Home Characters Contacts More blogs

2014. november 29., szombat

#20. - Szerelmes vagy, teljesen az ujja köré csavart, pedig még csak nem is tud róla

Dear readers
Hm, egy hét alatt elkészültem az ez utáni résszel, melynek nagyon örülök. Ezt a részt eredetileg egyáltalán nem így terveztem, és örülök, hogy végül mégis így írtam meg.:) Az előző részhez kapott pipákat köszönöm, bár ez a szám elég kevés, majdnem ötven olvasótól, egy kicsit többnek kéne lennie, nem igaz? Mindegy, visszajelzésekért nem fogok könyörögni, helyette inkább megköszönöm azt, amit kapok.(: Remélem tetszik a rész, a következővel nem tudom mikor jelentkezek. Jó olvasást!:*♥xx.
Patricia F.

Harry Styles

2013. március 03.
Akármilyen részeg is vagyok, a fejem szinte azonnal kitisztul, amint megpillantom a csinos lábakat, s a rózsaszín szoknyát. Arcára sem kell felnéznem, egyből tudom, hogy Alexa az. Rögtön felpattanok, ám a sok alkohol mennyiség miatt nagyon megszédülök, és valószínűleg visszaestem volna a lábai elé, ha nem kap el. Arca közel van, mélységesen barna szemei mintha a szomorúság miatt csillognának, száját egy vonallá préseli, arca keménységet mutat. Sosem láttam még ilyennek, gondolom, nem jó kedvében néz rám így. Érzem, hogy most basztam el mindent, ami közöttünk volt. Elnézést kér, vet rám egy utolsó pillantást, majd a lányra, s visszavágja az ajtót legalább olyan erővel, mint ahogy becsapta. Az agyam elborul, jobb öklöm erősen találkozik a fallal, a fájdalom pedig azonnal lesújt rá. Felordítok, majd térdre rogyok, miközben az öklömet szorongatom és erősen hasamhoz szorítanom. Rohadtul fáj. Szemeimet erősen összeszorítom, még sírni is kedvem lenne, de látószerveimet teljesen száraznak érzem, egy könny sem buggyan elő.
Összerezzenek a zajra, amivel megint kicsapódik az ajtó. Inkább fel sem nézek, a karomat szorongatom továbbra is, miközben előre hátra ringatom magam, s várom, hogy elmúljon a fájdalom, mely ebben a pillanatban elmúlhatatlannak tűnik.
- Harry, mi a fene történt? – hallom meg magam mellől Louis hangját.
- Cseszettül fáj… - nyögöm ki nagy nehezen.
- Mi Harry?
- A karom! – nézek fel rá.
- Mit csináltál?
- A falba vágtam…
- Te hülye! – ránt fel a földről. Kicibál a kis szobából, teremből, raktárból, vagy tudom is én miből, és egy hátsó kijárat felé húz. Lemegyünk egy emeletet, majd kilöki a nagy ajtót, így egy kis utcába lyukadunk ki. Bevágódunk a kisbuszba, majd Louis utasítására az el is indul, egy közeli kórház felé. – Mi történt? – szegezi nekem a kérdést együttérzés nélkül. – Láttam, amint Alexa eltorzult arccal végig nézi a kis jelentet, amit leműveltél azzal a csajjal, majd utánatok ront egyből, ahogy bementek abba a szobába. Egy pár másodperc múlva meg ki. Pont belé ütköztem. Harry. Sírt.
- Mi? Sírt? Biztos ez Lou? Tényleg láttad a könnyeit?
- Hatalmas krokodilkönnyeket az arcán legördülve – bólogat.
- Ó, bassza meg!
- Bizony, bizony. Harry, hogy lehettél ennyire hülye? Mit gondolhat most rólad? Nem is értelek. Ha szerelmes vagy belé, miért másik lányt csókolgatsz?
- Mert őt mintha csókolgatnám – horkanok fel, s mondandóm elég gúnyosra sikerül, pedig nem szeretném. Louis nem tehet semmiről.
- Tudom, hogy nem Harry. De akkor is… ezt nagyon nem kellett volna! – túr a hajába, én pedig hátradöntöm a fejem és lehunyom a szemeim.
- Nagyon fáj a kezem – suttogom.
- Tudom, ezért megyünk a kórházba. De mi történt miután bementetek?
- Épp, a csaj felett voltam… mikor egyszer csak kivágódott az ajtó. Amint megláttam, hogy ő az, felpattantam, megszédültem, ő elkapott. Az arca pedig… sosem láttam még ilyennek. Louis, az arca kemény volt, szemei jéghidegek és olyan lesajnálóan nézett… Nagyon mérges lettem magamra, és hirtelen felindulásból az öklömet a falba vertem.
- Ajj, Harry! – csóválja meg a fejét.
A recepciónál a kórházban rögtön hívnak is egy doktort, aki elkísér a vizsgálóba. A vizsgálat elvégzése után a doktornő sejtése megerősödik, miszerint eléggé megzúzódott a kezem. Szerencsére tudja, ki vagyok, így nem kell neki magyarázkodnom se. Azonnal gipszbe rakja, elmondja a további információkat, majd utamra enged.
- Begipszelték? – kérdezi, rögtön Louis amint becsukódik mögöttem az ajtó.
- Igen – morgom.
- Akkor most menjünk haza!
- Nem. Beszélnem kell Alexával.
- Most? Biztos, hogy nem! Haza megyünk és mindketten aludni fogunk. Majd holnap magyarázkodsz neki – ragadja meg az ép karom.
- Louis! Beszélnem kell vele… Elrontottam. Mindent.
- Tudom. De most már csak rontanál a helyzeten. Kialszod magad, és tiszta fejjel beszéltek majd.
- Utálom, mikor igazad van! – mondom dühösen.
Otthon csak lekapkodom magamról a ruháim, majd bedőlök az ágyba. Louis még rám dobja a takarót, majd magamra hagy, én pedig egyből elalszok.

2013. március 04.

Erősen lehunyva a szemeim hallgatom Louist. Amint befejezi síri csend telepszik ránk. Emésztem a hallottakat. Teljesen tisztába vagyok vele, hogy ha iszok, elködösödik előttem minden normális dolog és csak azt látom, amit az alkohol segítségével látni akarok. Megbántottam Alexát, nem gondolkoztam mikor azzal a lánnyal voltam. Elvette az eszem, amiben az alkohol megint csak közrejátszott. Egy kicsit talán nyugtat az, hogy nem történt semmi, bár ő ezt úgy sem tudja. Szerintem nem is itt aludnak Niallel. Hát persze, miért itt aludnának? Miért is nem kettesben Niall lakásán?
- Kösz Louis – szólalok meg végül. – Hogy elvittél az orvoshoz. Meg, hogy egyáltalán nem hagysz egyedül ezekkel a gyerekes problémáimmal.
- Ugyan Harry! Szerelmes vagy, teljesen az ujja köré csavart, pedig még csak nem is tud róla. Én pedig a legjobb barátod vagyok, még jó, hogy foglalkozom veled.
Mosolyognom kell Louison, igazi jó barát, és nem is tudom, mit csinálnék, ha ő nem lenne. Legjobb döntésem volt, hogy elmondtam neki mindent.
- Oké, akkor most elmegyek a kisboltba, és veszek valamit reggelire… Vagy is, mennyi az idő?
- Dél van – nevet fel.
- Hm, és van itthon valami kaja? – kérdezem, miközben felállok, és a konyhába sorolok, hogy megnézzem, én magam is.
- Szerintem semmi.
Louisnak lett igaza, a hűtő üres volt, a spájzban meg csak olyan dolgok voltak, mint chips, csoki, kukorica konzerv, satöbbi. Ezekből nem tudunk megebédelni, szóval muszáj elmennem egy boltba.
- Felöltözök, és elugrok egy szupermarketbe.
- Jövök én is. Amúgy sem tudnál biztonságosan vezetni. És csúszik is minden – tápászkodik fel a kanapéról.
- Oké, akkor gyors felöltözök – szaladok fel a szobámba. Magamra kapok egy farmert, pulóvert és leveszem a válfáról a barna kabátom, majd a pénztárcámmal és a telómmal a kezemben megyek vissza le. Utánam érkezik Louis, ír egy cetlit, amit a hűtőre ragaszt, majd indulunk is.
Odakint sűrű köd van, csak a házak fényeit látom, amik világítanak. A levegő nyirkos, hideg, arcomat csípi a szél, egyik kezemre kesztyűt húzok, és másikkal együtt betuszkolom barna kabátom zsebeibe, ám a gipszes nem igazán fér be, így azt magam mellett hagyom. A kocsiban azonnal fűtést kapcsolok, ami csak pár perc után kezdd érződni. Louis lassan hajt, az utak nagyon csúsznak, az éjjel fagyott. A rádióból csak dugókat, baleseteket és elkerüléseket lehet hallani, így tanakodunk, mégis merre menjünk, hogy mindent kikerüljünk. Végül pár kis utcán keresztül eljutunk a közeli bevásárlóközpont mögött. Parkolunk a mélygarázsban, majd lifttel felmegyünk.
- Tudjuk egyáltalán, mit akarunk főzni?
- Hát ööm… - vakarom meg a tarkóm.
- Jó lenne akkor eldönteni – vesz el egy kocsit, majd azzal térünk be a hatalmas üzletbe. – Mi lenne, ha valami kínai kaját csinálnánk?
- Kínait?
- Egyszerűet, ami menne.
- Na de mégis milyet?
- Mondjuk. Szezámmagos csirkegolyócskák… rizzsel. Na?
- Nem rossz. Oké. Akkor csirkét vegyünk.
- De ehhez előtte jó lenne valami édes leves is nem?
- Mondjuk alma?
- Vagy meggy.
- Jó, akkor előbb vegyünk húst.
Végül megállapodtunk egy desszertben is, ami a vanília puding, és fagyasztott gyümölcsök; szeder, málna, eper, ribizli. Bevásároltunk, de csak a vacsorához, illetve még egyéb élelmiszereket, hisz holnap már utazunk is vissza Dublinba. Kipakolunk az autóba, majd én visszaviszem a kocsit a helyére. Éppen indulnék vissza, mikor valaki leszólít.
- Harry! Ne haragudj, tényleg te vagy az? – háttal állok neki, de arcomon máris széles mosoly terül el, mert tudom, hogy csakis egy kedves rajongó lehet az.
- Szia… sztok! – amint feléjük fordulok, észreveszem, hogy két körülbelül tizenöt éves lány állhat előttem.
- Úristen, ez tényleg ő! – ragadja meg az egyik karját a másik lánynak. – Ne haragudj, csak nem akarjuk elhinni, hogy te vagy az.
- Hát pedig, itt vagyok teljes életnagyságban – nevetek fel.
- Készíthetnénk egy közös képet?
- Persze! – aki eddig beszélt, most odaadja a telefonját a barátnőjének, és mellém áll. Bal kezemet átdobom a vállán, és közelebb húzom magamhoz, mire egy kicsit felbátorodik ő is, és szorosabban átölel. Elkészül a kép, majd csinálunk egy másikat is a másik lánnyal, aki vagy szégyellős, vagy a döbbenettől, amit én váltok ki belőle, nem tud megszólalni. Ugyanígy teszek, ám ő most a jobb oldalamra áll. Kabátom ujja felhúzódik, ahogy átkarolom, és ezt kicsit később veszem észre.
- Tudjuk, hogy tegnap Niall barátnőjének a szülinapját ünnepeltétek! Jó volt? – kérdezi érdeklődve a beszédes lány, én pedig mosolyogva bólintok.
- Igen, jót mulattunk.
- És… figyelj Harry, tudom, hogy ez nem rám tartozik, és semmi közöm hozzá, és az is lehet, hogy megharagszol, ha felteszem ezt a kérdést… de nem tudom megállni. Szeretném tudni, hogy ki volt az a lány, akivel tegnap este voltál. A képeken látszik, hogy egy picit ittas állapotban vagy, szóval… mi nem is hibáztatunk, a te életed, és mi nem szólhatunk bele… és kár volt felhoznom – túr a hajába kétségbeesetten.
- Bevallom nektek, azt a lányt én sem ismerem, és szerintem már nem is fogom. Tény, hogy sokat ittam, de köztünk, nem történt semmi sem, mert… mert ez történt – húzom fel a kabátom ujját, hogy meg tudjam mutatni a gipszem. A két lány elkerekedett szemekkel merednek a begipszelt jobb kezemre, majd végül az a lány szólal meg, aki eddig még egy szót sem szólt.
- Mi történt? – veszi a kezébe az én kezem, én pedig elhúzom a szám. Azt nem mondhatom nekik, hogy dühömben a falba vertem. Kénytelen leszek valamit füllenteni.
- Csúszott a lépcső, és elestem – találom ki gyorsan, belülről az ajkamat rágcsálom idegesen, mint mindig, mikor hazudnom kell. – Részeg is voltam, rásegített a helyzetre. Nem tört el, csak megzúzódott – mosolyodok el halványan.
- Jaj, Harry, vigyázhatnál jobban is magadra! – mondja szörnyülködve.
- Igen, tudom.
- Igazán nagyon örülnék neki, ha találnál végre valakit, aki hozzád való. Lehet, hogy most ez így jó neked, de mennyivel jobb lenne, ha egy kedves, aranyos lány elrabolná a szíved, és lehetőleg nem törné össze. Rád fér a boldogság Harry. Egy ilyen kedves lányt kívánok neked, remélem, hamarosan rátalálsz – mosolyog fel rám a csendesebbik lány, miközben a kezében még mindig az enyémet tartja, majd óvatosan elengedi.
- Köszönöm lányok. Jól esik, hogy így aggódtok értem. De most már mennem kell, ebédet főzni, mert, ha Niall felkel azért fog kiáltani először.
Erre a lányok felnevetnek, majd utoljára megölelnek. Elköszönök tőlük, és visszasietek a kocsihoz, ahol Louis várt.
- Láttad? – kérdezem és nagyot sóhajtok. Hátradőlök a puha ülésbe és lehunyom a szemeim. Nagyon aranyos volt ez a két lány, el sem hiszik, mennyire beletrafáltak a dolgokba. Egy barátnő, aki szerintük kellene nekem. Egy olyan lány, aki vigyáz rám, szeretettel halmoz el, aki mellett boldognak érezhetem magam. Van egy ilyen lány, aki elrabolta a szívem, csak épp azt nem tudja, hogy össze is töri.
- Rajongók. Igen – mosolyog. – Miért készültél ki ennyire? – kérdezi összeráncolt szemöldökkel.
- Csak rákérdeztek arra, hogy ki volt az a lány tegnap este.
- És te mit mondtál?
- Hogy én sem ismerem, és nem hiszem, hogy meg fogom. És, hogy nem történt köztünk semmi.
- És most rosszul érzed magad, mert…?
- Mert az egyik lány azt mondta, hogy örülne neki, ha találnék valakit, aki elrabolná a szívem, és lehetőleg nem is törné össze. Egy ilyen kedves lányt kívánnak nekem – sóhajtok egy nagyot keserűségemben.
- Már megtaláltad, csak még ő nem tudja. Szerintem most, ne gondolkozz ezen. Biztos aranyos lányok voltak, és kedvesek, hogy így aggódnak. De ezen most tényleg ne rágódj Harry!
- Jó, jó, megpróbálok!
Louis elindítja az autót, s arra indul vissza, amerről jöttünk. Otthon Liam és Niall már ébren várnak.
- Vettünk kaját ebédre – közli Louis, amint lerakja a pultra a két szatyrot, majd én is lerakom a harmadikat. Leveszem a kabátom és visszaviszem az előszobába, majd felakasztom a fogasra.
- És mit fogunk csinálni? – kérdezi Liam, miközben Louis mellet pakol ki.
- Szezámmagos csirke golyócskák rizzsel és meggylevessel.
- Mhhm, korog a gyomrom – nyög fel Niall a fejét fogva, aztán kipillant két tenyere közül, végül elveszi onnan kezeit.
- Hazza, mi történt a kezeddel? – pattan fel és két szempillantás alatt mellettem terem. – Ez gipszelve van, mit csináltál? – sipákol. Liam is oda áll a másik oldalamra, Louis pedig csak pakolt tovább.
- Tegnap este jöttünk haza Louissal, és elcsúsztam a lépcsőn – mondom a fiúknak is ugyanazt, mint a két lánynak.
- De béna vagy Harry! Miért nem vigyázol jobban magadra? – csesz le Liam. – Gondolom nem tört el.
- Nem, csak zúzódott.
- Rajzolhatok rá? – kérdezi csillogó szemekkel Niall, én meg vigyorogva megforgatom a szemem. – Rajzolj – mondom nevetve, ő pedig elszalad, majd egy fekete filctollal ér vissza. Leülünk a kanapéra, és míg Niall a kezemre alkot, én addig előveszem a telefonom és beírva a négy számot feloldom. Őszintén egy kicsit félek, mit is pingál rá Niall, de annyira belehajol, hogy esélyem sincs látni. Inkább lefotózom a cuki fejét, amint nyelvét kidugva koncentrál, szőke haja a homlokába hullik. Egy pillanatra elfelejtem Alexát és Niallt, egy teljes pillanatig nem gondolok rájuk, hogy ők egy pár, és ugyanúgy viszonyulok Niallhöz, mintha semmi sem történt volna. Csak, hogy ez az egyetlen szép pillanat félbe szakad, amint meghallom a bársonyos hangot, mely szinte simogatja a fülemet. Rögtön felkapom a fejem, és a látványra, ami fogadott, nem voltam felkészülve. Barna, hullámos, kócos haja vállára omlik, szemei álmosak, arca üvölt arról, hogy most kelt fel. Egy hosszú kinyújtott szürke póló van rajta, ha jól sejtem fehérneműn kívül más nem is. Gyönyörű arcát körbeöleli egy aranyos mosoly, és ettől én is magamtól mosolyodok el. Hosszú, barna combjai csábítóan néznek ki, és még egyszer végig mérve gatyafeszítőbb látványt nyújt, mint az a lány tegnap a bulin. Niall nem néz fel barátnőjére, annyira belemerül a rajzolgatásba, Alexa tekintete barátjáról, rám vándorol. Arcáról szépen lassan visszahúzódik az a csodás mosoly, barna szemeiben egy kisfény újra kigyúl, s ez a kis fény bátorságot és bizalmat ad; talán még kimenthetem magam nála.

