Home Characters Contacts More blogs

2015. február 17., kedd

#27. - Akarlak!

Haiiii
Megjöttem a 27. fejezettel!☺ Kétség kívül ez AZ a fejezet, mely talán a blogtörténetében a legjobb, és legboldogabb.☺ Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, mennyire tetszik, szóval ne kíméljetek!;) Jó olvasást, a következő résszel is sietek!(:xx.
Patricia P.
Harry Styles

2013. március 18.
Alexa ma érkezik vissza. Pontosabban bármelyik pillanatban megérkezhet már. Tegnap óta tűkön ülve várom, hogy végre megérkezzen, és Niallel egyetemben rohanok az ajtóhoz, ha kopognak, csengetnek. Eddig még egyszer sem ő volt, de ami késik, nem múlik.
Az elmúlt két napban Manchesterben, Liverpoolban volt egy –egy koncertünk, és ma éjjel érkeztünk Sheffieldbe.
Louisnak és Clairenek megvolt az első randevúja, amely mindkettejük véleménye által, csodálatos volt. Én örülök nekik nagyon, Louis két méterre a föld felett jár, Clairet pedig egyre jobban kezdem megismerni, és nagyon aranyos lány, annyira egymáshoz valóak.
Tegnap Louissal kitaláltunk egy újabb csodálatos randi ötletet, így Louis azt ment el intézni, nekem pedig feladatom lefoglalni Clairet, aki nem csak Liverpoolba jött velünk, hanem ide is. Édesanyja elengedte egy kis kikapcsolódásra hivatkozva, így boldogan tartott velünk. Nem csak én, vagy Louis barátkoztunk össze vele, hanem természetesen a többiek is, és tisztára olyan, mintha már ezer éve barátok lennénk.
- Hé Hazz. Mikor jön Lou? – csücsül le mellém Claire, én pedig rá emelem a tekintetem. Haja egy kontyban csücsül a feje tetején, egy fehér póló van rajta, amelyen hatalmas piros szívecske van mintául. Szürke ülepes gatya és cuki epres zokni van lábain.
- Nem tudom. Nem mondta. De miért, unatkozol? Mert akkor ki kell találnom valamit, ugyanis az én feladatom, hogy lekössem a figyelmed.
- Nem, csak kérdeztem – nevet fel.
- De most komolyan. Mit szeretnél csinálni?
- Beszélgessünk – húzza fel a lábait törökülésbe és felém fordul. Úgy teszek, mint ő, majd elkezdünk jelentéktelen témákról beszélgetni, filmekről, könyvekről és sztárokról. Teljesen egymásba felejtkezünk, csak jár a szánk folyamatosan, olykor –olykor a hasunkat fogjuk a hahotázástól, és egy percre sem hallgat el egyikünk sem.
Csak egy valami tud kizökkenteni a beszélgetésből, az pedig Alexa érkezése, noha egy jó ideig észre se vettem, hogy megérkezett.
- Sziasztok! – nyújtja el az o betűt és széles mosollyal berobog a szobába, majd az ölembe veti magát, és átöleli a nyakam. – Harry! – suttogja a fülembe aranyosan és egy hatalmas cuppanósat nyom az arcomra.
- Szia, Alexa! – válaszolok ledöbbenve, de közben vigyorom levakarhatatlan, annyira örülök, hogy a karjaimba tarthatom.
- Mi újság? Többiek? Louis? – kérdezi mosolyogva és továbbra is az ölembe csücsülve marad, míg Niall behozza a bőröndjét.
- Liam és Zayn elkóricáltak valamerre és Louis is.
- És az elmúlt napokban? Amíg nem voltam itt? – dönti a fejét a vállamra és úgy néz rám édesen mosolyogva. Barna szemei csillognak, akár csak egy csillag a sötét égbolton, éjszaka.
- Semmi izgi nem történt – mosolygok rá, és adok az arcára egy puszit.
- Hát rendben. Kipakolok, aztán lezuhanyzok és átöltözök – ölel meg mégegyszer, majd feláll, s őt követi Niall is.
Nézem őket, amíg el nem tűnnek a folyosó végén aztán magam elé bámulok, egyenesen a térdemre, mely farmernadrágba van bújtatva, s vigyorom letörölhetetlen arcomról, miközben újra és újra végigjátszom ezt a pár másodpercet. Teljesen elfelejtkezem mindenről, csak ő jár a fejemben, csodás mosolyával, tökéletes alakjával, mennyei illatával. Hátradőlve gondolok rá vissza, milyen érzés volt újra a karjaimban tartani, csinos kis kerek feneke az ölemben pihent, kezeimmel derekát öleltem át, fejemet hajába fúrtam, s mélyeket lélegeztem illatából.
- Hé, Haaazz! – szólongat sokadjára Claire, és mikor felfogom, hogy hozzám beszél, érzem, hogy fejembe tódul a vér, és elpirulok. Claire keze a combomon, bár tudom, hogy nem szándékosan. Szépen kilakkozott körmeit bámulom zavaromban, ő pedig felkuncog. Már –már biztosra megyek, hogy most elkezd kérdezősködni, vagy egyenesen a szemembe mondja azt, ami nyilvánvaló, de végül a témáról nem ejt egy szót sem.
- Nem megyünk el valahová ebédelni? Éhes vagyok és lehet kettesben kéne hagyni a szerelmespárt – mosolyog kedvesen, én pedig az orrom alatt elmotyogok valami olyasmit, hogy rendben van, és felállok.
- Hova mentek? – jön vissza sugárzó mosollyal Alexa.
- Ebédelni. Esetleg…
- Ó, rendben, farkas éhes vagyok! Mindjárt jövök, csak hozom a táskám – nyom egy puszit az arcomra mosolyogva aztán vissza is szalad. Újra elpirulok, nem merek Clairera nézni.
Fél pillanat múlva Alexa izgatottan visszajön, s mögötte Niall is.
- Mehetünk? – áll mellém és rám néz mosolyogva.
- Igen! – vigyorgok, mint egy őrült, majd követem kifelé a lakosztályból.

