#31. - A barátnőd akarok lenni

Heeyy!
Nos, azt hiszem nem lepődtök meg, hogy ha azt mondom, hogy a héten semmi kedvem nem volt írni. De mivel a múltkor egy hangyányit előrébb haladtam, ezért tudtam ma hozni nektek a részt!:) Próbálom összeszedni, hogy jövőhéten is tudjak hozni új részt. Legyetek erősek babyk, Zayn is ezt akarja, és gondoljunk a múlt gyönyörű perceire!(:♥

Love, love, love 

Harry Styles

2013. március 21.

Zúg a fejem, de nem fáj. Úgy aludtam, hogy még a nyálam is kicsordult. Hátamra fordulok, és az órára nézek. Tizenegy óra. Huh, mi történt tegnap este?

Visszaemlékezési kísérletem sutba borult, egyszerűen nem rémlik semmi sem. Koncert volt, aztán visszajöttünk, Louissal kajáltunk, és… azt hiszem, megittunk egy –két sört.

Kikászálódom az ágyból. Annyira kiütöttem volna magam, hogy még az alsónadrágot se bírtam magamról lerúgni. Utálok gatyában aludni.

Meztelen talpam hangosan csattan a parkettához, majd a csempéhez, ahogy a konyhába érek. Louis ül az ajtóval szemben, kezével a fejét támasztja, feketekávét kortyol.

- Jó reggelt – köszönök és öntök magamnak én is a kávéból. A kávét se szeretem, de most mástól nem fogok felébredni.

- Mitől olyan jó? – nyög fel, nekem meg vigyor húzódik az ajkaimra. – És miért vigyorogsz? Neked nem szakad ketté a fejed? – fogja most már mindkét kezével.

- Nem. Meglepően jól vagyok. Bár nem emlékszem, mi történt az este. Remélem, te igen. Voltunk valahol?

- Berúgtunk. Beszélgettünk. Nem voltunk sehol sem, csak itt. Aztán bealudtam azon a szar kanapén, és nem csak a fejem, de a hátam, és a nyakam is fáj – húzza ki magát, de aztán sziszegve visszaroskad az asztalra.

- Hát barátom, nincs szerencséd. Ma nincs koncert, ugye?

- Nem, de megyünk Birmingham –be.

- Hát akkor lesz időd kipihenni a másnaposságot – vigyorgok rá, ő pedig vág egy grimaszt. Felhajtom a keserű löttyöm maradékát, majd a bögrét a mosogatóba teszem. – Én elmegyek zuhanyozni, hogy szépen induljon a nap – dalolom. – Lehet neked sem ártana egy jó hideg zuhany – mondom, még mielőtt kimegyek a konyhából. Jól esik cseszegetni, és fogalmam sincs, miért van ilyen jó kedvem.

Felfrissülve, egy törülközővel a csípőmön jövök ki az egyetlen fürdőből. Alexa pont akkor viharzik be a nappaliba, mikor én.

- Srácoook! – kiáltja, még mielőtt meglátna, és mikor ez megtörténik, végig mér majd az ajkába harap és lesüti a szemeit. Hm, tetszik ez a reakció. Jót tesz az önbizalmamnak. Meg az egódnak, te idióta!

- Jó reggelt – köszönök mosolyogva. – Hogy aludtál? – kérdezem csupa udvariassággal a hangomban.

- Pontosan tudod, hogy hogyan aludhattam – feleli lenézően, én meg felvonom a szemöldököm.

- Mit szeretnél?

- Paul küldött, hogy mondjam meg, pakoljatok, mert megyünk Birmingham –be.

- Szuper. Előbb szólok Louisnak, hogy menjen el lefürödni – mondom, majd ordítozni kezdek, hogy szabad a fürdő. Nem tudja mosolyát elrejteni, ami miatt nekem is még szélesebb a vigyorom.

- Elég üde és energikus vagy ahhoz képest, ahogy tegnap este kinéztél. Mármint úgy értem, elég sokat ihattatok Louissal.

- Nem értem… Nekem Louis azt mondta, hogy nem voltunk sehol.

- Hát, biztos így is van.

- Akkor honnan tudod, hogy ittunk?

- Ó, nem emlékszel? – kérdez vissza angyali mosollyal.

- Mire kéne? – harapok idegesen az alsó ajkamba.

- Éjfél körül bekopogtattál, hogy beszélnünk kell. Adtam neked gyógyszert, elég viccesen viselkedtél – vigyorog, én pedig már kezdek megnyugodni, hogy csak ennyi, és a tervem részegen, miszerint beszélnünk kell, nem jött össze. De aztán nem mosolyog, és tudom, hogy most jön az a rész, mikor kitálaltam. – Aztán azt mondtad, hogy belém zúgtál – motyogja.

Ettől féltem.

- Alexa, ezt majd megbeszéljük később. Mondjuk, ha odaértünk.

- Jól van – bólint egy aprót és már meg is fordul.

- Várj – mondom, mire nehezen visszafordul. – Haragszol? – biccentem oldalra egy kicsit a fejem, mire elmosolyodik, visszajön elém, és megcsókol. Megint ő, csókol meg, és nem én őt. Ezek szerint ő is érez irántam valamit, nem?

Szorosan átölelem a derekát, miközben ajkaim mohón falják az övéit. Olyan erővel csókol, hogy a gyomrom a feje tetejére állt. Tenyerei az arcomon, majd a tarkómon, karjait nyakam köré fonja. Már majdnem az ölembe veszem, és a szobámba sétálok vele, mikor Louis mindent elront.

- Uuupsz, ne haragudjatok – szól közbe kuncogva, és már megy is a szobájába. Oda a varázs…

- Mennem kell – suttogja.

- Nem sokára találkozunk – mondom rekedtesen. Megint bólint, majd habozva ad egy utolsó édes csókot, és kimegy.

Ezt nem hiszem el…

Az út jó két óra. Ismét zenét hallgatok, és alszok. Szerencsére se rajongók, se riporterek nem várnak tárt karokkal a hotelnál, így nyugodtan lefoglalhatjuk a szállásunkat. Egyre csak az jár a fejemben, hogy mit fogok mondani Alexának… Az, hogy csókolóztunk, nem egyszer, és majdnem lefeküdtünk, nem változtat semmit jelenlegi helyzetemen. Azt hiszem teljesen összezavarodtam, ami Alexa és Niall kapcsolatát illeti. Apropó, Niall. Még mindig pikkel rám, ha sikerül Alexával beszélnem, akkor muszáj lesz vele is pár szót váltanom.

- Hazz, mi volt ez reggel Alexával? – csukja be maga után az ajtót Louis. Ismét egy lakosztályon osztozok vele.

- Te tudtad, hogy este átmentem hozzá, és azt mondtam neki totál részegen, hogy szerelmes vagyok belé?

- Micsoda? Nem, én ezt nem tudtam.

- Hát pedig… Gyógyszert is adott, biztos azért nem fájt reggel a fejem.

- És? Ő mit szólt hozzá?

- Nem tudom. Nem emlékszem. Ő pedig nem fejtette ki a véleményét. Zavarban volt, minél hamarabb le akart lépni, aztán…

- De akkor hogyhogy csókolóztatok, mikor kijöttem?

- Ha megengednéd, hogy befejezzem…

- Jó, jó, mondd.

- Szóval utána szóltam és megkérdeztem, tőle, haragszik –e, mire elém jött és megcsókolt. Meg kéne, hogy verjelek, amiért félbe szakítottad.

- Jól van, honnan tudhattam volna, hogy épp turbékoltok? De ez jó Hazza! – csap a hátamra erősen.

- Na, most már tuti, hogy kapsz – adtam neki tockost, mire nevetve felvonyított.

- Az jó, ha csókolóztatok. Akkor ő is érez valamit irántad.

- Én is ezen gondolkoztam. Nem tudom Louis. Látod, hogy viselkedik Niall, még mindig.

- Igen, látom – sóhajt. – Beszéljek vele?

- Nem, nem kell. Majd én beszélek vele is Alexa után. Különben, még most sem látom esélyét, hogy akármi komolyabb is legyen köztünk.

Hatalmas sóhajt veszek, majd bizonytalanul kopogtatok az ajtón. Niall Liamékkal van valahol, így Alexa egyedül van bent.

- Harry… Gyere – áll félre, én pedig belépkedek, majd követem őt. – Kérsz valamit?

- Nem, köszi. Én… azért jöttem, hogy elmagyarázzak, mindent.

- Mindent? – vonja fel a szemöldökét, és nyel egyet.

- Igen, mindent – bólintok.

- Hát, akkor hallgatlak – néz fel rám elszántan.

- Amit tegnap este mondtam… nos, az igaz. Tényleg beléd szerettem. És hidd el, normális körülmények között, biztos nem így vallanék neked szerelmet. Csak hogy, a helyzet egyáltalán nem normális. Mikor Niallel veszekedtünk, és aztán te szakítottál félbe… Azóta még csak rám sem néz. Vesztünk már össze, de azt hiszem ilyen komoly még sosem volt, mint ez. Megkérdeztem Niallt, neki, mennyire vagy közömbös, és azt mondta, hogy barátként tekint rád. Pedig, szerintem ennél sokkal többről van szó, amit nem tudok nehezen elképzelni, mert te gyönyörű vagy…

- Harry, zavarba hozol, és szerintem nem Niall érzéseiről kellene beszélnünk – szakít félbe, mire felnézek rá. Észre se vettem, hogy eddig a mellkasát bámultam.

- De nem hagyhatom Niall érzéseit. Hát épp ez a probléma! Hogy nem csak nekem, de Niallnek is vannak érzései! És nyílván őt tudod boldoggá tenni, mert ott van a szerződés…

- És mi van, ha én nem Niallt akarom boldoggá tenni? Mi van, ha én téged akarlak szeretni, és hogy te is engem szeress? Te jó ég Harry, nem esik le, hogy totálisan odavagyok érted? És Niall érzéseit nem tudom figyelembe venni, mikor én kész lennék arra, hogy mindenem odaadjam neked – karjait körém fonja és átölel, fejét a mellemre fekteti, és szorít magához.

- Ó Alexa… - simítok végig a haján, kezeim megállapodnak derekán. – Miért nehezíted meg a dolgokat? – suttogom.

- Nem kell elmondanunk Niallnek. Senkinek sem kell elmondanunk – néz fel rám. – Tarthatjuk az egészet titokban. Niallel pedig maradna csak a baráti kapcsolat. Nem csókolgatnám…

- Csak fognád a kezét és úgy tennél, mintha nagyon szeretnéd – mosolyodok el szomorúan. – Nem szeretnék kevésnek tűnő órákat, lopott csókokat. Nem szeretnék úgy a barátod lenni, hogy ezzel nincs tisztában mindenki. Nem szeretnék osztozkodni rajtad, senkivel sem, még a legjobb barátommal sem. Azt szeretném, hogy csak az enyém legyél, csakis az enyém, érted? Másfelől pedig nem tudom elfelejteni, hogy mennyi ideig titkoltátok ezt. Nem tudod elképzelni, mit éltem át…

- Tudom – szorít jobban magához. – Tudom, hogy nagyon rossz volt. Nagyon sajnálom Harry, hidd el. Én csak szeretném ezt, tényleg. A barátnőd akarok lenni.

- Mindennél jobban szeretném ezt én is Alexa… De Niall. Gondolj bele, hogyan érezné magát, ha kiderülne. Nagyon megharagudna mindkettőnkre. Legalább olyan rossz lenne neki, mint nekem volt. És én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy úgy fájjon neki, mint ahogy nekem fájt. Olyan, mintha a testvéreim lennének mind. És nem akarom, hogy fájjon nekik.

- Akkor most nem is gondolod ezt az egészet komolyan? – lép hátrébb, de én a karjánál fogva visszahúzom magamhoz.

- Kérdezz meg bárkit erről, baby. Anyát, Gemmát, Louist, a srácokat, Pault… mindenki tudja, mennyire is komolyan gondolom ezt az egészet. Sose éreztem még ilyet Alexa, érted? Sosem. És a lehető legkomolyabban gondolom, és szeretném azt, hogy a barátnőm légy. 
Felnéz rám, barna szemei most is csillognak, mint mindig. Elmosolyodik, kezét az arcomra helyezi, és lágyan simogatja azt, én pedig odahajtom a fejem és lehunyom a szemem.

- Olyan gyönyörű férfi vagy – suttogja, én pedig felnyitom a szemeim. Sose, senki sem mondott még ilyet nekem. – Becsülnivaló. Romantikus. Aranyos. Érzelmes. Gyönyörű – suttogja újra. Ekkor döntök úgy, hogy nem bírom tovább, és megcsókolom. Ajkai édesek, mint a méz, kezei kétségbeesetten kapaszkodnak belém, és elszomorít a gondolat, miszerint mindketten ugyanazt akarjuk, mégsem lehetséges.  – Mi az? – kérdezi, mikor észreveszi rajtam, de én csak mosolyogva megrázom a fejem. – Niall megtudná érteni – mondja. – Elmondanánk neki közösen. Feltudná fogni Harry. Nem haragudna. Legjobb barátok vagytok, szinte már testvérek, eltudná fogadni. Találna egy sokkal szebb lányt, mint én, és sokkal jobbat.

- Ne mondj ilyet. Nálad szebb, és jobb nincs – elmosolyodik és apró csókot ad. – És én is eltudnám fogadni, ha vele lennél. Beletudnék törődni. Idővel ugyan, de sikerülne.

- Nem, ilyen lehetőségről még csak hallani sem akarok. Hát nem érted? Hogy én téged akarlak, és nem Niallt!

- De nem lehetünk együtt Alexa! Emiatt a kibaszott abszúrd helyzet miatt, amit voltak olyan kedvesek teremteni nekünk. Neked Niall barátnőjét kell eljátszanod, és miközben ezt csinálod, Niall csak még jobban beléd szeret. Hogy tudna így elfogadni kettőnket? Nekem fáj a legjobban, hogy ezt kell mondanom, de nem lehetünk együtt. Sajnálom Alexa – suttogom a végét.

- És akkor meg sem próbáljuk?

Arcán sebesen folynak a könnyek, és nekem is erőlködnöm kell, nehogy elsírjam magam.

- Mi értelme lenne? Csak még jobban fájna. Szeretlek Alexa – döntöm a homlokom az övének, aztán egy utoljára megcsókolom, és kisétálok a lakosztályból. Pechemre a srácok jönnek pontosan felém. Nagy levegőt veszek, és Niallre nézek, majd inkább visszarohanok az ideiglenes lakásunkba.

Jó barát vagy Harry! Niall miatt csináltad az egészet. Értékelni fogja. Ez a kibaszott érzés pedig majd elmúlik egyszer. Talán.

Muszáj volt ezt tennem. Nem lehetek együtt Alexával, és ez világos, mint a nap. Vagy én, vagy Niall sérülne. És nem akarok a legjobb barátomnak olyat, amit pár napja még én éreztem.

De nem csak az a baj, hogy Niall is szereti Alexát. Ez az egész szerződés, egy óriási baj, amitől csak úgy, nem tudunk megszabadulni. Hiába lennék tényleg Alexa barátja, mindenki más úgy tudná, hogy Niall az.

Jobb ez így.

Muszáj csinálnom valamit, mert a tétlenül ülés nem megy. Nem akarok gyenge lenni. Nem akarom, hogy ez az egész a padlóhoz csapjon. Nem akarok megtörni. Folytatni akarom tovább az életem, mintha mi sem történt volna.

A táskámban úszógatyáért kezdek kutatni, majd gyorsan át veszem és a papucsomba dugom a lábam, majd felkapok egy törülközőt. Kimegyek, de Louis az utamat állja.

- Mi az? – kérdezem.

- Mi van? Beszéltél Alexával?

- Igen – kerülöm ki.

- És?

- Mi és? – fordulok meg.

- Harry, ne bolondozz már. Összejöttetek, ugye?

- Nem – ingatom a fejem.

- Hát akkor?

- Megmondtam neki, hogy szeretem, de attól még nem tudunk együtt lenni, és eljöttem. Most lemegyek, és megnézem milyen az uszoda. Csatlakozhatnátok – mondom, majd be is húzom magam után az ajtót és a lift felé indulok. Lemegyek az uszoda szintjére, és meglepődve állapítom meg, hogy nincsenek kevesen. Gyerekek, felnőttek, idősek. Igazából nem is bánom, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Kell az embereknek a társasága, így minél kevesebbet gondolok Alexára. És őszintén remélem, hogy csatlakozik hozzám Louis, Liam, Zayn és Niall is.

Mielőtt az úszóknak kijelölt medencébe mennék, lezuhanyzok, és utána mártózom meg a hűs vízben. Jó pár hosszt leúszok már, mikor felbukkan Louis, Liam és Zayn.

- Hol van Niall? – könyökölök ki a medence szélére.

- Fent maradt Alexával – válaszolja Zayn.

- Ezek szerint nem akar velem kibékülni – húzom el a szám.

- Csak adj neki egy kis időt – néz rám, nagy, okos, barna szemeivel Liam, majd belejön ő is a medencébe. Louis egy szót sem szól, csak követi Liam példáját, Zayn pedig mellém ül, és belelógatja a lábait a vízbe.

- Ugye nem fogtok sokat úszkálni? A másikba akarok menni – kezd nyafogni.

- Hát menj! – mondom neki vigyorogva.

- De egyedül nem buli – biggyeszti le az alsó ajkát.

- Na, jó, ki akar velem versenyezni? – fordulok a medencében lévő másik két srác felé.

- Pff, de jó, hogy figyeltek rám – morgolódik Zayn.

- Én előbb bemelegítenék – indul el Liam.

- Ahogy én is. De aztán készülj Styles, mert lemoslak a pályáról – vigyorodik el Louis.