat… Egyszerűen hihetetlen érzés! És hihetetlen ez az egész!
- Áá, ez rohadt jó volt, hiányzott már! – ugrik a hátamra Louis, miközben izzadtan a színpadról masírozunk az öltözőnkbe, ahol letusolhatunk, és átöltözhetünk mielőtt a backstage –be, mennénk a rajongókhoz.
- Mikor is lesz a következő srácok? – néz hátra Zayn.
- Holnap – nevet Liam, aki legelöl megy és benyit az öltözőnkbe.
- Srácok, ez baromi jó volt! – pattan fel a kanapéról Alexa és rögtön megöleli Liamet. – Ügyesek voltatok! – megy tovább Zaynhez.
- Louis, most már leszállhatsz!
- Mi? Nem, én jövök! – kiált hátulról Niall és felcsimpaszkodik Louisra, nekem meg megrogynak a térdeim.
- Srácok… - nyögöm, és majdnem összeesek.
- Fiúk, szálljatok le Harryről! – nevet Alexa. Elbotorkálok a kanapéig, és arra lerogyok, a srácok meg természetesen rajtam terülnek el, engem összenyomva. Alexa, ha jól láttam, nevetve lefotózott. – Senki nem akar ölelést? – biggyeszti le alsó ajkát, de azért a csintalan mosoly ott bujkál ajkain.
- De én csókot is! – pattan fel rögtön Niall és barátnője karjaiba veti magát. Próbálok nem felordítani, idegesen lelökni magamról Louist és nem lecibálni Niallt az én barátnőmről. De Harry, ő nem a barátnőd!
- Héj, Niall különleges bánásmódban részesíted, ami velünk szemben nem fer. Én is ugyanolyan smacizós ölelést akarok! – száll le rólam Louis és durcásan összefonja kezeit. Felhallatszódik Alexa csilingelő nevetése, mely betölti a szobát, és akaratlanul is mosoly szökik az arcomra.
- Én is kérek ölelést és puszit! – mondom vigyorogva és felülök, majd a hajamba túrok. Aztán megcsap a szagom – mert, hogy ez szag – és elhúzom a szám. – De ezt majd fürdés után beváltom! – állok fel és megyek a fürdőbe, Liam pedig követ. Rögtön levetem magamról az izzadt pólómat, és a gatyát is lerugdosom magamról, és a földön köt ki, csakúgy, mint a pólóm. Az én kupacomra dobja Liam is ruháit, majd az alsómat is leveszem. Nincs értelme szégyenlősködni, mind fiúk vagyunk, tudjuk, mi van odalent. Fogok egy törülközőt, felakasztom a törülközőtartóra, elveszem a tusfürdőt és beállok a kabinba. Megindítom a vizet, és alá állok, majd állítgatom egy ideig, míg tökéletes nem lesz tökéletes, majd szemeimet lehunyva csak állok és élvezem a meleg víz érintését a testemen, közben meg össze tudnék esni. Hallom, ahogy Liam is megnyitja a csapot, majd berontanak a többiek hangos röhögés közepette. Felismerem Louis visítós, Niall édes, Zayn dörmögős nevetését. Nincs erőm megkérdezni, hogy min nevetnek ennyire, így csak hallgatom őket. Majd a többi csap is működésbe lép, és egy percre csönd száll a szobára, és ránk is, de csak egy percre, mert Louis vonyítós nevetése újra felhallatszódik. Elmosolyodom, majd úgy döntök, hogy elkezdem samponozni a fejem, miközben azon gondolkozok, hogy Liam mindjárt elkezd dúdolni. Mindig énekel, vagy fütyül, dúdol, ha fürdik. És most is így történik, mert el is kezd dúdolgatni az I Would –ot. Közben alaposan megmosom a hajam, majd tusfürdőből nyomok a tenyerembe, és behabozom magam alaposan, hogy végleg eltüntessem a szagokat. Leöblítek magamról minden vegyszert, elzárom a csapot és törülköző után nyúlok. Megtörlöm a testem, a derekam köré tekerem a törcsit és kiszállok, majd fogok még egyet a hajamnak. Tudom, ez kissé lányos, de mind így csináljuk, és a hajam is megérdemli a törődést. Miután átdörzsölöm, előveszem a hajszárítót, és a fiúk nevetése mellé, felhangzik plusz robajnak a hajszárító zaja. Nem sokára csatlakozik Liam, majd Niall is, Louis és Zayn tovább tollászkodik a függönyök mögött. Felbőgnek a hajszárítók, előkerülnek a hajzselék, lakkok, és minden, ami kell. Rájövök, hogy a tiszta alsómat kint hagytam, így egy utolsó simítás a hajamon és megerősítve a derekamon a törülközőt kiindulok. Az ajtóban bizonyosodok meg róla, hogy Alexa kint ül a kanapén, telefonját bújva, majd mikor meghall, felnéz mosolyogva, szemei elkerekednek, majd abban a minutumban elönti a fejét a forróság, és tiszta piros lesz, mint egy paradicsom, vagy én.
- É- én csak kint hagytam a- az alsóm… - mondom dadogva, és az öltöző fülkémbe rohanok. Magamra rántom a függönyt, és úgy döntök, nem megyek ki addig, amíg a fiúk is kint nem lesznek. Megfordulok, leveszem magamról a törülközőt és fogom az alsóm, majd gyorsan magamra húzom. Aztán belém csap a tudat, hogy tulajdonképpen baromi jó, ami történt, hisz’ látott, majdnem meztelenül, és most, hogy így látom magam a tükörben nem nézek ki rosszul. Akár ki is mehetnék így alsóban enni, vagy inni, vagy a telefonomért, vagy akármi.
Csábos mosolyt öltök magamra, a hajamba túrok, majd elhúzom a függönyt és kilépek a hideg kőre. Felszisszenek, és gyorsan a puha szőnyegre rohanok, miközben érzem magamon átható pillantását, és hallom halk kuncogását. Aztán a hosszú, finomságokkal teli asztalhoz sétálok, és elveszek egy banánt, majd megfordulva az asztalnak dőlve kezdem kibontani, beleharapok, Alexa meg még mindig figyel, és mikor felpillantok, pont a szemeibe, rögtön elkapja a tekintetét, a fejét is elfordítja, és biztos vagyok benne, hogy elpirul. Dingdingding. Bingó! A banánnal gyorsan végzek, így fogok egy fürt hatalmas szemekkel ellátott szőlőt, és levágódok mellé a kanapéra, közben pedig a számba dobok egy zöld szemet.
- Mm, kérsz? – nyújtom felé kedvesen, mire ő egy erőltetett mosollyal megrázza a fejét. Piszkosul zavarban van. – Legalább több marad nekem – vonok vállat vigyorogva, és most már őszinte mosoly kúszik ajkaira. – Na, milyen volt a koncert? – kezdeményezek beszélgetést.
- Isteni! Szerintem nagyon- nagyon jó volt! Annyira édesek voltatok a rajongókkal, és annyi ember eljött…
- Igen, rengetegen voltak – emlékezek vissza mosolyogva. – Én is remekül éreztem magam! Alig várom a következőt!
- Holnap ugyanitt, ugye?
- Igen. Na és neked mikor is kezdődik pontosan a turnéd?
- Március öt, Oakland.
- Huh, egyből a közepébe – lepődök meg.
- Hát igen – von vállat. – Én nem tudom melyik okoska találta ki… - kijelentésére felnevetek, és újabb szőlőszemet veszek a számba. Közben azon gondolkozom, hogy vajon mi eltudunk –e menni az övére, de nem sok ugrik be a márciusról.
Egy ideje csend van, vagyis csak a fürdőből hallanak ki zajok, de ránk csend telepszik. Nem kínos csend, hanem olyan, „én eszek, ő meg hallgatja a rágásomat” csend. Na, jó, elő kéne rukkolnom valami témával!
- Hé – jut eszembe, és felülök, ő pedig rám kapja a fejét, kedvesen mosolyog.
- Mi az?
- Megkaphatnám az ölelésemet? – kérdezem aranyosan mosolyogva, mire felnevet, lerakja a telefonját és szinte a nyakamba zuhan. Én is nevetni kezdek, és derekát átölelve szorítom magamhoz, míg ő kezeit a nyakam köré fonja. Pont, mint az álomban, mikor csókolózunk.
Beszívom hajának kellemes citromos illatát, és bár még nem éreztem lányon ilyen citrom illatot, nagyon tetszik. Egyik kezemet óvatosan a hajához érintem, majd végig simítok a hátán, és én örökké ölelném így, de lassan elenged és visszaül mellém, a térdére könyököl és próbálja nem mutatni, megint mennyire zavarba hoztam. Ekkor kiront Niall a fürdőből, és kettőnk közé veti magát, nem tudom, hogy arra a pici helyre, hogy tudott befurakodni, de engem szinte majd lelök a kanapéról, lábai az ölembe helyezkednek, míg az ő feje Alexa ölében van és mosolyogva néz fel rá.
- Hé, helló – köszön vigyorogva és felnyújtózkodik az arcához, majd pusziban részesíti, de ekkor Alexa elkapja a fejét, és megcsókolja, én pedig rögtön elfordítom a kobakom. Keserű szájíz költözik a számba, arcom fintorba borul, hasam görcsbe rándul, lábaim automatikusan visznek az öltözőfülkémbe. Lerogyok a benti kis fehér bőrfotelbe, karcomat kezeim közé temetem, és próbálok nem visszagondolni az előbb történtekre. Az egyik pillanatban engem ölelget, a másikban pedig a barátját csókolgatja. Bolond vagy Harry, amiért olyan lányba szeretsz bele, aki már foglalt!
*
- Harry!! – ugrik a nyakamba Gemma, én meg nevetve ölelem át a derekát. – Annyira jó volt öcsi! Olyan büszkék vagyunk rátok! – nyom puszit az arcomra, majd leszáll rólam, és megáll előttem. Szemei csillagnak, édesen mosolyog.
- Köszi, Gemma! – húzom magamhoz nevetve. Ekkor a backstageben sorakozó rajongók felvisítanak, az én arcomon meg még szélesebb mosoly terül el. Látom, ahogy a többiek is üdvözölik a családjukat, így én is odamegyek apához és anyához, akik szorosan magukhoz ölelnek, és elmondják, hogy mennyire fergeteges volt a koncert. Utána néhány securitis kiküldi a szülőket, így egyedül maradunk a pár VIP jegyes rajongóval, én pedig egyből kiszúrom azokat a lányokat, akiknek én adtam jegyet. Feléjük veszem az irányt mosolyogva, ők pedig mikor látják, hogy feléjük tartok, még szélesebben vigyorognak.  A legkisebb lány, akit a minap vigasztaltam, kilép közülük és megáll előtte, én pedig ölelésre tárom karjaim. Szégyellősen, a karjaim közé bújik, én pedig felnevetek, és végig simítok a hátán.
- Köszönjük Harry! – suttogja fülembe, és óvatosan, puszit nyom az arcomra.
- Örülök, hogy el tudtatok jönni! – mondom neki, majd átkarolva a kicsit, fordulunk a többi lány felé. Mind könnyes szemekkel bámulnak ránk. – Tetszett a koncert?
Az egy magasabb, szép, kerek arcú lány is odajön, és megölel, majd a többiek is, így ellepnek.
- Az nem kifejezés Harry! Nagyon jó volt! El sem hiszem, hogy ilyenben volt élményem! Örökre halás leszek! – mondja egyikük.
- Na, akkor ki akar képet?
Előkerülnek a telefonok, és fényképezőgépek, vakuk, villanások mindenhol, majd a képek után, aláírást is adok.
- Menjetek oda többiekhez is nyugodtan, viszont nekem is tovább kell mennem! – súgom a kicsi fülébe. – Elárulod a neved? Vagy, valami elérhetőséget, például twitter? Bekövetlek!
- Nincs twitterem! – rázza szomorúan a fejét. – De a nővéremnek van! Amúgy Hallie a nevem – mosolyog aranyosan, és a nővére felé fordul. – Mads! – rángatja meg a kezét, aki felénk fordul. – Írd le Harrynek a twitter neved!
- Csak, hogy be tudjalak titeket követni – mosolygok rá, ő meg majdnem sírva fakad, és egy papír fecnire, remegő kezekkel, leírja nekem. – Köszi! Na, menjetek oda bátran a többiekhez is, nem harapnak! Ja, és el nem menjetek köszönés nélkül! – bököm meg Halliet, aki vigyorogva bólint és kézen fogja a testvérét, én pedig felegyenesedem, és Louis mellé sétálok, pár lányhoz. A backstage után, elköszönök Halliektól, majd rögtön lépek fel twitterre bekövetni Hallie nővérét. Nagyon aranyos kislány, szeretném velük felvenni a kapcsolatot.
Visszamentünk összeszedni a cuccainkat az öltözőbe, Alexa, és a szüleink, pedig kint várnak minket az autónál. Természetesen Niall most mutatta be a szüleinek Alexát, amit volt szerencsém végig nézni és hallgatni. És még jó pofát is kellett hozzá vágnom! Kerestem közben Gemma tekintetét, hogy legalább ő nyújtson nekem egy kis támaszt, ami meg is kaptam. Persze utána, az ideges suttogást, miszerint el kellene árulnom nekik, mit érzek, most is megkaptam, de még mindig, ugyanúgy hidegen hagy. Nem mondhatom el nekik, és kész! Most is megkértem Gemmát, ahogy szintem mindig ezer alkalommal, hogy tartsa a száját, ő pedig újra megígérte, hogy nem szól egy szót sem. Ez legalább bíztató.
- Héj Hazz, ki voltak azok a lányok, akikkel olyan sokáig ott voltál? – csapódik mellém Liam és kedves mosollyal fürkész.
- Ó, egyik nap, mikor jöttem ide, akkor velük találkoztam, aztán kicsit kérdezgettem őket, és megtudtam, hogy nem tudnak eljönni koncertre. Akkor kellettek a jegyek, és megköszöntem nekik, hogy eljöttek.
- És a kislány? Velük volt? – kérdezi a másik oldalamról Zayn.
- Igen.
- Aranyosak voltak.
- Ó, igen. Cukik.
A fülkémbe megyek és sporttáskába beleseprek minden ruhám, majd a fürdőbe caplatok, hogy elrakjam a hajszárítóm. A vállamra akasztom a nagy táskát, majd a fürdő után elveszek két csokis kekszet és még egy fürt szőlőt az asztalról, és várom a többieket. Nem is lepődöm már meg, mikor Louis hisztizve vágtat össze vissza, hogy hova rakhatta a telefonját, majd megáll, és rájön, hogy a farzsebében van. Na, igen, nem is Louis lenne, ha egy ilyen jelenetet nem vágna le az öltözőben, indulás előtt. De mi így szeretjük.
- Hé, srácok, indulás! A kis tesók már türelmetlenek – tűnik fel mellettem Paul.
- Én is kis tesó vagyok, és elég türelmetlen, szóval gyerünk!!
- Mindjárt, mindjárt, csak a haj lakkjaim!
- Zayn, most csak dobj mindent a táskádba, és majd rendbe rakosgatod őket otthon.

- Jó – hangzik a válasz, majd fél perc múlva kicaplat a folyosóra Zayne is, Paul, pedig lámpaoltás után, becsukja az ajtót. 