Az ebéd viszonylag beszélgetéssel telik egy közeli kisvendéglőben. Degeszre eszem magam a finom ételekből, ahogyan Niall is. Mikor a lányok elmerültek egy –egy csajos témában, mint például az első randi Louissal, mi Niallel mindig valami sportról kezdtünk beszélni, általában a golfozásról.
- Te golfozol, Harry? – kérdezi meglepetten mosolyogva Claire, mikor épp egyikünk sem szólal meg.
- Igen, voltam már egy párszor a pályán.
- Mióta játszol? – faggat tovább.
- Nem olyan régóta.
- Hé, srácok, meg kell, tanítotok golfozni – szól közbe Alexa vigyorogva.
- Ez igazán jó ötlet – csillannak fel a szemeim.
- Mindenképpen nyélbe ütjük majd – bólogat csillogó szemekkel Niall.

Ebéd után lassan visszafelé sétálunk a szállodába, élvezzük a meleg márciusi napsütést, s hirtelenjében semmi kedvem visszamenni az épületbe. Épp mielőtt javasolnám a hotel előtt az ötletem, miszerint töltsük kint szabadnapunkat, és keressünk valami muris programot, mikor feltűnik Louis fekete Ray Ban pilótanapszemcsiben, mosolyogva sétál felénk.
- Nahát, Alexa! – kurjantja már messziről, amitől az említett barnahajú szépség felkuncog, és tárt karokkal várja Louist. Szélesen vigyorgok, figyelem őket. – Mikor jöttél? Bocsi, hogy nem voltam itt, de dolgom volt – vigyorog sejtelmesen Claire –re, a lány pedig halványan elpirul. – Mi újság? Merre voltatok?
- Ebédelni, innen nem messze – válaszolja Niall.
- Ú, és a srácok megígérték, megtanítanak golfozni! – lelkendezik Alexa.
- Pff, a foci ezerszer izgalmasabb! – forgatja a szemét Louis játékosan.
- Louis, tudjuk, hogy szeretsz focizni, mi is szeretünk.
- De a golf egy különleges, kifinomult sport ág, melyhez erős, és ügyes kezek kellenek, helyes testtartás, és egy cuki popó.
- Az minek? – robban ki Alexából a nevetés.
- Hát, tudod, mikor felkészülsz a lökésre – áll be rögtön a megfelelő pózba Niall, s mind őt figyeljük. – Akkor, finoman ki kell tolni a segged, és az ütés tökéletes lesz – nyomja is ki említett felét, s a lányokkal egyetemben felnevetünk, ő pedig színpadiasan meghajol.
- Azt hiszem, holnap reggel a hátsó feled fog rám köszönni az újságok címlapján – mondom, és a lányok még jobban nevetnek.
- Az lehet! – kuncog Niall, és aztán átkarolja Alexa derekát.
- Srácok… ki kellene használni ezt a jó időt. Menjünk el valamerre! – javaslom, mikor elindulnak, de rögtön meg is torpannak és helyeslően bólogatnak.
- Zayn és Liam hol van? – kérdezi Louis.
- Nem tudom – halászom elő telefonomat farzsebemből. – Hívjuk fel őket!
