Home Characters Contacts More blogs

2014. július 22., kedd

#6. - Alexa White

Dear readers
Ó te jó ég! Nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem majdnem egy hónapig! Táborban voltam, költöztünk, nem volt netünk, elutaztunk, és most, hogy végre beszerelték az internetet és hazaérkeztünk, első dolgom volt felrakni a részt. Volt előnye is a hosszú "hallgatásomnak", mert előre tudtam írni, így már megvan jó pár rész. Remélem tetszeni fog a rész, és köszönöm az egy kommentet és a három pipát, valamint az új feliratkozókat!:*♥ Jó olvasást! 
Patricia F.

Harry Styles

2013. február 21.
Felállok. A fürdőbe megyek és levetem magamról a ruháimat. A zuhany alá állok, magamra engedem a hideg vizet. Eleinte borzasztó rossz, de egy idő után teljesen megszokom, és csak állok és állok a hideg vízfolyás alatt. A fejemből próbálok mindent kiüríteni. De a gondolataim mindig egy emelettel lentebb kalandoznak. Miről beszélhetnek? Mit csinálhatnak? Vajon Alexa felismert? Hisz’ a bemutatón a szemembe nézett. Jó sokáig néztük egymást, emlékszem, bátran állta a tekintetem. Meg kellett ismernie. Biztos ismeri a bandát is. Ha már akkor együtt volt Niallel, akkor miért nézett rám úgy? Hisz’ akkor biztosan tudta, hogy Niallel egy bandában vagyunk, tudta, hogy a legjobb barátom. Ráadásul Niall miatt vesztettem el. Elterelte a figyelmem, utána pedig sokáig nem is találtam. Vagy akkor még mindig nem voltak együtt?
Megrázom a fejem. Nem, nem és nem! Most ne ezen gondolkozz! – figyelmeztetem magam és visszatérek a fejem kiürítéséhez. Nagy nehezen, de sikerül mindent kiűzni a fejemből, majd higgadtan, mély levegőket véve tiszta lappal indítok. Tehát. Niall barátnője Alexa. Nem tudni mikor jöttek össze – habár ha lent maradtam volna, és tűrtem volna, szinte biztos, hogy ezzel is okosabb lennék, de mindegy. Ennyit tudunk. Amit meg kéne tudni: eléggé friss –e, vagy már belemélyültek –e, a dolgokba, például kimondták –e már egymásnak, hogy szeretlek. Továbbá, hogy Nialler mennyire szerelmes, habár ez tegnap este már leesett, és eléggé az.
Rendet rakok a fejemben, és nyugodtabban is érezem magam, már amennyire. Teljesen kiázik a bőröm, a tenyerem és az ujjaim ráncosak lesznek, testem hideg, ami nem csoda, hisz’ hosszú percek óta állok a hideg zuhany alatt.
Kiszállok, megtörülközöm, tiszta alsó nadrágot húzok, utána pedig megszárítom a hajam. A hajszárítót visszarakom a helyére, utána megrázom picit a fejem, és a hajamba szántok. Harry, csak pozitívan. Mosolyogj! – kényszerítem magam mosolygásra. Amint sikerül, számat vissza is húzom, mert eszembe jut, hogy még nem mostam fogat. Fogkefémre fogkrémet nyomok és gyors mozdulatokkal megmosom a fogam. Öblögetek, gargalizálok, majd kiköpöm a kagylóba a vizet, és megtörlöm a számat a törülközőmbe. Most újra Harry!
Elmosolyodom, gödröcskéim megjelennek. Ilyen mosollyal kell Alexa elé állnod, köszöntened, és addig, amíg el nem tűnik a látókörödből így kell mosolyognod!
Szörnyen nagy álarc mögé rejtőzök, melynek külseje csupa vidámság, és a régi Harry. Belseje pedig kétségbeesés, álmodozás. Nem baj, ez kell nekem ahhoz, hogy megszerezzem Alexát!
Szekrényem elé állok és egy ismeretlen ütemet dobolva a lábammal nézelődöm, hogy mégis mit vegyek fel, amivel Alexa igazán nagyon felfigyel rám. Kihúzom a polcról az egyik fekete csőnadrágom, majd az időjárásra tekintettel, választok egy vékony zöld hosszú újút és a póló alá rejtetem a nyakláncom. Felveszem szokásos barna cipőmet, majd telefont a zsebembe csúsztatom és az egész alakos tükör elé állok. Végigmérem magam, hajamba túrok, így rendezetlen tincseim végre a helyükre kerülnek. Azt hiszem, készen állok!
Következő, pillanatban már a lépcsőről robogok lefelé. Megállok a folyosón, mely a bejárati ajtóhoz vezet és hallgatózom kicsit. A hangok egyértelműen a bal oldali szobából, a nappaliból jönnek, ám lépteket hallok a konyhából is, és mire beiszkolhatnék Liam már mellettem áll.
- Beléd meg mi ütött?
- Mi? – tetetem a hülyét.
- Felrohantál, mint egy idegbeteg, ahogy megjelent Niall és a barátnője.
- Nem is voltam idegbeteg! – csattanok fel, ám túl hangosan, ezért Liam kezét a számra tapassza.
- Halkabban már, te hülye! Szóval?
- Nem voltam idegbeteg
- Akkor vagy – szólt közbe, én pedig legcsúnyább tekintetemmel nézek rá.
- És nem is vagyok. Csak hallottam csörögni a telefonomat odafentről és azért szaladtam. Azt hittem Paul.
- Na és ő volt?
- Nem! Anyukám hívott.
- Ó, értem már. Akkor szerintem ideje lenne bemenni és bocsánatot kérni tőlük.
- Azonnal apu!
- Ne gúnyolódj! – lök meg kicsit, én pedig félre tolom az ajtót és nagy- nagy mosollyal belépek a szobába.
- Sziasztok! – köszöntök mindenkit és fenekemet lehelyezem Zayn mellé. Nem dőlök hátra, nem is előre, csak olyan normálisan, ahogy egy bocsánatkéréshez méltó. – Szeretnék elnézést kérni az iménti felrohanásom miatt, csak a telefonom csörgött és fontos hívást vártam – kezdek bele még mindig mosolyogva és Nialler kék szemeibe nézek ahol se haragot, se semmilyen negatív jelet nem észlelek. Csak boldogan mosolyog, talán a szokásosnál, még boldogabban.
- Én nem haragszom – jelenti ki.
- Na és kegyed? – fordulok a bájos lány felé, aki rám néz és szemeit mélyen az enyéimbe fúrja.
- Semmi gond, de szólíts csak Alexának.
Á, tehát Alexa! Mennyire illik hozzá ez a név.
- Harry - nyújtom jobbosom, mire megfogjam kezem és megrázza kicsit. Tenyere meleg, tapintása kellemes. Bőre puha és selymes és nem bírom megállni, hogy hüvelykujjammal végig ne simítsak kezén. Zavartan elhúzza, én pedig remélem, hogy a többiek ezt nem vették észre. De nem látok egyetlen csúnya vagy döbbent szempárt sem, így megnyugszom. Most már hátradőlök Zayn haverom mellé és hallgatom a beszélgetést, majd próbálok bekapcsolódni.
- Na és Alexa, dolgozol valahol? – szegezem neki a kérdést mosolyogva, mire ő is elmosolyodik. Hú, anyám annyira gyönyörű.
A fiúk döbbenten bámulnak rám, én pedig megijedem, vajon mi rosszat mondhattam.
- Te nem ismered fel Őt? – bokszol a vállamba Zayn.
- Nem. Kéne? – túrok a hajamba, közben az agyam pedig ezerrel pörög. Ki lehet ő? Egyáltalán mi rosszat kérdezhettem ezzel?
- Harry ne már. Ő Alexa White! Nem lehet, hogy nem ugrik be ki ő! – hitetlenkedik Louis, én pedig még erősebben kutatok. Alexa White. Alexa White. Alexa White!
- Te jó ég – esik le.
Niall és Alexa felnevet, a többiek pedig a fejüket a kezükbe temetik. Ez, de ciki Harry! Mondd miért nem jutott eszedbe, hogy ő egy csodálatos énekesnő? Több tehetség szorult a kisujjába, mint belém és valljuk be azért én sem vagyok olyan béna.
- Uram isten, milyen hülye vagyok, ne haragudj! Nem tudom, mi van velem. Tudnom kellett volna. Anyám, hisz’ te rohadt szépen énekelsz – mondom a többiek meg vigyorognak szerencsétlenkedésemen.
- Ó, köszönöm – kuncog, én pedig el is felejtem az iménti kínos szituációt és egyszerűen elveszek Alexa csodálásában. A nevetése, a hangja. A kinézete. A gyönyörűsége. Alexa teljesen elvarázsol, én pedig azt sem tudom, hol vagyok. Már csak azt veszem észre, hogy távozni kívánnak, én pedig kissé kétségbeesem, de összeszedem magam és kikísérem őket az ajtóig.
- Na és Niall remélem, szándékozod még hozni meseszép barátnődet. Keveset tudok még rólad szépségem – bókolok, Alexa pedig alig láthatóan, halványan elpirul, amitől teljesen megjön az önbizalmam. És szerencsére ebből Niall semmit nem vesz észre. Annyira szerelmes, hogy nem látja, mi van az orra előtt.
- Hát persze. Holnapra esetleg kitalálhatnánk valami közös programot, próba után – mosolyog az ír fiú.
- Hát én délutánig stúdiózok, meg táncpróbára megyek a turné miatt, de hívlak, amint szabad vagyok – mondja kedvesen Alexa és puszit nyom barátja arcára. A szerencsés!
- Tényleg te is mostanában indulsz turnézni. Nincs igazam? – terelem gyorsan mosolyogva a témát.
- Igen, egy hét múlva indulunk – néz fel rám. Most veszem észre, hogy nem is olyan alacsony, de hát én mindenkinél magasabb vagyok, szóval ez már nem lep meg.
- Na és, hogyan fogtok így találkozni? Biztos van már valami tervetek.
- Jó néhány város és időpont megegyezik kettőnk turnéjával, ha van, pár szabadnapja majd ő jön, és majd én is megyek – mondja magabiztosan Niall.
- Ó, ez nagyszerű. Akkor gondolom sokat fogunk találkozni – mosolygok sokatmondóan Alexára, aki csak lesüti a szemeit. Talán érti, mire gondolok?
- Naná! – karolja át Niall és puszit nyom a fejére.
- Jól van akkor, menjetek csak fiatalok! – veregetem meg Niall hátát és végig simítok Alexáén másik kezemmel. – Nialler, azért gyere haza!
- Persze – kuncog, majd kézen fogja barátnőjét és lemennek a lépcsőn.
- Viszlát, Alexa, örültem a találkozásnak! – intek.
- Én is Harry, holnap találkozunk!
Mosolyogva bólintok és bemegyek a házba. Az ajtónak dőlök, közben pedig mosolyom szűnni nem akar.
- Hát veled meg mi történt? – méreget furán a konyhaajtóból Louis.
- Én csak… örülök Niall boldogságának! – indulok meg feléje, majd bemegyek mellette a konyhába.
- Én is haver. Aranyosak együtt – ül vissza vacsorájához.
- Szerintem is.
- Pont Niallnek való lány. Szelíd, csendes, gyönyörű.
- Pontosan – komorodom el, mert eszembe jut, hogy még mindig Niall a barátja és nem… én.
- Most meg mi az?
- Semmi, semmi csak eszembe jutott valami – legyintettem és a hűtőhöz mentem. Feltártam, majd a tartalmát kezdtem fixírozni. – Te mit eszel?
- Csokis sütit.
- Louis, este van, valami rendes kaját kéne vacsizni – fordulok feléje félig nevetve.
- Miért? Jó ez! – pillant fel vigyorogva és újabb süti darabkát helyez a szájába.
- Csak fél óra múlva megint éhes leszel.
- Ajj, akkor adj valami „rendeset” – tolja arrébb a tányért, én pedig mosolyogva bólintok és előszedem a makarónit a hűtőből.
- Ez az, amit tegnap előtt csinált Zayn? – csillan fel a szeme.
- Igen, de már csak két adag van, szóval psszt!
- Én ezt, hogy nem vettem észre?
- Ki kéne nyitnod a szemed – forgatom szemeimet és a mikróba rakom az egyik adagot.
- Ugye az, az enyém lesz?
- A tiéd lesz Lou – sóhajtok, ő pedig vigyorogva vesz elő két villát, sajtot, sajtreszelőt és ketchupot.
Leülünk vacsorázni, közben pedig újra felmerül a közelgő turné. Beszélgetünk róla, és elmondja, hogy a családja jelen lesz az első koncerten Londonban.
- Nem tudom, én régen beszéltem anyával – dőlök hátra a széken.
- Hívd fel. Kérdezd meg. Régen találkoztatok már!
- Igazad van Lou – kapom elő a telefonom és anyu számát kezdem keresni. A harmadik csörgés után fel is veszi.
- Szia, anya.
- Szervusz, Harrym. Mi újság?
- Semmi sincsen anya. Nem sokára kezdődik a turné.
- Tudom édesem. Arra gondoltam, hogy a nővéreddel elmennék Londonba.
- Tényleg? – mosolyodom el. – Na és apa?
- Édesapádat még nem kérdeztem meg.
- Gyertek el mind! Kéééérlek!
- Jól van kisfiam, megyek és megkérdezem apád. Most mit csináltok?
- Louissal vacsorázunk.
- Ó, és mit?
- Zayn spagettit csinált. És a maradékot megettük.
- Jól van fiacskám.
- És ti? Mit csináltok?
- Gemmával leültünk filmet nézni.
- Ú, ott van Gemms is? Beszélhetek vele?
- Persze. Gemma, az öcséd van a vonalban.
- Szia Harrryyyyy! Megyünk hozzád, Londonba.
- Szia, nővérkém. Mikor jöttök?
- Holnap.
- Rendben. Akkor elmegyek a laskásomba megnézni mi a helyzet. Hívjatok, ha itt vagytok!
- Jól van Harry. Aludj jól öcsi!
- Te is Gemms! Holnap találkozunk. Ja és apa is jöjjön!
- Jól van. Jó éjszakát!
- Neked is. Szia!
- Na, aludj jól kisfiam. Holnap találkozunk.
- Ti is anyu. És apunak mondjad!
- Rendben. Szia!
- Szia, anyu – bontom a vonalat és a telefont az asztalra rakom, majd Louisra nézek, aki mosolyogva figyel. – Jönnek! – jelentem be boldogan.
- Szuper!

1 megjegyzés: