Home Characters Contacts More blogs

2015. május 22., péntek

38. - Alig várom, hogy nálunk legyél, és találkozz a fiúkkal

Haiiii
Egy picivel előbb itt a kövi rész. Holnap hazautazunk, így gondoltam, már ma felrakom!:) Ééés nem tudom, lesz -e jövőhéten következő rész, mert a gépem egyre rosszabb és nehezen tudok írni. További két rész van hátra a blogból, és hű, ámulok meg bámulok, hogy mindjárt vége.:( És persze nagyon örülök is neki, szeretném már nagyon elkezdeni az új blogom, amiből még csak ötletek vannak, de szépen lassan majd az a történet is összeáll.;) Nagyon szépen köszönöm a pipákat, és a kommenteket(!) az utolsó rész alá, nagyon -nagyon jól esnek!☺♥ Szép Pünkösdöt nektek, ja és ne kérdezzétek a kép hogyan jött, egyszerűen csak cuki, és imádom, és gondoltam berakom, mert miért ne.(: Jó olvasást.xx.♥
Patricia P.

Harry Styles

2013. augusztus 12.
- Harry – szólít újra a nevemen Lola, de én észre sem veszem. Kicsatolja az övét, és mellém csúszik, kezével félresimítja göndör fürtjeim, amik az arcomba hulltak. – Harry, kérlek – beszél hozzám újra, de én rá sem emelem a tekintetem. Az elhaladó tájat figyelem, kezemmel az államat támasztva. – Még mindig jobban éreznéd magad, ha elmondanád mi történt. Azt értem, hogy valami nagyon rossz, hisz tegnap este sírtál. Megkönnyebbülnél, ha elmondanád. Persze, nem akarom erőltetni – mondja halkan. Lehunyom a szemeim, és egész testemben megfeszülök, ha csak visszagondolok a tegnapra. Eljegyezte őt. – Nem megyek Lisahoz, oké? Haza megyek veled – fordul vissza előre.
- Ne! – mondom, aztán megköszörülöm a torkom. – Menj csak el a barátnődhöz. Ne hülyéskedj, nagyon régen láttad.
- De te…
- Velem minden oké. Tényleg.
- Már meg ne haragudj, de semmi nem oké veled. Sírsz, nem eszel, nem iszol, nehezen alszol és képtelen vagy velem kommunikálni. Ne vedd ezt nyávogásnak, és nem is sértődtem meg, egyszerűen csak látom, hogy nem vagy jól és kész!
- Attól még el kell menned.
- Le tudom mondani. Találkozhatok még vele.
- Kérlek. Menj el! És érezd jól magad.
- De ígérd meg nekem, hogy elárulod, mi történt tegnap, ha visszaértem.
- Megígérem – bólintok.
- Most pedig kérek egy mosolyt, mert a nélkül nem megyek...
Vágok egy grimaszt, mire nevetve a karomba csíp.
- Mosolyt kértem! – szól rám, én meg rávicsorgok. – Bolond! – öleli át a fejem, majd puszit nyom az arcomra. – Tudod, hogy most már én mindig itt leszek neked, ugye? – kérdezi, és lenéz rám. Fejemet a mellkasán pihentetem és némán bólintok. – Akkor jó! – szorít magához.
A kocsi megáll, a sofőr pedig hátra szól, hogy megérkeztünk.
- Hívj, ha van valami. Majd én is hívlak.
- Te csak érezd jól magad – mondom halványan mosolyogva, ő pedig utoljára még visszahajol és puszit nyom az arcomra. – A csomagjaim…
- Ne aggódj, mindent beviszek majd.
- Oké, köszi – nyitja ki az ajtót.
- Hányra is kell érted jönnöm?
- Ümm, olyan kilencfelé.
- Rendben.
- Ne búslakodj! – kiáltja, majd becsapja az ajtót, mi pedig pár másodperc múlva megyünk is tovább. Nagyot sóhajtok, és tovább bámulok kifelé az ablakon, míg nem feltűnik az ismerős környezet, és egy picit megnyugszom. A ház előtt – mint mindig –, rajongók várakoznak, és amint begördül a fekete kocsi, visítozni kezdenek. Nagy sóhaj hagyja el az ajkaimat, és feljebb húzom magamon a pulóvert, a fekete Ray Ban napszemüvegemet megigazítom magamon, hogy véletlenül se lássa meg senki a szemeimet, majd kiszállok az autóból, mikor már mindkét oldalról két –két nagydarab biztonsági őr vesz körül. Tudom, hogy a csomagok kivétele most lehetetlen így a ház felé indulunk, miközben nem nézek se jobbra, se balra. Hamar a bejárat mögött tudhatom magam, ami a négy biztonsági őrnek köszönhető. A srácok ordítozva futnak a ház, különböző pontjaiból felém, nem csak érzem, de hallom lábaik dübögését.
- Harry – visítja Zayn és már a karjai között is találom magam. Elmosolyodom és én is átkarolom, megveregetem kicsit a hátát.
- Helló haver – csap a tenyerembe Liam, majd leválasztja rólam Zaynt és ő is átölel.
- Sziasztok – mondom rekedten.
- Hé, Harry – veti a nyakamba magát Niall, én pedig összeszorult szívvel ölelem át. Majd hamar is véget vetek az ölelésnek, és magamra erőltetek egy mosolyt, mintha minden rendben lenne.
- Szia, Louis – köszönök neki utoljára, majd egyszerűen leszarva azt, hogy össze vagyunk veszve szorosan átölelem, közben pedig ügyelek rá, hogy ne csorduljon ki egy könnycseppem se. Érzem, ahogy meglepődik, de habozás nélkül átkarol, én pedig magamhoz szorítom. Aztán eltol magától, az arcomat fürkészi, én pedig erőltetetten elmosolyodok, bár már tudom, hogy tudja, hogy valami nincs rendben, a többieknek erről még nem feltétlenül kell rögtön tudniuk.
És ez a tervem, miszerint titkolom előlük, hogy nincs, valami rendben rögtön romba dől, mikor leveszem a szemüvegemet. Ha pedig nem vettem volna fel, és ők veszik le rólam, rögtön levágják, hogy valami nem oké. Így pedig, még mindig tudom az alvásra fogni.
- Te jó ég, mi történt?
- Nem igazán aludtam, szinte semmit sem. Ennyire rosszul festek?
- Hát eléggé – szólal meg Louis.
- Miért nem aludtál? – kérdezi rögtön Niall.
- Az ágy, borzasztó kényelmetlen volt, hamar indult a repülőgép is.
- E miatt nézel ki úgy, mint egy mosómedve?
- Ez még kedves is volt – mondja Zayn Liamnek, én pedig féloldalas mosolyra húzom a szám és a nappaliba vonulok.
- Igen, valószínűleg.
- Nem lehet, hogy más van a dologban? – vonja fel a szemöldökét Niall, én pedig rögtön felkapom a vizet.
- Mi más lenne Niall? Egész éjszaka nem aludtam, kész!
- Jól van, oké – tartja fel a kezeit védekezésképpen. Liam és Zayn ferde szemekkel néznek rám, Louis pedig már rég tudja, hogy valami nincs rendben.
- És a barátnődet hol hagytad? – kérdezi Lou, hogy elterelje a témát.
- Nem a barátnőm – sóhajtok lehunyt szemmel. – Mármint a barátnőm, de nem vagyunk együtt, vagy ilyesmi.
- Olyan keveset tudunk róla Harry, rejtegeted előlünk?
- Menj fel netre, és láthatsz egy tucat képet – válaszolok ugyanolyan monoton hangon, még mindig csukott szemekkel, majd hallom, ahogy Zayn már fel is oldja a telefonját.
- De ez még mindig csak a kinézete. Azt se tudjuk pontosan, hogyan ismerted meg.
- Jó – ülök fel és kinyitom a szemeim. – Először is, őt ismerni kell, nem tudom leírni nektek, milyen is valójában. Másodjára pedig, már mondtam. Egymásba mentünk először bunkó volt, aztán elsírta magát, én megnyugtattam, elmesélte, miért volt bánatos, végül beszélgetni kezdtünk, és rájöttem, hogy nagyon jó fej. Szakácsnak tanul, bár még nem kóstoltam a főztjét. Spanyolországban él, és szinte a világ minden táján vannak, rokonai és ismerősei.
- Hm, az nem rossz. Szüleivel él?
- Még igen, de tervezi a költözést. Nagyon egyedi személyisége van, ezer százalék, hogy bírni fogjátok.
- És még sosem gondoltál arra, hogy esetleg…? – kérdezi Liam, én pedig megrázom a fejem.
- Nem. Most esett át egy durva szakításon, hosszú idő után, egyértelmű, hogy még csak eszembe se jutott.
- Értem – bólint.
- De, ha azt nem nézzük, hogy most szakított…? – kérdezi Niall, én pedig megmagyrázhatatlan módon ideges leszek.
- Akkor sem gondoltam még erre.
Ezután csend telepszik a szobára, és még mielőtt bealudhatnék, Louis megbökdös, hogy talán a saját ágyamban végre, sokkal kényelmesebb lenne. De akkor már nekem mindegy volt, hogy hol alszom el, olyan kimerült voltam, hogy valószínűleg még egy műanyagszéket is kényelmesnek találtam volna, ágy gyanánt.

2013. augusztus 18.

Az elmúlt napokat a srácokkal töltöttem. Niall még az én hazaérkezésem után két nappal elment Alexához, én pedig már nem is bántam. Lolával is gyakran találkoztam, régi barátai magába szippantották, melyet egyáltalán nem bánok, hisz’ így sem felejtett el. Sőt, hívott, találkoztunk, és majd kicsattant a boldogságtól, aminek én is örültem.

„ – Olyan jó látni, hogy a fiúk miatt, jobb kedved van – mondja mosolyogva, mire felpillantok a kávémból és úgy teszek, mint ő. – És bár borzasztóan zavar, hogy fogalmam sincs, mi történt, nem fogom felhánytorgatni, sem megkérdezni.
- Nem, azt hiszem, el kell, hogy mondjam. Eddig csak Louisnak öntöttem ki a lelkem, de tudnod kell róla neked is.
Kíváncsian pislog rám a bögréje mögül.
- Nem kell, ha nem akarod. Nem akarlak kényszeríteni. Ne érezd úgy, hogy, el kell mondanod.
- Szeretném elmondani Lola.
- Jól van, akkor hallgatlak.”

„ – Szia, szépségem! – súgom a fülébe és szorosan ölelem a derekát.
- Harryyyyy!
Ringatni kezdem, ő pedig kuncogva hátrébb húzódik, hogy láthassuk egymást.
- Mi újság? – kérdezem, ő pedig csak vigyorogva megrázza a fejét.
- Örülök, hogy itt vagy – ölel meg újra.
- Hát tudod nem kéne nélkülöznöd, ha végre hazatolnád a segged, velem. A fiúk már nagyon várnak, és meg akarnak ismerni. De persze, addig maradsz, ameddig csak akarsz. Amúgy is féltelek tőlük, négy kannal, elég nehéz.
- Meg tudom én védeni magamat!
- Jó, tudom – nevetek. – De komolyan, mikor jössz hozzánk?
- Nem tudom Hazz. Szeretnéd, hogy menjek?
- Naná, hogy szeretném, mind nagyon szeretnénk!
- Akkor még eldöntöm – mosolyog.
- Végül is van időnk, tengernyi.”

Ma pedig végre hazahozom és bemutatom a srácoknak őt. Vigyorogva kelek ki az ágyamból, és húzok magamra rögtön alsót, majd a mosdó után fütyörészve nyitok be mindenki szobájába, és indulok le végül a konyába. Első éber ember vagyok a házban, ezért kávét kezdek csinálni, és ezzel egy időben egy jókora adag tojásrántottát is. Amint végzek vele, már mindenkit kicsalogatott az ágyából a kellemes illatok.
- ’Reggelt – köszön Louis.
- Jó reggelt – helyezem le a pult közepére a tányért, majd utána a zöldségeket, amiket felvágtam hozzá. Kiveszem a hűtőből a kancsó narancslevet, majd végül fogom a friss kávét is.
- Hűha – motyogja álmosan Zayn.
- Valaki jó kedvvel ébredt – mosolyog Liam, majd rögtön tölt egy csésze kávét.
- Naná, mert ma jön Lolaaa – veszem még elő gyorsan a tejet és a cukrot. – És meg kell valamit beszélnünk! Szóval mindenki üljön le, és kezdje a pofáját tömni csendben, mert én beszélek! Szóóval ma takarítunk délutánig. Nem kérek ellenkezést! – mondom hangosabban Zayn hőbörgését elnyomva. – Mindenki pofozza ki egy kicsit a szobáját, én pedig idelent rakok rendet. Délután elmegyek Loláért, visszafele beugrunk egy étterembe vacsiért. Mikor itt lesz Lola, ti nem égettek be előtte semmivel, mert életem végéig cikizni fog! Nem tesztek perverz megjegyzéseket, nagyon csinos, de ti akkor is visszafogjátok magatokat! Normálisan viselkedtek, nem büfögtök és fingtok hangosan, amíg itt van, mert felelevenítem homályos emlékeiteket, ő egy LÁNY és nem fiú, aki eltűri az ilyen malac magatartást. És végül, de nem utolsó sorban, ne kezdjetek bele abba a témába se, hogy én és Lola, vagy Lola és én, oké? Mondtam már, hogy most szakított, és csak egyszerűen ezt ne említsétek.
- Jó, persze, de azt nem várhatod el, hogy egyetlenegy ciki sztorit se mondjunk! – szólal fel Liam, mire Louis az asztalra csap az öklével és bólogatni kezd.
- Igazad van, haver! Ezt nem várhatod el tőlünk Styles! – mondja dühösen, én pedig nagy szemekkel hátrahőkölök, míg Zayn egy szalvétába köpve a kajáját kezd röhögni.
- De srácok, ne túl cikiseket, lééééééécci!
- Majd mi azt megbeszéljük, mikor elmész érte.
- De, de… - Liam felemeli a kezét, mire elhallgatok.
- Nincs de.
- Ez nem ér!

Épp ahogy elterveztem, egész délelőtt takarítunk. Én a szobámat már tegnap szépen rendbe tettem, így csak a szennyest kellett a mosókonyhába levinnem, és egy kis helyet csinálni Lola cuccainak, mert elég sokáig tervez maradni. Utána a nappaliban, a konyhában, az étkezőben, még a spájzban is porszívóztam, felmostam, törölgettem, poroltam. Azt hiszem, anya igazán büszke lehet rám. Még alulra a fedett medencéhez, és a jakuzzi –hoz is lenéztem, bár ott mindent karbantartanak.
És mikor súlypontomat lehelyeztem a puha kanapéra, és kényelmesen hátradőltem, csipogott az órám, miszerint indulnom kell.
- Sráácok! – kiáltom fáradtan. – Indulnom kell! Kérlek, ahogy csak megbeszéltük! – ordítom, miközben leakasztom a kocsi kulcsaim.
- Jóó – ordít vissza Louis.
- Majd jövünk!

Leparkolok Lola barátnőjének a háza előtt, majd felveszem a virágcsokrot, melyet idefelé vettem neki. Fogalmam sincs miért, csak annyira megtetszett, nem akartam ott hagyni, és bár tudom, hogy ő nem ilyen típusú lány, mégis örülni fog neki, meghiszem. Tehát a virágcsokrot a hátam mögé rejtve megyek be a kapun, fel a kis lépcsőn és kopogtatok a fehér fa ajtón. Pár másodperc és Lola feltépi, majd visítós hangot kiadva, kacagva ugrik a nyakamba, mint szinte minden találkozásunkkor.
- Szervusz, szépségem! – húzom elő a csokrot a hátam mögül, miután leszáll rólam, mikor észreveszi, hogy nem ölelem át.
- Hű, Hazza, ezt miért kapom? – szagol bele a vörös rózsába, majd liliomba. A többi virágon nem tudok kiigazodni, egyáltalán nem vagyok virágszakértő.
- Csak úgy. Hát nem örülsz neki? – kapom el a derekát és magamhoz húzom.
- De, persze. Nagyon szépek.
- Na, akkor most megölellek – tárom szét a karjaim és a virágcsokrot kihagyva átölelem.
- Hiányoztál – motyogja, miközben egyik lábunkról a másikra lépegetve dülöngélünk.
- Elhiszem baby.
- Öntelt seggfej – húzódik el rögtön, az arcomon pedig elégedett, ámde mocskos vigyor terül el.
- Köszönöm a bókokat Kedvesem – nyomok egy cuppanósat az arcára.
- Elkészültél? Mehetünk?
- Lassíts, lassíts Mr. Nem akarsz bejönni?
- Lolaa, kérlek, menjüüünk! – kezdek nyafogni. – Alig várom, hogy nálunk legyél, és találkozz a fiúkkal.
- Ühüm, én is várom – rendezgeti a virágokat a csokorban.
- Valami baj van? Nem akarsz jönni?
- De, persze, hogy akarok Hazza. Csak éppen… - felvont szemöldökkel várom, hogy folytassa, mire ő megfordítja a szemeit és fújtat egyet. – Csak nem tudom. Ne röhögj ki, de tartok tőlük. Meg a találkozástól. Figyi, te tapasztaltad, milyen bunkó tudok lenni, és ha elszúrom, vagy csak szimplán nem szimpatikusak, akkor sárkánnyá változok. És ezt nem akarom! Érted?
- Ó, bébi, emiatt igazán nem kell aggódnod. Mindegyiküknek kiadtam a parancsot, olyanok lesznek, mint a kisangyalok. Ígérem – fogom meg a bal kezét.
- Jó, hozom a bőröndöm – sóhajt fel és a kezembe nyomja a virágcsokrot. Türelmesen várakozok, miközben a kerti törpéken legeltetem a szemem. – Oké, mehetünk.
- Add a bőröndjeid – nyúlok értük, a másik kezemmel pedig a csokrot nyújtom.
- Maradj már, tudom húzni.
- Legalább az egyiket!
- Jó – adja oda, majd bezárja a lábtörlő alól előhalászott pótkulccsal az ajtót, és elindulunk.
- Nincs itthon a barátnőd?
- Nem, dolgoznia kellett, úgyhogy már elbúcsúztunk, bár szerintem majd még találkozunk.
- Hát, én nem tartalak vissza, tudod – mosolygok rá. Bepakolom hátulra a két bőröndöt, addig ő a csokrot szorongatva beül előre.
Visszafelé, mint ahogy említettem, bemegyünk vacsoráért, majd muszáj megállnunk egy –két rajongóhoz. Viszonylag hamar távozunk az étterem elől, most már tényleg hazafele véve az irányt.
Beparkolok a garázsba, leállítom a motort és Lolára emelem a tekintetem.
- Ne vágj már ilyen képet! Komolyan, minden oké lesz!
- Oké, persze, elhiszem, menjünk! – pattan ki, én pedig követem.
- Megjöttünk! – ordítom el magam jókedvűen és lerúgom a cipőm. – Srácok, toljátok elő a hátsó feleteket, mert vendéget hoztam!
- Ne már! – sziszegi Lola, én pedig csak rákacsintok, megfogom a kezét, és bőröndjeit otthagyva húzom be.
- Sziasztok – köszöntöm vigyorogva a társaságot, ám a vigyorom azonnal lehervad, mikor szembesülök vele, hogy kik csatlakoztak még hozzánk.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett de azt reméltem hogy Alexa meg Harry össze jön :( :( Bocsi de nem annyira teszet ez részt most

    VálaszTörlés
  2. Húha, na a lényeg, hogy eddig - szerintem - soha nem kommenteltem. Hiba volt, tudom- tudom. A lényeg, hogy imádom a történetet, de ezt majd az utolsó résznél fejtem ki. És az előttem szólóval ellentétben nekem ez az egyik kedvencem!❤❤

    VálaszTörlés
  3. Tisztázzuk ez egyik kedvencem blogom és nagyon meg szereltem de azt reméltem hogy Harry meg Alexa össze jön :( ❤❤

    VálaszTörlés
  4. Ez hiper szónikuasn fantasztikus, bármit is jelent ez a szó, de jól hangzik!! Nagyon tetszett!! Gyorsan kövit!!

    VálaszTörlés
  5. Na neee. Hát így kell befejezni egy fejezetet? Így?:DD Nagyon gyorsan hozd a kövit kérlek! <3 Imádom a blogot, az egyik kedvencem! :* <3

    VálaszTörlés
  6. Na neee. Hát így kell befejezni egy fejezetet? Így?:DD Nagyon gyorsan hozd a kövit kérlek! <3 Imádom a blogot, az egyik kedvencem! :* <3

    VálaszTörlés