A hotel bejárata előtt bevárjuk Zaynt és Liamet akik edzeni voltak, majd a város felé indulunk el, egyelőre sétálva. Zajongunk, nevetünk, elfoglaljuk az egész járdát, és senkit sem érdekel, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Lehet, hogy csak a képzeletem játszadozik velem, vagy nem, nem tudom eldönteni, de úgy veszem észre, hogy Alexa szándékosan csapódik mindig mellém, ölel át, mondd édes dolgokat, kuncog és szemei úgy izzanak, akár a tűz. És természetesen ez engem egyáltalán nem zavar, sőt a fejem hasonlít egy vadul vigyorgó játék babára, és tényleg jól érzem magam. Bár nyomaszt egy kissé, miért viselkedik így, de úgy döntök, ezzel most nem foglalkozok. Mikor ilyen nem agyalással kéne töltenem az időt, hanem minden pillanatát kiélvezni! S ezt is fogom tenni.
Egy idő után megunjuk, hogy tulajdonképpen fogalmunk sincs, merre megyünk, így hívunk két taxit, amik elvisznek minket a városközpontba. Ott körülnézünk, de csak a szokásos. Butikok, kávézók, egy hatalmas templom, szökőkút, és mozi. A mozi felé indulok, hogy megnézzem, a filmkínálatot, Alexa pedig követ.


Órák múlva úgy döntünk, hazakászálódunk. Rengeteget sétáltunk, és mindenki nagyon elfáradt, nekem viszont mégis van egy olyan előérzetem, hogy ma este nehezen fogok elaludni. Túlságosan is felizgat Alexa közelgése, a szívem vadul kalapál, s nem bírok lenyugodni. Azon rágódom, vajon mi ütött belé, aztán pedig hagyom az egészet és csak élvezem, hogy olyan, amilyen.
A délután folyamán végül nem mentünk be moziba, túl jó idő volt ahhoz márciushoz képest. Fagyit vettünk, szórakoztunk a szökőkútnál, természetesen fröcsköltük egymást a piszkos vízzel. Aztán persze megtaláltak a rajongók is, örömmel készítettünk képet, válaszoltunk kérdéseikre, amikben csak tudtunk, és védtük Claire –t, akin láttuk, hogy megilletődött, de nagyon aranyosan viselkedett, mint mindig.
Utána már úgy döntöttünk, meg tömjük a bendőnket, így kiültünk egy teraszra, s megvacsoráztunk. Teli hassal indultunk vissza, de nem bírtuk sokáig, két taxi megint elröpített minket.
A szállodába beesve úgy döntöttünk, segíthetne egy kis alkohol rajtunk, így fürdőruhát húztunk és a tetőteraszra mentünk, ahol kellemes koktélokkal, elmerültünk a buborékos pezsgőfürdőben. Kivéve persze Louis és Claire akik újabb randinak néznek elébe. A szituáció Louis nélkül valamivel nyugodtabb, így kényelmesen hátradöntöm a fejem és lehunyom a szemeim, nem félve attól, hogy bármelyik pillanatban beteríthet egy nagy adag, klóros víz.
A poharam lassan kiürül, ahogy a többieknek is, így úgy döntök, hozatok még a finom alkoholból, mert jelenleg képtelen vagyok kiszállni a kellemes vízből.

