Home Characters Contacts More blogs

2015. február 17., kedd

#27. - Akarlak!

Haiiii
Megjöttem a 27. fejezettel!☺ Kétség kívül ez AZ a fejezet, mely talán a blogtörténetében a legjobb, és legboldogabb.☺ Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, mennyire tetszik, szóval ne kíméljetek!;) Jó olvasást, a következő résszel is sietek!(:xx.
Patricia P.
Harry Styles

2013. március 18.
Alexa ma érkezik vissza. Pontosabban bármelyik pillanatban megérkezhet már. Tegnap óta tűkön ülve várom, hogy végre megérkezzen, és Niallel egyetemben rohanok az ajtóhoz, ha kopognak, csengetnek. Eddig még egyszer sem ő volt, de ami késik, nem múlik.
Az elmúlt két napban Manchesterben, Liverpoolban volt egy –egy koncertünk, és ma éjjel érkeztünk Sheffieldbe.
Louisnak és Clairenek megvolt az első randevúja, amely mindkettejük véleménye által, csodálatos volt. Én örülök nekik nagyon, Louis két méterre a föld felett jár, Clairet pedig egyre jobban kezdem megismerni, és nagyon aranyos lány, annyira egymáshoz valóak.
Tegnap Louissal kitaláltunk egy újabb csodálatos randi ötletet, így Louis azt ment el intézni, nekem pedig feladatom lefoglalni Clairet, aki nem csak Liverpoolba jött velünk, hanem ide is. Édesanyja elengedte egy kis kikapcsolódásra hivatkozva, így boldogan tartott velünk. Nem csak én, vagy Louis barátkoztunk össze vele, hanem természetesen a többiek is, és tisztára olyan, mintha már ezer éve barátok lennénk.
- Hé Hazz. Mikor jön Lou? – csücsül le mellém Claire, én pedig rá emelem a tekintetem. Haja egy kontyban csücsül a feje tetején, egy fehér póló van rajta, amelyen hatalmas piros szívecske van mintául. Szürke ülepes gatya és cuki epres zokni van lábain.
- Nem tudom. Nem mondta. De miért, unatkozol? Mert akkor ki kell találnom valamit, ugyanis az én feladatom, hogy lekössem a figyelmed.
- Nem, csak kérdeztem – nevet fel.
- De most komolyan. Mit szeretnél csinálni?
- Beszélgessünk – húzza fel a lábait törökülésbe és felém fordul. Úgy teszek, mint ő, majd elkezdünk jelentéktelen témákról beszélgetni, filmekről, könyvekről és sztárokról. Teljesen egymásba felejtkezünk, csak jár a szánk folyamatosan, olykor –olykor a hasunkat fogjuk a hahotázástól, és egy percre sem hallgat el egyikünk sem.
Csak egy valami tud kizökkenteni a beszélgetésből, az pedig Alexa érkezése, noha egy jó ideig észre se vettem, hogy megérkezett.
- Sziasztok! – nyújtja el az o betűt és széles mosollyal berobog a szobába, majd az ölembe veti magát, és átöleli a nyakam. – Harry! – suttogja a fülembe aranyosan és egy hatalmas cuppanósat nyom az arcomra.
- Szia, Alexa! – válaszolok ledöbbenve, de közben vigyorom levakarhatatlan, annyira örülök, hogy a karjaimba tarthatom.
- Mi újság? Többiek? Louis? – kérdezi mosolyogva és továbbra is az ölembe csücsülve marad, míg Niall behozza a bőröndjét.
- Liam és Zayn elkóricáltak valamerre és Louis is.
- És az elmúlt napokban? Amíg nem voltam itt? – dönti a fejét a vállamra és úgy néz rám édesen mosolyogva. Barna szemei csillognak, akár csak egy csillag a sötét égbolton, éjszaka.
- Semmi izgi nem történt – mosolygok rá, és adok az arcára egy puszit.
- Hát rendben. Kipakolok, aztán lezuhanyzok és átöltözök – ölel meg mégegyszer, majd feláll, s őt követi Niall is.
Nézem őket, amíg el nem tűnnek a folyosó végén aztán magam elé bámulok, egyenesen a térdemre, mely farmernadrágba van bújtatva, s vigyorom letörölhetetlen arcomról, miközben újra és újra végigjátszom ezt a pár másodpercet. Teljesen elfelejtkezem mindenről, csak ő jár a fejemben, csodás mosolyával, tökéletes alakjával, mennyei illatával. Hátradőlve gondolok rá vissza, milyen érzés volt újra a karjaimban tartani, csinos kis kerek feneke az ölemben pihent, kezeimmel derekát öleltem át, fejemet hajába fúrtam, s mélyeket lélegeztem illatából.
- Hé, Haaazz! – szólongat sokadjára Claire, és mikor felfogom, hogy hozzám beszél, érzem, hogy fejembe tódul a vér, és elpirulok. Claire keze a combomon, bár tudom, hogy nem szándékosan. Szépen kilakkozott körmeit bámulom zavaromban, ő pedig felkuncog. Már –már biztosra megyek, hogy most elkezd kérdezősködni, vagy egyenesen a szemembe mondja azt, ami nyilvánvaló, de végül a témáról nem ejt egy szót sem.
- Nem megyünk el valahová ebédelni? Éhes vagyok és lehet kettesben kéne hagyni a szerelmespárt – mosolyog kedvesen, én pedig az orrom alatt elmotyogok valami olyasmit, hogy rendben van, és felállok.
- Hova mentek? – jön vissza sugárzó mosollyal Alexa.
- Ebédelni. Esetleg…
- Ó, rendben, farkas éhes vagyok! Mindjárt jövök, csak hozom a táskám – nyom egy puszit az arcomra mosolyogva aztán vissza is szalad. Újra elpirulok, nem merek Clairera nézni.
Fél pillanat múlva Alexa izgatottan visszajön, s mögötte Niall is.
- Mehetünk? – áll mellém és rám néz mosolyogva.
- Igen! – vigyorgok, mint egy őrült, majd követem kifelé a lakosztályból.