2014. november 23., vasárnap

#19. - Pont olyan gyönyörűen mutat rajtad, mint ahogy azt elképzeltem

Dear readers
Újabb résszel jelentkezem, pár hét kihagyás után. Mint már külön posztban említettem, gépem nem a legszebb korszakát éli most, néha úgy dönt, hogy megy és néha pedig úgy, hogy nem. Ezért kitaláltam azt, hogy akkor rakom fel a soron következő részt, ha az azutáni már készen van. Teljesen "egészségesnek" pedig akkor merem majd mondani, ha lesz benne új aksi. Egyébként eddig kedvenc részeim közé tartozik ez, remélem nektek is fog tetszeni.:)♥ A következővel jelentkezem, amint megírtam a huszonegyedik fejezetet.(: Jó olvasást Babies!:*♥xx.
Patricia F.
Harry Styles


2013. február 28.
Miután kiböktem a kis kávéházban Louisnak, hogy beleszerettem Alexába, a fiút nem lehetett megállítani. Kérdések hadával lepett el; mikor, hogyan történt, mikor döbbentem rá, hogy szeretem, majd megkaptam azt, hogy nem szabadna Niall barátnőjébe szerelmes lennem. Utána pedig elhallgatott, sokáig hallgattunk, végül pedig átérezte helyzetem, hogy milyen is lehet nekem most. S valóban megkönnyebbültem, ha csak minimálisan, de egy picit akkor is, mely már jobb érzés. Sokáig beszélgettünk vele erről, lelkére kötöttem, hogy nem mondhatja el neki, s abba is beavattam, hogy rajta kívül nővérem tud minderről. Úgy vettem észre, hogy Louis tudomásul vett mindent, és teljesen ledöbbent a hír hallatán, miszerint Alexa csavarta így el a fejem. Azt mondta, hogy más körülmények között, nagyon örült volna neki, hogy szerelmes vagyok, de így sajnos ezzel nem tud mit kezdeni. Megígérte, hogy mellettem áll, nem szól senkinek és, hogy segít. Segít bármiben, mert tudja, hogy elég nehéz időszakban élem az életem, és egy ilyet nem lehet egyhamar kiheverni, avagy elfelejteni.
Utána visszamegyünk, az ajtó előtt jó éjszakát kívánunk egymásnak, majd mindketten bemegyünk. Leveszem a kabátom, lerúgom a cipőm, és besétálok a nappaliba. Gemma pizsamában a kanapén ül, és a tévét nézi, érkezésemre felkapja a fejét.
- Elmondtad neki? – kérdezi, én pedig bólintok, majd fáradtan lerogyok mellé, habár tudom, hogy nem kéne, mert nem tudom, miből fogok erőt gyűjteni, ahhoz, hogy még elmenjek fürdeni, majd bedőljek az ágyba. – Mit szólt?
- Először kifaggatott, én pedig elmondtam neki mindent. Aztán tépelődött, hogy miért pont Niall csajába kellett beleszeretnem. Végül pedig meghallgatott, hogy mennyire nehéz ez nekem.
- Tudtam, hogy Louis jól fogja kezelni, és nem csinál ügyet belőle. Jó, hogy elmondtad neki! És te is megkönnyebbültél… nem?
- De igen.
- Akkor jó. Na, menj, fürödj le, utána pedig, szerintem aludhatunk. Én fáradt vagyok, és ahogy elnézem, te is.
- Jó. Csak, akkor húzz fel, vagy valami, mert magamtól nem bírok felállni – motyogom csukott szemmel, és bár nem látom, de érzékelem, hogy Gemma feláll, megfogja a kezem, és felránt a kanapéról. Elindulok a fürdőszobába, gyorsan lefürdök, utána pedig tiszta alsót veszek, és bedőlök nővérem mellé az ágyba. Betakarózom, és a bal oldalamra fordulok, hogy rálássak Gemmára. Elteszi a telefonját, aztán leoltja a kis lámpát, és befészkeli magát mellém.
- Jó éjt Hazz – mondja és ad egy puszit is.
- Jó éjt – válaszolom, majd átkarol.

2013. március 04.

Kómásan ébredek, a fejem majd’ kettészakad. Először meg sem bírok moccanni, és komoly erőfeszítésbe kerül a hátamra fordulni, mostani hason fekvő helyzetemből. Szerencsésen a párnát is lelököm, így morgolódva tapogatok a másikért, de csukott szemmel nem nagyon találom. Kinyitni a szemeimet, pedig kész hiba volt; este nem húztam be a függönyöket, és a reluxát se le, így bejön a világosság, noha szürke az ég, még köd is van.
Muszáj lejutnom gyógyszerért – gondolom, mert ezzel a fejfájással tényleg nem lehet bírni. Kezeimmel támaszként felnyomnám magam ülő helyzetbe, de a jobb tenyerembe bele nyílal a fájdalom, így visszazuhanok a matracra. Iszonyat fájdalom keletkezik az említett ponton, elkerekedett szemekkel meredek a begipszelt kezemre. Most már komolyan, halványlila gőzöm sincs a történtekről, és a fejfájás eltörpül amellett, amit a kezemben érzek. Nagyon gyorsan meg kell keresnem valakit, hogy mondja el mi történt, mert magamtól nem fogok rájönni. És valami fájdalomcsillapító is nagyon jól jönne. Sietősen felülök és körülnézek. A ruháim a földön hevernek, a takaró a lábam között teljesen meg van csavarodva, és lepedőt is felgyűrtem.
Azzal már tisztában vagyok, hogy tegnap valami nagy buli lehetett, és eléggé sokat ihattam. Ám az egyelőre még homályos, hogy hol is voltam, és kikkel. Aztán az eszembe ötlik, és nagyon megijedek, hogy talán valami baromságot csináltam – többek között a kezemmel is valamit, ami még mindig piszkosul fáj –, és talán hagytam magam valami lánynak. Remélem nem, mellettem nem fekszik senki, az éjjeli szekrényen nincs cetli a nevével, és a számával, úgy hogy remélem semmi ilyen nem történt. Lábaimat kihelyezem a puha szőnyegre, majd felállok, és a fürdőbe megyek. Idefent nem találok semmilyen gyógyszert, kénytelen vagyok lecaplatni a konyhába. A hideg csempe és a talpam nem éppen legjobb barátok, így megszaporázom a lépteim. A nappaliba befordulva Louist pillantom meg elsőnek, a kanapén ül, s a tévét nézi.
- Ah, csak hogy felkeltél. Hogy van a kezed?
- Louis, mondd, hogy te tudod, mi történt, mert a kezem kurvára fáj.
- Akkor előbb inkább vegyél be egy gyógyszert, utána pedig gyere ide a kávéddal és elmesélek mindent, ha te nem emlékeznél rá.
Teszem, amit mondd, beveszem a kikészített gyógyszert, aztán rá melegítek a csupor kávéra, majd, úgy ahogy van, feketén sietek vissza Louishoz. Leülök mellé, és közben a sötét színű koffein bombába kortyolok.
- Kezdhetem?
- Igen!

2013. március 03.

Ma van Alexa szülinapja! Egész nap rengeteget dolgoztunk a srácokkal, díszítettünk, tortáért mentünk, és körbe telefonáltunk, kikre számíthatunk biztosan, az esti meglepetés partyn. A buli ötlete tőlem származik, melyre büszke is vagyok. Így a főszervező is én lettem. A buli előtt egy órával, izgatottan készülődök, szeretnék jól kinézni. Megfürödtem, hajat szárítottam, most pedig alsóban állok a szekrényem előtt, s vizslatom tartalmát. Végül leveszem a válfáról a fehér alapon, apró fekete pöttyös ingem, fekete farmert veszek elő, barna, bőr övvel, és egy fekete kabátot, mely jól passzol a kiválasztott ruhadarabokhoz. Gyorsan felöltözök, majd a fürdőbe sorolok, és fújok magamra kedvenc parfümömből. Az egész fürdőszobát belengi az illat, ahogy engem is, így visszarakom a helyére az üveget, majd kiszambázok a tükröm elé. A hajamba szántok egy utolsót, majd telefonomat a pénztárcámmal együtt a zakóm belső zsebébe mélyesztem, s leindulok. Odalent már Louis és Liam lent van.
- Beszéltetek Niallel? – kérdezem.
- Igen – feleli Liam felnézve a telefonjából. Küldtem neki egy sms –t. Azt válaszolta, hogy most vannak Alexáéknál. Átöltöznek, majd ír megint, ha indulnak.
- Oké, nincs sok időnk. ZAYN! – ordítok fel hiányzó bandatársunknak. – Indulnunk kell!
- Mindjárt jövök! – kiáltja, vissza én pedig addig a konyhába megyek és iszok egy pohár vizet.
- Hívtam taxit, nem sokára megérkezik – jön utánam Louis, én pedig bólintok és visszarakom a poharat a szekrénybe. – Izgulsz?
- Egy kicsit. Remélem, tetszeni fog neki!
- Az biztos! Kitettél magadért Harry, és ez jó pont, hogy te csináltad. Hidd el biztos, hogy örömet okozol neki.
- Nagyon remélem – mosolyodok el. – ZAYN!
- Jövök már, itt vagyok – szalad le és megáll a folyosón, majd a nyitott nappali ajtón néz be ránk. – Mehetünk!
A taxi már kint vár, beülünk, én előre, a fiúk meg hátra épp, hogy beférnek. Lediktálom a címet, s nem sokára, már ott is vagyunk. Fizetek, majd a srácokkal besietünk a szórakozóhelyre, melyet kibéreltünk. Hosszú sor áll a bejárat előtt, két biztonsági őr ellenőrzi a meghívókat, nehogy valaki olyan is bejusson, akit nem hívtunk meg, vagy esetleg nem szívesen látnánk ezen a zártkörű rendezvényen. Intünk a biztonságiaknak, akik csak biccentenek, és be is engednek, majd tovább foglalkoznak a többi vendéggel. Odabent már vannak páran, köszönünk, a srácok le is válnak tőlem. Én nem állok le beszélgetni, hanem a konyharészlegre sietek, ahol megkérdezem a szakácsot, minden rendben van –e a tortával. Miután megbizonyosodok, hogy minden oké a süteménnyel, kimegyek, majd a pultból szemlélődve mérem fel a terepet. Át megyek a dj pulthoz, ahol megtalálom Zaynt is, a dj –vel beszélget zenékről. Közben kapok egy mikrofont, és egy kis csendet kérek.
- Mindenkit szeretettel köszöntök! Örülök, hogy eljöttetek. A szülinaposunk, ha minden igaz már erre tart. Nem sokára kapok egy sms –t… - és amint kimondom, rezegni kezd a telefonom a zsebemben, én pedig izgatottan előhúzom. És csakugyan, Nialltől jött, hogy itt vannak kint. – Mindenki bújjon el, itt vannak! – mondom még gyorsan, lerakom a mikrofont, majd lenyomom az összes kapcsolót és lerohanok középre. Csoda, hogy nem esek el, végül megkapaszkodok Louisban, aki csak vigyorogva összedörzsöli a kezeit.
- Niall, ne már, hol vagyunk? Most már nézhetem?
- Neem, még nem. Szólok. Nehogy less!
Niall a telefonja kijelzőjével ránk világít, majd vigyorogva bólint, és elengedi Alexa fejét. Ekkor felkapcsolódnak a fények, és egyszerre ordítjuk, hogy, „Meglepetéés! Boldog szülinapot!”.
Alexának először meglepett, majd meglepettből egy csapásra boldog lesz az arckifejezése. Mogyoróbarna szemei rám ugranak, majd átszeli a kettőnk közötti lévő távolságot és a nyakamba veti magát. Nevetve fonom a kezeim a dereka köré, fejemet hajába temetem, mely, mint mindig, most is isteni citrom, s menta illatú. Szorosan ölel át, én pedig a fellegekben érzem magam; egyből a nyakamba vetette magát, az enyémbe, s nem a barátjáéba. Olyan, mintha az én barátnőm lenne, az érzés, mely eltölt leírhatatlan. Azt kívánom, bár sose érne véget a pillanat, de tudom, hogy ez lehetetlen.
- Boldog szülinapot! – súgom fülébe és puszit nyomok az arcára.
- Köszönöm Harry! – húzódik el tőlem szélesen mosolyogva, majd észbe kap, a hajába túr, és visszaszalad Niallhöz. Niall pedig csak mosolyogva az ölébe kapja (pont úgy, mint én tettem), átöleli (ahogy az előbb még én), és a fülébe suttog mosolyogva, ahogy ezt neki kell. Mert a barátja. A jókedvemről ennyit. Lehet, az lenne a legjobb, a leinnám magam, hogy ne emlékezzek az estéből semmire. Hisz’ Alexa úgyis a pasijával lesz, nem? Én pedig jobb eséllyel találok egy olyan lányt, akivel egy picit is feledtetni tudok.
Nem! Nem kell nekem semmilyen lány, csak Alexa. És eldöntöttem, hogy meg fogok érte küzdeni. Nem fogom ezt feladni. Jó barátok vagyunk, nem kéne ezt elrontani. Maradok az alkoholnál. Azért senki sem haragudhat, nemde?
A szerelmespárt ellepi a tömeg, én pedig ott állok, ahol eddig is, egymagam, s figyelem a végtelen boldognak tűnő lányt, akinek sikerült örömöt okoznom ezzel a meglepetés partyval. Kár, hogy még azt sem tudja, hogy az egészet én találtam ki, és én is hoztam össze. Háromszázhatvan fokos fordulatot veszek, és egyenesen a bárpulthoz masírozok, ahol kikérem az első pohár finom vodkám.
Mikor kezd elvegyülni a tömeg, már a harmadik vodkámnál tartok, majd úgy döntök, odaadom az én ajándékom Alexának. Egy hete, vagy talán kettő, találtam az utcán egy nyakláncot, melyet elvittem egy ékszerészhez, lecseréltettem a láncát, s megtisztítattam a kis medált. Gyönyörű nyaklánc, egy szál rózsa kíséretével szerintem tökéletes lesz odaadni, Louis és Gemma is így vélelkedett, vagyis biztos voltam ebben. A rózsát, mely eddig a konyhában egy kis vázában pihent, kiveszem, előveszem a kis dobozt, s Alexa felé indulok meg, aki Gemmával nevet. Megállok nővérem mellett, aki felnéz rám, majd mosolyogva bólint egyet, s kettesben hagy minket a gyönyörűséggel. Félek, hogy a kisebb alkohol mennyiség hatására, melyet már legurítottam torkomon, valami baromságot mondok, végül mégis szólásra nyitom a számat.
- Boldog szülinapot… gyönyörűm! – mondom, s átnyújtom a rózsát, és a kis bársonyos, kék dobozkát, melyben a nyaklánc pihent.
- Ó, Hazz, nem kellett volna! – torzul el az arca, de azért mosolyog, én pedig hirtelen felindulásból magamhoz húzom és szorosan átölelem.
- Dehogynem gyönyörűm, születésnapod van – súgom fülébe, s egy puszit nyomok arcára. Mikor szemeibe nézek, azok csillognak, az én hasam pedig görcsbe rándul, nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire szép. Lenéz a dobozkára, majd óvatosan felnyitja. Szemei elkerekednek, majd könnybe lábadnak, én pedig el nem tudom képzelni, miért akar sírni. Valami rosszat tettem?
- Ez…
- Nem tetszik?
- Viccelsz Harry? Ez meseszép! Én… ezt, el sem fogadhatom. Gyönyörű – simítja meg óvatosan, az én ajkaim pedig széles mosolyra húzódnak.
- Nos, akkor feltehetem? – kérdezem, majd kiveszem a láncot, ő pedig mosolyogva megfordul. Haját megfogom, s elsimítom nyaka elől, így egyik oldalt fedetlen lesz, én pedig alig tudom leküzdeni azt az óriási kísértést, hogy ne csókoljam meg a nyakát. A láncot felhelyezem, becsatolom, ő pedig visszaengedi a haját, és felém fordul. – Pont olyan gyönyörűen mutat rajtad, mint ahogy azt elképzeltem – mondom, ő pedig a karjaim közé bújik, fejét a mellkasomra fekteti, kezeivel pedig szorosan körbeöleli derekam. Gondolkodás nélkül vonom én is ölelésbe, s mélyet sóhajtok, majd puszit nyomok feje búbjára, fejem az övének támasztom, s lehunyom szemeim.
*
Nem tudom hány óra lehet, és hogy mennyit ittam, annyi biztos, hogy előttem egy igen csinos lány rázza nekem a fenekét, én pedig röhögve figyelem. Az elmúlt órákban sokat vedeltem, nem egészen vagyok magamnál, valami kis halk hang kiáltja, hogy ezt a lányt azon nyomban el kellene tolnom magamtól, ám nem hallgatok rá. Élvezem, hogy figyelem irányul rám, ráadásul egy igen csinos csaj döntött úgy, hogy foglalkozik velem, én pedig hülye lennék, ha nem élvezném. Noha az nem világos, hogy egyik részem miért is szeretne tiltakozni; szingli vagyok, fiatal és őrült, nem egyszer volt már ilyen. Úgy érzem, elfejtettem valamit, ami miatt nem kéne ezt élveznem, de sehogy sem jövök rá, hogy mit. Jelenleg nincs belőle problémám, de lehet, hogy később lesz, a gond mégis az, hogy ez még most nem egészen izgat.
Figyelmemet visszairányítom a lány felé, aki ravaszul mosolyogva néz rám, majd szemben velem az ölembe helyezkedik, kezeit pedig vállamra helyezi, majd csak egyszerűen lesmárol. Meglepődök egy picit, de hagyom, hogy csak úgy történjenek az események, s visszacsókolok. Körülünk eltűnik az összes ember, csak mi maradunk a széken ülve, csókolózva. Erőszakos lány, érzem, hogy többet akar, ám én most ezzel így pont meg vagyok elégedve, noha nem mondom, nem lenne jó félrevonulni egy picit. De maradok ültömben, hiszen ő is az ölemben ül. Elválik tőlem, ingem gallérját félrehúzza, majd ajkait nyakamra illeszti, s forró csókokkal kezdi behinteni. Tetszik a dolog, élvezem, amit művel, s megálljt sem tudok már mondani kis barátomnak, aki rögtön reagál a lány mozdulataira. Oké, régen voltam csajjal, és meg is van az indok, hogy miért, csak ez az, ami nem jut eszembe. Nem bírok rájönni, az alkohol teljesen megbénít, nem csak a gondolkodásban, hanem a mozgásban is.
A lány, felhúz a székről, s megindul valamerre, közben továbbra is rázza a csípőjét a zene ütemére, ami nagyon tetszik. Szexi, formás lábai vannak, fenekei kerekek, és kedvem lenne belemarkolni. Behúz a táncoló tömegbe, majd hozzám simul és az alsó ajkamba harap. Egyre jobban beindít, ahogy játszadozik velem. Pörgős szám szól a hangszórókból, mindenki ugrál körülöttünk és a dj –vel együtt kiabálja a szöveget, és rájövök, hogy valószínűleg a pult mögött Zayn van. Teljesen elfeledkezem az emberekről körülöttünk, és őszintén nem is érdekel, hogy mennyien látnak ebben az elvetemült állapotban. A vérem valószínűleg alkohollá változott, már a buli kezdete ót, és arra gondolván, hogy a lány is ilyen hasonló állapotban lehet, kedvem lenne nyaka nedves, de ugyanakkor édes húsába harapni. Összefügghetetlen gondolatok és képek ugranak be elém, ahogy lehunyom a szemeim, és átadom magam az érzésnek, amit ez a nő csalogatott elő belőlem. Akaratlanul is azon gondolkozom, hogy mennyire jó lenne eltűnni innen, és magam alatt tudni ezt a szépséget egy ágyban, de valami visszatart.
Nyögés szakad fel a névtelen leányból, ahogy szerencsétlenül megtalálom a nyakát hosszas keresgélés után, és mélységes csókkal hintem be a bőrét, majd kezdem el szívni. Az agyam jelez, hogy le kellene állnom azelőtt, hogy vérezni kezdene, de egyszerűen nem megy. A hangja feltüzel. Ám ahogy a lábamra lép, elszakadok tőle. Mocskos vigyor húzódik ajkaimra, ahogy arra gondolok, mekkora foltot hagytam bőrén.
- Ugorj – suttogom, és ahogy felemeli a lábait, a derekam köré kulcsolja őket, és megkapaszkodik bennem. Mértes léptekkel közeledek a falhoz, amit sikerül legelsőnek kiszúrnom. Ahogy odaérünk, a lány szinte felkenődik a falra, mellkasa szorosan feszül az enyémnek. Mindketten zihálunk, és nem várunk sokáig; szinte azonnal az ajkaimra tapad, én pedig nem győzöm visszacsókolni. Olyan erő van benne, amit már régen tapasztaltam. Többet akart ő is, és én is. Felesleges azon gondolkoznom, hogy mennyire fogom holnap megbánni mindezt. Minden, amit akarok, az ez a lány – legalábbis ebben a pillanatban. Tekintetemmel vadul kutatok egy ajtó után. Mindegy, hogy mellékhelyiséget rejt, vagy egy szobát, esetleg raktárat. Nyugalom kell, és egy ágy. Badarság, elég egy asztal, vagy fotel.
Nehezen jutunk el a nyílászáróig. A lány folyamatosan a nyakam árasztja el nedves csókokkal, és bár mindennél jobban élvezem, először el kell tűnnünk a csodálkozó szemek elől. Hangosan csapom be az ajtót amint elérünk a célponthoz, jelezve a kint lévőknek, hogy nem akarunk senkit idebent látni. Felmérni a terepet sincs időm; rögtön zsebeimhez nyúlok, s áttapogatom, minél hamarabb egy óvszer után. A csaj eközben széttépi magán az inget, mely miatt a gombok mindenfelé repülnek. Látom magam az ő szemszögéből, ahogy végig nézek a felsőtestén. Telt mellei azonnal beindítanak, és kedvem lenne a kezembe fogni őket, mert tudom, hogy pontosan beleillenének. Tudja, hogy kínoz, ezért hívogatóan megnyalja az ajkait. Elborul az agyam, és a következő pillanatban már felette vagyok, ajkaimmal a mellkasát árasztva el újabb csókokkal. Lassan ugyan, de elérek a kis völgyhöz mellei között, és már éppen pattintanám szét az elől kapcsolhatós melltartóját, mikor az ajtó kivágódik olyan erővel, hogy valószínűleg még a vakolat is lepattog a falról.

2014. november 7., péntek

Közérdekű!

Dear readers
Igen, megint így jelentkezem, nem résszel. És ahogy a közeljövőben elnézem nem tudom, hogyan fogok egyáltalán résszel jelentkezni. Ugyanis nagyon úgy tűnik bekrepált a gépem, aminek baromira nem örülök. Most rendeltünk koncertjegyet, tuti, hogy nem visszük el még csak megnézetni se most.  Jövő hónapban karácsony, akkor tuti nem kapok bele új akumulátort, és töltőt sem hozzá, merthogy ugye a gépemben nincs akku, ezért folyamatos kapcsolatban kell lennie egy áram elosztóval. És most mivel a töltő ment tönkre, ami adja az életet a gépbe, ezért nem tudok vele semmit sem kezdeni. Nem tudom meddig fog ott állni, talán legközelebb januárban sikerül akkut és új töltőt venni. Mivel most is telefonról írok, és viszonylag jól megy, meglátom, a rész írás mennyire fog jól menni. Talán Beccsu majd megtesz nekem annyit, hogy átnézni, kijavítja és felrakja, de még erről nem beszéltem vele, csak annyit tud még, hogy meghalt a gépem. Ha nem is résszel, akkor így, ilyen formában még jelentkezem. Sok sikert mindenkinek az iskolához, s ígérem, hallattok még felőlem.:) 

Ölelek mindenkit,
Patricia F. 

2014. november 1., szombat

#18. - Gyanús vagy te nekem, Harry.

Dear readers
Két hetes és egy napos késéssel meghoztam az új részt. Így jött össze, hol van ihletem, hol nincs.:/ Habár az utóbbi pár napban igazán beindultam, és sikerült, ráadásul Beccsu -val, drága írótársammal. Rengeteget segített nekem, míg mindketten írtunk, tartottuk a kapcsolatot. Egy kis részlet is az ő irománya, kíváncsi vagyok, kitaláljátok -e.;) Egyébként kiszeretném linkelni, s egy picit hirdetni az ő blogjait, mindkettőt, nagyon -nagyon imádom!♥ That's between me and you our little secret uuund The Princess and the Beast.:3 Mindkettő Harry -s történet, megéri benézni, de tényleg!♥  És még egy fontos hír, amit közölni szerettem volna: OMG! ÖTVEN FELIRATKOZÓ!!!!! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, el sem hiszem, hogy már ekkora kerek számnál tartunk!♥♥ Nagyon aranyosak vagytok, bízok benne, hogy továbbra is velem és Harryékkal maradtok!♥ És egy gyertyát, minden kedves olvasóm elhunyt szeretteiért.♥ Maradjatok erősek! Jó olvasást a részhez, remélem tetszik!:*♥♥xx.
Patricia F.

Harry Styles

2013. február 28.
Az idő gyorsan repült. Fél úton járunk, mikor szólnak anyáék, hogy álljunk meg a legközelebbi lehetőségnél. Kurtis be is kanyarodott egy pihenőhelyre, mely egyben van egy panzióval. Amíg anyáék vécéztek, mi addig a bolt részlegen körülnéztünk. Niall vett magának chipset, Oreo –t, egy csomag mogyorót és vizet, és körülbelül a többiek is ebből szerelkeztek fel, kivéve én, aki nem vehettem többet egy tábla csokinál, mert ugye „beteg” vagyok. Tehát a buszra egy csomag citromos teával, és egy tábla Milkával indulok vissza. Közben Gemm érdeklődik hogylétem felől, de biztosítom, hogy pár nap és már teát sem kell majd innom.
- Ezért ne siettesd a gyógyulást, mert azzal egy cseppet sem javítasz a helyzeten. Énekelned amúgy is lehet nem? Ha pár számot pedig kihagysz, a miatt senki sem haragszik meg.
- Jó, persze, csak akkor is olyan rossz, hogy a második koncert után már lebetegszem!
- Nem tehetsz róla. Na, megyek. Ott találkozunk!
- Jó – vigyorodok el, majd egy puszit nyomok az arcára és én is felmegyek a buszra. Niall Kurtissel üzletel a chipséről, én kikerülöm őket és leülök Liam mellé, majd elveszem a kis asztalról a bögrém, amiben a tea van. Nagyot kortyolok, majd visszateszem és kibontom a csokit.
- Kérsz? – fordulok Liam felé, aki biccent, majd tör két kockát magának, és amíg eszi, a telefonját is lerakja. Mivel Louis és Zayn nem jöttek még fel, Niall pedig elől van, ezért török magamnak én is, majd az asztalra teszem, és a csokim kezdem rágcsálni. – Kiraktad a képet?
- Aha – vigyorodik el. – Most mindenki meg van bolondulva, mert online vagyok. Nagyon mást nem tudok csinálni, szóval, akinek tudok, válaszolok, meg ilyenek – vonja meg a vállát, én meg bólintok.
- Kivel leszel egy szobában?
- Niallel.
- Mi van velem? – jelenik meg az említett, és levágja magát a velünk szembeni kanapéra. – Úúú, Harry kaphatok?
- Neked is van csokid, de nem mintha nem adnék, szóval persze – nevetek fel.
- Egyébként csak kérdezte Hazz, hogy kivel leszek egy szobában.
- Ó, igen, mi együtt leszünk – erősíti meg Niall is, de rájuk már valahogy nem tudok figyelni, mert Liam becézése után, egyből Alexa ugrik be. Legutóbb ő hívott így legutóbb, mikor olyan rosszul voltam. Amíg le nem telik a nyolc perc Alexa simogat, puha, meleg kezével, én pedig teljesen elálmosodom, szemeimet alig bírom nyitva tartani.
- Harminckilenc, egész kettő. Hazz lehet el kéne mennem…
Most komolyan azt mondta, hogy Hazz? Becézett? Tényleg? Ó, istenem, még egyszer sem becézett! És most ahogy kiejtette. A szájából hallani az én nevem egyszerűen imádom. És ezzel újra eszembe jut az este, mikor eljött velem a buliról, megmérte a lázam, gyógyszert adott, gondoskodott rólam, ott maradt velem, egészen addig, amíg el nem aludtam. Tudom, hogy ezt csak azért csinálta, mert a barátom, és mert én is vele voltam, mikor nem is olyan régen összeomlott. Mert neki én csak egy jó barát vagyok, és mert neki van szerelme. Ő nem tudja, hogy amit én érzek iránta, több egy jó barátságnál. Hogy legszívesebben állandóan vele lennék, vele kelnék, vele aludnék, hogy legszívesebben az egész napomat vele tölteném. Ő nem tudja, milyen boldogsággal tölt el, ha látom, ha nevet, ha egyszerűen csak beszél, mert iszonyú jó hallgatni a hangját. Ő semmit sem tud az érzéseimről. És a helyzet elkeserítő, mert valószínűleg nem is fog. Ő, Niall barátnője.
*
Este háromnegyed hétre megérkezünk a szállodához, ahol egyből egy kisebb tömeg fogad minket. Mivel nem értesítettek minket előre, a rendes bejárathoz megyünk, ahol a rajongók már várnak ránk. A hatalmas buszt pedig nem lehet, nem észrevenni, így már esélyünk sincs bemenni a hátsó kijáraton.
- Na, jó, fiúk, készüljetek! Meg van, minden cuccotok? A busz megy az arénába.
- Megvan mindenünk Paul! – jelenti Liam, Paul pedig visszanéz ránk, és bólint. Mi libasorban állunk, és várjuk, hogy indulhassunk, de nem megy egyszerűen.
- Többen vannak, mint gondoltam. Várnunk kell a biztonságiakra.
- Olyan jó, hogy ilyen fontos emberek vagyunk! – fordul hátra felénk Louis, mert ő áll a sor elején, és szélesen vigyorog. – Tök jó, nem?
- De Louis – nevetek, és visszaülök a kanapéra. – Hogy te mindenben meglátod a jót – mosolyogok, ő meg bólogatva visszafordul és elöl az üléseknél ülve vár. Mikor megérkeznek, a biztonsági őrök leszállunk a buszról. Mindegyikőnk mellé szorosan hozzácsapódik a személyes gárdistánk, és én is vigyorogva köszöntöm Benito –t, az én jó öreg haveromat. Csevegni nincs időnk, próbál minél jobban védelmezve bejuttatni az épületbe. Tényleg jó pár lány jött el, talán lehetnek harmincan, negyvenen, nem tudom pontosan. Kiabálnak, sikítoznak, meg szeretnék állni pár lányhoz odamenni, de Benito nem enged, Paul nyílván megmondta neki, hogy nem lehet. Közben hátranézek anyáékra, két oldalukon szintén van egy –egy segítségünkre siető testőr, őket viszont nem ismerem, feltételezem a hotelból lettek kiküldve. Amint beérünk a szállodába Benito lazít a szorításon, majd végül elenged, és végre le tudunk pacsizni is. Mögöttünk anyáék érkeznek be mosolyogva, én pedig bocsánatot kérek Benito –tól, és odamegyek hozzájuk.
- Minden rendben volt?
- Persze fiam – vereget vállon apa, én meg mosolyogva bólintok.
- Nem tudtuk előre mi sem, hogy ilyen sokan lesznek, nem szóltak róla.
- No para, Öcskös. Nem tudod, hogy együtt kajolunk, vagy nem, mert ha nem, akkor feldobom a cuccaim és megyek éttermet kutatni.
- Nem tudom Gem, majd Paul úgyis elmondja – nevetek. – Már hív is, gyertek! – elveszem anyutól a bőröndjét, és a recepciós pult előtt álló Paulhoz sétálunk, aki a kezében tartott kártyákat nézegeti.
- Ezek nyitják a szobákat – tudatja velünk is. – Négy szoba van foglalva, Des a tiétek ugye később lett lebeszélve, ezért be kell jelentkeznetek – áll félre ezzel jelezve, hogy jó lenne most, ezért anya és apa oda is lép a pulthoz, és ami alatt ők elintézik, Paul visszafordul felénk, és szétosztja a kártyákat. Egyet Liamnek és Niallnek, egyet Louisnak és Zaynnek, egyet a kezembe nyom, egyet pedig meghagy magának.
- Erm, Harry, nem akartuk mi így, jöhetsz hozzánk…
- Vagy hozzánk – szakítja félbe egyszerre Liam és Niall Louist.
- De gondoltuk, te lehetnél Gemmaval, és akkor így meglennénk egyelően, mind – fejezi be Louis, én meg bólintok.
- Nem baj srácok, jó lesz így! – mosolyodok el, Louis pedig megnyugszik és bólint. – Ugye Gemm? Jó lesz az öcséddel, ugye, ugye, ugye??
- Persze Harry – nevet és összeborzolja a hajam, ami viszont nem tetszik, így durcásan megigazítom.
- Oké, megvagyunk mi is. Negyedik emelet, negyvenkettes szoba – zárja be a kört anya és apa, amit alkotunk.
- A miénk fent van a hatodikon – tudatom anyáékkal. – És Gem velem lesz.
- Rendben – bólint anya.
- Oké, a szobák megvannak. Akkor menjen fel mindenki, foglalja le a lakosztályát, pakoljon ki, nézzen körül, utána pedig körülbelül egy fél óra múlva itt lent találkozunk. Megfelel?
- Igen! – hangzik az egyhangú válasz.
- Remek – mosolyodik el Paul, majd a liftek felé indulunk. Anyáék a másikba szállnak be Paullal együtt, mi pedig hatan maradunk. Mindig is utáltam liftezni, most sem megy ez másképp, a hasam szintén egy személyfelvonónak képzeli magát, s úgy, mint sorstársa, elkezd dolgozni az én hasamban is. Megtámaszkodok a korlátban, közben pedig a többiekre nézek, Niall a telefonján pötyög, majd a füléhez emeli, és felnéz, majd rám mosolyog. Viszonzom a mosolyát, bár elég ideges leszek, több mint valószínű, hogy Alexát hívja. És ennek nem kellene annyira foglalkoztatnia! Vagy legalábbis, nem kéne emiatt idegeskednem. De egyszerűen nem megy! Nem bírok nem rá gondolni. Képtelenség. Gemmának annyira igaza volt, már az elején. Én beleszerettem Alexába.
- Szia, Alexa! – kiáltja boldogan Niall, mire erősen csukom be a szemeimet, és mély levegőt veszek. Érzem magamon Gemma pillantását, vagyis csak remélni merem, hogy Gemma az, aki kiszúrta, milyen állapotban vagyok. – Most érkeztünk meg a hotelbe. A rajongók megtaláltak, így egy páran felgyűltek a hotel előtt, de minden rendben. Veletek mi újság? Anyukáddal vagy?
Közben a lifttel megérkeztünk, én pedig elsőnek szállok ki belőle, majd a kártyát kezdem nézegetni, hányas szoba a miénk. Hatvannyolc! Felnézek, és sietős léptekkel indulok tovább a folyosón, majd megállok az ajtónk előtt. A kártyát a kilincs alá tartom, de semmi. Az ajtó nem nyílik. Próbálom fordítva, függőlegesen, de sehogy sem nyílik, és az idegesség, mint villám sújt le rám.
- Hogy kell ezt a szart kinyitni? – csattanok fel.
- Add – ér mellém Gemma, majd a kezét nyújtja a kártyáért. A kezébe nyomom, és idegesen a hajamba szántok, addig pedig Gemma egy perc alatt kinyitja. – Le kell húzni – mondja, én pedig csak megrántom a táskát a vállamon, és mellette beviharzok a szobába. Keresztülcaplatok a nappalin, berúgom az első ajtót – ami szerencsére a háló –, levágom a sarokba, a sporttáskám, és arccal előre dőlök bele az ágyba. Megmarkolom a takaró anyagát, és fejemet a puha matracba fúrom. Pár perc múlva hallom, ahogy bejön még valaki, lerakja a cuccait, majd megáll az ágy előtt. – Harry. Miért dühöngsz?
- Nem dühöngök! – dünnyögöm, s hallom, ahogy saját hangom tompítva szűrődik ki. Remélem meghallotta, mert nincs kedvem még egyszer elmondani.
- De Harry! Dühöngsz! A fiúk értetlenül néztek utánad, miután berontottál ide.
- Jó, tényleg dühöngök – ülök fel mérgesen, és ingerülten a hajamba túrok. – És azért, mert elegem van abból, hogy Alexa gondolata mindenhova követ. Nem tudok nem rajta gondolkodni. Csak egy kis nyugtot szeretnék, amíg legalább nem ő jár az eszemben. Olyan rossz ez! Hogy Niallel jár, miközben én beleszerettem! – kiáltom dühösen, majd megijedek. Sosem mondtam még ki nyíltan senkinek, hogy szerelmes vagyok.  És így hangosan kimondva ijesztő, és egyben furcsa is. Azt sem tudom mikor voltam igazán szerelmes. És most pedig újra besétál az életembe egy lány, aki felforgat mindent. Képes vagyok teljesen elveszteni a fejem miatta, és képes lennék sírni azért, mert ő valaki máshoz tartozik.
És fura, de mintha egy kicsit megkönnyebbültem volna, azáltal, hogy elmondtam Gemmának. Lehet nem kéne itt megállnom? Még mielőtt Gem szólalhatna meg, folytatom:
- Elszomorított, az, hogy Niallel beszélt a liftben, és minél előbb szabadulni akartam, hogy ne hallgassam tovább. Aztán nem nyílt az a rohadt ajtó, és ideges lettem. Elszomorít, és egyben idegesít a tudat, hogy én nem hívhatom így fel őt, és nem cseveghetek vele.
- De hát miért nem? Barátja vagy, miért ne hívhatnád fel, és kérdezhetnéd meg tőle, hogy, hogy van? Nem szerelmet fogsz neki vallani, hanem csak érdeklődsz felőle, ahogy a haverok szoktak. Ennyit megtehetsz.
- Gondolod?
- Ajj Harry, te is tudod, hogy igen!!
- Jó! Akkor felhívom most! Hol a telefonom? – állok fel az ágyról, majd áttapogatom a zsebeim. – Nem tudod, hova raktam? Nincs a zsebemben!
Kapkodva kapom fel a táskát a földről, és felrántva a cipzárját, kezdek benne matatni.
- Várj Harry! Még biztos Niallel beszél. Majd vacsora után felhívod jó? – lép mellém Gem, és megfogja a kezem, én pedig nagy levegőt veszek, és bólintok. Tovább tapogatózom a táskában, majd miután megtalálom, nagyot sóhajtva zsebre vágom, és visszadőlök a hatalmas ágyra. Gem lefekszik mellém, és mindketten a plafont bámuljuk, majd én töröm meg a ránk telepedett csendet.
- Köszi, Gemma! Neked már az elején igazad volt! Tényleg szerelmes vagyok Alexába. És ha te nem segítenél úgy, mint most is teljesen elveszteném a fejem.
- Hát ezért vagyok a nővéred nem? – hajtja a fejét a vállamra, én meg mosolyogva átkarolom, és puszit nyomok a hajába. Fekszünk így egy ideig, utána pedig Gemma javasolja, hogy nézzük meg, milyen lakosztályt kaptunk. Így körbejárjuk az egészet. Az előszobából nyílik a nappali, abból a konyha, és ott egy kis étkező, a nappaliból egy kis terasz, a hálószoba, a hálószobából pedig a fürdő, és az erkély. Miután mindent megszemléltünk, leülünk a kanapéra, és mint a jó gyerekek, felkapcsolódunk a wifi hálózatra. Az internet most valahogy nem köt le, így lerakom magam mellé a telefonom, és a fejem hátra döntöm.
- Nem kell még mennünk? Mennyi az idő? – kérdezem, majd felemelem a kezem, hogy rá tudjak nézni az órámra. – Szerintem induljunk el, és akkor ott lent is szét tudunk nézni.
- Jó – áll fel, és a dohányzó asztalt kikerüli, majd indul is az ajtó felé, én meg követem. A liftbe beszállunk, ami lassan indul le. – Mit mondunk a srácoknak?
- A kirohanásommal kapcsolatban? Nem tudom – túrok frizurámba. – Majd kitalálok valamit – vonok vállat.
- Jó – bólint. Lent szétnézünk, majd elveszünk egy programfüzetet és azt nézegetve leülünk az elhelyezett piros kanapékra. Azt nézegetjük, mikor a másik oldalamra lehuppan Louis.
- Mi a pálya? – kérdezi.
- Nincs semmi. Melyik szobában vagy?
- Hatvankilenc – röhög fel, és én is elvigyorodok, majd megforgatom a szemeim. – Ti meg mellettünk, ugye?
- Ühüm – bólintok, és lapozok egyet a kis füzetben.
- Az mi?
- Programfüzet. De nem érdekes – rakom le a kis dohányzóasztalra.
- És, khm, miért lettél a liftben olyan ideges? – kérdez rá végül.
- Csak megijedtem, hogy a buszon hagytam a töltőm és mindjárt lemerülök…
- De hát akkor adtunk volna egy töltőt.
- Tudom, utána már rájöttem.
- Gyanús vagy te nekem, Harry.
- Nem gyanús vagyok, hanem zavarodott! – válaszolom kissé agresszívan, mire felnevet mellettem, én pedig szánnám tarkón csapni. – Ez egyáltalán nem mókás, Louis!
- Jól van. Akkor erre később visszatérünk – bólint, s szájáról eltűnik a mosoly, ám szemeinél felgyülekeznek a kis nevetőráncok, ami miatt tudom, hogy még mindig mulatja a dolog, vagy csak inkább, a reagálásom. Feláll, mert megérkeznek a többiek, és anyáék is.
Elindulunk a szálloda étterme felé, én a társaságunk hátulján kullogok, és próbálok valami hiteles magyarázatot kitalálni Louisnak. De minek is töröm magam, úgy sem tudok semmi hihetőt kitalálni, és azt hiszem Lou elől már nem is tudom tovább titkolni. Lebuktam.
Megvacsorázunk, beszélgetünk, nevetgélünk, bár az utóbbi két részből viszonylag kimaradok. Nyomja a vállaimat a teher, s nem is inkább teher, hanem, nem tudom megnevezni, hogy micsoda. Bánt valami, amit még én magam sem tudok. Gratulálok Harry!
Kaja után együttesen visszaindulunk, s már meg sem próbálok Louis elől „elszökni”. A legjobb barátom, amúgy is zavar a tudat, hogy nem tudja, mi is történik velem valójában, ő biztos nem árul el, és talán egy kicsivel könnyebb is lesz, ha beavatom. Mellém áll, átkarolja a vállam, majd olyasvalamit mondd a többieknek, hogy nekünk lenne egy kis elintézni valónk, menjenek csak fel. Nem igazán figyelek rá, a gondolataimat próbálom összekaparni, hogy mégis mit is mondhatnék neki erről az ügyről. Fogalmam sincs hová visz, azt tudom, hogy várunk, hogy leérjen anyáék után a lift, hogy mi is be tudjunk szállni. Csendben várakozunk, Louis bal keze még mindig a vállaimon pihen, jobb lábával csak úgy, egy ütemet dobol, s mikor végre megjön a személyfelvonó, kiengedjük a házas párt, akik benne voltak, majd beszállunk mi. Louis megnyomja a legfelső szint gombját, én pedig már szólásra nyitnám a számat, hogy mégis hova megyünk, de rám néz és megrázza a fejét. Tudomásul veszem, hogy úgysem árulja el, és nem sokára amúgy is meglátom, így csendben maradok. Egyikőnk sem szól a lift rádiója kellemes hangzásban szól, ám ez a kellemesség nem tud rám telepedni. Időbe telik, mire végre felérünk. Kiszállunk, és Louis balra indul, majd kinyitja a folyosón lévő kétszárnyú üvegajtót, amin egy címke azt hirdeti, hogy itt áll a szálloda tetőtere. Kiérünk a sötétségbe, az égen több csillag csillog, és ahhoz képest, hogy Londonban esett a hó, mikor elindultunk, itt egy szem sincs. Követem Louist, aki magabiztosan megy előre, noha tudom, hogy valójában ő sincs tisztában vele, merre megyünk, csak úgy követ. Elhaladunk a medencék mellett, majd bemegy egy másik ajtón, ahol egy kis kávézó van. Int a pincérnőnek, majd letelepszik az első asztalhoz, így én is leülök vele szembe. A pincérnő magunkra hagy minket, így ketten maradunk a kis vendéglátóhelységben.
- Szóval… kezdheted – szólal meg.
- Nincs mivel kezdenem Louis!
- Akkor miért háborodtál fel megint?
- Mi az, hogy megint? Louis, fogalmam sincs, miről beszélsz. Tény, és való, hogy ideges voltam, de már elmúlt.
- Akkor azért vagy még mindig feszült. Harry, miért nem akarod elmondani, miért vagy ilyen?
- Nem tudom, pedig már eldöntöttem, hogy elmondom.
- Na,akkor láss hozzá, hogy a te szavaiddal élve, miért vagy zavarodott. Vagy várjunk csak. Kérdezzem úgy inkább, hogy ki miatt? Azt ne merd nekem mondani, hogy egy csaj miatt vagy ilyen gyagyás, mert röhögve szaladok neki a szemközti falnak, aztán megyek és gratulálok a csajszinak, amiért ennyire összezavart.
- Rendben – felelem annyira indulatosan, hogy ülőhelyzetből is felpattanok. – Menj, és gratulálj Alexának, amiért egy érzelmi roncsot kreál belőlem minden nap elteltével! – kiáltom dühösen, majd a hajamba túrok és hátat fordítok Louisnak. Tényleg kimondtam? 

