#1. - Elcseszett egy este, az biztos!

 Dear readers

Üdv újra a blogon!:) Sok változás történt azóta, mióta bevettem az előző fejezeteket. Először is rendet raktam a fejemben, és most már tudom mit akarok. A történet nagy része más lesz, de az alap sztori megmarad. Igyekszem a második rész megírásával! Jó lenne ha hagynátok kommentben véleményt, úgy mindenről. Bízom benne, hogy tetszeni fog!(: Jó olvasást!:3

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 18.

- Gyerünk srácok, befelé - lökdösött be a limuzinba minket Paul.

- Aucs, ez fájt - huppant be mellém Niall lebiggyesztett szájjal.

- Nem hiszem el, hogy mindig késünk minden eseményről miattatok! Rosszabbak vagytok, mint a lányok. Miért nem lehet két órával hamarabb elkezdeni készülődni? Akkor sose késnénk semmiről - mérgelődött Paul, miközben megindultunk.

- De hát most mondtad, hogy most is késünk - pislogott nagyokat Zayn. Paul idegesen megdörzsölte az orrnyergét, majd hangosan kifújta a levegőt.

- Legközelebb már korán reggel nálatok vagyok és akkor majd nem lesz olyan problémánk, hogy elkésünk.

- De ha te ott vagy, akkor nem tudok normálisan megreggelizni - jelentette ki Niall.

- Az biztos! - vágta rá Paul, majd hátradőlt.

Csend telepedett az autóra. Mindenki a telefonjába merült. Én is felnéztem twitterre, de semmi újdonságot, esetleg érdekeset sem találtam, így az út hátralévő részét (ami nem is volt olyan sok), játékkal töltöttem el. Méghozzá a mellettem ülő Niallt cseszegettem. Vevő volt a bökdösésemre, mert én utánam ő is rögtön visszabökött, de olyan gyorsan, hogy csak lestem.

- Harry, kösz, hogy kölcsönadtad a hajszárítód - mosolyodott el Liam.

- Nincs mit - vontam vállat, és ekkor Niall akkora bökést mért két bordám közé, hogy felordítottam. - Niall, te barom!

A fiúk röhögésben törtek ki, Paul meg asszem, lehet, hogy a nap végére felmond. Niall vigyorogva nézett rám, én pedig az oldalamra szorítottam a kezem és arrébb csúsztam tőle.

- Louis... ugye te nem fogsz nagyot bökni az oldalamba? - néztem rá, mikor mellé kerültem.

- Nem - csóválta a fejét.

- Akkor jó - szántottam végig a hajamon az ujjaimmal.

- Srácok, mi lenne, ha mind az ablakra tapadnánk hülye képet vágva? - csillant fel Zayn szeme.

- Jó - mentünk bele mind, s szétválva egy- egy ablakhoz tömörültünk.

- Most - vezényelt Zayn, mikor befordultunk az utcába. Az ablaküvegnek nyomtam a képem, és valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy malac. Odakintről eszméletlen sikítás hallatszódott, amit már megszokhattunk. Bizsergés járta át a testem, és akaratlanul is elmosolyodtam. Ki mások lehetnének ekkora zajjal, mint a mi rajongóink? Akiknek annyit köszönhetünk, akik annyit tettek értünk, akik felbecsülhetetlen szeretettel vannak irántunk. A Directionerek.

- Harry, gyerünk, ne vigyorogj, hanem grimaszolj! - lökött oldalba Louis.

Visszatértem eredeti pózomba és figyeltem, ahogy az emberek nevetve mutogatnak az autóra.

- Srácok, mondjátok, hány évesek vagytok? - nyögött fel elfúló hangon Paul.

- Huszonkettő a legidősebb - motyogta Liam.

Az autó megállt, a rajongók pedig ordítani kezdték a neveinket.

- Fiúk, most már gyertek el az ablaktól és szálljunk ki normálisan - kérte biztonsági őrünk, de senki sem moccant. - Fiúk! Légy szíves! - még mindig semmi. - Istenem! Srácok! Ki az autóból! Most! - kiáltott. Ismeritek azt mikor valaki szól nektek, és mivel ez titeket nem érdekel, így az egyik fülötökön beengeditek, a másikon meg ki? Na, mi ebben profik vagyunk. És Paul bevetette az utolsó eszközét is: - Az afterpartyn eltűnök és észre sem fogtok venni.

Egy perc alatt visszaültünk a helyünkre.

- Szörnyen leégetünk a partyn, ha nem tartod be az ígéreted - fenyegettem meg, a többiek pedig heves bólogatásba kezdtek.

- Jó, jó, rendben van. Na, okosan viselkedni - mutatott rajtunk végig, majd elvigyorodott és kiszállt. Egyébként Paul tud jó fej is lenni, mikor itt az ideje. De komoly helyzetekben (mint a mostani), muszáj neki visszarántani minket a normális kategóriába. Pedig tudom, hogy a szíve mélyén szívesen hülyéskedne velünk ő is.

- Mész előre? - vontam fel a szemöldököm és úgy vártam Liam válaszát.

- Megyek - nyitotta ki az ajtót és kilépett. Sikítás. Zayn még végig simított tökéletes haján, felvette jellegzetes nyelvvillantós mosolyát és kiszállt ő is. Sikítás. Niall beletúrt szőke tincsei közé, majd ő is kiszállt. Sikítás.

- Lou, menj előre.

- Köszönöm - vigyorodott el, összeborzolta a haját és kilépett. Sikítás.

- Na jó Harry, te jössz. Ne taknyálj el, ne verd be a fejed a kocsiba és vigyorogj - motyogtam magamnak és elmosolyodtam. - Csak szívdöglesztően.

Kiraktam a lábaim, kifordultam és lassan kiszálltam. Sikítás. Az autó ajtaját becsukták, majd az elhajtott.

A fiúkkal egymás mellé álltunk és a kamerákba vigyorogtunk. Hagytuk, hogy több ezer képet készítsenek, majd lassan megindultunk befelé. A rajongók felé igyekeztünk, megfogtunk egy- egy kinyújtott kezet, aláírást adogattunk, és néhány fényképet készítettünk. Annyira szeretem, mikor elmosolyodnak, puszit dobálnak. És mindig annyira letaglóz, ha zokogni látom őket. Tudom, hogy nem a szomorúság miatt, hanem sokkal inkább miattunk sírnak. Egy ilyen lány állt legelöl, ahogy haladtunk. Rápillantottam és elmosolyodtam, majd odanyúltam és letöröltem az arcáról a könnyeket. Közben hüvelykujjammal néhányszor végig simítottam puha bőrén. Aláírtam a kis füzetét, kivettem kezéből a fényképezőgépét és odahajoltam hozzá képet készíteni.

- Ne sírj, minden rendben! - súgtam közben a fülébe, utána pedig visszaadtam a kezébe a gépet. - Szép estét! - búcsúztam el tőle, majd megkerestem a fiúkat és bementünk a helyszínre. Jól van Hazza, a vörös szőnyeges bevonulást nem cseszted el.

- Na, itt vagyok. Egészen elöl kaptunk helyet. A harminchetes sorban három, a harmincnyolcasban két hely. Osszátok el - nyomta kezünkbe a cetlit Paul, amire a sor és a székek voltak felírva. - Vegyüljetek és ne igyatok sokat! Majd az afterpartyn lehet - intette le Zaynt - mértékkel. Jók legyetek! - veregette meg Liam és az én vállam, majd eltűnt.

- Menjünk keressünk csini hostess csajokat és vegyünk tőlük pezsgőt - lelkesedett be Zayn.

- Zayn, maximum két pohár pezsgőt iszunk! - figyelmeztette Liam, közben pedig megindultunk. Az első szemben lévő hostess lánytól elvettünk egy- egy pohár pezsgőt, közben pedig Zayn eléggé elpirultatta. Mármint a lányt és nem a pezsgőt. - Mitől vagy így beállva, még csak nem is ittál - húzta el Liam Zaynt. Mi a fiúkkal halkan röhögtünk Zaynon aki azt magyarázta, hogy hát az a csaj szuper szexi volt.

- Zayn, minden velünk szemben jövő lányra azt mondod, hogy szuper szexi - nevettem.

- Jaj te, mert mintha te nem ezt mondanád - mondta Niall.

- Én nem mondom minden szembe jövő lányra, hogy szexi! Csak minden másodikra - jelentettem ki, a fiúk pedig hangosan nevettek.

Amíg a többiek a pezsgő ízét vitatták meg, kicsit körülnéztem. Megláttam a Miley Cyrust, a Little Mixet, velünk szemben pedig Taylor Swift jött. Brr! Riszálva elhaladt mellettünk, én pedig úgy tettem mintha észre se vettem volna. Velünk szemben a The Wanted -et fotózták. A bejárat felé tekingettem, ahol megláttam egy hosszú hullámos, barna hajú lányt. Sárga, fehér és fekete rózsás ruha volt rajta, az egyik lábánál fel volt vágva, így kilátszott a combja (meg kell jegyeznem, szuper szexi!). Fekete magassarkú ékesítette gyönyörű lábait. Mellette állt Emma Averay, akit jól ismerek, többször is találkoztunk már. Paul és Emma nem nagyon bírják egymást, sőt, nem bírnak megmaradni egymás mellett. Megy a rivalizálás, így Paul mindig azt mondja nekünk, hogy ne szimpatizáljunk Emmaval. De az a lány! Eszméletlen gyönyörű.

Elindultak Emmaval befelé, közben köszöntek pár embernek. Úgy lépkedett, mint egy balett táncos. Elbűvölően gyönyörű volt. Meg- megálltak váltottak pár szót néhány emberrel és akkor, elmosolyodott. Legalább kettőt fordult velem a világ. A lány felpillantott, pont az én szemeimet találta meg, talán azért mert annyira figyeltem. Mindenesetre nem bántam. A gyönyörű mogyoróbarna szempár egyből fogságba ejtett.

Bátran állta a tekintetem. Semmit nem vettem észre a körülöttem lévő zajból, csak az ő íriszeibe bámultam. Elnéztem volna reggelig, de Niall félbeszakított.

- Mi van? - mordultam rá idegesen.

- Kit bámulsz ennyire Harry? - kuncogott.

- Én csak... - újra odanéztem, ahol az előbb a lány állt. Már nem volt ott. Hova tűnhetett? Emmat sem láttam már sehol. Ide- oda kapkodtam a fejem, de nem láttam őket. Most végleg elvesztettem volna? Nem olyan kicsi ez a hely és sokan is vannak, simán lehet, hogy az egész banzáj végére ők lelépnek és soha többé nem találkozunk. Lehet el sem, jönnek az afterpartyra. És akkor végleg elveszítem.

Hülye vagy Styles! Ott az internet! Könyörgöm a XXI. században élünk, simán megtalálhatod - szidott a belső énem, én pedig legszívesebben felpofoztam volna magam. De hülye vagyok! Tényleg. Neten még megtalálhatom. Twitter, Insta, egy csomó közösségi oldalon rákereshetek. Vagy, kileshetem Paul telefonjából Emma számát (attól még, hogy nem bírják egymást, tuti meg van neki), felhívhatom és szerezhetek némi infót. Ez nem is olyan rossz ötlet. Gyorsabb, mint keresgélni név nélkül az interneten. Most már csak el kell valahogy csennem Paul telefonját. Amiben Niall fog segíteni, mivel miatta vesztettem szem elől a lányt!

- Niall!

- Igen? - nézett még mindig rám kérdőn.

- Segíteni fogsz nekem!

- Miben?

- Majd elmondom. Hol vannak a többiek?

- Zayn megkereste a vécét, Liam és Louis meg leültek a helyeinkre.

- Jó gyere, menjünk üljünk le mi is, addig elmondom a tervet.

Míg Niallnek magyaráztam, minduntalan a nyakamat nyújtogattam, hátha meglátom megint.

- De minek neked Paul telefonja?

- Csak, mert. Kell!

- Hát rendben - egyezett bele és leültünk a helyünkre. Megjött Zayn is, bebotorkált Liam mellé és együtt meredtünk fel a nagy színpadra. Az emberek ekkor kezdtek beszállingózni, folyamatosan jöttek. Lehet itt van valahol. Lehet, hogy tök közel ült le hozzánk, csak nem látom, mert egy magas férfi eltakar mindent.

Sárga ruhát keress! Az kitűnik a többi közül.

- One Direction! Figyelem, csíz - jelent meg egy kamerás pasas, aki pár képet sütött el, majd tovább ment.

A fények kezdtek halványodni, én pedig kétségbeesetten forgattam a nyakam, mikor kiszúrtam. A bal szárnyon ült, viszonylag oldalt, jó pár sorral lentebb, mint ahogy mi ültünk. Emmahoz beszélt, majd elmosolyodott és hátra dőlt a széken. Ez az! Nem szabad elvesztenem. A rendezvény után is követnem kell, hogy legalább a nevét megtudjam. A hangzavar épp volt akkora, hogy ne halljam, mit beszélnek egymással, no meg tisztára sötét lett, ami azt jelentette, hogy ideje lenne eldugulni. Egy percre sem vettem le a tekintetem róla, és a sötétben is egyre csak őt szuggeráltam. Nem szabad még egyszer szem elől vesztenem!

*

A rendezvény végén, mindenki egyszerre kezdett kiözönleni, beleértve Emmat és a gyönyörű lányt, velünk együtt. A fiúkat keresztül- kasul húztam mindenkin, és közben egy percre sem vettem le a szemem a lány hátáról, pontosabban mondva, hosszú barna hajáról. A srácok nem értettek semmit, amit nem is bántam, viszont a kérdéseikkel folyamatosan záporoztak. Kiértünk a hatalmas épületből, a vörös szőnyegre, ahol még mindig nagy volt a hangzavar, főként a kattintgatások, vakuk villanásaik miatt. Emma és a lány beszálltak a saját limuzinjukba, én pedig villámgyorsan keresni kezdtem a miénket, és arra kezdtem húzni a srácokat. 

- Gyerünk már, gyorsan, menjetek!

- De mi van Harry? Mire ez a nagy sietség? Paul hol van?
- Őt most nem tudjuk megvárni. 

- Na és Niall?

- Ő Paulal van - feleltem. Niallnek elmondtam még a rendezvény vége előtt jóval, hogy mit fogok tenni, ha vége van. Ő ment Paulhoz, elmondta neki, hogy mi leléptünk őt itt hagyva és valószínűleg az afterpartyra igyekezünk, közben pedig szépen elcseni a telefonját. 

A sofőrnek megmondtam, hogy kövesse azt az autót, ő pedig furán bámulva rám, de belement. Bíztam benne, hogy az afterpartyra igyekeznek ők is, de mikor az ellenkező irányba indultak el, akkor elvesztettem a fonalat. Vagyis nem tudtam, hogy most mit csináljak. A fiúkat le kellene rakni az afterpartyn Paul és Nialler miatt, meg hát nem szeretném, hogy továbbra is kérdezősködjenek. Viszont akkor elveszítem a lányt. És nekem muszáj őt megismernem!
- Itt álljon meg - kiáltottam a sofőrre, aki beletaposott a fékbe. - Srácok, otthon találkozunk - ugrottam ki az autóból, majd futni kezdtem, míg le nem szólítottam egy taxit. - Kövesse kérem azt a limuzint! - mutattam a jó pár autóval előrébb lévő fekete járműre. Hátra dőltem az ülésen és kifújtam a levegőt. Ingben és nagy kabátban mégsem olyan egyszerű futni.
Egyszer csak szélsebesen elhalad mellettünk egy mentő- és két rendőrautó. Kíváncsian hajolok előre és figyelem, hova sietnek ennyire. Az már leesett, hogy baleset volt, de arra még nem eszméletem fel, hogy dugóban állunk, és a lány pedig eltűnt. Nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen béna? Megint elvesztettem! Ajj, ilyen nincs. Előrehajítottam pár fontot és idegesen kiszálltam az autóból.
Visszaindultam a főútra, ahol majd elcsípek még egy taxit és hazaindulok. Elcseszett egy este, az biztos!