Az ebéd viszonylag beszélgetéssel telik egy közeli kisvendéglőben. Degeszre eszem magam a finom ételekből, ahogyan Niall is. Mikor a lányok elmerültek egy –egy csajos témában, mint például az első randi Louissal, mi Niallel mindig valami sportról kezdtünk beszélni, általában a golfozásról.
- Te golfozol, Harry? – kérdezi meglepetten mosolyogva Claire, mikor épp egyikünk sem szólal meg.
- Igen, voltam már egy párszor a pályán.
- Mióta játszol? – faggat tovább.
- Nem olyan régóta.
- Hé, srácok, meg kell, tanítotok golfozni – szól közbe Alexa vigyorogva.
- Ez igazán jó ötlet – csillannak fel a szemeim.
- Mindenképpen nyélbe ütjük majd – bólogat csillogó szemekkel Niall.

Ebéd után lassan visszafelé sétálunk a szállodába, élvezzük a meleg márciusi napsütést, s hirtelenjében semmi kedvem visszamenni az épületbe. Épp mielőtt javasolnám a hotel előtt az ötletem, miszerint töltsük kint szabadnapunkat, és keressünk valami muris programot, mikor feltűnik Louis fekete Ray Ban pilótanapszemcsiben, mosolyogva sétál felénk.
- Nahát, Alexa! – kurjantja már messziről, amitől az említett barnahajú szépség felkuncog, és tárt karokkal várja Louist. Szélesen vigyorgok, figyelem őket. – Mikor jöttél? Bocsi, hogy nem voltam itt, de dolgom volt – vigyorog sejtelmesen Claire –re, a lány pedig halványan elpirul. – Mi újság? Merre voltatok?
- Ebédelni, innen nem messze – válaszolja Niall.
- Ú, és a srácok megígérték, megtanítanak golfozni! – lelkendezik Alexa.
- Pff, a foci ezerszer izgalmasabb! – forgatja a szemét Louis játékosan.
- Louis, tudjuk, hogy szeretsz focizni, mi is szeretünk.
- De a golf egy különleges, kifinomult sport ág, melyhez erős, és ügyes kezek kellenek, helyes testtartás, és egy cuki popó.
- Az minek? – robban ki Alexából a nevetés.
- Hát, tudod, mikor felkészülsz a lökésre – áll be rögtön a megfelelő pózba Niall, s mind őt figyeljük. – Akkor, finoman ki kell tolni a segged, és az ütés tökéletes lesz – nyomja is ki említett felét, s a lányokkal egyetemben felnevetünk, ő pedig színpadiasan meghajol.
- Azt hiszem, holnap reggel a hátsó feled fog rám köszönni az újságok címlapján – mondom, és a lányok még jobban nevetnek.
- Az lehet! – kuncog Niall, és aztán átkarolja Alexa derekát.
- Srácok… ki kellene használni ezt a jó időt. Menjünk el valamerre! – javaslom, mikor elindulnak, de rögtön meg is torpannak és helyeslően bólogatnak.
- Zayn és Liam hol van? – kérdezi Louis.
- Nem tudom – halászom elő telefonomat farzsebemből. – Hívjuk fel őket!
A hotel bejárata előtt bevárjuk Zaynt és Liamet akik edzeni voltak, majd a város felé indulunk el, egyelőre sétálva. Zajongunk, nevetünk, elfoglaljuk az egész járdát, és senkit sem érdekel, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Lehet, hogy csak a képzeletem játszadozik velem, vagy nem, nem tudom eldönteni, de úgy veszem észre, hogy Alexa szándékosan csapódik mindig mellém, ölel át, mondd édes dolgokat, kuncog és szemei úgy izzanak, akár a tűz. És természetesen ez engem egyáltalán nem zavar, sőt a fejem hasonlít egy vadul vigyorgó játék babára, és tényleg jól érzem magam. Bár nyomaszt egy kissé, miért viselkedik így, de úgy döntök, ezzel most nem foglalkozok. Mikor ilyen nem agyalással kéne töltenem az időt, hanem minden pillanatát kiélvezni! S ezt is fogom tenni.
Egy idő után megunjuk, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs, merre megyünk, így hívunk két taxit, amik elvisznek minket a városközpontba. Ott körülnézünk, de csak a szokásos. Butikok, kávézók, egy hatalmas templom, szökőkút, és mozi. A mozi felé indulok, hogy megnézzem, a filmkínálatot, Alexa pedig követ.


Órák múlva úgy döntünk, hazakászálódunk. Rengeteget sétáltunk, és mindenki nagyon elfáradt, nekem viszont mégis van egy olyan előérzetem, hogy ma este nehezen fogok elaludni. Túlságosan is felizgat Alexa közelgése, a szívem vadul kalapál, s nem bírok lenyugodni. Azon rágódom, vajon mi ütött belé, aztán pedig hagyom az egészet és csak élvezem, hogy olyan, amilyen.
A délután folyamán végül nem mentünk be moziba, túl jó idő volt ahhoz márciushoz képest. Fagyit vettünk, szórakoztunk a szökőkútnál, természetesen fröcsköltük egymást a piszkos vízzel. Aztán persze megtaláltak a rajongók is, örömmel készítettünk képet, válaszoltunk kérdéseikre, amikben csak tudtunk, és védtük Claire –t, akin láttuk, hogy megilletődött, de nagyon aranyosan viselkedett, mint mindig.
Utána már úgy döntöttünk, meg tömjük a bendőnket, így kiültünk egy teraszra, s megvacsoráztunk. Teli hassal indultunk vissza, de nem bírtuk sokáig, két taxi megint elröpített minket.
A szállodába beesve úgy döntöttünk, segíthetne egy kis alkohol rajtunk, így fürdőruhát húztunk és a tetőteraszra mentünk, ahol kellemes koktélokkal, elmerültünk a buborékos pezsgőfürdőben. Kivéve persze Louis és Claire akik újabb randinak néznek elébe. A szituáció Louis nélkül valamivel nyugodtabb, így kényelmesen hátradöntöm a fejem és lehunyom a szemeim, nem félve attól, hogy bármelyik pillanatban beteríthet egy nagy adag, klóros víz.
A poharam lassan kiürül, ahogy a többieknek is, így úgy döntök, hozatok még a finom alkoholból, mert jelenleg képtelen vagyok kiszállni a kellemes vízből.

Később visszavonulót fújunk, a fáradtság eluralkodik rajtam, az egész testemen, és másra sem vágyom, mint hogy elnyúljak az ágyamon. Egy ’Jó éjszakát!’ mondatot is már csak mormogni tudok, majd a szobában megtorpanok. Sokáig szemezek az ággyal, ha most lefekszem, valószínűleg bealszok, de jó lenne letusolni. Sőt, mi több, szeretnék letusolni, így nagyot sóhajtva a hajamba túrok és tovább csoszogok a fürdőszoba felé.
A kellemes forró zuhany után alsót húzok, mert szeretnék kimenni még a konyhába, egy pohár vízért. Így is teszem, egy kapcsolót kapcsolok fel, az egész lakosztályban csend honol. A pohár vizemmel visszaindulok, s majdnem elejtem, mikor a szobámba érve az egyik kislámpa ég, és az ágyamba barnahajú szépség fekszik.
- Alexa… - suttogom.
- Bocs Hazz, de képtelen vagyok aludni, Niall meg már horkol – kuncog és felül. – Láttam, hogy te még ébren vagy, azért jöttem be. Te is aludni készülsz? – suttogja.
Dehogy készülök, egy szempillantás alatt kiszökött az álom a szememből!
- Nem vagyok álmos – suttogom még mindig, és lehelyezem a poharat, aztán csak állok az ágy előtt vele szemben.
- Akkor nem baj, hogy bejöttem?
- Nem – mosolyodok el.
- Akkor gyere ide! – paskolja meg a helyet maga mellett, én pedig leülök mellé az ágy közepére, lábaimat törökülésbe húzom, mint ő. Megfordul, hogy egymással szemben legyünk, közelebb kúszik hozzám, térdeink összeérnek, kezét a combomra rakja és csillogó barna szemeivel mosolyog rám.
- Játszunk valamit – javaslom, mire rögtön bólint.
- Kérdezz, felelek?
- Jól van, te kezdesz – bólintok.
- Bejön Claire?
- Tessék?
- Tetszik a lány? – kérdezi, arca elkomorul.
- Nem tetszik – nevetek fel halkan. – Vagyis, persze, tetszik, csinos, és szép, de nem az esetem, azt hiszem. Különben meg láthatólag Louis hajt rá. Akkor pedig tabu – magyarázom mosolyogva, ő pedig szintén elmosolyodik és bólint. – Hm, én jövök. Mikor először találkoztunk, mit gondoltál rólam? – muszáj rákérdeznem, az akkori kirohanásom nem volt a legjobb ötlet. De hirtelen mást nem tudtam csinálni, ledöbbentem, mikor Niall beállított az oldalán Alexával.
- Harry, emlékeztem rád, arról az eseményről. Már ott szimpatikus voltál, csak nem volt alkalmunk beszélni. Aztán pedig jött Niall, és azt hiszem… Azt hiszem beleszerettem – suttogja mosolyogva és pillái mögül néz fel rám szégyellősen. Remélem nem árulom el magam egy nyilvános fintorgással, esetleg valami mással, a számat kényszerítem a mosolygásra.
- Ezt jó hallani, – hazudom – örülök neki, hogy szereted őt. Ráfért már Niallre, egy ilyen lány, mint te.
- Milyen lány? – hajtja oldalra a fejét, én pedig majd elolvadok, olyan aranyos látványt nyújt.
- Kedves, aranyos, okos, gyönyörű… - sorolom, aztán mikor leesik, fülig pirulok, ő pedig felkuncog, közelebb hajol hozzám, miközben mindvégig tartja a szemkontaktust, majd végül egyszerűen az ajkait az enyémre nyomja.
Rám mászik, az ölembe ül, egy percre sem szakad el a számtól. Kezeivel átfonja a nyakam, s csak akkor húzódik el, mikor még mindig mozdulatlanul ülök. Kapkodva szedi a levegőt, barna szemeivel kutat enyémek után. Mikor rátalál, elpirul, s lesüti érzékszerveit, én pedig mély levegőt veszek, és jobb kezem félénken felhevült arcára csúsztatom. Megcsókolom, ezúttal én, könnyedén, és szenvedélyesen. Válaszol a csókra, közelebb jön hozzám, felsőteste az enyémhez préselődik, kezeit óvatosan vezeti a hajamba, s kezdi kócolni göndör fürtjeim. Gondolkodásom ködös, nem bírok tisztán elmélkedni, s ennek őszintén örülök. Jobb kezem lecsúszik puha arcáról a derekára, szorosan markolom a csípőjét immár mindkét kezemmel. Mondanom sem kell, hogy beindít, ahogy az ölemben ül az a nő, aki után már régóta sóvárgok.
Mocorogni kezd, ami csak fokozza a vágyat bennem, ott lent alul, már egészen feszít az alsónadrágom. Akkor robbanok, mikor szétnyitja a száját, nyelve forró táncba hívja az enyémet. Muszáj tennem valamit, lenyomom a csípőjét az ágyra, hátra dől, húz magával, így rajta fekszem. Megszakítom a csókot, hogy némi levegőhöz jussak, leheletünk összekeveredik. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy nem tudok a szemeibe nézni, tekintetemet vonzzák a duzzadt, finom, puha ajkak, amik az előbb még enyémekén voltak. Sóhajtás tör fel az alattam fekvő lányból, el sem hiszem, hogy ő az. Szerencsére nem gondolkozok sokat rajta, újra csókba vonom, csókolom és csókolom, eszeveszettül tépem ajkait, mintha félnék, hogy másodpercek múlva az egész végbe szakadhatna. Erről jut eszembe, hogy ha nem szeretném, hogy ne szakadjon meg ez, be kellene zárnom az ajtót.
- Akarlak! – szakad ki belőle ez az egy szó, ami annyira beindít, annyira feltüzel. Rövid csókot nyomok az ajkára, és felpattanok, bezárom az ajtót. Megfordulok, vágytól elsötétült szemekkel nézek rá, tekintetemmel felnyársalom a testét, amit csak egy apró sort és top takar. Lapos, barna, fedetlen hasa kilátszik, a következő pillanatban rajta vagyok, s az előbb szemlélt területet árasztom el apró, finom csókokkal. Felsóhajt és a hajamba túr, én pedig elmosolyodom a bőrén és a köldökébe mártom a nyelvem lassan. Hangot ad annak, mennyire is élvezi az apróbb kényeztetéseket. Visszakúszok hozzá, hajamnál fogva húz magához és harap az ajkamba, mielőtt megcsókolna. Rekedtes nyögés tör fel belőlem, mire ő mosolyog bele a csókba, keze a vállamon, mellkasomon, hasamon halad végig. Élvezem egy ideig, azután viszont elszakadok tőle, kapkodom a levegőt, miközben utasítom, hogy emelje fel a kezeit. Lehúzom róla a könnyű kis toppot, mely alatt pántnélküli fehér melltartót visel.
- Oh, még egy – mosolyodom el, s az ő arcára is mosoly kúszik.
- Nem jöhettem ide, akárhogy – feleli, majd csókot lehel homlokomra. Elmosolyodom, és mielőtt cselekedhetnék, vagyis kikapcsolhatnám a melltartóját, felfelé biccenti a fejem majd a szemembe nézve megcsókol, ami mindennél többet jelent nekem. A hasam valóságosan bukfenceket hány ettől a lánytól, a tetteitől, attól, amit most csinálunk. A vágytól keményedő férfiasságom neki feszül, ami miatt belenyög a csókba, s hirtelen leesik, mit is csinálunk.

2015. február 10., kedd

#26. - Louis irtó dühös lesz rád

Sziasztoook!
Borzasztóan röstellem ezt a sok késést! De nem szeretnék magyarázkodni, mert nincs értelme. Nincs mit hozzáfűznöm a részhez, jó olvasást!:)xx.
Patricia P.

Harry Styles

2013. március 15. - 16.
Koncert után visszaindulunk a szállodában. Louissal sutyorogva megvitatjuk Clairet, akitől ugyan elkérte a számát, viszont randit nem beszélt meg vele. A segítségemet kéri, hogy beszéljek a lánnyal, na de én nem hívhatom helyette randira, így azt mondom neki, hogy ezt egyedül kell megoldania. A hotel aulájában oda is küldöm hozzá, ám amint látom, hogy teljesen másról beszélgetnek, megforgatom a szemeim és Liam után megyek a liftbe.
- Liam, segítened kéne… - kezdem, amint becsukódik az ajtó.
- Miben? – mosolyog.
- Van egy tervem, hogyan kellene összehozni Louist és Clairet. Claire szülei még most mentek el valami üzleti vacsorára, így nem tudja semmi sem elrontani a tervem – vigyorgok ördögin.
- Mire készülsz?
Beavatom Liamet a tervbe, aki túl hülye, mint én, így rögtön belemegy. A lakosztályban vacsorázunk és beszélgetünk, miközben várjuk, hogy megjöjjenek a többiek is. Hamarosan csatlakoznak is hozzánk, Alexa egy szót sem szól hozzám, annál többet beszél a többiekkel, feltűnően fogdossa Niall kezét, vagy éppen combját, és folyamatosan csókolóznak. Rosszul esik, nagyon rosszul esik, s próbálom figyelmen kívül is hagyni. Jelzek Liamnek, aki fel is áll, és követ kifelé. Kiosonunk a folyosóra, majd a lifttel lemegyünk a recepcióhoz.
- Elnézést, a szobákban vannak hangszórók? Mármint, lehetséges az, hogy egy mikrofonba, ha belebeszélek, akkor azt hallják minden szobában?
- Természetesen ez lehetséges, mivel az előírt szabályokban ez is szerepel…
- Remek – szakítom félbe szélesen mosolyogva. – Nos, mivel csak mi és a Di Canio család tartózkodik a hotelben, lehetne róla szó, hogy kipróbálhatnám? Pár percre…
Megbököm Liamet, hogy vágjon ő is egy angyali mosolyt, így mindketten pislogunk kérlelően az asszonyra.
- Jó, rendben – sóhajt fel. – Cserébe viszont adnának egy aláírást a kislányomnak!
- Persze! Milyen névre legyen? Tud adni egy tollat? – könyökölök rá a pultra, ő pedig elém csúsztat egy papírt és egy tollat.
- Miranda – válaszolja mosolyogva a nő, én pedig írok egy kis kedves üzenetet a lányának, utánam pedig Liam is. – Akkor addig tartok egy rövid szünetet. Be úgy sem jöhet senki, szóval nem lehet baj.
- Jól van, menjen csak – bíztatja Liam, s nemsokára ketten maradunk.
- Na – csapom össze izgatottan a tenyereim és megdörzsölöm.
- Remélem azért nem sül el visszafelé!
- Ugyan Liam, garantált sikerünk van! Szóóóval. Várjunk csak. A nő meg se mutatta, hogy hol van ez a mikrofon – röhögök fel.
- Biztos itt van valahol – válaszolja vihogva, aztán kettőt fordul, majd benéz a pult alá. – Látod, mondtam. Vagyis… remélem ez az! – rakja fel az asztalra, én pedig egy ideig nézegetem, majd eltolom a gombot, így a piros kis lámpa a gomb felett felvillan. Megkocogtatom párszor a mikrofont, és ezt halljuk is az itt lent elhelyezett hangszórókban, szóval vigyorogva odahajolok hozzá, majd megszólalok:
- Helloo mindenki! Itt Harry Styles beszél! Remélem hallotok, fontos kérdésem lenne egy gyönyörűséges hölgyemény felé – megköszörülöm a torkom, Liam csak hüvelykujját feltartva, vigyorogva bólogat, hogy mehet tovább. – Claire, neked szólnék. Ismersz egy olyan fiút, hogy Louis Tomlinson, igaz? Nos, bejössz neki, csak túl beszari ahhoz, hogy elhívjon randira. Remélem igent mondasz neki, és rájössz, hogy vele megfoghatod akár az Isten lábát is, bár azt ne szagold meg, mert biztosan büdös… - erre Liam röhögve oldalba vág. – Oké, ez nem lényeg, csak ennyi lett volna, csövi – kapcsolom is ki a mikrofont.
- Louis irtó dühös lesz – rázza a fejét vigyorogva.
- Miért is? Mert segítettem neki Claireval kapcsolatban? – vonom fel a szemöldököm.
Liam szórakozottan bólint, én pedig visszarakom a mikrofont a helyére és visszaindulunk a lift felé. A vigyorom letörölhetetlen arcomról, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit fognak ehhez szólni az említett személyek, na meg a többiek is. A liftben aztán visszagondolom a történteket, majd Liamre nézek, és szinte egyszerre robban ki belőlünk a nevetés. Egymásnak dőlve hahotázunk, és törölgetjük a könnyeink, mikor felérkezünk. A liftajtóban nem vár sem egy dühös Louis, sem egy dühös Claire, így nyugisan indulunk a lakosztályt rejtő ajtónk felé. Odabent nagy a hangzavar, levetem gyorsan a cipőm és sétálok is be. Minden szempár rám szegeződik, én pedig csak vigyorogva megállok.
- Hol van Louis?
- Elviharzott megkeresni – vigyorog Zayn, majd feláll, és lepacsizunk. Tudom, hogy az előbb történt incidens miatt.
- Liam, te is vele voltál? – kérdezi döbbenten Paul, mire Liam csak vigyorogva vállat von.
- Naná, hogy velem volt – vágom rá és le is huppanok egy szabad helyre Alexával szemben. Nem néz rám, de mosolyog, s csak remélni merem, hogy miattam.
- Valószínűleg Louissal elkerültétek egymást, mert ő lefelé indult az egyik lifttel, míg ti gondolom akkor a másikkal fel… - szólal meg Niall, én pedig lustán bólintok.
- Valószínűleg. Na és Claire? Őt nem láttátok? – ülök fel izgatottan.
- Nem jelentkezett még dühösen keresve téged – feleli Emma.
- Még szép! Csak nekem köszönhetik, ha később összejönnek – mondom büszkén, mire pár szemforgatást és horkantást kapok válaszul.
Kis idő eltelik, mikor kivágódik a bejárati ajtó, és Louis csörtet be rajta. Arcán szégyenlőséget, félelmet, örömöt, és egy kis haragot látok, de tudom, hogy valójában örül annak, hogy bemondtam a hangosba azt, hogy bejön neki Claire.
- Harold! A szobába! Most! – mutat el a szobák irányába, én pedig vigyorogva felpattanok, és indulok is arra.
- Ugye, hogy zseniális ötlet volt? – kérdezem, amint beérek.
- Te egy zseni vaaagy! – ugrott ordítva az ölembe, mire röhögve elterültünk az ágyon. – Összefutottam Claireval visszafele jövet és belement a randiba… - vigyorog, aztán tovább ölelget.
- Na, végre! Akkor ő sem haragszik, ugye?
- Nem! – rázza a fejét mosolyogva.
- Szuper! Akkor most már leszállhatnál rólam. A térded nyomja a tököm! – nyögök fel, ő meg vihogva feláll.
- És mikor mentek?
- Te jó ég, azt nem beszéltük meg! – kap a fejéhez.
- Jézusom Louis, megkérdezem helyetted egy lánytól, hogy elmenne –e veled randizni, aztán mikor igent mondd, nem beszéled meg vele?? – ülök fel és hitetlenkedve bámulok rá.
- Nagyon hülye vagyok! – szalad ki fejvesztve a szobából, én pedig a hajamba túrok és megrázom a fejem. Tényleg nem normális.

Másnap reggel korán kelek, mert célom ellátogatni a hotel edzőtermébe. Biztos, hogy egyedül leszek ott, hiszen a hotelban csak mi vagyunk, és nem hinném, hogy Claire, vagy az édesanyja, édesapja már reggel hét órakor ott kezdené a napját.
Tegnap este, miután leküldtem Louist, hogy beszélje meg a randit Claireval várhattam volna én rá egész éjszaka, de szemeim ragadtak le, így korán ágyba bújtam. Fogalmam sincs, mikor érkezett vissza, s talán korán kelésem okát, a már tízórai lefekvés bizonyíthatja.
Rövidnadrágot, és egy fehér trikót kapok magamra, fogok egy kisebb törülközőt és lecsoszogok az edzőteremig. Csend honol az egész szállodában, ahogy számítottam, így elégedetten kezdem a szokásos edzésem.

Kilenckor visszabattyogok a lakosztályunkba, ahol már Liam és Zayn ébren vannak, lézengenek, mint a holdkórosok, én pedig a zuhany alá sorolok rögtön. A frissítő fürdő után egy bokszerben és a hajamat törölgetve indulok meg kifelé. A szobában csak az összegyűrődött ágynemű van, vagyis már Louis is felébredt. A nappaliban csakugyan ott van, kakaót iszik, és kakaós csigát eszik hozzá, ami aligha lehet házi, tekintve, hogy Zayn és Liam biztos nem álltak neki sütögetni és az illatát sem érezni.
- Jó reggelt – mosolyog fel rám, én pedig biccentek.
- Skacok, van valami reggeli?
- Pék süti, és kávé.
- Én inkább kakaót kérnék – helyezkedek el egy széken és szépen nézek Liamre, aki csak megforgatja a szemét, és neki áll kakaót készíteni. Liam készít a világon a legjobb kakaót, és mikor megkívánom, képes vagyok az ágyból is kiráncigálni, hogy készítsen nekem.
Magam elé veszek egy tányért, és ráhelyezek egy nutellás croissantot. Illetve csak hittem, hogy nutellás, mert ez sima, így egy falat után észrevétlenül visszacsempészem a zacskóba és töltött sütemény után kezdek kutakodni. Liam elém helyezi a tejszínhabos forró kakaót, én pedig úgy megörülök neki, mintha csak öt éves lennék. Megköszönöm, és rögtön leharapom a habot a tetejéről. Ekkor érkezik be egy hosszú pólóba, mezítláb, kócos hajjal és kialudt szemekkel, Alexa.
- Jó reggelt – köszön, bár nem nekem. Illetve biztos nekem is, mivel a helyiségben immár négyen tartózkodunk.
- Jó reggelt – köszönök vissza, és utána neki is látok a reggelimnek.
- Hogy aludtál? Kérsz kakaót? – érdeklődik Liam kedvesen, én pedig csak csendben falatozom.
- Uhm, kakaó, igen az jól esne, köszi. És nagyon jól aludtam – mosolyog rá, majd neki dől a pultnak, háttal nekem. Tegnap jól megcsináltam ezt az egész veszekedősdit, az tény, hogy én kezdtem cukkolni, de azt hittem játéknak veszi, ahogyan én is. Meg sem fordult a fejemben, hogy komolyan vette mondataimat, azóta pedig még nem kértem bocsánatot.
Kelletlenül kortyolok a kakaómba, ami hirtelen már nem is olyan finom, így visszagondolva a tegnap reggelre. Olyan szépen indult, aztán pedig… én barom elrontottam!
De most már kár ezen rágódni. Valamit ki kell, találjak, hogy kibékítsem Alexát, mielőtt vissza kell utaznia. Nem hagyhatom, hogy megint haragban váljunk. Olyat soha többet!
A bögréjével kimegy, én pedig tanácstalanul nézek Liamre.
- Haragszik rád? – kérdezi.
- Igen – sóhajtok. – Tegnap reggel palacsintát csináltunk, mindketten másfélét. Elkezdtem viccelődni, hogy az enyém úgyis jobb lesz, satöbbi, ő pedig komolyan vette és megsértődött.
- De hát, nem mondtad neki, hogy csak vicceltél?
- Rám kiabált, hogy hagyjam egyedül én pedig így tettem.
- Beszéljek vele én?
- Nem, nem kell, majd én megoldom. Csak nem tudom, még hogyan.
- Akkor nincs ötleted – telepedik le a velem szemben lévő székre, az asztal túloldalán.
- Nem, még nincs…
- Srácok! Gyertek ki a nappaliba légy szíves – kiált be Paul, mi pedig Liammel felállunk, és kimegyünk. Alexa és Louis egymás mellett ülnek a kanapén, Zayn a fotelben, Niall pedig a kanapén feküdve Alexa ölébe hajtva a fejét figyel. – Akkor a mai napnak a felállása. Délelőtt azt csináltok, amit akartok, aztán közösen megebédelünk, és indulunk a stadionba. Értve vagyok?
- Világos, mint a nap – mondja Louis, s lerakja a bögréjét a kis üvegasztalra, Paul pedig bólint, és már távozik is. Visszamegyek, befejezem a reggelimet, aztán leszeretnék menni a játékterembe Louissal, de ő már elment Clairéhoz. Úgy döntök, nem zavarom őket, így elmegyek felöltözni, aztán megkérdezem a többieket, hogy van –e kedvük velünk jönni. Niall kapásból visszautasítja az ötletet, vigyorog, mint egy őrült, szeme pajkosan csillog, a hasam meg görcsbe rándul, valamiért egyből levágom, hogy ha mindenki távozik a lakosztályból, ők mit szeretnének kettesben csinálni. Liam és Zayn pedig belemegy, így megvárom őket, míg rendbe szedik magukat, s leindulunk az említett terem felé. Kisfiús rajongásom úrrá lesz rajtam, amint belépünk a hatalmas szobába, mely tele van játékgépekkel, s szinte egyszerre vetjük rá valamelyik játékra magunkat. Én egy motor kormánya mögé ülök fel, Zayn szörfözni próbál, Liam pedig teherautót vezet. Egészen addig játszunk, amíg el nem fogy az aprónk.
- Nekem is elfogyott – üríti ki a zsebeit Liam.
- Ott az az automata, ami felvált papírt, csak én előbb kimegyek cigizni. Jöttök?
Bólintottunk, így a hátsó kijáraton keresztül kimentünk, hogy Zayn rátudjon gyújtani, rajongókra viszont nem számítottunk.
- Úristen! – kezdett sikítozni a két lány, mi pedig összemosolyogtunk a srácokkal.
- Sziasztok! – intettem nekik.
- Krisztusom, Zayn cigizik – suttogja az egyik, mire Zayn rekedtesen felnevetett.
- Készíthetünk képet? – kérdezi a másik, mi pedig bólintunk. A barna hajú lány elém állt és szó nélkül átölelt.
Készítettünk közös képet, utána pedig a lányok nagy nehezen, de elmentek. Zayn elszívta a cigarettáját, és visszamentünk a terembe.
- Nem veszünk valamit a büfébe? Szomjas vagyok.
- De menjünk! – egyezik bele Liam, és Zayn is bólint, így a kijárat felé indulok, hogy a büfében tudjunk venni valamit. Amíg a pultnál álltunk, és vártunk, hogy megjelenjen valaki Zayn a lehető legrosszabb témát hozta fel, miszerint vajon mit csinálhatnak Niallék.
- Én nem vagyok rá kíváncsi – jelentem ki, Zayn meg csak a szemeit forgatja, aztán Liamre néz.
- Zayn, azt teszik, amit tenniük kell, melyik szerelmespár nem ezt csinálná, ha kettesben maradnának.
- De ti bírjátok Alexát nem? – feszegeti tovább.
- Szerintem nagyon aranyos csaj, és borzasztó tehetséges.
- És szexi is – teszi hozzá Zayn.
- És csinos. Baromi csinos – nevet Liam.
- Ugye, Hazz? – lök meg a feketehajú.
- Mi, erm, ja. Szexi. És szép. Meg tehetséges. Jó hangja van – bólogatok, mintha nem igazán érdekelne, pedig nagyon szívesen áradoznék a srácoknak neki. Viszont az nem lenne jó, ha Niallön és Alexán kívül mindenki más tudná, hogy hogyan érzek, egyik legjobb haverom barátnője iránt. Sokat jelent nekem az, hogy tudja Louis, és szerintem ez így egyelőre elég is.
- Akkor egyikünknél sincs az, hogy nem szimpatikus… Vagy is, Louis véleményét nem tudjuk…
- Louis is jól kijön Alexával! – szólalok meg. – Mi már beszéltünk erről, az a véleménye, mint nekünk.
- Ó. Akkor ez azt hiszem jó!
- Különben is Niall szereti, és ez a lényeg, nem? – mosolyog Liam, majd végre előjön a pincér lány, aki hajlandó kiszolgálni minket.
Három kólával, és egy halom apróval térünk vissza a játékterembe, ahol újabb és újabb gépeket próbálunk ki, míg nem már káprázni kezd a szemünk a monitorok bámulásától. Így közös döntéssel visszaindulunk a lakosztályunk felé.
- Srácok… - szól Liam, miközben elsőként lerúgja a cipőjét és indul is befelé. Zayn követi, én pedig próbálok minél lassabban bemenni, de egyszer csak én is eljutok a nappaliig, ahol Alexa a bőröndje mellett áll.
- Hát te? Hova mész? – kérdezem meg döbbenten rögtön, és akaratlanul is első gondolatom az, hogy Niallel veszekedtek és itt hagyja. Rossz barátként viselkedem.
- Mennem kell New York –ba egy fotózásra – közli velem, aztán meg is öleli Liamot.
- De mikor jössz megint? – kérdezi szomorúan Zayn.
- Két nap múlva – feleli Alexa. – Igaz, hogy stúdióznom is kell majd, de itt leszek még veletek pár napot – mosolyog, utána pedig Zaynt is ölelésbe vonja.
Tehát elfogyott az időm. Nem tudok már semmit sem kitalálni, hogyan békítsem ki őt, egyszerűen csak bocsánatot kérni tudok. Ennyit, és nem többet.
Mikor elém lép, szó nélkül átölel, én pedig próbálom nem mutatni meglepettségemet, és kezeimet szorosan derekára fonom, miközben halkan elsuttogok egy bocsánatot és puszit nyomok puha arcára.