Később visszavonulót fújunk, a fáradtság eluralkodik rajtam, az egész testemen, és másra sem vágyom, mint hogy elnyúljak az ágyamon. Egy ’Jó éjszakát!’ mondatot is már csak mormogni tudok, majd a szobában megtorpanok. Sokáig szemezek az ággyal, ha most lefekszem, valószínűleg bealszok, de jó lenne letusolni. Sőt, mi több, szeretnék letusolni, így nagyot sóhajtva a hajamba túrok és tovább csoszogok a fürdőszoba felé.
A kellemes forró zuhany után alsót húzok, mert szeretnék kimenni még a konyhába, egy pohár vízért. Így is teszem, egy kapcsolót kapcsolok fel, az egész lakosztályban csend honol. A pohár vizemmel visszaindulok, s majdnem elejtem, mikor a szobámba érve az egyik kislámpa ég, és az ágyamba barnahajú szépség fekszik.
- Alexa… - suttogom.
- Bocs Hazz, de képtelen vagyok aludni, Niall meg már horkol – kuncog és felül. – Láttam, hogy te még ébren vagy, azért jöttem be. Te is aludni készülsz? – suttogja.
Dehogy készülök, egy szempillantás alatt kiszökött az álom a szememből!
- Nem vagyok álmos – suttogom még mindig, és lehelyezem a poharat, aztán csak állok az ágy előtt vele szemben.
- Akkor nem baj, hogy bejöttem?
- Nem – mosolyodok el.
- Akkor gyere ide! – paskolja meg a helyet maga mellett, én pedig leülök mellé az ágy közepére, lábaimat törökülésbe húzom, mint ő. Megfordul, hogy egymással szemben legyünk, közelebb kúszik hozzám, térdeink összeérnek, kezét a combomra rakja és csillogó barna szemeivel mosolyog rám.
- Játszunk valamit – javaslom, mire rögtön bólint.
- Kérdezz, felelek?
- Jól van, te kezdesz – bólintok.
- Bejön Claire?
- Tessék?
- Tetszik a lány? – kérdezi, arca elkomorul.
- Nem tetszik – nevetek fel halkan. – Vagyis, persze, tetszik, csinos, és szép, de nem az esetem, azt hiszem. Különben meg láthatólag Louis hajt rá. Akkor pedig tabu – magyarázom mosolyogva, ő pedig szintén elmosolyodik és bólint. – Hm, én jövök. Mikor először találkoztunk, mit gondoltál rólam? – muszáj rákérdeznem, az akkori kirohanásom nem volt a legjobb ötlet. De hirtelen mást nem tudtam csinálni, ledöbbentem, mikor Niall beállított az oldalán Alexával.
- Harry, emlékeztem rád, arról az eseményről. Már ott szimpatikus voltál, csak nem volt alkalmunk beszélni. Aztán pedig jött Niall, és azt hiszem… Azt hiszem beleszerettem – suttogja mosolyogva és pillái mögül néz fel rám szégyellősen. Remélem nem árulom el magam egy nyilvános fintorgással, esetleg valami mással, a számat kényszerítem a mosolygásra.
- Ezt jó hallani, – hazudom – örülök neki, hogy szereted őt. Ráfért már Niallre, egy ilyen lány, mint te.
- Milyen lány? – hajtja oldalra a fejét, én pedig majd elolvadok, olyan aranyos látványt nyújt.
- Kedves, aranyos, okos, gyönyörű… - sorolom, aztán mikor leesik, fülig pirulok, ő pedig felkuncog, közelebb hajol hozzám, miközben mindvégig tartja a szemkontaktust, majd végül egyszerűen az ajkait az enyémre nyomja.
