#35. - Mindegyikőjükben Alexát kerestem, és egyikőjükben sem találtam meg

Haiiii emberek
Itt is lenne a következő rész! Innentől számítva még öt fejezet van hátra a blogból. És bár felmerült az ötlete, a második évadnak, erősen gondolkozom rajta. Éppenséggel lenne rá ötletem, de rengeteg más blog ötletem van, és túlságosan hívogató itt a lezárás, plusz már úgy ahogy elkezdtem a következő törit, soo nem tudom. Még gondolkozok, az is lehet, hogy belevágok az új blogba, és később pedig folytatom ezt is egy második évaddal. Majd meglátjuk!:) Apropó, átléptük a 40 000 -es nézettséget, nagyon örülök neki, köszönöm szépen!☺ Valamint a sok -sook pipa is nagyon jól esik!(:♥♥ Jó olvasást babies, xx.

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 27. - 38.

Anyuéktól ma reggel búcsút vettem, mert pontban tízkor indult is a londoni buszom, Niallhöz. Gemms maradt Holmes Chapelben, és majd csak holnap jön utánam Londonba. Ugyanis szerencsére jön velünk a turnén még egy ideig, melynek nagyon örülök. Anyáéktól az elbúcsúzás nehezen ment, ahogy mindig is szokott ez lenni. Egy percig sem bántam, hogy szünetünk minden percében velük voltam, illetve nem mindenben, az utolsó két napot már nem együtt töltjük.

Az idő alatt, amíg Londonba nem érek, olvasok egy otthonról a könyvespolcomról elhozott könyvet. Mellettem nem ül senki, egész kényelmesen utazok. A buszpályaudvaron aztán vár rám Niall, szinte a nyakába ugrok, ami miatt sok ember felfigyel ránk, de nem érdekel minket.

- Te is nagyon hiányoztál – mondja vigyorogva, amint már a saját lábamon állok a földön – még a lábaimat is köré kulcsoltam, idilli jelenet lehetett. Vigyorogva bólogatok, majd elindulunk kifelé, miközben folyamatosan egymás szavába magyarázunk. Elmondom neki, hogy a hét alatt voltam egy pár diszkóban és egyszer, kétszer lerészegedtem annyira, hogy azt sem tudtam ki vagyok. És természetesen lányokkal is találkoztam, le is feküdtem velük, bár utána mindig lelkiismeret furdalásom volt. Mindegyikőjükben Alexát kerestem, és egyikőjükben sem találtam meg. Erre persze mindig reggel döbbentem rá, józanul, borzasztó fejfájások közepette, és hogy enyhítsek a lelkiismereten, mindegyikőjükkel megreggeliztem, ám senki sem kapta meg a telefonszámom.

Niall csak bólogatott, néha –néha közbe szólt, és megjegyzett valamit, a végén pedig azt mondta, hogy én vagyok a világ legjobb barátja, és megérti, hogy felejteni akarok.

A témát ejtettük, áttértünk rá, és az ő „vakációjára”. Alexáról egy szót sem ejtett, amit a beszámolója végén meg is említettem. Ekkor már a házunk felé tartunk, hogy le tudjam pakolni a cuccaim.

- M –miért említsem Alexát? – kérdezi, és tudom, hogy teljesen zavarba jött.

- Mert Niall, attól, még hogy nekem nem szép múltam van vele, attól még szeretném, hogy te elmeséld, a pozitív, akár negatív élményeid vele kapcsolatban.

És ezt komolyan is gondolom. Akármennyire is fáj még, nem szeretném, ha elhallgatná, vagy csak egyszerűen, hogy ne beszéljünk a barátnőjéről.

- De ez kínos Harry! Mármint, úgy értem, tudom, tisztában vagyok vele, te mit érzel iránta, de lemondtál róla miattam! Érted, miattam? Lehet, életed végéig bánni fogod, lehet, megfogsz egy idő után utálni e miatt, de akkor is miattam mondtál le róla. És nem szívesen beszélgetek erről, róla, veled. Megérted, ugye?