2014. szeptember 2., kedd

#12. - Te hülye, a Csipkerózsikában nincsenek törpék!

Dear readers
Itt is lennék az új résszel.:) Nagyon- nagyon köszönöm az előző részhez érkezett öt tetszik pipát és három kommentet.*-* Eszméletlen boldoggá tetettek vele, és nagy- nagy örömmel írtam/írom a következő részeket, a pár sor kedves szavak miatt.(: Remélem most is kapok visszajelzéseket és remélem, hogy a tizenkettedik rész is elnyeri a tetszéseteket. A sulihoz pedig utólag is sok sikert mindenkinek, legyetek jók, tanuljatok!:p Mellék információként leírnám, hogy a "történetben lévő" Take Me Home turné, pár nappal később kezdődik, mint az eredeti. Csak ennyit akartam.:) Jó olvasást!
Patricia F.
Harry Styles

2013. február 23. -24. -25.
Este a mai délután eseményein gondolkodva fekszek le. Ma Alexa megfogta háromszor a kezem. Első alkalommal nem húzta el, és sokáig egymás szemeibe bámulva álltunk. Másodszor, mikor kisegítettem a csónakból, de utána, rögtön el is vette a kezét. Harmadiknak, pedig, mikor a földön ültünk, arrébb a többiektől, a falevelek között, és megnyugtatott a turnéval kapcsolatosan. Utána egymás kezét fogtuk végig. Én éreztem, és tudtam, de nem mertem elhúzni, mert akkor feltűnt volna neki, vagyis minden bizonnyal megfeledkezett róla. Aztán mikor felálltunk, hogy odamegyünk a többiekhez, akkor tűnt fel neki, akkor már zsebre vágta kezeit. Ma elpirult, kétszer. Először, mikor a kocsiból kisegített, és fogtuk egymás kezeit, másodszor pedig, mikor felálltunk a földről, hogy odamegyünk a többiek közé. Ma Gemma rádöbbentett, hogy amit Alexa iránt érzek, az nem más, mint a szerelem. Visszafelé evezve megálltunk a tó közepén, és a srácok csónakját figyeltük, nevetve, mivel összekaptak az evezési technikán, mire Louis beleesett a tóba. Alexa felállt, hogy segít neki, mert a srácok annyira nevettek, hogy ez eszükbe sem jutott. Niallel közelebb eveztünk, de Alexa megcsúszott, és majdnem a vízbe esett, ha nem kapom el a derekánál, és nem rántom az ölembe. Összekuszálódva nevettünk egymáson, utána pedig Alexa megköszönte és inkább visszaült Niall mellé, aki döbbenten figyelte az eseményeket. Louis végül kikászálódott a mi csónakunkba, besértődött a fiúkra, és így indultunk visszafelé. Mikor az ölemben ült, és a kezeim a derekára voltak fonódva, és csak nevettünk együtt, akkor teljesen olyan volt, mintha Alexa az én barátnőm lenne. Egymás karjaiban hahotáztunk, és senki sem zavart meg. Mintha ezt is csak álmodtam volna, bár tudom, hogy ez a valóság volt. A mesés valóság!
*
Másnap reggel az isteni illatokra ébredek, melyek a szobámba szállnak, pontosabban, az orromba, hogy felébresszenek engem és korgó gyomrom is. Azonnal a konyha felé veszem az irányt, ahol már mindenki lent ül, anya, nővéremet és apát is előcsalogatta.
- Jó reggelt kisfiam! – lép mellém rögtön anya és puszit nyom a fejemre, majd vissza is tér a tűzhelyhez és tányérra helyezi a reggelit.
- Jó reggelt! – mondom rekedtes hangon, majd megköszörülöm a torkom. Apa szokásához híven egy újságot olvasgat, miközben kávézik, Gemma pedig könyököl az asztalon, és támasztja a fejét, nehogy visszaaludjon.
- Jól gondolom, hogy ma rengeteg dolgod lesz? – kérdezi anya, miközben elém helyezi a reggelit.
- Köszönöm. Igen, ide- oda fogunk szaladgálni. És még nem pakoltam semmit.
- Még nem pakoltál semmit? – döbben le anya.
- Hát Paul, már napokkal ezelőtt szólt, csak jöttetek ti, meg a próbák és nem volt időm, de ma megcsinálom!
- Hát azt nagyon is remélem!
- Jó étvágyat! – terelem a szót vigyorogva.
Reggeli után rohanok az arénába, de most nem állok meg a rajongóknál. Köszönök nekik, majd be is rohanok. A srácok utánam érkeznek meg és neki is vágunk a próbának.
*
Hangpróba után, ökörködünk még a színpadon, elmagyaráznak még néhány dolgot, majd Paul visz minket Louhoz, a stylistunkhoz, hogy a holnapi ruhákat felpróbáljuk, esetleg ha valakinek nem jó valami, még újat tudjunk választani. A ruhapróbával is hamar megvagyunk, majd Paul utunkra enged minket, én pedig hazafelé veszem az irányt, hogy most már tényleg összepakoljak. Közben az idő elég hidegre fordul, nincs már olyan gyönyörű napsütés, mint tegnap. Miután megvagyok a pakolással, átviszem a bőröndöket a fiúkhoz, és ott egy kupacba rakjuk, hogy reggel majd tudják innen vinni az összeset, majd ráérősen lehuppanok a szürke kanapéra.
- Na, mi az Hazz? – ül le mellém Liam, azzal a lendülettel a combomra csapva.
- Semmi. Veled?
- Izgulok – vallja be, fejemet felé fordítom és bíztatóan rámosolygok.
- Nem csak te! De ne görcsölj, minden rendben lesz!
- Persze, tudom.
- Családod eljön holnap?
- Hát, ha minden igaz, akkor együtt érkeznek Louis családjával.
- Ó, értem.
Mindketten csöndben maradunk, és a tévét bámuljuk, ami halkan szól. Hátradőlök, kicsit lentebb csúszom, lehunyom szemeim és mikor legközelebb kinyitom már hét óra. Szemeimet megdörzsölöm, felülök, merthogy idő közben elfeküdtem, és körbe nézek. Zayn velem szemben egy fehér bőrfotelben szintén kinyúlt. Felállok, és a konyhába indulok, elhúzom a toló ajtót, ami elválasztja a két helyiséget és belépek. A többiek mind bent ülnek, a bárszékeken a pultnál, Niall szendvicset eszik, Liam és Louis pedig egy- egy erdei gyümölcsös yoghurt –ot kanalaznak.
- Megébredtél Csipkerózsika? – kérdezte vigyorogva Louis, mire meglöktem és a hűtőhöz masíroztam.
- Ha én Csipkerózsika, akkor Zayn…? – vonom fel a szemöldököm.
- A hét törpe – vágja rá tök természetesen, én meg felröhögök.
- Te hülye, a Csipkerózsikában nincsenek törpék! – mondja fejét csóválva Liam.
- Ó, tényleg. Nem baj. Akkor is a hét törpe marad.
Előveszem a tejet, kiöntök egy pohárba, majd megiszom mindet, és visszarakom a hűtőbe a félig teli dobozt. Utána a mosogatóba helyezem a poharam és letörlöm a szám.
-  Na, srácok, én asszem’ megyek. Anyuék otthon várnak.
- Ó, persze, menj csak főtt kaját enni! – horkan fel Louis.
- Mit meg nem adnék egy jó rántott szeletért… - sóhajt fel ábrándozva Liam.
- Mehetek veled? – pislog teli szájjal Niall.
- Igazából, anya mindig egy egész hadseregre valót főz, szóval jöhettek kajálni.
Niall az utolsó falatot betömve pattan fel Louissal együtt. Zayn éppen akkor sétál be kómásan a konyhába.
- Szép estét törpe! – köszönti Louis, mire belőlem és Niallből előtör a hahotázás, szegény szöszke majd’ megfullad, mert még szendvics is van a szájában. Feje elvörösödik, összegörnyedve nevet, Louis, jól szórakozik rajta, Zayn semmit nem ért, Liam meg Niallnek magyarázza, hogy ne köpje ki a szájában lévő kaját. Végül Nialler megnyugszik, bár ha Louisra vagy Zaynre néz, elkapja a nevetés, de már nem annyira, és az ételt is lenyeli.
- Zayn, öltözz fel, megyünk hozzám enni! Anya főzött.
- Umm, sietek! – túr gyorsan a hajába, majd vissza is fordul, és a nappalin átcaplatva dübörög fel a lépcsőn a szobájába. Tizenöt perc múlva útnak is indulunk sétálva, mert a kocsimat ott hagytam a garázsban, tekintve rá, hogy egy jó ideig nem ülök bele és nem is indítom.
Csendben sétálunk egymás mellett, kezeimet zsebre dugom, és összehúzom magamon a kabátot, mert hideg szél fúj. Ahogy látom, a többiek is ezt teszik. Behúzom a nyakam, és úgy megyek tovább, mikor a fűben meglátok valamit csillogni, így megállok és leguggolok.
- Hé, mi az Harry? – állnak meg a többiek is. Niall leguggol mellém, én pedig kezembe veszem a kis fényes tárgyat. Egy nyaklánc az, gyönyörű kismedállal.
- Hű – nyögi ki mellettem Niall, én pedig ujjaimmal lesöpröm róla a földet.
- Mit találtál? – kérdezi Louis. Felállok és felé mutatom.
- Egy nyaklánc. De szép! – mondja.
- Mutasd csak – furakszik Liam Niall és közém, majd elveszi a nyakláncot és úgy nézi meg. Megmutatja Zaynnek is és visszaadja.
- Nem semmi!
- Vajon ki hagyhatta el? – tűnődik Louis.
- Nem tudom, de bánhatja! Gyönyörű nyaklánc – válaszol Niall.
- Harry, menjünk tovább, mert hideg van! – érinti meg a vállam Liam, én pedig zsebre vágom.
- Menjünk!
Otthon, mint sejtettem, anyu főzött. Mind jól laktunk, majd utána a srácok elmentek. Megmutattam a nyakláncot Gemmának, aki irigykedve nézte, majd feltette a kérdést, aminek válasza már régóta motoszkál bennem:
- Kinek adod oda? – visszaadja a kezembe, én pedig összezárom az öklömbe.
- Hát én… Én Alexára gondoltam, de túl feltűnő lenne. Vagyis ha odaadnám neki, ő pedig hordaná, a srácok tuti kiszúrnák. És akkor jönnek a kérdések, miért pont neki adtam oda. Pedig amint megláttam, egyből ő jutott eszembe. Olyan szépen mutatna a nyakán – ábrándozok és Gemms is elmosolyodik.
- Bizony, örülne neki! Gyönyörű.
- Nem tudom, mit csináljak.
- Amit a szíved diktál Harry! – mondja Gemma, majd egy jó éjt puszi után magamra hagy. Elmegyek lefürdeni, majd visszabújom az ágyamba. A nyakláncot az éjjeli szekrényre helyezem a telefonom mellé, s lassan elnyom az álom.
*
Reggel hóesésre ébredek. Nagy pelyhekben hullik a hó, az utak latyakosak, a háztetőket már befedte a fehér takaró. Na, erre biztos nem számítottam!
Ráérősen felöltözök, fehér pólót veszek magamra, fekete farmerrel és csizmával. A fehér pólóra szürke kötött pulóvert veszek, és egy kék szövet kabátot veszek elő a szekrényem mélyéről.
A kabáttal a kezemben leindulok, és a konyha felé veszem az irányt. Anya amint meg lát elmosolyodik és kirakja a reggelim, majd egy puszi után rohan is, ők már most nagyobb lázban vannak az első koncert miatt, mint én.
Te jó ég! Ma van az első koncert!
Páni félelem lesz úrrá rajtam, torkomba gombóc növekszik, kezeim izzadni kezdenek, gyomrom fel- le, liftezik. Ó, és valószínűleg ez így lesz egész nap.
*
- Srácok, próbáljatok már figyelni ide egy kicsit! Énekeljük már el egyszer utoljára az I want –ot és mehettek öltözni.
- Halljátok? Sikítozás – vigyorog Louis.
- Az aréna elől így idehallatszik? – döbben le Niall.
- Ezek szerint. Hé, milyen lenne, ha most kimennénk? – teszi fel a kérdést Zayn, Paul meg azonnal mellettünk terem.
- Eszetekbe ne jusson! Darabokra szednének titeket! Inkább az I want –ot utoljára, normálisan és mehettek Louhoz.
Paul örömére végre eljut a tudatunkig és mikor felcsendülnek az első dallamok, kapcsolódunk is be.
- Hé, szerintetek hallják most, hogy ezt énekeljük? – vág a dal közepébe Louis, mire mindenki elhallgat, Paul meg a kezeibe temeti a fejét.
- Hallották. Csak, hogy most már nem énekeltek! – förmed ránk hangosan, mire mind összerezzenünk.
- Bocsánat – motyogja lehajtott fejjel Louis.
-  Előről! – kiáltja Paul és újra kezdjük a dalt.
Nagy nehezen végig énekeltük, utána pedig, mint akit puskából lőttek ki, rohangáltunk össze vissza az arénában, mikor Louhoz kellett volna szaladnunk. Sebaj!
Niall megtalálta a kajás asztalt, Louis gördeszkával száguldozott, Liam labdával futkos, Zayn pedig egy tükör előtt áll és kidugott nyelvvel igazgatja a haját, majd elkezd beszélni a tükörképéhez és különböző pofákat vág, miközben fotózza magát. Én meg csak állok, és bámulok ki a fejemből, miközben körülöttem mindenki szaladgál, nevet és feldobódott az első koncert miatt. Én e helyett izgulok, görcsölök, és rémesen rosszul érzem magam. Inkább megkeresem Lout és egy kanapét, ahol elfeküdhetek egy kicsikét.
- Harry, merre vagytok már?? Itt kéne lennetek már tíz perce! – „köszönt” Lou, majd szorosan megölel.
- A többiek felpörögtek és össze vissza a vannak az arénában – motyogom.
- És te? Csak nem a lelkiismereted húzott ide? – vigyorodik el, én pedig elindulok a kanapéhoz, lehuppanok. – Hé, Harry, baj van? – jön mellém és leül, lábaink összeérnek, kezét a vállamra teszi.
- N –nem tudom. Izgulok.
- Ó, Harry, ez természetes! Jó, hogy izgulsz. De minden rendben lesz! A srácokkal nagyszerűek lesztek! Ne légy már emiatt most ilyen kedvetlen! Ennél még az is jobb, hogy késtek és nem jöttök időben – mondja nekem meg halvány mosoly kúszik az arcomra. Lou mindig tudja, mit mondjon, amivel felvidíthat. – Meséltem már, hogy a minap Lux beöltözött nekem?
- Komolyan? – mosolyodom el és felvont szemöldökkel nézek Loura.
- Hát bement a szekrényembe, lerángatott egy csomó cuccot, magára húzta, majd nem tudom, hogy sikerült neki, de lebotorkált magas sarkúban a nappaliba ahol voltam és azt mondta, hogy most ő olyan, mint én.
- Ne már! – nevetek fel.
- De bizony! És ott állt a gönceimben és várta, hogy mit reagálok. Én meg lefotóztam.
- Tőled nem is vártam mást Lou! - kuncogok és ő is elmosolyodik. Sikerült elérnie, hogy ne szorongjak tovább.