Home Characters Contacts More blogs

2015. március 20., péntek

#30. - Szerelmes vagyok beléd

Hiiii!:)
Itt is a következő rész. Még egy kedvencem azt hiszem, és szerintem nektek is tetszeni fog! ;) Már csak azért is, mert nyugodtan mondhatjuk, hogy +18 -as jelenet szerepel  a részbe. Valamint Harry legyőzi a félelmeit érzelmei bevallásával kapcsolatosan, és egy kis segítséggel kitálal. De nem szeretném lelőni a poént, remélem tényleg tetszeni fog. Apropó, a sok pipát, kommenteket, új olvasókat, és a sok -sok oldal megjelenítést nagyon köszönöm, borzasztóan jól esnek!(:♥ Éés, ha minden jól megy, úgy, ahogyan már elképzeltem, innentől számítva tíz fejezet van hátra a blogból.:( Ez egy picit elszomorít, de őszintén szólva örülök is neki. De, ez még mindig változhat, majd meglátjuk, mit hoz a holnap!:) Jó olvasást.xx.♥
Patricia P.
Harry Styles

2013. március 20.
Alexa ajkai az ajkaimon egyszerűen megőrjítenek. Csókjaival nem bírok betelni, többet, többet és még többet akarok. És ő, mintha olvasna a gondolataimban, az ölembe mászik, és kócos göndör fürtjeim közé túr. Ajakira nyögök, karjaimat dereka köré fonom és szorítom magamhoz. Lenyomom az ágyra, kezeimmel fedetlen hasát cirógatom, fel és le. Vadul tépjük egymás ajkait, úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta. Pár pillanat múlva viszont muszáj elhúzódnom. Mindketten gyorsan kapkodjuk a levegőt, fejem olyan közel van az övéhez, hogy nem tudok a szemeibe nézni. Az ajkaim után kap, ő csókol meg. Nyelve simogatja az szám, belőlem pedig egy rekedtes nyögés tör fel. Kétségkívül beindultam, akarom ennek a lánynak minden porcikáját!
A felső ajkamba harap, ezzel még egy nyögést kicsalva belőlem. Apró pamutrövidnadrágja alá dugom a kezem, és lehúzom róla. Elszakadok tőle, mosolyra húzódnak az ajkaim, és lentebb csúszok. A fekete sortot lehúzom sima lábain, aztán végig csókolgatva lábszárait, térdeit, combjait, és hasát hívom újra csókcsatába. Kezei a vállamra csúsznak, mutatóujját végig húzza a nyakamon, miközben még mindig csókol. Hirtelen elhúzódik, de eszem ágában sincs megijedni, hisz’ tudom, hogy csak valamit csinálni akar. Sejtésem beigazolódik, most nyelvét húzza végig rajtam ott, ahol az előbb még mutatóujja járt. Apró tenyerei a hasamra csúsznak, ujjait végig húzza V vonalamon, ami miatt majd megőrülök. Eközben a nyakamat továbbra nedvesíti csókokkal, és úgy érzem, felrobbanok, ha nem cselekszem. Eltávolodom tőle, és mutatóujjam bedugom toppja alá. Van rajta még egy melltartó, így gondolkodás nélkül húzom le róla az említett ruhadarabot, immár fehérneműben fekszik alattam. Még hátrébb húzódok, sarkaimra ülök, hogy kellően meg tudjam csodálni. Iszom a látványát, noha hímtagom odalent egyre csak dagad, és dagad, úgy érzem, tudok még egy picit várni. Egyszerűen gyönyörű ez a lány! Barna haja a párnámon terül el, kezei maga mellett vannak, szája felfelé kunkorodik, szintén barna színű, nagy szemeivel engem vizslat.
- Olyan… gyönyörű vagy! – suttogom. Megfogja a kezem és visszahúz magára.
- Lélegzetelállítóan nézel ki – suttogja ő, és apró csókot nyom a számra. Finoman kóstolgat, addig, amíg meg nem csókolom újból. Türelmetlenül lecsúsztatja kezeit a hasamon alsónadrágom korcáig, ám nem engedem még neki, hogy bármit is csináljon. A melleire helyezem a kezem és finoman kezdem masszírozni anyagon keresztül, mire sóhajokkal válaszol.
- Szabad? – mormogom bőrébe és mélyen beszívom az illatát. Egyszerűen isteni!
- Kérlek – sóhajtja, én pedig tenyérrel felfelé a háta alá csúsztatom a kezeim és kikapcsolom a melltartóját. Azután elölről középre beakasztom az ujjam, és óvatosan elhúzom a fekete anyagot. Elhajítom a fehérneműt, és a nyakától kezdve haladok lefelé a ball mellén apró csókokkal. Ajkaim közé veszem mellbimbóját, és megszívom, mire nyöszörögve a hajamba túr, és csípőjét nekem dörgöli. De akármennyire is próbálkozik, nem fogom gyorsan megdugni. Ki szeretném élvezni minden percét, csókolni szeretném minden egyes testrészét, birtokolni akarom őt.
Meghúzza a hajam, ami miatt egy morgás tör fel belőlem, s áttérek másik mellére. Megismétlem a műveletet; szívom, szopogatom, csókolgatom, ő pedig vonaglik alattam, és ez a tudat megőrjít. Tovább haladok lefelé lapos hasán, nyelvemet köldökébe mártom, ő pedig megint meghúzza a hajam, és felnyög.
- Ó, Harry! Kérlek! – nyöszörög, én pedig elmosolyodom és mutatóujjamat beakasztom bugyijának vékony anyagába. Aztán várok, és nézem őt, ő pedig mérgesen nyög egyet és felkönyököl. – Akarlak, hát nem érted?
Lélegzetem is elakad, aztán sietősen lehúzom az alsó neműjét és azt is eldobom. Immár teljesen meztelenül fekszik előttem az a nő, akibe egész életemben vártam. Mint egy kisfiú, már –már rajongással tekintek rajta végig. Imádom, hogy elpirult, lehajolok hozzá és megcsókolom, gyengéden, lágyan. Két keze közé fogja az arcom, ajkait enyémekre szorítja, és édesen becézi azokat. Nem állítom meg, mikor az alsó gatyámhoz nyúl, és nem szakítom meg a csókot. Ámde egyedül nem tudja lehalászni rólam a bokszert, így muszáj valahogy lerugdosnom magamról, így szájától is el kell szakadnom. Kapkodja a levegőt, én pedig az arcát nézem. Ujjaim lecikáznak egészen középső pontjáig, és egyszer végig simítok rajta. Az alsó ajkába harap, amitől kis barátocskám még jobban a combjának nyomódik. Elképesztő, mennyire kívánom ezt a nőt!
Mutatóujjamat lassan felfelé billentem, ő pedig megszorítja a tarkómat, és nyög egyet halkan. Homlokomat övének támasztom és legalább annyira ki vagyok, mint ő. Hangos hangot szeretnék tőle hallani, ezért váratlanul feltolom a második ujjam is, mire most az én számba harap, ezzel elfojtva nyögését.
- Harry! Kérlek – lihegi, és újra felnyög. Kihúzom ujjaim, közben az agyam ezerre pörög, vajon hol lehet az óvszer. Hát persze, hogy a pénztárcámba, miért is nem gondolkoztam hamarabb.
- Mindjárt jövök bébi! – nyomok csókot a szájára, és felállok, majd a pénztárcámat kezdem keresni. – A francba – morgolódok.
- Mi az? – kérdezi és felkönyököl.
- Csak az óvszer… Ki kell mennem érte – indulok az ajtó felé, majd mosolyogva visszanézek rá. – Nagyon szexi vagy bébi! – kacsintok rá és kisettenkedek az előszobába a fekete kabátomért, aminek zsebében lapul a pénztárcám. Kikapom és szaladok vissza Alexához, majd bemegyek, kulcsra zárom az ajtót és neki dőlök.
- Mi az? – kuncog, az én szám pedig fültől fülig ér. Imádni valóan édes!
- Meg van – húzom ki gyorsan a tárcából, amit aztán a földre ejtek, így az apró szanaszéjjel kiszóródik belőle. Hát, nem így terveztem. És Alexa pedig nevet. Kínos.
Pironkodva visszamászok mellé az ágyra, ő pedig még mindig nevetgélve megfogja a tarkóm, és magához húzva megcsókol. Közben kezeimmel kibontom a kondomot a csomagolásából, aztán elszakadok Alexától és felhelyezem, amit ő nyöszörögve végig néz.
- B –biztos, hogy akarod? – kérdezem tőle suttogva, mire tágra nyílt barna szemeivel az én zöldeimbe néz, és bólint.
- Másra sem vágyom Hazza – túr a hajamba, én pedig csókot nyomok két melle közé lévő völgybe, és lassan előretolom a csípőm.

