Home Characters Contacts More blogs

2015. január 11., vasárnap

#24. - Ez a lány mindenhogyan képes levenni a lábamról!

Dear readers
Késve, megint tudom, tudom. A héten egyszerűen nem ment az írás, ma reggel viszont egy csodálatos álom után, kipattantam az ágyból és befejeztem a következő fejezetet. Jó hírem, hogy átléptük a 30.000 -es megtekintést, melynek borzasztóan örülök!♥ Köszönöm szépen, hogy néhányan itt vagytok velem és támogattok, követitek a történetet!:) Mindenkinek szép vasárnapot, s ígérem, sietek a következő résszel! Jó olvasást!♥xx.
Patricia P.

Harry Styles

2013. március 14. - 15.
Bemutatkozunk mind a Di Canio családnak, s nem sokkal később, kiderül, hogy ők olaszok. Rómában élnek, Olaszország fővárosában. Guido és Siena is szegénycsaládból származnak. Vállalkozásukat Rómában nehezen, kevés segítségével építették fel, s manapság ők a legjobbak. Építkezési vállalatuk az első ötben helyet foglal a ranglistán. Siena valódi foglalkozása ügyvéd, s ezt most is végzi, mind emellett rengeteget segít férjének is közös vállalkozásukban. Claire, a lányuk, huszonkét éves, akárcsak Louis, ám idősebb, még nála is. Ügyvédnek tanul Rómában, egy elég híres egyetemen, ez az utolsó éve. Utána édesanyjánál lesz három éves jogi szakmai gyakorlaton, végül pedig leteszi az utolsó vizsgáját, s így lesz hivatásos ügyvéd. Figyelem miközben beszél, szinte már túlságosan is. Arca eszméletlen szép, békességet, nyugodtságot áraszt. Értelmesen beszél, akcentusa erős, akár a szüleié. Kezével magyaráz, csinos, szinte már tökéletes alakja, csak úgy vonzza a tekintetem. De természetesen annyira nem izgat, mint Alexa. Alexa teljesen más. Alexába már szerelmes vagyok, és egy emberből kiszeretni nem lehet, csak úgy. Nem mintha ki szeretnék szeretni Alexából. Igaz, hogy neki barátja van, és mást szeret, de én őt, és ezen sajnos nem tudok változtatni. Ahhoz Clairenél egy jobb lánynak kell jönnie. Hiába szép ő is, így egy kis idő után is meg tudom mondani, hogy azok a tulajdonságok, amik bejönnek, nincsenek meg benne, mindinkább Alexában.
Elröpül az idő, mikor a telefonomra pillantok, az éjfél előtt öt percet mutat. Ma már biztos, hogy nem tudok beszélni Gemmával, így küldök neki egy üzenetet, hogy majd holnap bepótoljuk, és hogy ne haragudjon. Utána zsebre vágom a telefont, hogy ne nézzenek bunkónak.
- Most már szerintem ideje mennünk. Biztosan fáradtak vagytok mindannyian. És ami azt illeti, én is – áll fel Siena, s őt követjük mi is.
- Örülök a találkozásnak srácok, a koncertre pedig mindenképpen benézünk! – fog kezet velünk Guido.
- Annak nagyon örülnénk – szólal meg Liam. Elbúcsúzunk tőlük, s magunkra hagynak minket.
- Na, ez rendben volt. Megyek én is. Jó éjszakát srácok! – köszön el mosolyogva Paul, s utána Emma is. Magunkra maradunk hatan, és épp, hogy ülnék le Zayn mellé, Louis elkapja a kezem, elordítja, hogy jó éjszakát és berángat a szobámba.
- Hé, mi bajod?
Becsukja az ajtót, majd neki dől, és ijedten rám néz.
- Louis!
- Olyan szép ez a lány! – sóhajt nagyot.
- Milyen lány? Aki itt volt? Claire?
- Hát te nem láttad?
- De, tényleg meseszép, de az érzéseim attól még egyáltalán nem változtak.
- Persze, persze, értem. Meg jobb is! – vigyorodik el. – Olyan intelligens, és olyan gyönyörű! Le sem bírtam venni róla a szemem. Egy angyal az a lány.
- Húú, Louis, valaki nagyon bejön neked – vigyorgok őrülten, majd befészkelem magam az ágyamba, ő pedig követ.
- Meg kellene szereznem a telefonszámát! Meg a pontos címét. Közösségi oldalakon is biztos fent van – veszi elő a telefonját. Közelebb húzódom hozzá, hogy lássam, miket nyomogat. Twitteren keresi Clairet, aki rögtön belopta magát egy órás ismeretség után a szívünkbe. Legalábbis Louiséba biztosan. Rég láttam ilyennek. Komolyan tetszhet neki a lány, amin nem csodálkozok.
- Oké, bekövettem twitteren – újságolja mosolyogva.
- Szuper!
Már meg akarnám kérdezni, hogy mit csináljunk még, mikor magától kezd áradozni a lányról. Mosolyogva hallgatom, mostanában csak én panaszkodtam és én öntöttem ki a szívem neki, és szeretnék nagyon segíteni az ügyben, így el is határozom, hogy holnap reggel beszélek a lánnyal.