Díj

Dear readers
Szerbusztok!:) Egyelőre nem résszel, hanem egy díjjal jelentkezem, noha tudom, hogy tegnap már raknom kellett volna a fejezetet, de nem értem a végére. Ma mindenképpen kirakom!:)
Nos, úgy gondolom, hogy a történet, mely az Intricate - Bonyolult névre hallgat, megkapta az első díját. Kaptam már korábban is díjakat, de azt még a Dream Come True -ra, éppen ezért ezt tekintem most az elsőnek!(:

Köszönet a díjért, En_Payne -nak.☺

Szabályok:
  1. Rakd ki és köszönd meg a díjat, annak, akitől kaptad!
  2. Írj 11 dolgot magadról!
  3. Válaszolj 11 kérdésre!
  4. Tegyél fel tizenegy kérdést!
  5. Küldd tovább 11 embernek!
11 dolog rólam:
  1. Szeretem a One Direction -t. :D♥
  2. Bécsben lakom.
  3. Imádok Bécsben lakni.
  4. Belepusztulok, ha nem jutok el a mostani koncertre.
  5. Nagyon örülök a díjnak!☺:3♥
  6. Hatalmas dilemmákban vagyok, a mostani részt illetően. :D
  7. Imádom a legjobb barátnőm!♥
  8. Rengeteget köszönhetek, kedvenc bloggerinámnak! Bizony Beccsukám, rólad van szó!;)♥
  9. Ezer blogra vagyok feliratkozva, azok közül szinte csak ötből jön bejegyzés.
  10. Lusta vagyok bizonyos dolgokra, mint például, leiratkozni olyan blogokról, amiket már nem olvasok.:D
  11. Éééés jeej, utolsó pont. Hmm. Imádom a kakaót!
11 válaszom:


1.Mi inspirál az írásban? 
Hm. Nem is tudom. Nem azért írok, mert... Hanem azért, mert viszket a tenyerem, ha nem írhatok. Valamit muszáj. És leginkább ezért.:)

2. Mit csinálsz, ha nincs ihleted, de elvagy maradva a részekkel? 
Jó kérdés, tetszik.;) Nos, ha elvagyok maradva, először is írok a bétámnak, aki legtöbb esetben tud segíteni. De, ha mégsem, akkor olvasok, sorozatot nézek, képeket keresek a főszereplőkről, és minden más.:D Nem erőltetem, időközönként visszalépek wordbe, megpróbálok pár mondatot írni, és ha megy örülök, ha nem, meg folytatom, amit elkezdtem.:D
3. Sportolsz? Ha igen, mit? 
Az a fene nagy helyzet állt elő, hogy mivel kiköltöztünk, nem járok jelenleg sehova sem.:/ Ez hatalmas probléma, úgy gondolom, de hiába mennék el bárhova is edzeni, nem nagyon érteném még.:( Magamtól, pedig rá nem szánom magam.:D Egyébként tervezem az úszást, és a kézilabdát. Ha az utóbbit nem is (édesapám miatt), akkor az előbbit mindenképp.:)
4. Van testvéred? 
Van. Kettő is.:D Egy húgom, és egy öcsém.:D
5. Mennyire tartod magadat okosnak? 
Eléggé. Nem vagyok buta, szorgalmasan tanulok (ha nem is mindig sikerül jó jegyeket szereznem), és sokat. Az már más kérdés, hogy hülye vagyok a matematikához, az az egy, ami nem megy, és hármas voltam tavaly belőle, más minden négyes és ötös.:) Jelenleg pedig itt kint nem kapok jegyeket, a nyelv miatt.:p
6. Milyen zenét hallgatsz a legszívesebben? 
Pop.:3
7. Mióta írsz? 
Decemberben lesz két éve.:3
8. Egyszerre csak egy történet van a fejedben, vagy folyamatosan jönnek az újabbak? 
Folyamatosan jönnek az újabbak, amiket rend szerint el is kezdek megírni. Ez után a blog után rögtön kezdek is újba, az ötletekből bizony, ki nem fogyok.:D
9. Te nem unod még a kérdéseket?
Nem.:D Miért, te igen?:DD
10. Csak egy blogot vezetsz? 
Igen.
11. (Uhh, utolsóóó.) Milyen színű a hajad? 
Barna.:D

A 11 kérdésem: 
  1. Hány éves vagy?
  2. Hol laksz?
  3. Mióta blogolsz?
  4. Volt olyan, hogy írtál, de félted megmutatni a nagy világnak?
  5. Milyen műfajt írsz leginkább?
  6. Milyen műfajú történeteket, könyveket olvasol?
  7. Jössz a 2015. -ös bécsi koncertre?
  8. Szeretsz suliba járni?
  9. Mit csinálsz, ha nincs ihleted?
  10. Milyen sorozatokat nézel?
  11. Játszol valamilyen számítógépes játékon?
11 ember, akiknek küldöm a díjat:
  1. Körömfestészet
  2. http://stephaniehoran-theydontknowaboutme.blogspot.com/ (ennek nem engedi a címet berakni, úgy hogy Beccsum, tiéd, természetesen!:*♥)
  3. The Princess and the Beast
Csak ennyi, ne haragudjatok!:)

Nem sokára érkezem a résszel!:*♥xx.
Patricia F.