- De én szeretném, hogy beszélj róla, még akkor is, ha kínos neked. Ennyit megérdemlek nem? Arról nem is beszélve, hogy szeretném tudni, mi van Alexával. Mert hogy velem nem létesít semmilyen kapcsolatot, és valószínűleg nem is fog, az biztos.

Niall megszorítja a kormányt, és akaratosan az úton tartja a szemét. A kocsi lelassul, pirosat kaptunk.

- Niall?

- Jól van. Azt hiszem. Igen, jól van. Otthon volt az anyukájánal New Yorkban, utána fotózásai voltak, stúdiózott és már elkezdődött a turnéja. Találkozni nem tudtunk, szívesen elmentem volna hozzá, de lerázott. Vagy tényleg nem volt ideje rám, vagy csak nem akar még velem találkozni – vonogatja a vállát, miközben újra gázt ad. Tudom, hogy bántja, hogy Alexa egyelőre ilyen vele, miattam. – Skypeolni sem akart, de amikor csak tudott hívott, és én is hívtam. Régen találkoztunk, ami miatt tuti, hogy hamarosan szólni fognak a vállalattól, úgy hogy ha más nem, a Modest! miatt látni fogom.

- Olyan kegyetlen, hogy ezt csináltatják veletek. Mármint, ezt most nem magam miatt mondom, hanem csak úgy általánosságban. Vagyis, érted.

- Persze, értem.

Golfozás előtt még beülünk kajálni egy étterembe, utána pedig tele tömött bendővel indulunk a golf pályára. Nem is emlékszem, mikor játszottam utoljára, de a nehéz táska a vállamon, az ütő a kezemben, a fű friss illata, megmosolyogtat és szép emlékeket juttat az eszembe. Az sem tudom elkerülni, mikor Niallel megígértük Alexának és Clairenak, hogy megtanítjuk őket golfozni.

- Ugyanarra gondolsz, mint én? – áll mellém és kezét a vállamra teszi.

- Aha. Hogy jó büdöset fingottál, és a szél ellenére is érzem – Niall felröhög, és én is elvigyorodom.

- Nem, most komolyan. Én arra gondoltam, hogy egyszer megígértük Clairenak és Alexának, hogy megtanítjuk őket golfozni.

- Oké, én is – vallom be.

- Majd egyszer – veregeti meg a vállam.

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne – indul előre, én pedig követem.

Az idő elrepül felettünk, már csak azt vesszük észre, hogy alkonyodik, és hogy egyre hidegebb van. Éppen végzünk is, és Niall nyert. Visszamegyünk átöltözni, és ő folyamatosan azzal cukkol, hogy elvesztettem a játszmát.

- Niall, ne éld bele magad, mert amint sort tudunk rá keríteni, lemoslak a pályáról, oké? Egyszeri alkalom volt. Soha többet!

- Aha, hát persze – vihog. – Beülünk a klubba vacsorázni?

- Oké.

Vacsora közben megkérdezem, tudja –e, mikor jönnek a srácok.

- Szerintem mindenki holnap érkezik. Úgy hogy este is ketten leszünk.

- Nem megyünk el valahová?

- Szórakozni? – vonja fel a szemöldökét.

- Aha – vigyorodom el. – Utoljára most még a turné folytatása előtt. Na?

- Jól van, menjünk.

Vacsora után a megbeszélt szórakozóhely felé tartunk, és útközben rám tör egy fura érzés. Attól nem lesz jobb, hogy ha vedelek, olyan részeg leszek, hogy képes vagyok bármilyen őrültséget csinálni, reggelre címlapon végzem, piszkos másnapos leszek, mikor utazunk, plusz kapok egy óriási fejmosást. Komolyan, eddig mit gondoltam? Hogy majd a pia, és egy két csaj megold mindent? Badarság!

- Niall, inkább mégse menjünk ma bulizni, jó? Menjünk haza.

