Home Characters Contacts More blogs

2014. december 31., szerda

#23. - Soha, sem volt részem egy barát által nyújtott ekkora szeretetben

Hey-ho readers!
Éééés, itt van a következő fejezet. Megcsúsztam, igen, de a két ünnep között hazautaztunk, és tegnap érkeztünk meg, nem igazán volt időm befejezni a következő részt. Viszont az most készen lett, ezt pedig fel is rakom, szilveszter alkalmából! A blog második születésnapjáról pedig ne feledkezzünk meg, két éve ilyenkor felraktam az első fejezetet, ha minden igaz, amit már nem olvashattok, aminek bevallom őszintén, örülök!:D Szóval boldog születésnapot Intricate!☻♥ Hihetetlen, hogy két év alatt mennyit elértem. Újra kezdtem a blogot, több, mint ötven feliratkozót gyűjtöttem magamnak, és nem utolsó sorban, saját véleményem szerint, nagyon sokat fejlődtem írás terén.:) Na de most vissza a részhez, imádtam írni, egyik kedvenc részem lett!:3♥ Remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást, és B.U.É.K!!(:♥xx.

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 14.
Niall szavai ledöbbentenek, és egyben elgondolkoztatnak. Teljesen igaza van! És meg is értem. Nem szeretné, hogy veszekedjünk, mert az sosem jó, főleg, hogy mindketten közel állunk hozzá. Ha odáig fajulnak a dolgok, még választás elé is állíthatjuk, akkor aztán meg bekövetkezik az, amitől most fél. Niall úgy is engem választana, több éve vagyunk barátok, nem igazán veszekedtünk még, de azért biztos rossz lehet. De itt még nem tartunk, szerencsére!
- Értelek Niall – szólalok meg hosszas csend után és halvány mosoly kúszik az arcomra. – És ezt valóban, én sem szeretném. Igazából nem is tudom mi volt az a múltkori. De meg fogom kérdezni tőle. Illetve, mindenképpen tisztázni akarom én is!
- Rendben – sóhajt nagyot. – Kösz, Harry – mosolyog, majd a karomba bokszol, és ki megy mellettem a konyhából. Kifújom a levegőt és megfordulok, hogy Niall után tudjak menni, mikor bejön Louis és halkan elhúzza az ajtót.
- Mit akart Niall?
- Azt, hogy ne veszekedjünk Alexával.
- Ó. Fél, hogy választás elé állítjátok? – vigyorodik el, én pedig nem értem, mi olyan vicces ezen.
- Hát, ezt nem mondta ki, de gondolom.
- És te ugye nem akarsz veszekedni Alexával?
- Nem! Nem, dehogy. Csak… a tudat, hogy a mellettem lévő szobában fognak ketten aludni. Mármint összebújva, egymás mellett, szerelmesen. Elkap a düh és kedvem lesz szemétkedni mindenkivel! Úgy, hogy ha megbántalak, kérlek, ne haragudj, nem direkt, és nem szeretnék én veszekedni tényleg! De olyan jó lenne megmutatni Alexának, hogy nekem is van valakim. Akivel felvághatok előtte! Érted. Pedig, ez olyan csúnya dolog!
- Értem. Féltékeny vagy Harry – mondj szemrebbenés nélkül az arcomba.
- Mi?
- Féltékeny vagy.
- Louis, hát persze, hogy féltékeny vagyok!
- Jó, hogy ezzel te is tisztában vagy. És szerintem ne görcsölj rajtuk. Ne gondolkozz azon, hogy mikor elmegyünk aludni, te egyedül fogsz, ők meg ketten. Sőt, ha akarod, átmegyek hozzád. Beszélgethetünk éjszakába nyúlóan, röhöghetünk, kajálhatunk, trollkodhatunk az interneten. Tudod, hogy én mindenben benne vagyok! – mosolyog, majd folytatja. – Nem szeretném, hogy kínozd magad. Elhiszem, pocsék egy érzés, sőt, még annál is rosszabb, de én tényleg nem akarom, hogy egy roncsot csinálj magadból, csináljanak belőled. Szóval, akármit is mondasz, ma este veled leszek és megígérhetem, egy percre sem lesz időd azon filózni, hogy kik vannak a szomszédos szobában, és hogyan bújnak össze, szerelmesen – fejezi be. Kék tekintete arról árulkodik, hogy márpedig ő akkor is elfog, szórakoztatni, és nem hagyja, hogy egy roncs legyek. Hirtelen felindulásból a nyakába ugrok, nem tudom elhinni, mennyire megfogtam az Isten lábát vele. Soha, sem volt részem egy barát által nyújtott ekkora szeretetben és törődésben, és komolyan egy mázlista vagyok, hogy van nekem Louis.
- Te vagy a legeslegjobb barát a világon Louis! – mondom neki és szorosan ölelem át a nyakát. Dedósnak érzem magam, de nem érdekel, nem tud érdekelni. Csak az jár a fejemben, amit az imént mondott Louis, folyamatosan mosolyognom, sőt, vigyorognom kell.
Louis rekedtes nevetése hangzik a fülem mellől, én pedig készen állok, hogy kiszálljak a nyakából, habár nem igazán akaródzok. Akkora vigyorral, mely körbeöleli a fejem nézek rá, ő pedig szintén mosolyogva néz engem.
- Ezt akartam. Jól van, akkor most menjünk vissza és… és csak legyen jó kedved, jó?
Válaszra se méltatom, hanem az oldalába bökök és visszarohanok a nappaliba, majd visszavágódok a kényelmes karosszékbe. Louis utánam jön mosolyogva, az én arcomról pedig még mindig a levakarhatatlan vigyor látszik, s remélem jó kedvem, melyet Louisnak köszönhetek, megmarad még egy ideig.
- Hé Liam, mi lenne, ha feltápászkodnál és mást is odaengednél abba a masszás fotelbe? Mondjuk engem, ki szeretném próbálni.
- Jól van, na, tessék – áll fel durcásan, én pedig behuppanok a helyére. A távirányítón benyomok pár gombot, mire a hátam mögött rögtön megmozdulnak a kis korongok és masszírozni kezdenek. Lábaim felrakom a hozzátartozó lábtartóra, hátra dőlök és lehunyom a szemeim.
- Uhrr, eeez naaagyon jóóó – mondom, miközben a szék „dolgozik” így furcsára sikeredik, és bár nem látom, de hallom, hogy Alexa felkuncog. De! Most ő nem érdekel, így figyelmen kívül hagyom és tovább élvezem a fotel nyújtotta örömöket.

Laposakat pislogva nézek körül, körülem a többiek eltűntek, egyedül Louis ül a kanapén, csendben a halkan szóló tévét bámulva. Agyam tompán fog még, visszacsukom a szemeim, és rájövök, hogy elaludhattam. Szám kiszáradt, keserű íz lakozik benne, meg kéne mozdulnom egy pohár innivalóért, de mire ez összejön, eltelik pár perc. Louis felfigyel éberségembe, így figyelmét már nekem szenteli.
- Hát felébredtél Álomszuszék?! Olyan édesen alukáltál, hogy Alexa lefotózott – vigyorog.
- Mi? Biztos – felelem, nem hiába így, még azt se igazán fogtam fel, hol vagyok. Nagyon jót aludhattam, ha ennyire nem vagyok képbe semmivel.
Kicsoszogok a konyhába, ahol töltök is magamnak inni, majd miután ez megvolt visszasétálok Louishoz. Lassan kezdem levágni, hogy hotelban vagyunk, méghozzá Manchester –be. A többiek eltűntek valahova, kora este lehet, és én tényleg szundítottam egy nagyot.
- A többiek hol vannak? – kérdezem rekedt hangon, majd a gipszem kezdem vakargatni, de mind hiába, mert semmit sem használ.
- Felfedezik a szállodát. Fürdőgatyát húztak, úgy hogy gondolom egy medencében csobbanni is készülnek,
- És te miért nem mentél?
- Nem volt kedvem, inkább megvártam, hogy felébredj. Ha gondolod, utánuk mehetünk.
- Jó, menjünk – bólintok kábán, majd felállok és a szobám felé indulok, hogy én is fürdőalsót húzzak magamra. – Erm Louis? – szólok ki a szobámból.
- Mindjárt!- kiáltja vissza, én pedig addig az ajtóban várom, és mikor feltűnik, felemelem a gipszes kezem.
- Akkor én most nem fürödhetek? – biggyesztem le a számat, mire neki is leesik.
- Ó! Hát… igen.
- Ne máár!
- Várj. Van, egy ötletem Gyere! – vezényelt a konyhába, ahol a fiókokban és szekrényekben kotorászni kezdett. – Nincs egy nejlon táskád?
- Asszem van. Azt akarod ráhúzni a kezemre? – kérdezem, és közben újra megindulok, mert ő már a szobám felé tart.
- Aha, miért ne. Belemehetsz a vízbe, de ne nagyon rakd bele a kezed. Hozzáérhet, ha rajta van a táska, de egyébként ne nagyon.
- Uh, Louis köszi!
- Na, hol van?
Elővettem, Louis pedig befőttes gumival ráerősítette utána pedig indultunk is le. A recepción egy kedves nő eligazít minket a többiek után, így arra felé vesszük az irányt, amerre mondták. Hallom, amint kiáltoznak és nevetnek, s a női hang, melyet felfedezni vélek, eszembe juttatja, hogy ma meglátogatott minket Alexa, hogy én nyitottam ajtót, hogy milyen gyönyörű volt, és hogy megölelt. Amint belökjük a nagy ajtót, mely szemünk elé engedi tárulni a medencéket, a csúszdákat, s minden mást, rögtön őt szúrom ki. Haja feje tetejére van kötve, és bár csöpög belőle a víz, még így is nagyon tetszik. Arcán hatalmas mosoly ül, épp Niall hátán birkózik Zaynnel, aki Liam nyakában ül. Végül Alexáék borulnak el, arcomra pedig mosoly szökik, aztán megállok és eszembe jut, hogy meg sem néztem magam a tükörben. Hogy nézhetek ki? Hajamat biztosan elaludtam, így gyorsasággal kezdem rendezgetni tincseket, de mivel nem látom, hogyan állnak ezért kicsit kétségbeesetten próbálom a helyükre igazítani, több –kevesebb sikerrel. Végül tovább haladok Louis mellett, és próbálom minél feltűnő mentesebben tovább rakosgatni rakoncátlan göndör tincseim, miközben szemem le sem veszem a lányról. Észrevesz minket, így feláll, a víz köldökéig ér. Végig mérem barna testét, és bár március van, tudom, hogy eredeti bőrszíne is kreol barna. Testén citromsága bikini takarja, egy egyszerű fürdőruha. A tekintetet vonzza, már szinte fáj, annyira szexin néz ki. Arcomra még nagyobb mosoly kúszik, Louis pedig már ugrik is közéjük. Én a hagyományos utat választom és lépcsőn lépkedek a medencébe. A széléhez húzódom, és az elejébe ülök le, így a kezem kint van a száraz talajon. Alexa rögtön felém kezd úszni, én pedig mosolyogva figyelem, ám ekkor Zayn elkapja a lábát és visszahúzza, ő pedig sikítva merül el a vízben. Tudom, hogy ez csak játék, és édes, ahogy Alexa nevetgél, de eszembe jut az elméletem, miszerint lehet Zaynnek sem csak egy jó barát Alexa. Louisra pillantok, aki most Liammel birkózik, s eszembe ötlik az is, amit pár órája ő mondott, így elterelem a gondolataim. Alexának nem sikerül kiúsznia hozzám, valaki mindig elkapja és visszarántja, bámulásából pedig egy adag víz az arcomba zökkentett ki.
- Te barom! – kiáltok fel és már rátámadnék, mikor eszembe jut a kezem, így ülőhelyzetemben maradok, de legszívesebben megfojtanám az előttem álló vigyorgó fiút. – Na jól van Louis, ezt egyszer még nagyon visszakapod! – szűkítem össze a szemeim ő pedig vihogva leül mellém.
- Megszomjaztam – szólal meg Louis.
- Hozzál nekem is!
- Hol marad, a kérlek? Vagy a légy szíves?
- Nem mondom, mert lefröcsköltél!
- Akkor nem kapsz – ránt vállat.
- Na, jó! Kérlek Louis, hozz nekem is inni! – mondom bájologva. Alexa egy édes kuncogás hallat, Louis pedig feltápászkodik a medencéből és a kis Hawaii hangulatú bárhoz indul italokért. Eközben Alexa mellém ül, a víz így mellkasáig ér.
- Akartam már mondani, de valaki mindig elkapott, hogy remélem nem gond, az, hogy lefotóztalak alvás közben. Olyan kis aranyos fejet vágtál, hogy nem bírtam megállni – kuncog édesen.
- Na, jó, nem haragszom. Tudom, hogy velem nem tudnak betelni a nők – sóhajtok nagyot, mire nevetve meglök.
- De most komolyan. Nem gond? – kérdezi és nagy, barna szemeit enyémekébe fúrja.
- Nem – mosolygok. – Posztoltad… esetleg valahova?
- Nem, annyira tapló nem vagyok. Ha már lekaplak alvás közben, nem posztolom ki. Akkor tényleg olyan lennék, mint egy rajongó – nevet.
- Hm, tényleg. A rajongóm vagy? – kérdezem, és fél szemmel nézek rá. Magam sem tudom hogyan, de csak úgy kicsúszott a számon.
- Igen – böki ki rögtön. – Mármint… igen! – igazgatja meg a haját, és tudom, hogy zavarban van. Zavarba hoztam.
Többet nem mond, és úgy érzem, ha nem szólalok meg, akkor így maradunk, egymás mellett csendben ülve, amíg ide nem jön valaki.
- Nos… - köszörülöm meg a torkom. – Ennek örülök. Csak mert én is a rajongód vagyok – mosolygok rá, és fogalmam sincs, honnan jött a bátorság, ilyeneket mondani neki, csak azt kívánom, hogy Louis még ne jöjjön vissza, vagy, hogy a többi srác, ne vegye észre, hogy mi itt ketten, halkan és nyugodtan beszélgetünk.
Arckifejezését látva örül, hogy én is szeretem őt, de csakis kizárólag, mint barát, vagy énekes, mert ugye, ő is csak így szeret, hiszen, barátja van, máshogy nem is szerethet.

Később, nem igazán kellett egyikünknek sem étel, mivel nagyon bekajáltunk, mikor megérkeztünk, ezért Alexa rendelt magának, és ő evett, meg Paul. Lehetőségünk nyílt Emmát is megismerni, aminek láttam, hogy Paul nem örült, de nem volt bunkó, sőt, talán nagyon is udvarias volt. Egyébként nem is sejtettük, hogy Emma is itt tartózkodik a hotelben, de Alexa állítása szerint, szóba sem jöhetett, hogy nélküle utazzon ide hozzánk, így hát természetes volt, hogy testőre is vele tart. Oké, mivel Emma nő, és a testőr szó olyan csúnya szó egy nőre, ezért inkább fogalmazok úgy, hogy asszisztens. Ez egy fokkal jobb.
Tehát Alexa, Emma és Paul vacsoráztak, míg mi lézengtünk. Liam elment fürdeni, Zayn a szobájában tett, vett, Louis a tévét nézte, Niall Paulékkal beszélgetett, én pedig rajongóknak válaszolgattam Twitteren.
Posztoltam egy képet is, Louisról, amint roppant gyerekesen, legalább öt évesnek érezve magát önfeledten nézi a Tom és Jerry –t.
- Na, szerintem elmegyek én is fürdeni – tápászkodok fel, miután észreveszem, hogy mindjárt lemerülök, ezért fel kell raknom a telefonom tölteni is, ha Gemmával szeretnék még beszélni. Bólint egyet, én pedig feltápászkodok, és bemegyek a szobámba, ami majdhogynem még érintetlenül áll, mikor megérkeztünk csak a táskám ledobtam, meg körülnéztem, utána pedig asztalhoz ültünk és jól bekajáltunk. Felkapcsolok egy lámpát, majd a táskámban kezdek kotorászni. Tiszta alsónadrágot, törülközőt, papucsot és egyéb mást keresek, ami a fürdéshez kell. Berámolok mindent a fürdőszobába, levetkőzöm, és zuhany alá állok. Megmosom a hajamat, megfürdök, majd kiszállok és megszárítom a fejem. Alsót veszek fel, mert még szándékozok kimenni, majd feltúrom a sporttáskám a hordozható telefontöltőért, hogy azt is ki tudjam vinni, és, hogy közben ne merüljek le. Miután megvan, kiindulok, és az első ember, akibe szó szerint belefutok az Alexa. Nekem ütközik, én pedig szinte automatikusan fonom a karjaim derekára, hogy hátra ne essen.
Felnéz rám, barna szemei csillognak, akárcsak mindig. Lepillant a mellkasomra, és rögtön elpirul.
- B –bocs, nem láttalak – dadogja, és tisztára zavarba jön.
- Semmi gond, én se vettelek észre – mondom mosolyogva és nagyon élvezem a helyzetet. Magas lány, nincs velem egy magasságban, talán egy fél fejni a köztünk lévő különbség. Megint felpillant a szemeimbe, az én tekintetem, pedig telt ajkaira vándorol, amik most egy kissé elnyílnak egymástól. Annyira tökéletes pillanat lenne egy csókhoz, és annyira, de annyira megcsókolnám, szinte már fáj, hogy nem teszem.
- E –elengedsz? – szólal meg végül halk hangon, én pedig először fel sem fogom, így másodpercekbe telik, mire lassan elengedem a derekát.
- Hova mész?
- Letusolok. Utána pedig felhívom anyát.
- Apukáddal… minden rendben? – kérdezem halkan.
- Nem igazán – suttogja. – Nincsenek jóba anyával. Előttem eljátsszák, meg a család előtt is, de tudom, hogy baj van. Anya nem tud apunak megbocsájtani. Másodjára már nem megy neki.
- Nagyon sajnálom Alexa! – túrok a hajamba, és olyan rossz kedvem lesz. Szegénynek, szörnyű lehet.
- Na, megyek fürdeni – mosolyog fel rám, majd kikerül és beslisszol az én ajtóm melletti szobába.
Nagyot sóhajtok és kimegyek, de ekkor Louis fut belém.
- Öltözz fel Hazzácska, mert vendégeink jönnek – kurjantja.
- Milyen vendégek? – grimaszolok.
- Valami milliárdos. Nem tudom pontosan ki, de ezt Paul parancsolta. Ők is megszállnak most itt. Ő, a felesége, meg a lánya. A hoteligazgató jött, hogy nem gond –e, és hogy ne haragudjunk, de ez most sürgős, és hát elvileg ennek a pasinak, nem lehet nemet mondani…
- Bah, egy újabb ilyen alak. Mondd, hányat kell még megismernünk? – suttogom.
- Nem tudom Harry, ne hogy azt hidd, én annyira örülök neki.
Megforgattam a szemeim és visszaindultam, hogy felöltözzek. Magamra kaptam egy szürke melegítő alsót, és egy sima fekete pólót, majd mezítláb kicsattogtam a nappaliba. Senki sem volt kint, gondolom Paul is átment rendbe szedni magát, meg a többiek is betakarodtak felöltözni. Levágtam magam a masszírozós fotelbe, és a lenémított tévét kezdtem nézni, de egy idő után meguntam, hogy nem szól, így feltápászkodtam a távirányítóért és adtam rá hangot. Szörfölgetek a csatornák között, míg be nem ront Paul.
- Többiek?
- Öltöznek – felelem unottan.
- És te? Hogy nézel ki? Harry, annyira nehéz lenne felvenni egy sima farmert?
- Farmert vegyek fel? Már lefürödtem! Miért ilyenkorra kell tervezni az ilyen találkákat?
- Harry. Én sem így terveztem, oké? Beállított a Di Canio család és Harry, tudod, hogy befolyásos emberek, ezt nem lehet veszve hagyni. Kíváncsiak rátok és még olyan késő sincsen…
- Jó – sóhajtok nagyot. – Felveszek egy farmert, de csakis a te kedvedért.
- Tudod, hogy szeretlek – vigyorodik el és összeborzolja a hajam, én pedig visszaindulok a szobámba, hogy magamra rángassak egy farmer nadrágot. Hajamba szántottam bal kezemmel, de mivel jobb kezes vagyok, és ezt a műveletet általában azzal a kezemmel szoktam végrehajtani, nem igazán sikerül jól. Végül csak megrázom a fejem, hogy végkép helyére kerüljenek göndör tincseim és visszamegyek a nappaliba.
Öt perccel később kint sorakozunk mind, kivéve még Alexa. Paultól dícséretet kapunk, majd a szokásos monológot, hogy ne menjen el az eszünk, és, hogy ne legyünk hülyék. Amint befejezi kijön Alexa is. Csinos lábaira egy egyszerű farmer simul, felül egy kötött krémszínű pulóvert visel egy –egy vastag szürke és barnás színű csíkkal. Haja frissen mosva lófarokba van fogva, arcán semmilyen smink nem látszik, és így gyönyörűbb, mint bármikor. Egy egyszerű fehér, rövidszárú Converse –t vett fel, zokni nélkül. Elvigyorodok, mikor mellém áll, ős is rám mosolyog. A csengő megszólal, Paul pedig már szalad is ajtót nyitni. Az előszobából hallani lehet, mit beszélnek, és az idegen hangja egyre csak erősödik, amint felénk tart. Mosolyogva lép be a nappaliba, és bár viszolyogtam egy újabb ilyen embertől, kivételesen szimpatikusnak tűnik. Csak hogy gondoltam ezt már milliószor, és a végén mindig kiderült, hogy az ilyeneket más nem érdekli, csak a pénz és a hatalomvágy. Nincsenek jó tapasztalataim.
- Jó estét az Uraknak, és a Kisasszonynak, Giudo Di Canio vagyok – nyújt kezet a sorban álló elsőnek, vagyis Liamnek. A férfi, erős akcentussal beszéli nyelvünket, pontosan nem tudom megmondani, hogy mégis milyennel. Mögötte belép egy szép nő, mögötte pedig egy lány kinek feje először le van hajtva. Bájos mosollyal az arcán tekint fel ránk. Igazán nagyon szép arca van, sőt csinos, és egyszerűen tényleg gyönyörű egy teremtés, ám eszembe jut az én Alexám, aki nála milliószor szebb. Széplány, ez tény és való, de az én szívem már valaki másé. És ettől az angyali mosolytól még lehet a poklok királynője. Különben sem hiszem, hogy találkoznánk ennél akár többször is, édesapja beszédéből nekem teljesen az jön le, hogy nem Londonban, sőt még csak nem is Angliában élnek. Kezet fogok én is Giudo úrral, majd bemutat a feleségének, Siena –nak, végül pedig lányának, Clarie –nak. 

2014. december 25., csütörtök

Kellemes ünnepeket!

Sziasztok! Igaz, szent este már elmúlt, de tegnap nem volt időm írni nektek, ezért most szeretnék mindenkinek békés, boldog karácsonyt kívánni!:)♥

Patricia P.

2014. december 19., péntek

#22. - Mert hát a francba is, de szeretem ezt a lányt!

Dear readers
Itt vagyok a következő résszel időben, de csak azért, mert tegnap már elkészültem a következővel.:) Örülök neki, kivételesen ötletem is akadt, volt mit írnom bőven. Mától pedig szünet nektek, igaz nekem még jövőhéten mennem kell két napot, de ti élvezzétek ki, előre is mindenkinek kellemes ünnepeket, és jó olvasást!(:xx.♥
Patricia P.

Harry Styles

2013. március 14.
A mai napunkat a magángépünkön töltjük, elhagyjuk Írországot, és visszautazunk Angliába, azon belül pedig Manchester –be. Az utazás nagy része alvással telik, mindegyikünk fáradt, így hát energiát gyűjtünk. Leszállás előtt ébredünk fel mindannyian, így kissé álmos fejjel szállunk le a repülőgépről. Megállunk a minket váró rajongóknál, készítünk képeket, aláírunk, és váltunk pár szót velük. Ezek után elfoglaljuk a szállodánkat, mely csak nekünk lett lefoglalva az elkövetkezendő két napra. Csak mi leszünk és a személyzet egy hatalmas épületben, s mindezt azért, hogy kellő képen ki tudjunk kapcsolódni. A kisbuszban már mind éberebbek vagyunk, Louis ontja magából a baromságokat, mi pedig nem bírjuk abba hagyni a nevetést. Közben megosztjuk a világgal is milyen jó kedvünk van, majd úgy döntünk, este csak mi hatan – meginvitálva az estre kedvenc kis biztonsági őrünket, Pault is – kirúgunk a hámból, iszogatunk és nevetgélünk együtt.
A hotelhoz érve csend fogad, üdvözöl minket egy kedves asszony, aki a vendéglátó helyiség igazgatónője, elmondja, hogy érezzük jól magunkat, és tegyük azt, amit csak akarunk. Ennek példája képen elfoglalunk közösen egy nagy lakosztályt a második emeleten. Most, mikor megtehetnénk, hogy mind külön szobába megy, ott ahol csak akar, mi inkább együtt maradunk, s együtt választunk egy több szobás lakosztályt a legfelső szinten. Két lift van, gondunk nem lesz, a felmenetel, tekintve, hogy a legfelső szint az a huszadik.
Lefoglaljuk a lakosztályon belül szobáinkat, s én úgy döntök, elmegyek zuhanyozni. Az idő ugyan csak három óra felé jár, egy frissítő zuhany jól esne. Azután viszont egyáltalán nincs kedvem felöltözni, így bokszerben szambázok ki, ahol a fiúk sincsenek másképp, mindenki levetette ruháit és alsóneműben van. Paul kérésére – aki mellettünk foglalt lakosztályt – a hűtőnk meg van tömve mindenféle étellel, így lakmározni is kezdünk, késői ebédre hivatkozva. Két pofára tömjük magunkba, ami csak a kezünk közé kerül, s hamarosan kidőlünk a sok kajától. A nagy tévé előtt fekszünk mind, mikor csengetnek.
Senki nem mozdul meg, ezért feltápászkodom és kimegyek az előszobába az ajtóhoz, majd feltárom, ám nem várt meglepetés ér. Alexa áll előttem, gyönyörűbb, mint mikor utoljára láttam. Haja ki van engedve, fején egy szürke sapi, kötött, katona mintás pulóver van rajta, alatta egy szürke trikót visel. Lábai fekete cicanadrág, hátán egy fekete hátizsák, mögötte egy bordó bőrönd. Aranyosan mosolyog, és látszik rajta, hogy ő sem pont rám számított. Elengedi bőröndjét és rögtön átölel. Kezeivel átfonja a hasam, én pedig azt se tudom, mit csináljak meglepődöttségemben. Természetesen rögtön visszaölelem és szorosan húzom magamhoz. Felsóhajtok, amint megcsapja orromat jellegzetes, finom illata, és, ha arra gondolok, hogy mennyire hiányzott, és most pedig itt van a karjaimban, akkor megérte várni.
- Szia – mondja halkan, amint elhúzódik tőlem, arcán még mindig gyönyörű, széles mosoly.
- Hogy kerülsz ide? – teszem fel egyből a kérdést, mire az arcára egy aranyos, ám keserű fintor ül ki, melyet próbál leplezni, de én észreveszem. – Nagyon hiányoztál! – teszem hozzá, mire újra elmosolyodik, s megint át ölel, fejét a vállamba fúrja.
- Ki az Harry? – kiáltja Liam.
Nem akarok vissza menni Alexával, biztos, hogy végig kell néznem, amint Niall karjaiba veti magát és addig csókolják egymást, amíg meg nem fulladnak. Ilyeneket nem vagyok képes befogadni, mert hát a francba is, de szeretem ezt a lányt!
Alexa mosolyogva belépked mellettem, én pedig visszacsukom az ajtót, majd elveszem tőle a bőröndjét, és beviszem én. Mögöttem jön, majd ellépek előle, hogy a fiúk is meg tudják csodálni, ragyogó vendégünket.
- Alexa! – ugrik fel Niall és két szempillantás múlva már a karjaiban van a lány.
Ha nem lennék ilyen ramaty helyzetbe, valószínűleg olyan boldog lennék, mint Niall, hogy az egyik legjobb haverom, egy ilyen lányt talált magának. Örülnék, hogy boldog, és szerelmes. Csak, hogy ez a lány az eszemet hamarabb vette el, mint Niallét, és helyettem mégis ő csókolja most.
Már azt is megbánom, hogy egy lakosztályban vagyunk, kitudja, mit kell majd végig hallgatnom az éjjel, és már előre rettegek az álmatlan éjszakámtól. Noha a repülőgép utat végig aludtam, az éjjelre is terveztem alvást, így viszont, hogy tudom, a másik szobában ők vannak, ketten, együtt alszanak, és együtt ki tudja, még mit csinálnak, képtelen leszek nyugovóra térni.
A bőröndöt félre állítom az útból, és próbálok jó képet vágva leülni. Louis együtt érző pillantásai legalább egy kicsit segítenek, magamban ezertől visszafelé kezdek számolni, és nem feltűnően másfelé tekinteni. Zayn és Liam mosolyogva figyelik őket, és tudom, hogy Louis is örül, hogy talált valakit maga mellé Niall. Én is örülnék, de még mennyire, hogy örülnék neki, ha ez a lány nem Alexa lenne.
Lassan lehiggadnak a kedélyek, most már csak a kérdések röpködnek a fejünk felett.
- Nekem most huszonkettedikéig szünetem van, és Paul közrejátszásával megleptelek titeket – magyarázza itt tartózkodási helyét.
- Ez szuper! – öleli át szorosan Niall.
- Mondjuk közben lesz pár fotózásom, úgy hogy majd vissza kell utaznom Amerikába, de pár napot, együtt tudunk tölteni – mosolyog kedvesen, és tekintete rám ugrik. Nekem nem megy a mosolygás. Persze, nagyon örülök neki, hogy itt lesz, és, hogy láthatom majd, mert eszméletlenül hiányzott… de valami mégis visszatart. Úgy sem fog változni semmi sem, ő továbbra is Niallt szereti, s nem engem, és így most nem tudok örülni.
Tekintetét gyorsan is tovább viszi rólam, én pedig lesütöm a szemeim. Talán arra jó lesz ez a kis idő, hogy tisztázzuk, a kis vitánkat. Vagy, még jobban összeveszünk. Ez csak rajta múlik. Nem fogok neki könyörögni. Ennyi büszkeségem nekem is van.
A srácok vadul sztorizgatnak, én pedig csak csendben hallgatom őket, a jó kedvem, ami idáig volt, rögtön tovaszállt, és a pasis esténknek is lőttek. Pedig igazán nagyon jó lett volna, már beleéltem magam.
Mikor Alexa kezd mesélni, már jobban odafigyelek, mégis csak érdekel, mi történt vele. Szinte áhítattal beszél barátairól, akik egyben munkatársai. Hiába van egyedül, és hiába énekel egymaga a színpadon, mégis egy hatalmas csapatba tartozik bele. Nincs olyan egyedül, mely akaratlanul is, de megnyugtat. Eszembe ötlik, hogy kis csapatába biztosan nem csak lányok vannak, s néhány fiú lehet pont ugyanilyen állapotban, mint én. Hisz’ Alexa gyönyörű, tehetséges, csodálatos lány, biztos, hogy nem csak azén fejemet csavarta el. Niall, hogy te mekkora mázlista vagy öregem! Ráadásul, azok a srácok, akikkel együtt dolgozik, biztos sokkal, de sokkal közelebb állnak hozzá, engem pedig még csak alig egy hónapja ismer. Sőt, még egy hónapja sincs meg. Azért ez nem túlbíztató a javamra, és így belegondolva, durva.
- Képzeljétek el, hogy mostanában Emma nagyon furcsa. Szerintem bepasizott. Volt már egyszer ilyen, és akkor is pont így viselkedett. Egyelőre még nem mondja el.
- Nincs családja?
- Nem, sajnos nincs. Illetve a szülei Londonban, de azon kívül, se férje, se gyereke. Nekem olyan, mint a pótanyukám. És, ha most tényleg bepasizott, akkor nagyon remélem, hogy most az egyszer már komolyan talál maga mellé egy normális férfit!
- Höh, mi az, hogy normális férfit? – horkan fel Zayn.
- Mármint aki tényleg szereti. Bocs, ha megsértettelek – mondja komolysággal az arcán Alexa, szemein viszont látszik, hogy jól szórakozik.
- Nem probléma, drága – kacsint rá Zayn, én pedig hitetlenkedve meredek társamra. Ez meg mi volt? Drága? Azt mondta neki, hogy drága? És még kacsintott is hozzá? Eldobom az agyam! Mégis mit képzel magáról Zayn? Miért becézgeti, miért kacsingat? Ez kész képtelenség! Most akkor Zaynnel lehet, az van, mint velem? Hogy, titokban totálisan belezúgott Alexába? Az rám nagyon rosszat jelent! Vagyis, nem csak rám, hanem amúgy is nagyon rosszat jelent! Ennyi erővel már Liam is szerethetné, vagy… Louis! Lehet így is van?
Ez badarság, biztos, hogy nem szerelmesek mindannyian Niall barátnőjébe! Az túl… abszurd lenne! Egyelőre Zayn az, akire gyanakszom. Elég kevés „bizonyítékom” van, mindenesetre figyelni fogom Zaynt. Remélem, nincs úgy, mint ahogy én gondolom, mármint Zayn nincs abban a helyzetben, mint én. Rémes lenne tudni, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint én. Hogy tetszik neki Alexa, megfogalmazhatatlan vonzalmat érez iránta, ami csak nem akar elmúlni. Hisz’ akkor Zayn a vetélytársam lenne! Nyílván ő sem akar belenyugodni abba, hogy szeret egy nőt, aki nem szereti viszont, vagy nem tud róla. És különben sem ilyennek ismerem Zaynt. Nem szenvedne csendben. Vagyis mindent megtenne azért, hogy Alexa észrevegye. És tekintve kettőnk kapcsolatára – mármint Alexa és az én kapcsolatomra, a jelenlegi állásban, miszerint fogalmam sincs, mi van most, haragszik –e, avagy nem – borzalmas lenne. Mert, ha haragszik, nos, akkor nekem semmi esélyem. Akkor szenvedhetek én tovább, s vagy sikerül kimásznom ebből az érzelmi gödörből, melyet Alexa ásott nekem, vagy nem.
Észre se veszem, hogy mik történnek, egy pontot bámulva, ezerrel pörög az agyam, megint van min gondolkodnom. Zayn helyes srác, sőt, ez enyhes kifejezés. Pontosan beállított, tökéletes, már –már fekete színű haja az, ami megragadja először a tekintet. A hajának sok időt szán, imádja fésülgetni, nézegetni, igazgatni, és tényleg úgy néz ki, amit még ötven kilómét per órás szél sem tud szét rombolni. S, ha már ilyen gondosan állnak feje tetején, a fekete tincsek, akkor egy lány gondolatai között biztos, hogy megfordul az is, milyen lehet beletúrni, ebbe a gondosan beállított frizurába, milyen lehet szétrombolni, húzni a haját. A szexi pasi listán első pont a hatból. Oké, nem azt mondom, hogy az én hajam, nem nyerő a lányoknál, tudom, hogy ezek a cuki, barna, göndör fürtök egyszerűen mesések, és mindenki nagyon szereti, na, de azért Zayn is szembe szállhat, az ő frizurájával.
Második dolog, amit szerintem, egy lány megfigyel, az az arca. Oké, lehet, hogy a haj és az arc felcserélődik, de nem vagyok csajból, fogalmam sincs, mit néznek meg először rajtunk, úgy hogy én most fentről, lefelé haladok. Tehát az arc. Ami lehet pufi, vékony, csontos, borostás, szeplős. Zayn arca, szép, egyáltalán nem csúnya, és visszataszító. Kissé világos barna szemeivel simán leveszi a lányokat a lábukról, orra normál, már –már aranyosnak mondható. Normálméretű, világos rózsaszín ajkai vonzza a tekintetet és felizzítja a vágyat a lányokban egy csókra, vagy talán még többre. Borostáját – ami nekem még nincs – néha hagyja picit növeszteni, ezzel fokozva szexiségét, vagy teljesen lenyírva, így megint egy édes, aranyos, babaarcú szexi srác marad. Akármit csinál, ő mindenhogy szexi, és ez nem ér!
Harmadik pont a felsőteste, amit sok –sok színes és fekete –fehér minta díszíti. Vannak olyan lányok, akiknek ez alapból bejönnek, vannak olyanok, akik visszataszítónak, esetleg csúnyának találják. Nem igazán látott minket Alexa félmeztelenül, gondolom, csak Niallt, neki pedig nincsenek tetkói, tehát ebből enged arra következtetni, hogy ő az utóbbi csoportba tartozik, miszerint nem igazán díjazza a tetoválásokat. Rám nézve ez szintén gondot jelent, mert én is előszeretettel varratok magamra újabbnál újabbakat, de én ezt bírom! És tételezzük fel, hogy Niallön is vannak. Ha igazán szereti, úgy is elfogadja, hogy a testét ilyesféle varratok borítják, szóval emiatt a legkevésbé sem kellene aggódnom. Kanyarodjunk vissza Zaynhez, akiről számtalan félmeztelen kép van fent az interneten, és tudom, hogy a lányok nagyobbik fele, oda meg vissza vannak ezekért a tetoválásokért. Ez egy hatalmasat lendít a képzeletbeli szexiség mérőn. Ami nekem nem igazán jó.
A srácokkal mind kondizni járunk, legtöbbször én és Liam megyünk, de van mikor mindannyian, és Zaynnak is elég jó teste van. Kockái kezdenek látszani, kezein is van már bicepsz, és ezek a dolgok nem igazán tartoznak a visszataszító kategóriába, úgy hogy egy újabb problémával több.
Következő pontnak talán a stílust mondanám. Zaynnek sok ruhája van, és szeret vásárolni, nem mintha, én nem szeretnék. Igazából nekem is sok ruhám van, de ez nem lényeges. Zayn stílusa laza, és szexi a lányok általában ezekért is odavannak. Ad a külsőjére, igényes szerintem ez is elég lényeges.
Lábai vékonyak és formásak, nem mintha én olyan sokat nézegetném, de azért ezzel tisztában vagyok. Mármint nem szoktam a fiúkat megnézni, mérlegelni, hogyan néznek ki, melyikőjük néz ki jobban, ezek a dolgok, amiket most így összeszedtem hirtelen jöttek. Még mielőtt bárki is félre értené, nem szoktam ezen, ilyeneken rágódni.
Telefonom csörgése zavarta meg gondolatmenetem. Mindenki rám kapta a tekintetét, én pedig zavartan halásztam elé farzsebemből a telefont. Rossz szokásom, hogy oda rakom, körülbelül kismilliószor törtem már így el a telefonjaim.
A kijelzőn Gemma neve áll, ajkaimra rögtön mosoly kúszik. Felpillantok, magam sem tudom miért, és észreveszem, hogy Alexa figyel, így hirtelen ötlettől vezérelve még szélesebben vigyorodok el, majd elnézést kérek tőlük, felállok és mikor csak félre vonulok, akkor veszem fel a telefont. Fogalmam sincs, miért esett jól ezt tenni, csak a tudat, hogy Alexa este Niallel fekszik le aludni, én pedig egyedül, felhergel, és kapóra jött az egész. Noha vitát nem szeretnék szítani, és veszekedni sem, nem tartozik kedvenc hobbyjaim közé, pláne nem, ha Alexáról van szó.
- Már épp készültem lerakni! – szól bele rögtön nővérem, amint felveszem.
- Bocs. Mi újság? Rendben hazaérkeztetek?
- Igen, minden a legnagyobb rendben. Inkább te mesélj!
- Hát, rossz, hogy nem vagytok itt – sóhajtok és tincseim közé túrok.
- Nekünk is hiányzol Hazz, de nem sokára újra látjuk egymást.
- Hát remélem.
- Mit csináltok?
- Hm. Képzeld, beállított Ő.
- Ki?
- Gemma, hát ő! Tudod!
- Fogalmam sincs, kiről beszélsz.
- Gemma. A –val kezdődik és végződik a neve.
- Úúú, Alexa?
- Igen!
- Komolyan? Pont akkor, mikor én eljövök? És beszéltetek? Haragszik?
- Ezt majd bővebben kifejtem este. Csak most nem igazán szeretném részletezni.
- Ó, oké, értem. Rendben – mondja, én pedig megkönnyebbülök, hogy levágja, bárki meghallhatja most, mit beszélünk.
- És hogy, hogy ott van?
- Most mondtam, hogy majd később megbeszéljük.
- Ah, oké. De érdeklenek a részletek!
- Estig csak bírsz várni nem?
- De – morogja. – De most oda kell adnom anyát. Akkor hívj, ha jó már.
- Mindenképp. Puszi!
Gemma után beszélek anyával, majd tőle is elbúcsúzom, és lerakom a telefont. Niall ép ekkor fordul be a konyhába.
- Á, jó is, hogy itt talállak. Beszélnünk kell.
- Miről? – kérdezem ijedten és szemeim előtt millió variáció lepereg, miről is szeretne beszélni. Lehet hallgatózott, és tudja, hogy Gemmával a barátnőjét fogjuk kitárgyalni. Az is lehet csak egy kis részletet hallott, amiből még ki tudom magam menteni. De ahelyett, hogy rá figyelnék, ezeken gondolkozom.
- Niall, ne haragudj, kezdj újra légy szíves, elbambultam – hazudom.
- Mi történt, mikor kinyitottad az ajtót? – kérdezi. – Most rosszban vagytok, vagy nem? Mert nem vagyok gondolatolvasó, hogy kitaláljam.
- Én sem tudom igazából. Mosolygott, átölelt. Aztán bejöttünk.
- Akkor nem veszekedtetek igaz? Harry, nem szeretném, ha a legjobb barátom, és a barátnőm veszekednének. Mindkettőtöket nagyon szeretlek, és képtelen lennék választani. Emlékszel, mikor te öntöttél lelket belém, miután nem jött el az egyik randevúra? Ha te, akkor nem jössz fel, és nem segítesz, akkor lehet, össze se jöttünk volna Harry. Mindent neked köszönhetek! És nem szeretném, ha veszekednétek. A világ, legrosszabb dolga lenne.
Köpni, nyelni nem tudok hirtelen, annyira ledöbbenek. Persze, azt eddig is tudtam, hogy akkor, mikor megvigasztaltam Niallt, akkor segítettem neki, bátorítottam, hogy ne adja fel. Gőzöm nem volt róla, hogy akkor Alexával találkozgat. És ha tudtam volna, biztos, hogy nem bátorítom arra, hogy hívja fel, max csak megvigasztalom. Ez a szomorú igazság.

2014. december 13., szombat

#21. - Elárulnád mi bajod?

Dear readers
Sziaaasztok, megjöttem a következő résszel.:) Csúszás a következő rész megírásához kapcsolható, meg a design szerkesztéshez, szóval nézzétek el!(: A következő pedig íródik, nem igazán megyeget, de neki fekszem! Ami a részt illeti, egy kis csavart raktam bele, már, ha ezt lehet annak nevezni.:D Oh, majd elfelejtettem! A fejlécért sok -sok puszi jár Beccsunak, imádlak!:*♥ Remélem tetszeni fog minden, jó olvasást lányok!:)♥xx.
Patricia P.

Harry Styles


2013. március 04.
Meg kell köszörülnöm a torkom, hogy normálisan meg tudjak szólalni, vagy is, hogy köszönni tudjak neki.
- Jó reggelt – mondom és mosolygok rá, bár ezt a mosolyt, nem igazán viszonozza.
- Nektek is. Baby, mit ügyködsz te ott? – vigyorodik el, és Niall mellé mászik a kanapéra. A becézés, melyet Niallnek szánt mellbe szúr, de oly erővel, melyet még sosem éreztem. Egyébként szerintem ő sem lát belőle semmit, mert nem is szólal meg, csak mikor Niall felugrik.
- Kééész! – elveszem a kezem és elolvasom amit Niall firkált rá. „Nagyon szeretem Niallt, bár néha büdöset fingik.” Kitör belőlem a nevetés és rázkódó vállakkal dőlök hátra. Fejemet hátrahajtom, és csak kacagok és kacagok, aztán végül már azon nevetek, ahogy Niall nevet így mindketten dőlünk a röhögéstől. Mikor sikerül egy kicsit lehiggadnunk, Alexa a kezemért nyúl és Niallön keresztül az ölébe veszi.
- Mi történt? – kérdezi komolyan, majd végig simít az egyik szabad ujjamon.
- Tegnap este elcsúsztam a lépcsőn – mondom, és bár ez hazugság, az igazat mégsem tudhatja meg.
- De nem tört el?
- Nem, csak megzúzódott – húzom el a szám, ő pedig egyszer csak puszit nyom az ujjaimra.
- Gyógyulj – mosolyodik el, mire az én szám is széles mosolyra kunkorodik.
- Hát Niall, kösz ezt a… aranyos, kis mondatot – vigyorgok rá, mire szintén mosolyogva bólint. – Segítek a srácoknak – állok fel és a konyhába megyek. Nem is szeretnék visszanézni, félek, hogy olyat látnék, ami csak még jobban a padlóra küldene.
Liammel és Louissal egész jól boldogulunk, ám mikor megjelenik Alexa felöltözve, hogy majd ő átveszi.
- Mi is el tudjuk ám készíteni. Nem muszáj megcsinálnod! – néz fel mosolyogva Louis.
- Tudom én azt, de szerintem gyorsabban végeznénk, és eléggé éhesek vagyunk.
- Rendben, akkor átadom a stafétát – veszi le magáról a kötényt, amit átnyújt Alexának. Louis leül mellém az egyik bárszékre és faggatni kezdi Alexát. – Sejtetted, hogy készül valami?
- Nem, egyáltalán nem – mosolyog. – Fogalmam sem volt semmiről, szóval ügyesen csináltátok – rám pillant egy pillanatra, de tényleg csak egy másodpercre.
- Á, igazából az egész Harry érdeme! – kezdi Louis. – Ő találta ki, ő bonyolította le. Ő szervezte, ő díszítette… na, jó, sokat segítettünk a díszítésben…
- Meg a többiben is! – szólok közbe kínosan. Kínos, hogy ennyire fényez.
- És meglepődtél? – kérdezget tovább.
- Meg. Nagyon jól esett – mosolyog, aztán megint rám pillant, de talán rövidebb pillanatig időzött a szeme rajtam, mint az előbb.
- Jól érzeted magad?
Nem válaszol egy kérdésre, hanem elbambul, én pedig tudom, hogy azon kattog, amit látott.
- Alexa… - szólítja nevén Louis.
- Tessék? Ne haragudj, elgondolkoztam! Mit kérdeztél?
- Semmi baj. Azt kérdeztem, hogy jól érezted magad?
- Naná, persze! Szuper buli volt, jó születésnap. Nagyon jól szórakoztam, és Niall olyan aranyos volt előtte, mert tényleg, fogalmam sem volt róla, hogy terveztek valamit. Ő csak meglepetést mondott, én meg azt hittem elvisz valami különleges helyre… mondjuk, elmegyünk a lakására, ahol már gyertyafényes vacsora vár, aztán gitározik nekem, és éneklünk… - áradozik, én pedig kezdek nagyon rosszul lenni, és azon gondolkozom, milyen indokkal lépjek le. Nem tudom, hogy ezt szándékosan csinálja, vagy nem… talán az rosszabb lenne, ha nem úgy tenné. Eddig nem igazán mutatta ki az érzéseit, és most, hogy feltárta előttünk, nagyon rosszul esik. – Tehát tényleg, halván lila gőzöm nem volt róla, hogy sántikáltok valamiben – kuncog.
- Hmm, akkor nagyon ügyesek voltunk. És volt olyan, akit nem kellett volna meghívnunk? – kérdezi Louis.
- Volt – vágja rá egyből gondolkodás nélkül. – Vagyis… - túr a hajába. – Nos, igen, volt.
- Uh, hát nem igazán tudjuk, nem régóta ismerünk, szóval, ha ezzel kellemetlenséget okoztunk, ne haragudj!
- Nem, igazából fel sem tűnt, nem volt semmi probléma.
- Akkor jó. És mikor jöttetek haza Niallel?
- Elég későn? Illetve, korán. Négy óra, fél öt felé talán. Nem akartam lelépni a saját bulimról úgy, hogy még volt pár vendég. Szóval megvártuk, amíg elmegy mindenki.
- Hm, értem. Na, én felhívom édesanyámat – száll le a székről, közben egy picit meglök, hogy kapcsoljak és kettesben is hagy minket. Amint Louis eltűnik, a látókörünkből Alexa azonnal nekem szegezi kérdését, miszerint, hogy éreztem magam, én pedig minden mindegy alapon szélesen elvigyorodok – noha, ez a világ leghazugabb mosolya –, és rávágom, hogy remekül. Összeszűkített szemekkel néz rám, én meg csak széttárom a kezeim.
- Van valami problémád ezzel?
- Nem, semmi mi lenne? – kérdezi közömbösen, én pedig felvonom a szemöldököm, aztán elröhögöm magam. Fogalmam sincs, mi ütött belém. Nem kellene így viselkednem vele, de a szavak mégis ömlenek a számból, bunkóbbnál, bunkóbb szavak, és kifejezések, és nem bírok megállni. Mérges vagyok rá, amiért Niallt szereti, és mérges vagyok mindenkire!
Na meg nem értem, miért ilyen velem Alexa. Nem én kezdtem ezt a csúnya stílust, fogalmam sincs miért haragszik rám.
- Elárulnád mi bajod? Mert komolyan fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt a flegmázást – szólalok fel a kelleténél hangosabban.
- Nekem? Nekem az ég adta világon semmi bajom sincs, te kezdtél el barbár módon beszélni velem! – kiáltja ő is, mire felnevetek.
- Te nem hallod magad! Hogy én kezdtem veled csúnyán beszélni?
- Igen!
- Jól van akkor! Pukkadj meg! – mondom ki a világ legbutább sértését és ott hagyom, majd idegesen levágom magam a kanapéra.
- Mi történt? – kérdezi Niall értetlenül.
- Kérdezd a nődet! – mondom füstölögve és a szemem le sem veszem a tévéről. Niall a konyhába rohan, én pedig még a kezeimet is összefonom mérgemben. Még, hogy én kezdtem veszekedni. Ő esett nekem olyan gúnyosan!
- Mi volt ez? – kérdezi rögtön Louis, ahogy megjelenik a nappaliban.
- Micsoda?
- Te veszekedtél?
- Igen.
- Alexával? – döbben le.
- Igen! – csattanok fel. – Most mit csodálkozol ezen? Nekem esett, és még csak azt sem tudom, mi baja van… Pedig igazán lekötelezne vele, ha elmondaná! – kiáltom ezt direkt hangosabban, hogy meghallja. Louis éppen mondani készül valamit, mikor kiront Niall.
- Ő azt mondja, te kezdtél el vele csúnyán beszélni! – mondja bosszúsan és látom rajta, hogy tényleg nem tudja, mi van.
- Nem igaz! Megjegyzéseket tett és gúnyosan beszélt. Én meg ideges lettem, mert nem tudom, mi baja van most hirtelenjében velem. Nem csináltam semmi rosszat. Sőt, meglepetés bulit szerveztem neki!
- De akkor ő miért mondd mást?
- Mit tudjam én! Nem emlékszik rá, vagy mi? – röhögök fel.
- Ez csúnya volt Harry! – szól rám Liam.
- De hát, ha egyszer semmit nem csináltam, értsétek már meg! – kiáltom.
- Nem állítana ilyet magától – mondja Niall.
- Hát ezt nem hiszem el! Jól van, tök mindegy, leszarom, ha neki hisztek. Haragudjon a semmire, meg haragudjatok meg rám ti is, jól van! – állok fel és Louis mellett felviharzok az emeletre. A szobámba rontok, majd felmérem a rendetlenséget, ami itt uralkodik. Kínomban pakolni, beágyazni, hajtogatni kezdek, míg nem pofás rendet nem rakok. Aztán le akarok zuhanyozni, de nem tudom, hogyan kéne csinálnom a gipszes jobb kezem miatt, így az ötletet elvetem. Leülök a faasztalomhoz, papírt és ceruzát veszek elő, majd találomra írogatni kezdek.
Fél óra múlva előttem hever egy fél kész szöveg, fél kész dallammal. Átmegyek a dolgozó szobába, amit kisstúdiónak is szoktunk nevezni. Általában, ha dallam van a fejemben, mindig szólok a srácoknak, feléneklem, Niall pedig legitározza, vagy Louis és Liam lezongorázza. Jelenleg a makacsságom és talán a haragom, nagyobb annál, hogy letoljam a képem, vagy sms –t küldjek Louisnak, hogy jöjjön fel. Így leülök a keverő asztal elé, amire egy ideig csak meredek, majd felrakom a fejhallgatót és próbálom egyeztetni a fejemben lévő dallammal a hangokat.
Egy idő után nem is foglalkozom a dallal, egyedül úgy sem megy, helyette twitteren lógok. Értelmetlen posztokkal árasztom el a kezdő oldalt, amire a rajongók teljesen rákattannak. Posztolok a törött kezemről, az időjárásról, az elnyűtt mackónadrágomról, sőt még a hajamról is, és a végén egész jó kedvem lesz. A rajongók feldobják a kedvem aranyos, vicces tweetjeikkel és üzeneteikkel. A fekete bőrkanapén feküdve nyomkodom ezerrel a telefonom, mikor beront valaki, én pedig ijedtemben majdnem leesek az ülőalkalmatosságról.
- Mi az? – kérdezem elkerekedett szemekkel.
- Hazz, rezeg a telefonom, mint egy… mint egy nem is tudom mi! – vágódik le mellém Zayn.
- Ja, bocs – röhögök fel. – Unatkozom, és twitterben lelem az örömöm.
- Nem akarsz mesélni?
- Írt egy rajongó, hogy a fenekére tetováltatta a nevem.
- Mi? – visít fel röhögve, mire vigyorogva felülök.
- Komolyan, várj, megmutatom!
- Te hülye, komolyan azt írtad neki vissza, hogy küldjön képet? Úristen Harry!
- Ne aggódj, nem fogom megnézni. Habár, nézegettem a lány adatlapját, és elég szép.
- Már tetkója is van, biztos nem fiatal – lök meg ravaszul vigyorogva.
- Kár, hogy Ausztráliában él.
- Na, az tényleg nagy kár! – nevet fel megint. – Egyébként, nem vagy éhes? Mi már bekajáltunk. Neked pont maradt egy adagnyi.
- Hát… igazából eddig észre se vettem, hogy éhes vagyok. De, most, hogy mondod…
- Na, akkor, gyere – áll fel.
- Nincs kedvem felállni – nyögök fel. – Leviszel a hátadon?
- Hogy én meg a lábamat törjem ki? Mesélték a többiek, milyen szerencsétlen voltál tegnap este.
- Az szerintem ma hajnalban volt. De amúgy igen. De csak zúzódott, ha!
- Hát én ezzel nem dicsekednék.
- Tényleg, te mennyit ittál? Kivel voltál? Felszedtél valami jó csajt?
- Hát – sóhajt nagyot. – Asszem’ volt valami – túr a rendezetlenül álló sötét tincsei közé. – Nem sok mindenre emlékszem. Niallékkal jöttem haza.
- Ja, értem – állok fel. – Na, akkor kajálok, és utána folytatom a posztolást.
- Oké – vigyorog.
Kíváncsi vagyok milyen lesz a levegő, amint leérek a többiek közé. Az is lehet Niall és Alexa lent sem lesznek, elmentek Niall lakására, hogy méltó képen elbúcsúzzanak egymástól, mivel késő este indulunk Dublinba. Alexa pedig utazik Kaliforniába. És mi pedig haragban válunk el. Ezt jól megcsináltam.
Viszont gondolatmenetemnek ellent mondva Niall és Alexa odalent ülnek, és csendben turbékolnak. Niall felnéz rám, amikor elhaladok előttük, Alexa viszont arra sem méltat. Elkapom inkább a tekintetem és a konyhában szedek magamnak a kajákból, majd hozzá is látok.
A kajálást kicsit nehezen, de ügyesen megoldom, Zayn segít bal kézzel enni, és egész jól elszórakozunk. Ebéd után elmosogatok magam után, és mielőtt még kimennék Niall jelenik meg, és be is húzza maga után az ajtót. A jó kedvem rögtön tova száll…
- Elmesélnéd nekem, hogy mi volt ez az egész dolog? – kérdezi halál nyugodtan, én pedig lehunyom a szemeim és nagyot sóhajtok, majd végül bólintok. Lehelyezkedik, én pedig vele szembe. Majd elmondom neki, hogyan is volt ez, hogy nem tudom miért ilyen velem, én tényleg nem kezdeményeztem veszekedést.
- Bírom Alexát, eddig olyan jól kijöttünk, nem szeretném, ha most elromlana a barátságunk. Ráadásul a barátnőd, szeretnék vele jóba lenni!
- Oké, hiszek neked – sóhajt fel, majd előre hajol és kezeivel a pultra könyököl.
- Én is csak azért lettem ideges, mert fogalmam sincs mi baja! Neked mit mondott?
- Az ellenkezőjét. Hogy te estél neki, és hogy nem tudja mi bajod.
- De hát ez nem igaz!
- Jól van Harry, nyugodj le. Ha nem haragszol meg, ezzel már nem szeretnék foglalkozni, nem sokára mindketten elutazunk a világ két különféle pontjába és nem szeretnék tőle rosszban elválni – száll le a székről.
- De… én sem – motyogom, de ezt ő már meg sem hallja, hanem kimegy. Szomorúan battyogok vissza a szobámba, és átkozom magam, amiért ilyen hülye vagyok. Miért kellett felhúznom magam? Miért kiabáltam vele? Egyáltalán miért haragszik? Komolyan mondom, ez idegesít a legjobban, hogy nem tudom!
- Na, mi van, te kis hősszerelmes? – jön be Louis a szobámba, és be is csukja maga után az ajtót.
- Alexa utál – motyogom a párnámba.
- Így nem hallom – mondja Louis, és érzem, hogy mosolyog.
- Alexa utál – ismétlem meg hangosabban, de csak éppen annyira, hogy ő hallja.
- Miért utál? – teszi fel a kérdést, én pedig felülök és bosszúsan meredek rá, miközben kiseperek néhány tincset a szemem elől.
- Most szívatni jöttél be?
- Nem, dehogy. Miért?
- Szerinted én, tudom, hogy mi a szar baja van?
- Hát…
- Nem! Fogalmam sincs róla! – szakítom félbe. – És ez az, ami megőrjít!
Louisra nézek, aki csak mosolyog, így ráförmedek.
- Mit mosolyogsz?
- Mindegy – legyint. – És most mit akarsz így csinálni?
- Semmit. Nem csináltam semmi rosszat, nem fogok neki könyörögni, hogy nyögje ki, mi baja van. Annyira nem hülyültem meg. Annyira még nem vette el az eszem – mondom az utolsó mondatot kicsit halkabban.
- Jó – bólint, majd megfordul és már ki is indul, én meg hitetlenkedve meredek a háta közepére.
- Nem mondasz semmit?
- Mit mondhatnék? – fordul vissza és széttárja a kezeit. – A ti dolgotok, én nem szólhatok bele – mondja, majd kacsint egyet és magamra hagy.
Csodálkozva dőlök vissza az ágyamra, és azon gondolkozok, Louisba meg mi a fene ütött. Azt hittem, ad majd valami tanácsot, jobb kedvre derít, ehelyett pedig csak kikérdezett, aztán, információkat begyűjtve lelépett.
Barna kócos hajamba túrok, és lehunyom a szemeim. Aludni akarok, addig is legalább kikapcsolok, és nem gondolok senkire, és semmire. Alexa haragszik rám, nem tudom miért, én pedig a büszkeségemet megőrizve, nem megyek oda hozzá, hogy megkérdezzem, mi baja van. Ehelyett inkább alszok. Ez sokkal jobb választás, mint megalázkodni előtte. Különben is tartanom kell a macsó imidzsem.