Reggel arra ébredek, hogy Louis keze az arcomban van. Kimászok mellőle, utam egyenesen a fürdőbe vezet. Elvégzem a dolgaim, majd kicsoszogok a konyhába, ahol rögtön Alexába botlom.
- Jó reggelt! – köszöntöm mosolyogva és átölelem. Fejét a nyakamba fúrja, majd lélegzik egy mélyet, és elhúzódik. Csillogó tekintettel tekint fel rám.
- Neked is – szólal meg halkan.
- Hogy hogy ilyen korán fent vagy? – kérdezem, és eszem ágában sincs elengedni a derekát.
- Nem tudom. Csak megébredtem… Reggelit szerettem volna készíteni, de úgy látszik, minden elfogyott.
- Ó, tényleg? – bólint, megerősítve szavait. Olyan kis édes arcot vág, hogy nem bírom megállni a kuncogást.
- Most meg min nevetsz? – kérdezi mosolyogva és játékosan a karomba csíp, majd újra megölel.
- Seeemmin – füllentek vigyorogva. Nem szeretném elengedni, de egy kávé rám férne, úgy hogy most én húzódok el, mire kíváncsian pislog rám. Úgy néz ki, mint egy kölyökkutya, barna haja a jobb vállán nyugszik, hatalmas barna szemei, és lebiggyesztett alsó ajka pedig egy kiskutyára emlékeztet. – Csinálok kávét – mondom mosolyogva, mire bólint, elenged és felkucorodik egy székre. Közben én két bögrét helyezek a kávéfőző alá, és miután a kávé filtert is belehelyeztem, és tejet is öntöttem a gépbe, az elkezd dolgozni. Amint a kávé készen van, hátrafordulok hozzá, hogy megkérdezzem, hogyan issza.
- Csak egy kiskanál cukrot rakj bele, köszi.
Bólintok és teljesítem kérését, miközben azon gondolkozom, hogy hogyan lehet ennyire kevés cukorral meginni ezt a keserű löttyöt. Nem igazán rajongok a koffeinbombáért, sokkal szívesebben iszok helyette kakaót, noha az reggelente nem ébreszt fel, ahogy a tejeskávé, és különféle cappucinok sem. Elé helyezem a kávét, majd leülök vele szembe, s figyelem, ahogy belekortyol a meleg italba.
- Nem túl keserű az, úgy? Mondjuk, nem mintha két kiló cukorral se lenne keserű, de úgy…
Felnevet, orrát felhúzza közben, és baromi aranyos.
- Normál esetben barnacukorral iszom, mert az nem olyan káros, ezért rakhatok bele akár többet is. Nem szeretem a kávét, de más nem ébreszt fel. Különben kakaót innék, sőt, nagyon sokáig azt ittam reggelenként. Imádom a kakaót! – fejezi be, mosolya széles, szinte már –már körbeöleli a fejét. Én is elmosolyodom, nagyon édes látványt nyújt.
Inni kezdem én is a kávémat, még mielőtt kihűlne. Annál rosszabb nincs is, mikor a kávé hideg.
Utána azon tanakodunk, hogy rendeljünk –e reggelit, vagy készítsünk mi magunk. Csak csendben, magamnak bevallom, hogy én a második opciót választanám, így sokkal több időt tölthetnénk el. És végül ezt is javaslom neki.
- Jól van – megy bele. – Akkor menjünk el vásárolni, utána pedig csináljunk egy jó kis reggelit!
- Szuper – ragyog fel az arcom, amint belemegy. – Gyorsan felöltözöm.
- Én is!
Kettő válunk. Ő halkan beoson az ő szobájába, én pedig az enyémbe. Válogatni kezdek, mint egy lány, hogy mégis mit vegyek fel, amiben azt gondolja magában, hogy ez igen! Vagy, hogy milyen dögös ez a Harry! Így hát sokáig válogatok, míg végül egy világoskék pulcsira esik a választásom, természetesen fekete farmerrel. Kivételesen egy Nike cipőt húzok sietősen magamra, utána pedig felveszem a nyakláncom, a pólóm mögé rakom, befújom magam a férfi parfümömmel és a tükör előtt állva próbálom rendezgetni a fürtjeim. Mikor halk kopogás hallatszódik, visszanézek még Louisra, zsebre vágom a telefonom és a pénztárcám, majd kimegyek halkan a szobából. Alexa tökéletesen néz
ki, mint mindig. Lábain szürke cicanadrág, fekete, magas szárú fűzős cipő. Egy hosszú, végig begombolt fehéringet visel felül, haja hullámosan, a vállára omolva. Kezein karkötők, legtöbbjük saját, avagy más keze által készített, és egy aranyszínű óra, ám az eltűnik szinte a kiegészítők között. Mesésen, csodálatos, sőt egyszerűen fantasztikusan néz ki, nem bírok a látványával betelni, s újra rám tör az érzés, hogy Niall milyen szerencsés srác.
- Na? Mehetünk? – kérdezi mosolyogva.
- Persze, induljunk – bólintok, és kimegyünk a hotelszobából. A liftben állva felhoz egy témát, így arról kezdünk beszélgetni, amíg odalent bele nem futunk Claire –ba.
- Sziasztok – köszön szélesen mosolyogva, mire én is elmosolyodom és nem túl feltűnően végig mérem.
- Jó reggelt Claire! Hát te? Ilyen korán?
- Ó, igen. Reggeliért indulok valamerre. Most biztos butának néztek, de én szeretnék készíteni, ezért megyek boltba – kuncog aranyosan, nekem pedig eszembe jut, hogy ha most Louissal jöttem volna, a boltba biztos egyikőnk se jutna el.
- Nem nézünk butának, Alexával mi is oda indultunk.
- Akkor mehetnénk is együtt – ajánlja fel mosolyogva, mi pedig bólintunk és indulunk is tovább. Útközben a lányok beszélgetnek, én pedig zsebre dugott kézzel hallgatom őket, addig, amíg bele nem vonnak a beszélgetésbe. Csacsogunk a turnéról, a rajongókról, az éneklésről, most Claire faggat minket. Közben megérkezünk a kisbolthoz is, amely csendes, pár vendég nézelődik halkan. Az ajtó feletti kis csengő jelzi, hogy megérkeztünk mi. Köszönünk és mindhárman elveszünk egy kosarat, majd beljebb megyünk.
- Mit szeretnél csinálni? – érdeklődik Alexa.
- Nekem mindegy.
- Claire? Te?
- Hm, szerintem egy egyszerű tojásrántottát összedobok.
- Én édességre vágyom. Csináljunk palacsintát Hazz. Mit szólsz? – néz fel rám aranyosan mosolyogva.
- Jól van, akkor keresek nutellát, lekvárt, juharszirupot, tejszínhabot… Tudod Niall ezeket így mind egyszerre eszi.
Mindkét lány felnevet, én pedig az édességek felé veszem az irányt, míg a tészta hozzávalóit Alexára bízom. Végül minden mást is megveszek, gumicukrot, nyalókát, csokit és társait.  Ezután visszakószálok a lányokhoz, mindketten mosolyogva néznek rám.
- Meg van minden? – kérdezem Alexát.
- Meg – rakja bele az összeszedett dolgokat a kosarába, aztán belekukkant az enyémbe. – Hiányzik egy csomag citrom, és túró.
- Azok minek? – grimaszolok.
- Hát a tésztához – nevet fel, és elmegy mellettem az említett dolgokért.
- Te összeszedted a dolgaid? – kérdezem kedvesen Clairetól.
- Igen, azt hiszem minden meg van.
- Akkor jó – mondom mosolyogva.
Alexa integetni kezdd, hogy menjünk, mert már bent áll a sorban, így el is indulunk feléje és csatlakozunk hozzá. Beállunk a sorba, addig Alexa próbál meggyőzni, hogy rakjuk külön, és tudom, hogy csak azért, hogy ő tudjon fizetni, de azt nem hagyom.
- Egybe rakjuk, és az egészet kifizetem én!
- Hazz, semmi szükség rá, én is ki tudom fizetni azt, amit én vettem le a polcról – néz fel rám kiskutyus szemekkel. Olyan édes, hogy majd felzabálom, de ebben a szituációban nem tud meghatni.
- De én vagyok a férfi, és nekem kell Alexa! Meg, nem csak azért, mert én vagyok a férfi… Én találtam ki, én fizetek! Én szeretnék fizetni!
- De Harry, nem járja, hogy az egészet te fizeted!
- Egy puszival és öleléssel meg tudod hálálni – csicsergem jó kedvűen, majd köszöntöm az eladóasszonyt. Alexa mellém áll, és elkezdjük a lehúzott árut a táskákba pakolni, végül előveszem a pénztárcám, és fizetek. – Claire?
- Mi az? – kérdezi egy bűbájos mosollyal.
- Nem akarok bunkó lenni, szóval…
- Szó sem lehet róla! – folytja belém a szót, amint rájön, mire akarok kilyukadni. – Ugyan Harry, nem is ismerjük egymást annyira! Viszont ti Alexával közösen csináltok reggelit, és jobban ismeritek egymást, naná, hogy jobban, szóval szerintem igazságos, hogy te fizettél – mosolyog kedvesen.
- Na, látod! – fordulok a mérgelődő Alexa felé, aki még a kezeit is összefonja, csak hogy hihetőbb legyen ál durcázása.
Bevártuk még Clairet, utána pedig kiindultunk az üzletből vissza, a szállodába. A lányok között haladtam, hogy tudjak nekik segíteni a szatyrokban. Én fogtam egyet, meg egynek a fülét, a másik felét pedig Alexa, és így segítettem az ő táskájával Clairenak is. A nap a szemembe süt, és néhány hajtincsem is akadályoz a látásban, ám kiszúrom, hamarabb, mint a lányok, a felénk tartó rajongókat. Pontosabban rajongó tömeget. Ajaj.
- Lányok! Felénk tart egy legalább húszfős rajongócsapat.
- O –ó – hangzik Claire felől. Alexa körbe pásztázza a környezetünk, és én is így teszek, hátha találok valami menekülési útmutatót. Tényleg nagyon sokan vannak, mi pedig tele vagyunk élelmiszerekkel, ráadásul van velünk egy lány, aki nem hiszem, hogy hozzá van az ilyenhez szokva. Meg kell védenem őt és Alexát is, noha Alexa tudja, mit csinál, és valószínűleg van köztük olyan is, aki miatta van itt, habár az első pár lány pólójáról, akik a csapatot vezetik, a mi arcképünk néz vissza. És a Directionerek egy része, sokszor nem tudja hol a határ.
Két szempillantás múlva már a lányok körülvesznek minket, sikítoznak, kiabálnak, egy –egy közös képért, vagy aláírásért. Aztán persze szépen lassan jönnek a kérdések. Mit csináltunk mi így együtt? Hol voltunk? És nem utolsó sorban, ki ez a lány?
- Lányok, Lányok! – kiáltom, hogy felfigyeljenek rám. Csend lesz, halk kuncogás, sugdolózás hallatszódik. – Mint látjátok, tele van a kezünk nehéz táskákkal, amikben reggelinek való van. Eléggé nehéz, és bár én még bírom, egy idő után én is inkább kidobnám, a lányokról nem is beszélve.
Mondandóm közepén félbeszakít Paul, két nagy biztonsági őrrel. Őket nem ismerem, gondolom a hotelből robbantotta őket magával Paul.
- Claire, gyere! Harry, adjátok oda a táskákat nekik, utána adjatok pár képet. Aztán pedig nyomás vissza! – utasít, mi pedig tesszük is a dolgunkat. Közben nem egy fotós, újságíró is bukkant fel a helyszínen, ami még tovább bonyolítja a helyzetünket. Körülbelül kilenc óra lehet, és mi csak reggeliért jöttünk le a közeli kisboltba. Végül pedig egy rajongói kalamajkába keveredtünk. Nem kis fejmosást fogok ezért kapni, azt hiszem.
Alexa mosolyogva rám pillant, mire nekem is rögtön mosoly kunkorodik ajkaimra, majd nyúlok is a tollért és lapért, majd a lányra nézek, és megkérdezem, hogy kinek is írhatom alá. A képek, és aláírások röpködnek a fejünk felett, és mire megkapja mindenki, amit szeretne, eltelik talán egy óra is. Elköszönünk a kisebb –nagyobb rajongótömegtől, majd szorosan Paul mögött a hotel felé indulunk, szinte már futólépésben. Alexa közel áll hozzám, túlságosan is közel, illat felhője orromba kúszik, és mámoros eufória fog el. Ez a lány mindenhogyan képes levenni a lábamról!
A halban megköszöni Paul a két hústoronynak a segítséget, akik csak egy biccentéssel magunkra is hagynak minket. Látom Paulon, hogy mérges, viszont azt is érzékelem, hogy nem szeretne az lenni.
- Mi csak reggeliért mentünk le… - kezdek is rögtön a magyarázkodásba. – Rendben meg is vettünk mindent, aztán visszafele jövet belebotlottunk ebbe a sok rajongóba.
- És hogyhogy veletek volt Claire is?
- Ó, ő vele itt futottunk össze, és ő is épp reggelit indult vásárolni. Így együtt mentünk. Tényleg, ő hol van? Minden rendben vele?
- Igen, persze. Nagyon kedves lány, nem hisztériázott, se semmi. Elmondtam neki, hogy lehet, kap pár csúnya üzenetet, és a hírekben is benne lesz, sőt készüljön fel arra is, hogy a „barátnőd”. Csak nevetett, és azt mondta, hogy őt nem zavarja, az a lényeg, hogy mi tudjuk, mi az igazság.
- Huh, jó, hogy ilyen megértő. Tényleg aranyos lány – mondom. – Na, és a cuccaink hol vannak? Remélem Alexa nem ment el a kedved, a palacsintasütögetéstől – fordulok feléje vigyorogva.
- Nem, menjünk!
- Paul?
- Már a lakosztályotokban van. És én is kérnék azokból a palacsintákból!

2 megjegyzés:

  1. Én is kapok palacsintát?? *-* Nutellásat! :D ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rész lett imádom várom kövi részt :) ♥♥♥♥

    VálaszTörlés