- Tessék? Miért? – lepődik meg. – De jól van, én nem bánom, menjünk. De miért nem szeretnél menni?

- Nem tudom. Elment tőle a kedvem – füllentem.

- Oké. Akkor otthon megnézhetünk egy jó filmet. Mit szólsz?

- Rendben. Benne vagyok.

És jól is döntöttem. Otthon Niallel megágyaztunk a kanapén, popcornnal és kólával, meg a telefonjainkkal a kezünkben bedőltünk filmet nézni, aztán ahogy kiürült a tál, és az üvegek, mindketten bealudtunk.

Reggel Zayn és Liam ébresztettek mocskos vigyorral az arcukon. Mert, hogy alig bírtunk felkelni, nekik meg már meg sem fordult a fejükben az alvás gondolata. Elég jól elszórakoztak a szenvedésünk. Míg én felvánszorogtam a szobámba hideg zuhanyt venni, addig Niall lent maradt, továbbra is a kanapén fetrengve, és még néha a zuhany sem tudta elnyomni a hangos röhögéseket és beszólásokat.

Jó hangulatban telik a reggeli, már én is sokkal éberebb vagyok, ez persze a hideg víznek, és a kávénak is köszönhető. Annak pedig mindketten nagyon örültünk Niallel, hogy valaki, történetesen Liam, gondolt ránk, és hozott nekünk reggelit, így van mivel megtömnünk a korgó gyomrunk.

- Mi van Louissal? – kérdezem teli szájjal.

- Nem tudom, még nem válaszolt – feleli Zayn.

- Ciao ragazzi! Qui é Louis e Miss Claire. Na, jól mondtam? – hangzik az előszobából.

- Majdnem – nevet fel Claire, én pedig gyorsan lenyelem az ételt, és kirohanok vigyorogva.

- Louiiiiis! – ugrok a nyakába. Szorosan átölelem a nyakát, és kisfiús vigyorral az arcom lecsukom a szemeim. A lábaimat is köré kulcsolom. Úgy csöngök rajta, mint egy csimpánz.

- Hazzaa! Te is nagyon hiányoztál!

- El sem hiszed, mily kínszenvedések voltak azok a napok, amikor nem voltál velem!

- Te szegény!

Nevetve ledob az öléből, aztán vigyorogva ad egy pacsit. Az arca le van vörösödve, a nap jól megkapta. A haja kócos, és mindig, talán kicsit világosabb. A bőre egy kicsit barnább, úgy fest, mintha legalább Kaliforniából érkezett volna meg.

Mögöttem sorakoznak a fiúk, máris röhögnek valamin Louissal, én pedig Claire elé állok és gondolkodás nélkül hívom egy jó nagy ölelésbe.

- Szia Harry – mosolyog kedvesen.

- Szia Claire. Örülök, hogy itt vagy – mondom vigyorogva. – Mi újság?

- Minden rendben. Én is örülök, hogy itt lehetek – mosolyog szélesen, és tudom, hogy arra gondol, amire én is. Örül, hogy Louissal lehet, és hogy visszajöhetett vele.

- Halii Claire! – lép mellém vigyorogva Zayne, és a kezét nyújtja, Claire pedig nevetve belecsap. – Mi újság csajszi?

- Minden oké.

- Mi ez már? Itt olyan hideg van! Figyusz, még színem is lett Rómában – ugrik újra mellém Louis és a karját mutogatja.

- Hát azt látom haver – veregetem meg a vállát. – Ott ilyen jó idő van? – kérdezem alsó ajkamat lebiggyesztve. Szívesen süttetném én is a hasam a napon.

- Aha – bólogat hevesen Lou. – Itt pedig olyan hideg. Baah – rázkódik meg, majd megfogja – feltehetőleg a barátnője – kezét, és elhúzza közöttünk, be a nappaliba. – Mikor indulunk?

- Hát Paulnak lassan jönnie kell. Valamikor. Nem tudom, ma még nem hívott, ami fura.

- Szerintem elrabolták – ordítja be rögtön Louis.

- És akkor most mi lesz? Nem megyünk vissza turnézni? – kérdezi Niall.

- Mert Paul nélkül megáll az élet, ugye? Valld be Louis, örülnél, ha el lennék rabolva! – lép be ezzel egy időben a hiányzó személy, aki nélkül tényleg nem tudnánk, hogy hogyan tovább.

- Fogadom, hogy az új csajodnál voltál, és azért késtél! – ordítja nem is hallva Paul cinizmusát.

- Milyen új csajomnál? Fogalmam sincs, miről beszélsz, pff – vágja rá rögtön, mi pedig összevigyorgunk. Szegény Paul, fogalma sincs, milyen borzalmas és hosszú útja lesz velünk.

- Ki vele! Mi a neve, és hogy hívják!

- Ennél sötétebb már nem is lehetnél, Zayn – temeti a fejét a kezébe, mi pedig felröhögünk.

- Most mi rosszat mondtam?

- Gondold át, hogy mit mondtál – vigyorog Liam.

- De most komolyan, valaki árulja már el! – sopánkodik, én pedig visszasunnyogok a befejezetlen reggelimhez.

- Mi újság Hazz? – huppan le mellém Louis, és Niall is visszafoglalja a helyét.

- Semmi különös – vonogatom a vállam, ő pedig a térdemre csap, amolyan „értem én, négyszemközt úgyis kifaggatlak” erősséggel. Igaza van, hazudtam, és csak Niall miatt. Mert biztos, hogy nem előtte fogok panaszkodni Lounak az elcseszett, szerelmi életemről. Hah, még ha lenne is olyanom, hogy „szerelmi élet”.

A turnébuszon aztán kicsit félrevonulok az ágyainkhoz. Elfekszek a legalsón, ami Louisé és becsukom a szemeim. Önző vagyok, amiért még ilyenkor is, magamat sajnáltatom, mikor Paul bevallja, hogy tényleg van valaki, aki mostanában felkeltette az érdeklődését. Mert, még neki is összejött, Louisékról pedig nem is beszélve! Egy percre sem tudnak elszakadni egymástól, a kezük szinte egybenőtt, és Louis szerelmes pillantásai egy idő után már az őrületbe kergettek. Nagyon, tényleg nagyon örülök, hogy boldog, és talált egy lányt, de ugyanakkor borzasztó szomorú vagyok, hogy itt vagyok én, egy csődtömeg, egyes egyedül. Mert az a lány, aki után sóvárgok, másé, és szexnél többre, mostanában, egyik lánnyal sem bírom.

- Na, mi van, most miért léptél le? – telepedik elém Zayn, Niall ágyára. Oldalra nézek, ahol Louis hevesen gesztikulálva beszél Paulnak. Nagyon rákkattant a témára.

- Semmi, tényleg semmi – erőltetek magamra egy mosolyt.

- Úgy sem tudsz átverni.

- Nem tudom. Ajj, olyan önző vagyok – fordulok a hasamra. – És látod, most is, sőt, mindig, mert ahelyett, hogy a többieknek örülnék, a helyett én itt sajnáltatom magam.

- Lassíts! Harry, nem vagy önző, nem sajnáltatod magad. Kibaszott egy helyzetbe kerültél, és a szívednek nem tudod megtiltani, hogy ne szeresse Alexát. Mind megértünk, támogatunk, és próbálunk segíteni. Csak te ne fordulj be, és csinálj baromságokat, oké?

- Oké – bólintok.

Zaynnek igaza van, és egy picit jobb kedvem is lesz. Nagyon jól esik, amiket mondott. Hogy mind mellettem vannak, és támogatnak. Ilyenkor érzem azt, hogy mikor véget vetettem az Alexával lévő kapcsolatomnak, jól döntöttem. És egyszerűen nem bírom elégszer megköszönni, amiért az élet, megajándékozott ezekkel a srácokkal.