Rám mászik, az ölembe ül, egy percre sem szakad el a számtól. Kezeivel átfonja a nyakam, s csak akkor húzódik el, mikor még mindig mozdulatlanul ülök. Kapkodva szedi a levegőt, barna szemeivel kutat enyémek után. Mikor rátalál, elpirul, s lesüti érzékszerveit, én pedig mély levegőt veszek, és jobb kezem félénken felhevült arcára csúsztatom. Megcsókolom, ezúttal én, könnyedén, és szenvedélyesen. Válaszol a csókra, közelebb jön hozzám, felsőteste az enyémhez préselődik, kezeit óvatosan vezeti a hajamba, s kezdi kócolni göndör fürtjeim. Gondolkodásom ködös, nem bírok tisztán elmélkedni, s ennek őszintén örülök. Jobb kezem lecsúszik puha arcáról a derekára, szorosan markolom a csípőjét immár mindkét kezemmel. Mondanom sem kell, hogy beindít, ahogy az ölemben ül az a nő, aki után már régóta sóvárgok.
Mocorogni kezd, ami csak fokozza a vágyat bennem, ott lent alul, már egészen feszít az alsónadrágom. Akkor robbanok, mikor szétnyitja a száját, nyelve forró táncba hívja az enyémet. Muszáj tennem valamit, lenyomom a csípőjét az ágyra, hátra dől, húz magával, így rajta fekszem. Megszakítom a csókot, hogy némi levegőhöz jussak, leheletünk összekeveredik. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy nem tudok a szemeibe nézni, tekintetemet vonzzák a duzzadt, finom, puha ajkak, amik az előbb még enyémekén voltak. Sóhajtás tör fel az alattam fekvő lányból, el sem hiszem, hogy ő az. Szerencsére nem gondolkozok sokat rajta, újra csókba vonom, csókolom és csókolom, eszeveszettül tépem ajkait, mintha félnék, hogy másodpercek múlva az egész végbe szakadhatna. Erről jut eszembe, hogy ha nem szeretném, hogy ne szakadjon meg ez, be kellene zárnom az ajtót.
- Akarlak! – szakad ki belőle ez az egy szó, ami annyira beindít, annyira feltüzel. Rövid csókot nyomok az ajkára, és felpattanok, bezárom az ajtót. Megfordulok, vágytól elsötétült szemekkel nézek rá, tekintetemmel felnyársalom a testét, amit csak egy apró sort és top takar. Lapos, barna, fedetlen hasa kilátszik, a következő pillanatban rajta vagyok, s az előbb szemlélt területet árasztom el apró, finom csókokkal. Felsóhajt és a hajamba túr, én pedig elmosolyodom a bőrén és a köldökébe mártom a nyelvem lassan. Hangot ad annak, mennyire is élvezi az apróbb kényeztetéseket. Visszakúszok hozzá, hajamnál fogva húz magához és harap az ajkamba, mielőtt megcsókolna. Rekedtes nyögés tör fel belőlem, mire ő mosolyog bele a csókba, keze a vállamon, mellkasomon, hasamon halad végig. Élvezem egy ideig, azután viszont elszakadok tőle, kapkodom a levegőt, miközben utasítom, hogy emelje fel a kezeit. Lehúzom róla a könnyű kis toppot, mely alatt pántnélküli fehér melltartót visel.
- Oh, még egy – mosolyodom el, s az ő arcára is mosoly kúszik.
- Nem jöhettem ide, akárhogy – feleli, majd csókot lehel homlokomra. Elmosolyodom, és mielőtt cselekedhetnék, vagyis kikapcsolhatnám a melltartóját, felfelé biccenti a fejem majd a szemembe nézve megcsókol, ami mindennél többet jelent nekem. A hasam valóságosan bukfenceket hány ettől a lánytól, a tetteitől, attól, amit most csinálunk. A vágytól keményedő férfiasságom neki feszül, ami miatt belenyög a csókba, s hirtelen leesik, mit is csinálunk.

2 megjegyzés: