Home Characters Contacts More blogs

2015. február 10., kedd

#26. - Louis irtó dühös lesz rád

Sziasztoook!
Borzasztóan röstellem ezt a sok késést! De nem szeretnék magyarázkodni, mert nincs értelme. Nincs mit hozzáfűznöm a részhez, jó olvasást!:)xx.
Patricia P.

Harry Styles

2013. március 15. - 16.
Koncert után visszaindulunk a szállodában. Louissal sutyorogva megvitatjuk Clairet, akitől ugyan elkérte a számát, viszont randit nem beszélt meg vele. A segítségemet kéri, hogy beszéljek a lánnyal, na de én nem hívhatom helyette randira, így azt mondom neki, hogy ezt egyedül kell megoldania. A hotel aulájában oda is küldöm hozzá, ám amint látom, hogy teljesen másról beszélgetnek, megforgatom a szemeim és Liam után megyek a liftbe.
- Liam, segítened kéne… - kezdem, amint becsukódik az ajtó.
- Miben? – mosolyog.
- Van egy tervem, hogyan kellene összehozni Louist és Clairet. Claire szülei még most mentek el valami üzleti vacsorára, így nem tudja semmi sem elrontani a tervem – vigyorgok ördögin.
- Mire készülsz?
Beavatom Liamet a tervbe, aki túl hülye, mint én, így rögtön belemegy. A lakosztályban vacsorázunk és beszélgetünk, miközben várjuk, hogy megjöjjenek a többiek is. Hamarosan csatlakoznak is hozzánk, Alexa egy szót sem szól hozzám, annál többet beszél a többiekkel, feltűnően fogdossa Niall kezét, vagy éppen combját, és folyamatosan csókolóznak. Rosszul esik, nagyon rosszul esik, s próbálom figyelmen kívül is hagyni. Jelzek Liamnek, aki fel is áll, és követ kifelé. Kiosonunk a folyosóra, majd a lifttel lemegyünk a recepcióhoz.
- Elnézést, a szobákban vannak hangszórók? Mármint, lehetséges az, hogy egy mikrofonba, ha belebeszélek, akkor azt hallják minden szobában?
- Természetesen ez lehetséges, mivel az előírt szabályokban ez is szerepel…
- Remek – szakítom félbe szélesen mosolyogva. – Nos, mivel csak mi és a Di Canio család tartózkodik a hotelben, lehetne róla szó, hogy kipróbálhatnám? Pár percre…
Megbököm Liamet, hogy vágjon ő is egy angyali mosolyt, így mindketten pislogunk kérlelően az asszonyra.
- Jó, rendben – sóhajt fel. – Cserébe viszont adnának egy aláírást a kislányomnak!
- Persze! Milyen névre legyen? Tud adni egy tollat? – könyökölök rá a pultra, ő pedig elém csúsztat egy papírt és egy tollat.
- Miranda – válaszolja mosolyogva a nő, én pedig írok egy kis kedves üzenetet a lányának, utánam pedig Liam is. – Akkor addig tartok egy rövid szünetet. Be úgy sem jöhet senki, szóval nem lehet baj.
- Jól van, menjen csak – bíztatja Liam, s nemsokára ketten maradunk.
- Na – csapom össze izgatottan a tenyereim és megdörzsölöm.
- Remélem azért nem sül el visszafelé!
- Ugyan Liam, garantált sikerünk van! Szóóóval. Várjunk csak. A nő meg se mutatta, hogy hol van ez a mikrofon – röhögök fel.
- Biztos itt van valahol – válaszolja vihogva, aztán kettőt fordul, majd benéz a pult alá. – Látod, mondtam. Vagyis… remélem ez az! – rakja fel az asztalra, én pedig egy ideig nézegetem, majd eltolom a gombot, így a piros kis lámpa a gomb felett felvillan. Megkocogtatom párszor a mikrofont, és ezt halljuk is az itt lent elhelyezett hangszórókban, szóval vigyorogva odahajolok hozzá, majd megszólalok:
- Helloo mindenki! Itt Harry Styles beszél! Remélem hallotok, fontos kérdésem lenne egy gyönyörűséges hölgyemény felé – megköszörülöm a torkom, Liam csak hüvelykujját feltartva, vigyorogva bólogat, hogy mehet tovább. – Claire, neked szólnék. Ismersz egy olyan fiút, hogy Louis Tomlinson, igaz? Nos, bejössz neki, csak túl beszari ahhoz, hogy elhívjon randira. Remélem igent mondasz neki, és rájössz, hogy vele megfoghatod akár az Isten lábát is, bár azt ne szagold meg, mert biztosan büdös… - erre Liam röhögve oldalba vág. – Oké, ez nem lényeg, csak ennyi lett volna, csövi – kapcsolom is ki a mikrofont.
- Louis irtó dühös lesz – rázza a fejét vigyorogva.
- Miért is? Mert segítettem neki Claireval kapcsolatban? – vonom fel a szemöldököm.
Liam szórakozottan bólint, én pedig visszarakom a mikrofont a helyére és visszaindulunk a lift felé. A vigyorom letörölhetetlen arcomról, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit fognak ehhez szólni az említett személyek, na meg a többiek is. A liftben aztán visszagondolom a történteket, majd Liamre nézek, és szinte egyszerre robban ki belőlünk a nevetés. Egymásnak dőlve hahotázunk, és törölgetjük a könnyeink, mikor felérkezünk. A liftajtóban nem vár sem egy dühös Louis, sem egy dühös Claire, így nyugisan indulunk a lakosztályt rejtő ajtónk felé. Odabent nagy a hangzavar, levetem gyorsan a cipőm és sétálok is be. Minden szempár rám szegeződik, én pedig csak vigyorogva megállok.
- Hol van Louis?
- Elviharzott megkeresni – vigyorog Zayn, majd feláll, és lepacsizunk. Tudom, hogy az előbb történt incidens miatt.
- Liam, te is vele voltál? – kérdezi döbbenten Paul, mire Liam csak vigyorogva vállat von.
- Naná, hogy velem volt – vágom rá és le is huppanok egy szabad helyre Alexával szemben. Nem néz rám, de mosolyog, s csak remélni merem, hogy miattam.
- Valószínűleg Louissal elkerültétek egymást, mert ő lefelé indult az egyik lifttel, míg ti gondolom akkor a másikkal fel… - szólal meg Niall, én pedig lustán bólintok.
- Valószínűleg. Na és Claire? Őt nem láttátok? – ülök fel izgatottan.
- Nem jelentkezett még dühösen keresve téged – feleli Emma.
- Még szép! Csak nekem köszönhetik, ha később összejönnek – mondom büszkén, mire pár szemforgatást és horkantást kapok válaszul.
Kis idő eltelik, mikor kivágódik a bejárati ajtó, és Louis csörtet be rajta. Arcán szégyenlőséget, félelmet, örömöt, és egy kis haragot látok, de tudom, hogy valójában örül annak, hogy bemondtam a hangosba azt, hogy bejön neki Claire.
- Harold! A szobába! Most! – mutat el a szobák irányába, én pedig vigyorogva felpattanok, és indulok is arra.
- Ugye, hogy zseniális ötlet volt? – kérdezem, amint beérek.
- Te egy zseni vaaagy! – ugrott ordítva az ölembe, mire röhögve elterültünk az ágyon. – Összefutottam Claireval visszafele jövet és belement a randiba… - vigyorog, aztán tovább ölelget.
- Na, végre! Akkor ő sem haragszik, ugye?
- Nem! – rázza a fejét mosolyogva.
- Szuper! Akkor most már leszállhatnál rólam. A térded nyomja a tököm! – nyögök fel, ő meg vihogva feláll.
- És mikor mentek?
- Te jó ég, azt nem beszéltük meg! – kap a fejéhez.
- Jézusom Louis, megkérdezem helyetted egy lánytól, hogy elmenne –e veled randizni, aztán mikor igent mondd, nem beszéled meg vele?? – ülök fel és hitetlenkedve bámulok rá.
- Nagyon hülye vagyok! – szalad ki fejvesztve a szobából, én pedig a hajamba túrok és megrázom a fejem. Tényleg nem normális.

Másnap reggel korán kelek, mert célom ellátogatni a hotel edzőtermébe. Biztos, hogy egyedül leszek ott, hiszen a hotelban csak mi vagyunk, és nem hinném, hogy Claire, vagy az édesanyja, édesapja már reggel hét órakor ott kezdené a napját.
Tegnap este, miután leküldtem Louist, hogy beszélje meg a randit Claireval várhattam volna én rá egész éjszaka, de szemeim ragadtak le, így korán ágyba bújtam. Fogalmam sincs, mikor érkezett vissza, s talán korán kelésem okát, a már tízórai lefekvés bizonyíthatja.
Rövidnadrágot, és egy fehér trikót kapok magamra, fogok egy kisebb törülközőt és lecsoszogok az edzőteremig. Csend honol az egész szállodában, ahogy számítottam, így elégedetten kezdem a szokásos edzésem.

Kilenckor visszabattyogok a lakosztályunkba, ahol már Liam és Zayn ébren vannak, lézengenek, mint a holdkórosok, én pedig a zuhany alá sorolok rögtön. A frissítő fürdő után egy bokszerben és a hajamat törölgetve indulok meg kifelé. A szobában csak az összegyűrődött ágynemű van, vagyis már Louis is felébredt. A nappaliban csakugyan ott van, kakaót iszik, és kakaós csigát eszik hozzá, ami aligha lehet házi, tekintve, hogy Zayn és Liam biztos nem álltak neki sütögetni és az illatát sem érezni.
- Jó reggelt – mosolyog fel rám, én pedig biccentek.
- Skacok, van valami reggeli?
- Pék süti, és kávé.
- Én inkább kakaót kérnék – helyezkedek el egy széken és szépen nézek Liamre, aki csak megforgatja a szemét, és neki áll kakaót készíteni. Liam készít a világon a legjobb kakaót, és mikor megkívánom, képes vagyok az ágyból is kiráncigálni, hogy készítsen nekem.
Magam elé veszek egy tányért, és ráhelyezek egy nutellás croissantot. Illetve csak hittem, hogy nutellás, mert ez sima, így egy falat után észrevétlenül visszacsempészem a zacskóba és töltött sütemény után kezdek kutakodni. Liam elém helyezi a tejszínhabos forró kakaót, én pedig úgy megörülök neki, mintha csak öt éves lennék. Megköszönöm, és rögtön leharapom a habot a tetejéről. Ekkor érkezik be egy hosszú pólóba, mezítláb, kócos hajjal és kialudt szemekkel, Alexa.
- Jó reggelt – köszön, bár nem nekem. Illetve biztos nekem is, mivel a helyiségben immár négyen tartózkodunk.
- Jó reggelt – köszönök vissza, és utána neki is látok a reggelimnek.
- Hogy aludtál? Kérsz kakaót? – érdeklődik Liam kedvesen, én pedig csak csendben falatozom.
- Uhm, kakaó, igen az jól esne, köszi. És nagyon jól aludtam – mosolyog rá, majd neki dől a pultnak, háttal nekem. Tegnap jól megcsináltam ezt az egész veszekedősdit, az tény, hogy én kezdtem cukkolni, de azt hittem játéknak veszi, ahogyan én is. Meg sem fordult a fejemben, hogy komolyan vette mondataimat, azóta pedig még nem kértem bocsánatot.
Kelletlenül kortyolok a kakaómba, ami hirtelen már nem is olyan finom, így visszagondolva a tegnap reggelre. Olyan szépen indult, aztán pedig… én barom elrontottam!
De most már kár ezen rágódni. Valamit ki kell, találjak, hogy kibékítsem Alexát, mielőtt vissza kell utaznia. Nem hagyhatom, hogy megint haragban váljunk. Olyat soha többet!
A bögréjével kimegy, én pedig tanácstalanul nézek Liamre.
- Haragszik rád? – kérdezi.
- Igen – sóhajtok. – Tegnap reggel palacsintát csináltunk, mindketten másfélét. Elkezdtem viccelődni, hogy az enyém úgyis jobb lesz, satöbbi, ő pedig komolyan vette és megsértődött.
- De hát, nem mondtad neki, hogy csak vicceltél?
- Rám kiabált, hogy hagyjam egyedül én pedig így tettem.
- Beszéljek vele én?
- Nem, nem kell, majd én megoldom. Csak nem tudom, még hogyan.
- Akkor nincs ötleted – telepedik le a velem szemben lévő székre, az asztal túloldalán.
- Nem, még nincs…
- Srácok! Gyertek ki a nappaliba légy szíves – kiált be Paul, mi pedig Liammel felállunk, és kimegyünk. Alexa és Louis egymás mellett ülnek a kanapén, Zayn a fotelben, Niall pedig a kanapén feküdve Alexa ölébe hajtva a fejét figyel. – Akkor a mai napnak a felállása. Délelőtt azt csináltok, amit akartok, aztán közösen megebédelünk, és indulunk a stadionba. Értve vagyok?
- Világos, mint a nap – mondja Louis, s lerakja a bögréjét a kis üvegasztalra, Paul pedig bólint, és már távozik is. Visszamegyek, befejezem a reggelimet, aztán leszeretnék menni a játékterembe Louissal, de ő már elment Clairéhoz. Úgy döntök, nem zavarom őket, így elmegyek felöltözni, aztán megkérdezem a többieket, hogy van –e kedvük velünk jönni. Niall kapásból visszautasítja az ötletet, vigyorog, mint egy őrült, szeme pajkosan csillog, a hasam meg görcsbe rándul, valamiért egyből levágom, hogy ha mindenki távozik a lakosztályból, ők mit szeretnének kettesben csinálni. Liam és Zayn pedig belemegy, így megvárom őket, míg rendbe szedik magukat, s leindulunk az említett terem felé. Kisfiús rajongásom úrrá lesz rajtam, amint belépünk a hatalmas szobába, mely tele van játékgépekkel, s szinte egyszerre vetjük rá valamelyik játékra magunkat. Én egy motor kormánya mögé ülök fel, Zayn szörfözni próbál, Liam pedig teherautót vezet. Egészen addig játszunk, amíg el nem fogy az aprónk.
- Nekem is elfogyott – üríti ki a zsebeit Liam.
- Ott az az automata, ami felvált papírt, csak én előbb kimegyek cigizni. Jöttök?
Bólintottunk, így a hátsó kijáraton keresztül kimentünk, hogy Zayn rátudjon gyújtani, rajongókra viszont nem számítottunk.
- Úristen! – kezdett sikítozni a két lány, mi pedig összemosolyogtunk a srácokkal.
- Sziasztok! – intettem nekik.
- Krisztusom, Zayn cigizik – suttogja az egyik, mire Zayn rekedtesen felnevetett.
- Készíthetünk képet? – kérdezi a másik, mi pedig bólintunk. A barna hajú lány elém állt és szó nélkül átölelt.
Készítettünk közös képet, utána pedig a lányok nagy nehezen, de elmentek. Zayn elszívta a cigarettáját, és visszamentünk a terembe.
- Nem veszünk valamit a büfébe? Szomjas vagyok.
- De menjünk! – egyezik bele Liam, és Zayn is bólint, így a kijárat felé indulok, hogy a büfében tudjunk venni valamit. Amíg a pultnál álltunk, és vártunk, hogy megjelenjen valaki Zayn a lehető legrosszabb témát hozta fel, miszerint vajon mit csinálhatnak Niallék.
- Én nem vagyok rá kíváncsi – jelentem ki, Zayn meg csak a szemeit forgatja, aztán Liamre néz.
- Zayn, azt teszik, amit tenniük kell, melyik szerelmespár nem ezt csinálná, ha kettesben maradnának.
- De ti bírjátok Alexát nem? – feszegeti tovább.
- Szerintem nagyon aranyos csaj, és borzasztó tehetséges.
- És szexi is – teszi hozzá Zayn.
- És csinos. Baromi csinos – nevet Liam.
- Ugye, Hazz? – lök meg a feketehajú.
- Mi, erm, ja. Szexi. És szép. Meg tehetséges. Jó hangja van – bólogatok, mintha nem igazán érdekelne, pedig nagyon szívesen áradoznék a srácoknak neki. Viszont az nem lenne jó, ha Niallön és Alexán kívül mindenki más tudná, hogy hogyan érzek, egyik legjobb haverom barátnője iránt. Sokat jelent nekem az, hogy tudja Louis, és szerintem ez így egyelőre elég is.
- Akkor egyikünknél sincs az, hogy nem szimpatikus… Vagy is, Louis véleményét nem tudjuk…
- Louis is jól kijön Alexával! – szólalok meg. – Mi már beszéltünk erről, az a véleménye, mint nekünk.
- Ó. Akkor ez azt hiszem jó!
- Különben is Niall szereti, és ez a lényeg, nem? – mosolyog Liam, majd végre előjön a pincér lány, aki hajlandó kiszolgálni minket.
Három kólával, és egy halom apróval térünk vissza a játékterembe, ahol újabb és újabb gépeket próbálunk ki, míg nem már káprázni kezd a szemünk a monitorok bámulásától. Így közös döntéssel visszaindulunk a lakosztályunk felé.
- Srácok… - szól Liam, miközben elsőként lerúgja a cipőjét és indul is befelé. Zayn követi, én pedig próbálok minél lassabban bemenni, de egyszer csak én is eljutok a nappaliig, ahol Alexa a bőröndje mellett áll.
- Hát te? Hova mész? – kérdezem meg döbbenten rögtön, és akaratlanul is első gondolatom az, hogy Niallel veszekedtek és itt hagyja. Rossz barátként viselkedem.
- Mennem kell New York –ba egy fotózásra – közli velem, aztán meg is öleli Liamot.
- De mikor jössz megint? – kérdezi szomorúan Zayn.
- Két nap múlva – feleli Alexa. – Igaz, hogy stúdióznom is kell majd, de itt leszek még veletek pár napot – mosolyog, utána pedig Zaynt is ölelésbe vonja.
Tehát elfogyott az időm. Nem tudok már semmit sem kitalálni, hogyan békítsem ki őt, egyszerűen csak bocsánatot kérni tudok. Ennyit, és nem többet.
Mikor elém lép, szó nélkül átölel, én pedig próbálom nem mutatni meglepettségemet, és kezeimet szorosan derekára fonom, miközben halkan elsuttogok egy bocsánatot és puszit nyomok puha arcára.

1 megjegyzés: