#10. - Ismerem ezt a sóhajt, ezt az arcot és ezt a választ. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy lány miatt vágsz ilyen fejet.

Dear readers

Az a helyzet gyerekek, hogy múlt héten vasárnap elutaztunk, és megkértem ßeccsut, hogy rakja ki a részt. Pénteken vagy szombaton, legkésőbb vasárnap jövünk haza, vagyis a tizenegyedik fejezet mindenképpen kint lesz!:) Köszönöm a véleményeket és pipákat, amit most is várok!(:♥

Jó olvasást Babies!:*♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 23.

Alexa csodálatosan énekel. Persze, ezt tudtam eddig is, de most, hogy élőben hallottam, egyszerűen hihetetlen.

Miután kiválasztottunk közösen egy dalt, el is énekelte. Ez a lány nem csak meseszép, de rohadt tehetséges. És minden férfi álma.

Utána én hazaindultam, mert otthon anyuék már ebéddel vártak. A kocsival leparkolok a ház előtt – nem állok még be, hátha jelentkezik Alexa és közös programot csinálunk – és bemegyek. Köszönök, és leülünk ebédelni. Közben elmesélem a rajongókat, a próbát és Alexát, majd ebéd után kimegyek a kertbe és elfekszem a hintaágyon. Fejemben hatalmas zűrzavar van, gondolataim mindig Alexa felé kalandoznak. Egyre jobban nyugtalanít, hogy Niallel van. Vagyis rém féltékeny vagyok. És akárhányszor Alexa jut eszembe, különös érzés fog el. A tenyerem izzadni kezd, a hasamban mintha ezer pillangó csapdosna szárnyaikkal. Akarva, akaratlanul is vigyorgok, mint egy őrült és elképzelem, milyen lenne őt csodálni anélkül, hogy ez feltűnne bárkinek is, vagy akár akkor meg csókolni, amikor akarom. És egyre jobban vágyom arra, hogy Alexa végre az enyém lehessen.

- Min gondolkodsz? – áll meg előttem nővérem, én pedig felülök, hogy mellém férhessen. Leül, én pedig átkarolom, miközben nagyot sóhajtok.

- Semmin – felelem előbbi kérdésére.

- Ismerem ezt a sóhajt, ezt az arcot és ezt a választ. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy lány miatt vágsz ilyen fejet.

- Ez nem igaz! – csattanok fel és fejemet hevesen rázom tiltakozás képen.

- Most – bök a mellkasomba – árultad el magad.

Lehunyom a szemem és ajkamba harapok. Mondjam el Gemmsnek, vagy sem? Tegnap a saját szememmel láttam, hogy jóba lettek Alexával, bármikor kikotyoghatja neki. Azt pedig nagyon nem akarom!

De Gemma tartja a száját. Az öccséről van szó és tartaná a száját. Még véletlenből sem árulná el Alexának.

Vagy igen?

Na de, ha nevet nem mondok? Talán Gemma megelégszik annyival is, hogy igaza van.

Megdörzsölöm az orrnyergem, majd bizonytalanul bólintok egyet.

- Tudtam! Ki az? Harry, nézz már rám! Ki az a lány?

- Én öm… nem szeretnék róla beszélni!

- Harry, ne csináld már! A nővérednek nem árulod el? Megsértődök!

- Nem… - hagyom félbe, majd nagy levegőt veszek, és újra neki kezdek – nem ismered – mondom ki, és az alsó ajkamba harapok.

- Hazudsz. Ismét. Miért nem mondod el nekem?

- Mert… nem szeretném!

- De miért? A nővéred vagyok!

- Gemms… ez bonyolult.

- Nem az! Ki tetszik?

- Én… nem mondhatom el Gemms!

- De miért nem? Megtiltották? Ki tud róla? A fiúk? Ők, hamarabb tudják, mint én? – emeli egyre jobban fel a hangját.

- Jézusom Gemma, dehogy! Senki nem tiltotta meg, és senki sem tud róla. Tényleg. Senki.

- Na, akkor csicseregj!

- Gemma. Figyelj. Ismered. Jóban vagytok. És nem akarom, hogy eláruld neki. Mármint, tudom, hogy nem árulnád el neki, de mit tudom én, ha elkotyogod neki, vagy valami. Érted már?

- Hmm, otthonról van?

- Nem, nem chapeli – rázom meg a fejem.

- Akkor londoni. Várj, nem sok londoni lányt ismerek. Hmm, tippem sincs. Régebben jártál már vele?

- Nem!

- Ajj, akkor nem tudom. Várj, londoni? És ismerem?

- Aha – biccentek félve.

- Harry…

- Tudom! Őrültség. De én láttam meg előbb!

- Mi? Nem értem? Mit láttál meg előbb?

- Hát Alexát. Én hamarabb megláttam. És beszélgetni is akartam vele, csak utána elkeveredett és nem találtam meg sehol sem, és helyettem Niallel találkozott és... – mondanám még tovább, de Gemma félbe szakít.

- Te Alexába vagy szerelmes? – döbben le, én meg idegesen bólintok.

- Tudom, nagyon gáz!

- Hű. Adj két percet megemészteni a hallottakat – dől hátra tágra nyílt szemekkel. – Most komolyan? Ő tetszik neked?

- Nagyon – rágcsálom belülről a számat.

- Te jó ég! Harry… de mégis mikor? Hol? Hogyan?

- Pár nappal ezelőtt egy vörös szőnyeges eseményen voltunk, ahol megláttam Alexát. Már akkor elbűvölt, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele, mikor Niall elterelte a figyelmem egy kérdésével és mire újra felnéztem Alexa már nem volt sehol. Ezután újra kiszúrtam őt, majd az esemény végén a fiúkat kirángattam, autóba ültünk, és mondtam a sofőrnek, hogy kövesse Alexáék autóját. Mikor az after party irányába kellett volna kanyarodni, ők nem arra mentek, ezért kipattantam a kocsiból, be egy taxiba, akinek szintén megmondtam, hogy kövesse Alexáékat, de aztán dugóba keveredtünk és elveszítettem. Mivel nem tudtam akkor a nevét, ezért nem tudtam sehol sem rákeresni. Közben Alexa és Niall megismerkedtek, az álom csajom, akibe halálosan belezúgtam az egyik legjobb haverommal jár, szóval, ja, ez elég gáz.

- Még hogy gáz? Ez borzasztó! Harry, ezt el kell mondanod nekik!

- Mi? Megvesztél? Soha!

- De Harry, te szerelmes vagy Alexába! Ráadásul a bandatársaddal kavar a szerelmed. Mindennap végig kell őket nézned! Ahogy fogják egymás kezét, mikor összebújnak, csókolóznak, és ki tudja még, mit kell végig hallgatnod.

- Tudom Gemma. Tudom – temetem az arcom a kezembe.

- De ezt nem hagyhatod! Ebbe bele fogsz pusztulni. El kell mondanod nekik! Mindketten tekintettel lesznek rád, és talán nem lesz annyira szörnyű.

- Nem, nem lehet Gemma. Nem mondhatom el! És te sem!

- De Harry, én csak segíteni szeretnék neked.

- De nem Gemma! Éppen ezért nem akartam elmondani! – pattanok fel.

- Jó, persze, én tartom a szám. Nem mondok semmit!

- Köszönöm – nyugszom meg.

- Öcsi… ez akkor is rémes!

- Tudom – roskadok vissza mellé, ő pedig átkarol, magához húz és megölel.

- Na és most akkor Niall a gonosz és annak szurkolunk, hogy szakítsanak? – kérdezi, és bár nem látom, tudom, hogy vigyorog.

- Nem, dehogy. Én örülök, hogy Niall boldog. Csak az a bökkenő, hogy én is az akarok lenni, méghozzá azzal a lánnyal, aki a barátnője. És nekem kell a barátnője. Nagyon!

- Tervezel valamit?

- Hát… Jobban odafigyelek magamra. Kicsípem magam, aztán, az már Alexa hibája, ha belém szeret – mondom vigyorogva, mire nevetve a vállamba öklöz. – De tényleg ez a tervem. Meg minél több mindent megtudni a kapcsolatukról. Hogy mégis mennyi kölni kell – mondom komoly képpel, Gemma meg megint felnevet.

- Olyan bolond vagy!

- Tudom – vigyorgok.

Ezek után beszélgetünk még Gemmával, most én faggatom ki a szerelmi életéről, de ő azt mondta, hogy ha lenne bármi is, én lennék az első, akinek szólna. Ami biztos, hogy hazugság, mert én tudnám meg utoljára. Ismerem Gemmát, és halasztgatná bejelentését, hogy együtt van valakivel a végsőkig. De nem baj, én nem sértődök meg az ilyesmin.

Utána poénkodunk, a turnéról beszélünk, majd visszakerül a témába az én remek szerelmi életem, és mikor felbukkan apu, majd utána anyu, terelem a szót.

Nevetés közepette meghallom, hogy a telefonom eszeveszettül csöng. A kijelzőn Niall neve és fényképe látható.

- Bocsi – mondom anyuéknak, mire elhallgatnak, én pedig felveszem a telefont. – Szia Niall! – szólok bele mosolygós, vidám hangon.

- Harry, gyere, mert indulunk!

- Hova?

- Csónakázni. Siess.

- Ó, rendben – mondom és lerakom a telefont, majd Gemmára nézek. – Van kedved csónakázni?

- Naná! – pattan fel.

- Gyerekek, de vacsorára gyertek haza, mert sütök.

- Sietünk!

- Érezzétek jól magatokat! – mondja apu.

- Rendben. Sziasztok – intek mosolyogva, majd a házba megyek, felkapom a pultról a kocsi kulcsot és a tárcámat, majd Gemmával beülünk a kocsiba.

A motor felberreg, bekötjük a biztonsági övet Gemmával, és elindulok a srácokkal közös házunk felé. Ők már a ház előtt várakoznak ránk, és amint leparkolok, be is ugranak a nagy közös furgonba.

- Gemma – szólítom meg, mielőtt még kiszállna. – Egy szót se, jó? Ne utalj rá, ne mondj semmit, tégy úgy, mintha nem is tudnál róla.

- Rendben. Nyugi Harry! – mosolyog, és kiszáll az ajtóból, én meg követem a példáját. Beülünk hátra a furgonban, ahol Alexa már Niall és Zayn mellett ül. Mi beülünk a másik oldalra Gemmsel menetiránnyal hátrafelé.

- Sziasztok – mosolyog szélesen Gemm.

- Hali srácok – köszönök én is és hátradőlök. – Mi újság?

- Indulhatunk? – kérdez hátra Louis.

- Mehetünk Lou – mondja Niall, majd felém fordul. – Nincsen semmi Harry – mosolyog a legboldogabb arckifejezésével, ahogy mostanában mindig. Fülig szerelmes.

- Hova is megyünk pontosan?

- Csónakázni. Tudod, oda le.

- Igen Niall, ebből kitaláltam – mondom, Alexa meg felkuncog. Hű, most tényleg az én beszólásomon nevet?

Egyszeriben diadalmámor önt el, és büszke vagyok magamra, amiért sikerült olyat mondanom, hogy kineveti a barátját. Jó vagy Harry, csak így tovább!

Alexára nézek, aki szintén engem néz. Mogyoróbarna szemei csillognak, ajkán huncut mosoly játszódik. A mosoly láttán az álmom jut eszembe, amit álmodtam vele. Pont így mosolygott, miközben magához hívott és megcsókolt.

Elmerengek az emlékképben, számon mosoly van, egyszeriben az épület tetején vagyok, a szél erősen fúj és meglátom magam előtt Alexát. Hosszú, hullámos, barna haját lobogtatja a szél, közben édesen mosolyog és int nekem, hogy menjek közelebb. Nem kell kétszer mutatnia, azonnal odaindulok hozzá, és még mielőtt ő csókolhatna meg, mint az álmomban, kezeimet derekára fonom, magamhoz húzom és számat az övére tapasztom. Mint mindig most is csodálatos érzés a karjaimban tartani, ajkait enyéimen érezni, és tudni, hogy ő az enyém és senki másé. Mi egybe tartozunk, együtt alkotunk egy egészet, minket egymásoz teremtett az Isten. És ha ezt mások nem fogják fel, az ő bajuk. Alexa akkor is az enyém, az én szerelmem, akit nagyon szeretek.

- Harry – szólít nevemen egy dallamos hang. Alexa az.

- Igen? – kapom fel a fejemet.

- Gyere, itt vagyunk – mosolyog aranyosan, és kezét nyújtja, hogy kiszálljak az autóból, ahol idő közben egyedül maradtam. Megfogom a kezét, tapintása alatt a bőröm bizseregni kezd. Apró kezét az enyémbe csúsztatja, én pedig kiszállok az autóból.

- Kösz – mondom a legszebb vigyorommal, miközben még mindig a kezét fogom.

- Nincs mit – néz fel rám, a szemeimbe, kezét pedig még nem húzta el. Így állunk egymás szemébe nézve, mosolyogva, kézen fogva.