- Ki az ágyból Csipkerózsika, áll a takaró! – kiáltja Louis, mire felijedek és kétségbeesetten nézek körbe a szobába. Hova lett Alexa? Louis huppan le elém röhögve, én meg kábán nézek rá. – Valakinek mocskos álmai vannak, nem igaz? – arcán öntelt mosoly terül el, ahogy kedve szerint cinkel, én pedig visszasüppedek a párnák közé.
- Miért ébresztettél fel Louis? – kérdezem egy nagy sóhaj között és az oldalamra fordulok. Az előbb baromi nagyot koppantam, mikor rájöttem, hogy alig pár perce csak álmodtam.
-  Indulunk Nottingham –be.
- Hova? – kérdezek vissza rekedtes hangon, ő pedig újra nevetést hallhat.
- Tudod, ma este ott is lesz egy koncertünk, szóval öltözz. Vagy Zayn jön be, de mindketten tudjuk, hogy Zayn ébresztési módszerei rémesek.
- Jójó, kelek már! – mondom gyorsan, ő pedig kuncogva kimegy a szobából és becsukja maga után az ajtót. Felülök és a hajamba szántok, majd kikászálódom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt.

Összeszedem a cuccaim, és fél óra múlva már kint is vagyok, ahol a többiek is felszerelkezve, összepakolva várakoznak.
- Jó reggelt Hazz! Mehetünk? Meg van mindened?
- Jó reggelt – felelem rekedten. – És meg. Felőlem mehetünk.
Szemem sarkából nézek végig a többieken. Louis mellém áll, Alexa és Niall elsőként indul ki az ajtón. Feltűnik, hogy társaságunk újabb lány tagja sehol sincs, aztán leesik, hogy sürgősen vissza kellet utaznia Rómába. Claire –ról mostanában teljesen elfeledkeztem. Nem is tudom, miért… - gyúnyolódik a tudatalattim, de úgy döntök, nem foglalkozok vele.
- Elmondod, mit álmodtál? – kérdezi Louis vigyorogva, miközben mi is elindulunk.
- Nem.
- Most miéért nem?
- Mert nem Louis. Hanyagoljuk a témát, oké?
- Úgy is tudom, hogy vele álmodtál! – nyomja meg a ’vele’ szót, én pedig csak megyek tovább. – Mocskos dolgokat. Még mindig nem értem Harry, miért nem beszéltek! Miért nem vallod be neki az érzéseidet? Szinte biztos vagyok benne, hogy lenne esélyetek!
- Túl mérges vagyok még Louis. Nem megy.
- El fogod szalasztani a lehetőséget Harry!
- Jól van! Az agyamba véstem! Ejtsük ezt a témát is!

Zenét dübörögtetve, lehunyva a szemeimet élem túl az utazást. Noha Niall és Alexa előre ültek egymás mellé a Transporterbe, jelenleg csak ez tud lenyugtatni valamelyest. Beszélnem kéne anyuval. Hirtelen nagyon hiányzik.
Lefoglaljuk a szállást, közös lakosztályt kapok Louissal. Ledobálom a cuccaim, és rögtön hívom anyát. Szükségem van a megnyugtató hangjára.
- Szia, anya – köszönök rögtön mosolyogva, amint felveszi.
- Szia, édesem! Mi újság?
- Semmi jó, anyu – felelem szomorúan.
- Történt valami?
- Hát, ami azt illeti… igen. Női ügy.
- Valahogy sejtettem. Mesélsz róla?
- Alexa az – vágok a közepébe.
- Alexa?
- Niall barátnője. Belezúgtam. Jaj, anyu, nagyon.
- Húha – sóhajt gondterhelten. – Na de mikor Harry?
- Egy –két hónapja – suttogom, majd belekezdek a történetbe, és elmesélek neki, mindent. Fekszek az ideiglenes ágyamon, bámulom a plafont, és csak úgy dőlnek belőlem a szavak. Dühös vagyok, zavarodott, szerelmes. És valahogy meg sem lepődöm, hisz’ a szerelem ezzel jár.
Aztán mikor kifogyok a szavakból, elhallgatok és várom anyu válaszát.
- Roppant bonyolult helyzetbe keveredtél kisfiam, ugye tudod?
- Tudom, anya. Hiányzol – szakad ki belőlem, és az ajkamba harapok, nehogy elsírjam magam.
- Te is nekünk Harry – sóhajt, és tudom, hogy ő is a könnyeit próbálja visszatartani. – Mikor tudsz hazajönni?
- Azt hiszem hamarosan. Az első adandó alkalommal megyek, jó?
- Hívj majd holnap is. És azután is.
- Persze! – válaszolom és elmosolyodok. – Szeretlek anya.
- Én is szeretlek kisfiam. És azt tanácsolom, csak hallgass a szívedre. Megértem, hogy dühös vagy még, de nem engedheted el ezt a lányt, ha igazán szereted, mert akkor egész életedben bánni fogod. Minden meg fog oldódni. Beszélj vele. Mondd el neki az érzéseidet, ugyanúgy, mint nekem. Hidd el, sokkal jobban fogod magad utána érezni.
- Tudom anya. Ígérem, beszélek vele.
- Menj most!
- Most?
- Igen, most. Ne halogasd! Beszélj Alexával, négyszemközt, most!
- Szeretlek anya!
- Én is, kisfiam.
- Szia – suttogom és bontom a vonalat.
Azt hiszem az egyik vállamról legurult a kő, ami eddig nyomta. Félig megkönnyebbültem, félig pedig nem. És tudom, hogy azt kell tennem, amit anya mondott. Oda kell mennem Alexához, és beszélnem kell vele. Csak így lehetek túl ezen az egészen.

Egy fárasztó, de fantasztikus koncert után szinte megkönnyebbülés elnyúlni a kényelmes kanapén Louissal egy –egy sör társaságában.

Késő van, és én totálisan részeg vagyok. Louis rendelt piákat és csak ittunk, és ittunk, közben pedig beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Kellemesen jól esett az alkohol, és bár nagyon fáradt vagyok, nem beszéltem Alexával. És még ma beszélnem kell vele. Megígértem anyának, és ennyivel tartozom, mindkettőnknek.
Erőtlenül kopogtatok két hangosat a kétszáznegyvenes faajtón, ami hirtelen nyitódik ki előttem. Alexa már pizsamában, trikóban és egy mintás gatyában. Haja feltűzve, szemei fáradtak, az én ajkaimra pedig mosoly húzódik, és az ajtófélfának akarok dőlni, de e helyett elesek a lábai elé.
- Jesszusom, Harry, jól vagy? – térdel le mellém, és a hátamra fordít. Nevetve nézek fel rá, aztán lehunyom a szemeim. – Te ittál?
- Meglehet – válaszolom kissé magas hangleejtéssel.
- Gyere! – segít felállni és betámogat.
- Ki az Alexa? – kiáltja egy ismerős hang, és rájövök, hogy Niall az.
- Harry. És teljesen részeg.
Niall kijön egy gatyában és értetlenül nézi, amint Alexa ad nekem egy pohár hideg vizet és leültet egy székre.
- Mennyit ittál? – kérdezi Niall, de én figyelmen kívül hagyom.
- Beszélnünk kell – mondom Alexának.
- Nem Harry, neked gyógyszer kell és egy kiadós alvás – majd kimegy a szobából.
- De beszélnünk kell! – szólok utána hangosan.
- Nyugi Harry – ül le elém Niall.
- Te csak ne nyugtassál engem! – kiáltok rá is.
- Nyugalom, itt vagyok – jön vissza egy kis táskával, ami után előhúz egy doboz Algopyrin –t, majd elém rak két szemet. – Vedd be!
Teszem, amit mondd, aztán lecsapom a poharat az asztalra, majd nevetni kezdek a hangon, ami akkor keletkezett, mikor az üveg találkozott a márvánnyal.
Alexa Niallra néz és nevetni kezd ő is, de én akkor már elhallgatok, és őt figyelem. Annyira gyönyörű.
- Beszélnünk kell – ismétlem magam kicsit halkabban. – Neked és nekem.
- A nappaliban leszek – mondja Niall, majd rám néz, kimegy és az ajtót is behúzza.
- Nagyon sajnálom ezt az egészet Harry! – húz elém egy másik széket, és leül rá, könyökével a térdeire támaszkodik.
- Hát még én… – motyogom. – Szeretlek Alexa!
- T –tessék?
- Beléd estem. Szerelmes vagyok beléd. És nem bírom ki, hogy Niallel vagy. 

2015. március 14., szombat

#29. - Te mit érzel Alexa iránt?

Sziasztook!☺
Megérkeztem a következő résszel, remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást.xx.
Patricia P.

Harry Styles

2013. március 19.
A koncert eszméletlen jó volt, ahogy ez általában szokott lenni, s ezt, mindig a rajongóinknak köszönhetjük. Beleadtam anyait –apait, teljesen beleéltem magam a dalokba, feltöltődtem energiával. Egy percre sem jutott eszembe Alexa, Niall, a szerződés… a backstage –es rajongók is szuperaranyosak voltak, de akkor viszont már éreztem a terembe azt, hogy lassan el kell árulnom a srácoknak, és Alexának mindent. Az biztos, hogy Alexa nem lesz ott, mikor én a srácokkal beszélek, és a srácok sem lesznek ott, mikor Alexával fogok kommunikálni. A srácoktól nem is tartok, talán egy picit Nialltől. De hát mégis csak a legjobb barátaim, ez egy természetes dolog lesz; beszámolni nekik arról, hogy belezúgtam egy lányba. Attól viszont már tartok, milyen is lesz Alexának bevallani az érzéseim, amik a veszekedés ellenére, egy cseppet sem gyengültek. Bízom benne, hogy Lou –t még elkapom, és tudok vele beszélni, mielőtt a többieknek elmondanék mindent. Lou olyan, mintha a keresztanyukám lenne, ő az, akitől most jelenleg tanácsot kérhetek. Louissal más a helyzet, ő azt hajtja, hogy most szabad a pálya Alexánál, de ezzel nekem mégis vannak kifogásaim, fogalmam sincs, miért.
- Hazz, gyerünk a kocsihoz – kapja el a karom Zayn és el is kezd húzni a másik irányba.
- De én még akartam…
- Már nem tudsz Hazz! Mennünk kell!
- Azt se tudod, mit akartam! – mondom bosszúsan.
- Úgy se változtat a tényen, miszerint az autó vár. Vagy te nem szeretnél elnyúlni az ágyadon?
- De… Jó lenne egy filmet megnézni – képzelem el az estém hátralevő részét.
- Ó, majd elfelejtettem, csak miután beszélgettünk.
- Aha, tényleg – motyogom, aztán már kint is vagyunk, ahol a kinyitott ajtós fekete Transporter vár. Előttem beül Zayn, és már épp ülnék be én is, mikor legbelül megpillantom Alexát. Nem is nézek rá többet, hanem megeresztek egy mosolyt, behúzom a kocsi ajtaját, majd elfordulok, a fejembe tolom a szemüvegemet és elindulok valamerre.
Visszabóklászom a hátsókijárathoz, majd hívok oda egy taxit. Gyáva nyúl vagyok, amiért még egy autóban sem vagyok képes vele utazni. Mégis hogyan mondom meg így neki azt, amit érzek?
Egész úton, az ablakon bámulok kifelé, majd nagy sóhajjal nyugtázom, hogy már meg is érkeztünk. Kifizetem a fuvart, kiszállok a sárga autóból, ami rögtön tovább hajt. Biccentek a hordároknak, akik egész nap kint állnak a bejáratnál, és a nagy forgós ajtón bemegyek a szállodába. Louis az előcsarnok kényelmes foteljaiban ülve vár rám, s mikor meglát, elindul felém. Intek a lánynak a recepción, és a lépcsők felé indulok egyenesen. Nem tudom mi most ez nálam a lifttel, de nem vagyok képes beszállni egybe is. Három órás koncert után is inkább fellépcsőzök, minthogy a felvonóval menjek.
- Harry, azt hittem, már megint nem akarsz hazajönni!
- Megfordult a fejemben… - hazudom, de aztán elmosolyodom és megrázom a fejem. – Megígértem, hogy nem csinálok ilyet többet. És tényleg beszélnem kell veletek erről az egészről.
- Meg Alexával is! – lépcsőzik mellettem.
- Hát, ő vele már kevésbé szeretném ezt a témát megvitatni.
- Miért is?
- Egy kocsiba nem bírtam beülni, ahol ő is bent volt! És különben is… Be kell vallanom neki, hogy szerelmes vagyok belé. Ez nagyon nem könnyű Louis.
- Jól van, jól van, elhiszem.
A lakosztályba felérve a hajamat kezdem csavargatni, és nem bírok egy helyben megmaradni. A srácok előttem ülnek, és nagy szemekkel pislognak fel rám. Türelmesek és egy szót sem szólnak. Próbálom húzni az időt, végül feladom a hajamba túrok és leülök a földre törökülésbe és fejemet a kezeim közé temetem.
- Én belezúgtam Alexába – nyögöm ki végül, s nagyon remélem, hogy hallották attól, hogy a tenyerembe beszélek, nem akarom még egyszer elismételni.
- Ó, Hazza!
- Ne már, eddig miért nem mondtad?
Liam és Zayn egyöntetűen szólalkoznak fel, aztán miután egy kicsit elgondolkodnak rajta, elhallgatnak. Leesik nekik, hogy itt van Niall. Akinek ugyan Alexa csak papíron barátnője, attól még kínos a dolog. És Niall mélyen hallgat, mint a sír.
- Te tudtál erről, ugye Louis? – kérdezi Zayn, Lou pedig bólintott.
- Srácok, szerintem ezt…
- Mióta? – szakítja félbe Liamot Niall, én pedig az alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom. Régóta. Egy –két hónap. Én még… sosem éreztem ilyet! – nyekegem és magamra sem ismerek. A hangom megviselt és szomorú, nincs merszem felnézni a srácokra. Legalább tizenhárom évesnek érzem magam, mikor még a lányok és fiúk egyaránt fújolnak a szerelemre, nekem viszont mégis megtetszett egy lány.
- Basszus, és te ugyanúgy azt hitted, hogy ők… és hogy… húha – beszél Zayn én pedig fél szemmel felpillantok rájuk. Szomorúan vizslatnak, még Niall is.
- Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom Hazza – mondja szomorú tekintettel Niall, én pedig csodálkozásomban még a számat is eltátom.
- Ez jól esik Niall. Nagyon is – veszem el a kezeim az arcom elöl, majd felhúzom a lábaimat és azokra támaszkodom.
- Azért nekem is rosszul esett, hogy mi nem tudhattunk a kis… megállapodásról – szólal fel Zayn.
- Nem tehettem Zayn, de már milliószor elmondtam!
- Én csak azt nem értem, miért nem!
- Ezt senki sem érti, de kár ezen rágódni. De Hazz, hogyan tudódott ez ki? Alexa nekünk… nem mondott semmit – pislog nagy barna szemeivel Liam, én pedig nyelek egyet.
- E –előbb szeretnék Niallel beszélni. Négyszemközt – mondom, mert szeretném vele tisztázni, ő mit is érez pontosan Alexa iránt.
- Ez egy jó ötlet. Srácok, gyertek! – áll fel rögtön Louis, és kivonszolja Zaynt, meg Liamet a nappaliból.
- Én… azt szeretném kérdezni, hogy te mit érzel Alexa iránt? – nézek kék szemeibe, közben pedig az ujjaimat tördelem. Nem értem, miért izgulok ennyire. Talán a választól? Hogy azt válaszolja, beleszeretett az idő alatt abba a lányba, akivel szerelmesdit kell játszania? Tisztára, mint az óvodában.
- Hogy én? Mit érzek Alexa iránt? – kérdezi és az arca teljességgel közömbösséget mutat.
- Igen – bólintok idegesen.
- Barátságot – von vállat nem törődöm stílusban és lazán elmosolyodik.
- Barátságot? – kérdezek vissza.
- Igen, Hazz. Alexa nekem csak egy barát, akivel csókolóznom kell, és akivel egy párszor lefeküdtem – mondja, nekem pedig elkerekednek a szemeim és nyelek egy nagyot. Ezt valahogy sejtettem, de kimondva, vagyis megerősítve mellbe vág. Erősen. – Ne haragudj. Csak ez az igazság…
- P –persze – rebegem halkan. – Ezt jó tudni. Mármint, iszonyú rossz lenne, ha tényleg szerelmes lennél Alexába. Nem tudod elképzelni, milyen szörnyű volt nekem. Igazából fogalmam sincs, mi történik velem. Teljesen elvette az eszem egy lány – nevetek fel kínomban és a hajamba túrok Niall pedig szélesen elmosolyodik.
- Neked… mondott valamit Alexa?
- Nem, semmit. Illetve annyit, hogy elmondta neked… - néz rám én pedig várom, hogy folytassa, de ez nem történik meg.
- Mit mondott, hogy nekem mit mondott el?
- Hát a szerződést!
- Jaa, oké – esik le. – Csak ennyit mondott?
- Igen – grimaszol.
- És gondolom, ti azt akarjátok megtudni, hogy és miért mondta el – vakarom a tarkóm és sóhajtok egy nagyot. Ez alól úgy sem tudok kibújni, ha én nem mondom el, előbb –utóbb Alexa, akkor pedig már jobb, ha én mondom és most.
- Igazából szörnyen türelmetlenek vagyunk – vágja rá, és visszahívja a többieket, akik felkészülten jönnek vissza, hogy szétválasztanak, ha egymás nyakának ugranánk Niallel. Bele sem akarok ebbe gondolni. – Harry elmeséli, hogyan is volt pontosan ez az egész – közli Niall és kíváncsian meresztgeti kék íriszeit.
A srácok egy szót se szólnak, én pedig sóhajtok egyet és a szőnyegen magam előtt kinézve egy pontot kezdek mesélni.
- Én fürödni voltam, aztán vizet hoztam be, mikor már bent volt. Azt mondta, hogy Niall horkol, ami feltehetőleg igaz is a tegnapelőtt elfogyasztott alkoholmennyiségre nézve és megkérdezte, maradhat –e. Én meg persze igent mondtam, így leültünk az ágyra egymás szembe, majd kérdezz, feleleket kezdtünk játszani – mesélek nekik tovább, aztán megakadok.
- Hazz, mondd tovább! – szól rám Liam.
- Harry, mi történt azután, hogy elmondtad, mit gondolsz róla? – kérdezi Zayn is.
- Rájött, hogy többet érzel iránta? – suttogja Niall, én pedig megrázom a fejem.
- Megcsókolt – nyögöm ki.
A szobára csend telepszik, végül Niall szólal fel.
- És te pedig visszacsókoltál.
- Nem! Vagyis igen – mondom szomorúan és a hasam is görcsbe rándul az emlékre. Édes, mámorító illata, puha, barna bőre, mely felhevült volt, már –már forró. Ahogy érintkeztem vele, ahogy alattam feküdt, apró kezei a testemen, szexi fehérneműje, hatalmas, vágyakozással teli barna szemei, duzzadt ajkai, amiket egyszerűen imádtam csókolni. Magával ragadnak az emlékek, a hasam bukfenceket hány, és szinte megszédülök. Most is érzem orromban azt a finom aromát, amit ő áraszt magából, a saját, személyes kábítószerem.
- És? Tovább? – kérdez rá Zayn.
- Zayn, nyílván te is tudod, hogy mi történt…
- Nem! – szakítom félbe Liamet. – Nem feküdtünk le.
- Még jó, hogy nem, elvileg a barátnőm, nemde? – háborodik fel Niall. – Tudhattam volna, hogy ez lesz!
- Miről beszélsz Niall? – vág közbe Louis.
- Arról, hogy Harrynek mindegyik ujjára három csaj jutna, de neki pont az kell, akivel én vagyok!
- De hát… - kezd bele Zayn, de Niall megint félbe szakítja.
- Ez színtiszta önzőség, és köcsögség, velem szemben!
- Ó, szerintem te csak hallgass az önzőségről! Elvégre te játszottad el előttünk az álszerelmet, miközben ezek szerint kihasználtad minden pillanatát!
- Hülye lettem volna nem kihasználni! Hát nem érted? És te még ezt is megpróbálod elvenni tőlem! De nem fogom engedni, Harry!
Niall keményen állja a tekintetem, én pedig megdöbbenek rajta. Vagyis a helyzeten. Ledöbbentem, mindenen.
Önző volnék? Azért mert beleszerettem egy lányba?
Harry, te nem egy lányba szerettél bele, hanem a lányba!
A fenébe már! Én nem egy lányba szerettem bele, hanem Alexába szerettem bele!
- Niall, aki itt önző az egyedül csakis te vagy! Kihasználtad Alexát, vagyis inkább a helyzetet, míg én majd belepusztultam abba, hogy ti „szerelmesek vagytok” egymásba! – rajzolok idézőjelek a kezemmel. – Ezer halált haltam, amíg ti szerelmeskedtetek, ami igazából nem is volt valódi ! És most már kezdem egyre jobban azt hinni, hogy élveztétek mindketten a kis játékot. Hisz’ megmozgattad egy kicsit a szexuális életed, mert ugye, neked jó pár éve nem volt kit ágyba csalogatnod, nem igaz?
A tekintetem az ajtóban álló Alexára ugrik, és még jobban elkap a dühroham.
- Ez kurva nagy szemétség volt!
- Ó igen? Gondoltál volna ekkor arra, mikor hozzám vágtad, mennyire jól szórakoztatok amúgy a barátnőddel – ejtem ki a végét gúnyosan.
- Srácok…
- Azt hiszed megfordult a fejemben akárcsak egyszer is, hogy a nagy Harry Styles beleszeret a barátnőmbe?
- Az ég szerelmére, nem is a barátnőd!
- Srácok, elég már!
Alexa éles hangja átszeli a szobát, és mindketten felé fordulunk. Gyönyörűsége az átlagosnál is jobban letaglóz. Egyszerűen nem bírom a feszültséget a szobában, amely egyre csak húz és húz lefelé, így Alexa mellett elhúzva a csíkot a folyosóra menekülök, onnan pedig a szobámba. Valamelyest megnyugszom immár egyedül, a négy fal közt. Tudom, hogy ha most elkezdek gondolkozni az előbb történteken egész éjjel nem bírok majd leállni. Viszont alig két órája adtunk koncertet, hulla fáradt vagyok, tehát a fizikai edzést most inkább kihagynám.
Eszeveszettül kezdek keresgélni a telefonom után, nem rémlik hol is láttam utoljára. Feltúrom a frissen bevetett ágyat, a szobát, a sporttáskám, végül megtalálom a fürdőszobában a mosdókagyló mellett. Visszarobogok az ágyamhoz, csatlakoztatom a fülhallgatót és a zenékbe lépek, majd rögtön keverésre állítom és lezárom a telefont. Az íróasztalhoz ülök, felkapcsolom a kislámpát, tollat és papírt veszek elő, majd sebesen írni kezdem a fejemben megfogalmazódott szöveget. Kizárom a fülhallgatóból szóló zenét, és a szövegemre koncentrálok, mégis jobb, hogy valami szól, minthogy csendben üljek a szobába, vagy esetleg a kinti események után füleljek.
Aztán elakadok, és eszembe ötlik, milyen kis duzzogó ötévesnek nézhet Alexa. Hisz’ azt hiszem, nem először csinálom már ezt, hogy duzzogva a szobámba zárkózok. Elmegy a kedvem az írástól, ott hagyom a papírt és a tollat, fogom a telefonom és befekszek az ágyba. Felhangosítom teljesen, hasra fordulok, a párna alá dugom a kezemet és becsukom a szemeim.

2015. március 4., szerda

#28. - Törjük szét mi most ugyanúgy az ő szívét, ahogy ők tették az enyémmel?

Sziasztoook!:) 
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!☺ Nincs több hozzáfűzni valóm, jó olvasást!(:xx.
Patricia P.
Harry Styles


2013. március 18. - 19.
- Alexa! Ne! – tolom el a kezeit, amik már épp a bokszer alsóm szegélyéhez értek.
- Miért? – kerekednek el a szemei, én pedig fájdalmasan sóhajtok egyet és végig simítok gyönyörű arcán.
- Mi nem csinálhatjuk ezt – suttogom, s barna, hatalmas szemeibe néznek, amiben vágyat látok, s némi fájdalmat. Ő is tudja, hogy miért nem.
- Harry… - kezdi, de felemelem a kezem, hogy ne folytassa.
- Niall olyan, mint az öcsém, noha nem én vagyok az idősebb. Legjobb barátom, nem tehetem meg ezt vele, kérlek, érts meg.
- Jaj Hazz, Niall nem haragudna! – fúrja fejét a nyakhajlatomba, orrát végig húzza a bőrömön, majd csókot lehel oda.
- Istenem, dehogynem! Borzasztóan. Nem kockáztathatok, nem árulhatom el. És te sem. Szereted – húzódok el, hogy a szemébe tudjak nézni, de nem állj a pillantásom.
- Nem szeretem. Ő sem szeret engem – mondja halkan.
- Az előbb mondtad Alexa – sóhajtok fel. – De szereted őt! – olyan fájdalommal ejtem ki ezeket a szavakat, amekkorát még életemben nem éreztem.
- Nem Harry! – mondja határozottan. – Mi nem járunk, nem vagyunk szerelmesek! Vagyis igen, járunk, de csak egy buta papírlap miatt, amit muszáj volt aláírnunk – meséli szomorúan, az állam pedig a padlót súrolja.
- Ugye… csak viccelsz velem? – kérdezem döbbenten, ő pedig hosszú pillái alól felpillant rám.
- Jaj, Harry, már miért viccelnék? Niall és én… csak egy szerződés miatt vagyunk együtt, amibe kötelességünk volt belemenni! Engem elbocsátottak volna a Modest! –től, Niallt pedig kirakták volna a bandából. Muszáj volt tennünk azt, amit mondtak, különben… Pedig hidd el, mindketten nagyon tiltakoztunk!
- Szóval ti végig, csak játszottátok… - suttogom. Körülírni nem tudnám, mit is érzek most.
- Igen.
- Miért… miért nem mondtátok? – nyelem le a torkomban keletkezett gombócot.
- Titoktartási szerződés. Nektek sem szólhattunk. Sajnálom.
- Fogalmad sincs róla, mit sajnálsz! – csattanok fel. Idegesen lemászom az ágyról. Nem hiszem el! Míg én majd’ belehaltam abba, hogy egy olyan lányba szerettem bele, aki már foglalt, s nem mellesleg a legjobb barátom barátnője, addig ők az egészet csak színlelték.
- Harry kérlek – ül az ágy szélére, hangja könyörgő. – Én… nem bírtam elviselni tovább, Niall barátnőjének szerepét.
- Ó dehogynem! Nyugodj csak meg, igazán hiteles alakítás mindkettőtök részéről! – gúnyos a hangom, túlságosan is az.
- Harry…
- Ne Harryz itt nekem! – csattanok fel megint hangosan. Rohadt mérges vagyok. – Ezt komolyan mondom, nem tudom elhinni! – mondom kétségbeesetten és a hajamba túrok. – Miért nem mondtátok el??
- Mert nem tehettük. Ahogyan most sem szabadott volna elárulnom. Értsd meg, nem bírtam tovább! Téged érezlek a legközelebb magamhoz. Ne haragudj! – suttogja és nagy világosbarna szemeivel bűnbánóan vizslat.
Nem hat meg. Egyáltalán nem! Míg ők a szerelmesdit játszottak Niallel, addig én száz halált haltam amiatt, hogy nem lehetek Niall helyében. Úgy érzem magam, mint akinek kitépték a szívét. Alexa apró kezei megmarkolták a szívem, kitépték a helyéből, majd gonoszan kacagva elraktározták, jó mélyre. Olyan, mintha direkt játszottak volna velem, s jelen pillanatban dühömet nem tudom visszatartani. A méreg elönti az egész testem. Jelen pillanatban cseppet sem érdekel Alexa, ő a csodálatos arca, elbűvölő természete, tökéletes teste.
És akkor eszembe jut, hogy szegény Niallnek milyen is lehet. Szinte biztos vagyok abban, hogy szegény srác, többet érez Alexa iránt, akárcsak én. Az ő érzései se lehetnek jobbak, mint az enyéim. Hirtelen kicsúszik a számon a fejben megfogalmazott gondolat:
- Ez az egész kibaszott szerződés talán csak neked jó! Áltatod magad, mennyire szereted Niallt, miközben ő lehet tényleg beléd szeretett! Ágyba bújsz vele, smárolsz, aztán pedig nálam kötsz ki, s megpróbálsz velem is kikezdeni.
- Te most tulajdonképpen a képembe mondod, hogy egy ribanc vagyok? – kérdezi halkan, ami meglep. Szemeibe könnyek gyűlnek, noha próbálja ezt gátolni, s nem mutatni, én látom.
- Ne forgasd ki a szavaim, Alexa! – csattan a hangom újra, akár egy ostor.
Látom, hogy tényleg nagyon sajnálja a dolgot, de ezt az egészet nem tudom meg nem történtnek tekinteni. Időre van szükségem, órákra, napokra, míg átgondolom ezt az egészet. Én tényleg szeretem ezt a lányt, aki előttem ülve az ágyamon könnyeivel küszködik. De most arra van szükségem, hogy minél távolabb legyek tőle.
Utolsó pillantást vetek rá, majd sarkon fordulok, felkapok egy melegítőnadrágot és egy Adidas pulóvert, majd kiviharzok a szobából.
A kiabálásomnak köszönhetően Liam, Louis, Niall és Zayn értetlenül áll a nappali közepén, majd látom felbukkani az alvástól kócos hajú, laposakat pislogó Claire –t is. Valahogy nem érdekel, hogy felébredtek, bűntudatot sem érzek, hogy miattam vannak fent. Magamra ráncigálom a melegítőalsót, utána pedig belebújok a fekete pulcsiba. Lábaimat az első kezem közé kerülő cipőbe dugom, meg sem nézem, hogy sajátom –e, avagy valakinek a más tulajdonában áll, kirontok a lakosztályból és a lépcső felé veszem az irányt. Zabos vagyok, nagyon mérges, feldúlt, zavarodott és szomorú egyben. A lift gondolatától is megborzongok, nem szívesen megyek most egy kis zárt helyre, muszáj mozognom. Dühömet fektethetném edzésbe is, de mint említettem, nem szeretnék egy bezárt szobába lenni, így minél hamarabb kiiszkolok a hotel hátsó kijáratán, s szinte elönt a megkönnyebbülés, ahogy mélyet szippantok a tiszta, hűvös levegőből. Kifújom az eddig benntartott levegőt, és futásnak eredek. Közben fejembe húzom a kapucnit, és lepillantok a cipőmre, majd megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy sportcsuka van rajtam. Immár előre nézek, egyszerűen csak futok tovább az utcán, szedem a lábaim, az épületek, s egyéb tárgyak sebesen haladnak el mellettem, s távolodnak el tőlem. Az utcák kihaltak, nem csoda, bőven elmúlt már éjfél, s annyi minden történt ma. Vagyis annyi minden történt, köztem és Alexa között. Ma visszaérkezett New Yorkból, gyönyörűbben, vidámabban, mint valaha. A nap folyamán annyit nem öleltem meg talán, mint mióta találkoztunk. Nem is! Fordítva, hisz’ Alexa ölelgetett egésznap. Sejtelmem sem volt, hogy később majd az ágyamban köt ki egy bugyiban és melltartóban.
Elhessegetem a képet a fejemből, mielőtt még akaratom ellenére is a lábaim megfordulnának és visszafutnának a hotel szobába, oda, ahol ott hagytam Alexát. Nem mehetek most vissza, muszáj gondolkodnom, kieresztenem a gőzt, és egy pár feles, és az alkohol, mámorító érzése a véremben igazán csalogat, túl könnyű lenne egyszerűen csak leinnom magamat. Arról nem is beszélve, mekkora felelőtlenség lenne a részemről, tekintve arra, hogy holnap koncert van.
Egyszerűen csak futok és futok tovább, nagyon eltávolodtam a hoteltől, és sötét is van, mégsem izgat jelenleg, hogyan fogok visszajutni. Átfut az agyamon a gondolat, hogy vissza kellene fordulni, amíg még nem késő, és telefon sincs nálam, de nem lehet. Az agyam irányít, teljes mértékben, és egyáltalán nem bánom.
Kezdek lefáradni, lassabban futok, végül megállok, s a levegőt kapkodva sétálok tovább a néptelen utcákon. A gondolatok ide –oda cikáznak a fejemben, én pedig nagy erővel próbálok rendet tenni, ami csak nagyon hosszú idő után sikerül. Észre sem veszem, hogy didergek, az idő lehűlt, pulóverem nedvesen tapad a hátamra. Alkonyodni kezdd, kétségtelenül világosabb van, mint mikor elindultam.  Felállok hát a fapadról, melyre órákkal ezelőtt telepedtem le, és abba az irányba indulok vissza, amerről jöttem.
Kellő képen kiszellőztettem a fejem, átgondoltam ezt az egészet, arra jutottam, hogy haragszok, még mindig. Haragszom rájuk, hiába nem mondhatták el. Nem is értem! Mi miért nem tudhattunk róla? Úgy se beszélt volna egyikünk sem és a dolgok teljesen máshogy alakultak volna.
Teljesen mindegy, ezen már felesleges rágódnom. Alig várom, hogy hazaérjek, és bedőljek egy ágyba. A szobámba biztosan nem megyek vissza. Kiveszek még egy szobát valahol az elsőn, és a koncertig fel sem kelek. Addig sem gondolkozok ezen az egészen. Most már csak a hazafele vezető utat kellene megtalálni.

A szállodába megérkezve a recepción egy fiatal lánytól kérek egy egyszemélyes szobát a harmadik emeleten, majd sietősen masírozok, s újra a lépcsőket használom. A kis szállodai szobában egy apró konyhából, fürdőszobából, egyszemélyes ágyból és egy tévéből áll. Körbepásztázom a szobát, majd egy jó forró zuhany alá vetem magam, utána pedig rögtön ágyba dőlök.

Paul ébresztésére ébredek meg, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. A szobában szűrt fény van, a takaró összefonódva hever a hátsómon és a lábaim között.
- Mennyi az idő? – kérdezem rekedt hangon.
- Öt óra barátocskám. Ideje ébredezni, nem sokára koncert. Rendeltem neked kaját, itt van egy pohár narancslé, idd meg – indul el valamerre, én pedig erőtlenül visszacsukom a szemeim. – Tényleg ébredj öcskös. Hagytam, hogy a próbát is kihagyd, a koncertet nem szalaszthatod el.
- Tudom Paul – köszörülöm meg a torkom. – Nem is tenném meg a rajongókkal – fordulok a hátamra, majd egy kis ideig még a plafont bámulom, majd felülök és egyszerre megiszom az összes narancslevet. Hideg, friss, zamatos. Ez jól esett. – Kösz, hogy kihagyhattam a próbát.
- Egyszer –egyszer belefér – von vállat, majd egy tálcával jön vissza. Odaadja, aztán leül az ágyam végébe. Sajtos makaróni, s egy újabb pohár narancslé. Mohón enni kezdem, tegnap este óta nem ettem semmit. Nagyokat kortyolok a narancsléből, majd eszem tovább. Paul néz, így kéntelen vagyok felpillantani rá.
- Mi az? – kérdezem teli szájjal.
- Mesélned kéne, Harry – mondja, én pedig sóhajtok egy nagyot és megállok az evésben. – Merre jártál egész éjszaka? Aggódtunk érted, milliószor hívtunk, le voltál merülve.
- Nem is volt nálam a telefon – motyogom.
- Egész éjszaka kint voltál a hidegben? Hát nem fagytál agyon? Meg kell nézetnünk egy orvossal magadat.
- Kösz – morgom.
- Jaj, most nem úgy értem! Komolyan mondom, fel is fázhattál. Nem hiányzik, hogy megint lebetegedj. Miért rohantál el?
- Biztos tudsz róla – mondom halkan és újabb korty narancssárga folyadékért nyúlok. – Alexa elmondta a szerződést.
- És te kiakadtál.
Bólintással erősítem meg igaz mondó szavait.
- De miért? – kérdezi, én pedig lerakom a villát és hátradőlök. – Na, jól van, nem akarlak faggatni, edd meg azt mindet, kell az energia! És nem akarom megtudni, mióta nem ettél Harry. Told be, és aztán, ha van kedved, kiöntheted a lelked.
Újabb bólintással válaszolok, majd tovább eszem a tésztát. Megeszem mindet, kérek még egy pohár narancslevet, aztán pedig mesélni kezdek Paulnak. Kitálalok, egyetlen apró részletet sem hagyok ki, megtudja, hogy szerelmes vagyok Alexába, hogy az este majdnem lefeküdtünk, és hogy utána tényleg egész éjszaka az utcákon bolyongtam. Eldumáljuk az időt, Paul rezgő telefonja szakít vissza a valóságba.
- Öltözz Harry, mennünk kell! Lou megőrül, a srácok már felöltözve, belőtt séróval…
- Kösz, hogy meghallgattál Paul. Nagyon jól esik – mosolyodom el, és ő is szintén mosolyogva megveregeti a vállam, majd a földről felveszi a tegnap esti ruháim, és az ölembe vágja. – Baah, ez tiszta izzadt, ebben voltam éjszaka.
- Nem érdekel, most felveszed, aztán húzunk a stadionba, fürdesz, és illatosabb leszel, mint valaha. Gyerünk!

A stadionhoz érve alig tudunk bejutni, nem hiába szoktunk már ott dekkolni órákkal hamarabb, hogy ne a legnagyobb tömegbe fussunk bele. A kijelölt bejáratoknál a rajongók, a hátsóknál pedig a riporterek és fotósok dekkolnak. Nem tudunk dönteni, hol lenne a rosszabb bejutni a stadionba, ám a jegyszedők, biztonságiak, és rajongók között mégsem vághatunk át, így egy megfelelő alkalomban kiugrunk a kocsiból, és berohanunk egy hátsóbejáraton az épületbe. Paulal rögtön megkeressük Lou –t, aki tajtékozva a dühtől, felálló lila hajtincsekkel vár.
- Harold Edward Styles!
- Szia Lou, én is nagyon örülök neked, hiányoztál – vetem az ölébe magam és szorosan átkarolom.
- Mégis hogy képzeled? Hol a francban voltááál… áá, semmi pánik Harry, gyere, gyorsan fürödj meg – tol el magától és kedvesen mosolyogva néz rám, és én szintén kisfiúsan elmosolyodom. Aztán elindít, miközben a vállaimra téve a kezét mögöttem lépked, én pedig vágok egy grimaszt, mert fogalmam sincs, mi volt ez.
Letusolok, aztán beülök Lou elképesztően tehetséges kezei közé, és kezelésbe veszi a loboncomat. Az én hajammal hosszabb ideig csak én, anya, Louis és Lou foglalkozhat. Általában én mosom meg magamnak, de Lou is mosta már számtalanszor. Aztán persze anya, kicsi koromban is mindig ő mosta. És Louis, aki régebben, ha visítottam, mert a szemembe ment a szappan, rohant segíteni, s mivel én olyankor a szememmel voltam elfoglalva, ezért ő befejezte a hajam mosását. Nem egy ilyen vicces esetünk volt már, elmosolyodom, ahogy felidézem emlékeimet.
Lou csendben dolgozik, körülöttünk sürögnek –forognak az emberek, ahogy általában ez szokott lenni. A küszöböt Louis lépi át, s átszelve a szobát mindenkin keresztül előttem áll meg.
- Harry, mégis hogy képzelted ezt? Egész éjszakára eltűnsz? Telefont se vittél magaddal! Van fogalmad róla, mennyire aggódtunk? Aztán mikor Paul beengedett hozzád úgy aludtál, hogy ha egy ütős zenekar kezd játszani az ágyad előtt, akkor se ébredsz fel. Hol voltál? Ittál?
- Szia, Louis. Nem, nem ittam. Csak sétálgattam.
- Sétálgattál. Éjszaka. A hidegben. Egyedül. Telefon nélkül.
- Igen.
Louis felpillant Lou –ra, majd lehunyja a szemét és idegesen a hajába túr.
- Bocs Louis, rátok nem is gondoltam. Ne haragudj!
- Egész éjszaka, a hidegben sétáltál?
- Előbb futottam. Aztán sétáltam csak.
A kezeibe temeti az arcát, én pedig vállat vonok.
- Ne csinálj, kérlek szépen ilyet többet.
- Jól van, bocsánat.
Fáradt mosolyra húzódik a szája, elém húz egy görgős széket, és leül velem szemben.
- A többiek az öltözőben vannak – mondja. – Én kértem őket, hogy maradjanak ott.
- Minek? – húzódik fanyar mosolyra a szám. – Alexa úgyis kitálalt mindenkinek, vagy nem?
- De – bólint. – Mind tudunk a szerződésről, és nekünk is alá kell írnunk egy titoktartási szerződést.
- Hogy mi van?
- Jól van, ezzel most ne foglalkozz. A többiek, arra kíváncsiak, miért húztad fel magad az ügyön ennyire, és miért maradtál ki egész éjszaka, és délelőtt.
- Nem mondtad el nekik a…
- Nem! – szakít félbe.
- Kösz Louis.
- Elmondasz mindent, mindenkinek?
- Van más választásom?
- Nem értelek Harry – ráncolja a homlokát.
- Mit nem értesz Louis?
- Oké, hogy dühös vagy, én is az lennék a helyedben. Mert míg ők megjátszották a szerelmüket, addig te tényleg Alexába szerettél, és szenvedtél. De hát azért csókolt meg tegnap este, mert nyílván te sem csak egy jó barát vagy számára. Ebbe nem gondoltál bele? Hogy lehet végre itt a lehetőség, hogy randira hívd? Hogy összejöjjetek?
- Nem tudok most ezzel foglalkozni Louis! Szeretnék minél távolabb lenni Alexától, mert akár hiszed, akár nem, tegnap este nem tudtam mindent tisztázni magamban a történtekről. Továbbá arról sincs fogalmam, nekünk mi a szarért nem árulhatták el az igazságot! Na és mi van akkor, ha Niall is belezúgott Alexába? Törjük szét mi most ugyanúgy az ő szívét, ahogy ők tették az enyémmel?