#32. - Szeretitek egymást, mégsem lehettek együtt, és inkább mindketten külön szenvedtek

Hii cutiiee

Ééés itt a következő fejezet!☺ Remélem mindenkinek kellemesen telik a szünete, és használjátok ki, mert már csak pár nap, és vége.:( Jó olvasást!☺xx.♥

Öleléééés

Harry Styles

2013. március 22.

Ma egésznap az arénában voltunk. Próbáltunk, aztán lustálkodtunk. Alexával tegnap este óta nem találkoztam, és mikor egyedül maradtam kezdtem magam egyre rosszabbul érezni. A többiek képben voltak és próbáltak távol tartani a szomorú gondolatoktól, meg úgy egyáltalán a szomorúságtól. Örülök, hogy tényleg nem kell előttük megjátszanom azt, hogy semmi baj. Mert velük tényleg semmi baj.

Rengeteget ökörködtünk a nap folyamán, és a színpadon is. A rajongók is őrültebbek voltak, mint valaha, és tényleg egy rohadt jó koncertet kanyarítottunk. Bár én minden fellépésen remekül érzem magam.

Mire visszaérünk a hotelba, Alexa összepakolva a cuccait a bőröndjével várakozik ránk.

- Hát te…? – kérdezi rögtön Niall és megöleli.

- Mennem kell.

- De a turné, még csak pár nap múlva folytatódik, nem?

- De igen, de hívott anyám, és meg kéne őt is látogatnom, meg stúdiózni is menni kell, szóval, nem sokára indul a gépem – húzódik el. – Majd hívlak – ad puszit az arcára, és amennyire látom, Niall csalódott. Megértem. Én is az lennék.

- Biztos nem tudsz megvárni? Holnap este már gépre szállunk, és megyünk Londonba.

- Nem, muszáj mennem. Nem sokára találkozunk – ad neki még egy puszit, csak most a szájára. – Sziasztok! – húzza el mellettünk a bőröndjét, és már kint is van a szállodából. Döbbenten nézünk utána.

- Hát, ha mennie kellett – szólal meg Paul, miközben finoman elkezd tolni a liftek felé.

- Jó, csak nem értem, miért ilyen hirtelen – motyogja Niall.

Az apukájával van, megint valami zűr? Azért kellett hazarohannia? Valószínűleg nem fogom megtudni, de hát ezen nem is csodálkozom. Én voltam az, aki megmondtam neki, hogy nem leszünk, nem lehetünk egyet, és én voltam az, aki ott hagyta. Igazából meg sem kéne lepődnöm, hogy lelépett.

Felérve az ideiglenes lakásunkba levágódok a kanapéra, és csak magam elé bámulok fáradtan. Aztán hátradőlök éppen annyira, hogy ki tudjam venni a telefont a zsebemből, és felhívom Gemmát.

- Harry! Hello – köszön vidáman, és a hangjából mintha izgatottságot hallanék ki.

- Szia Gem. Hiányzol.

- Te is öcsi. De nem sokáig – mondja, az ajtón pedig épp kopogtatnak.

- Hogy érted, hogy nem sokáig? – kérdezem, miközben felállok, hogy ajtót nyissak, ugyanis Louis még bement Liamhoz valamiért. – Várj egy percet – mondom, majd kitárom a nyílászárót, ami mögött Gemma áll. – Hééé…

- Hazzz! – ugrik az ölembe és szorosan átölel, én meg hitetlenkedve ölelek vissza.

- Te meg mégis hogy kerülsz ide? Vagyis, nem is érdekel, a lényeg az, hogy itt vagy! – motyogom és szorosan ölelem. Nővérem látványa, és érkezése teljesen megnyugtat.

- Mesélj öcsi! Jajj, alig vártam, hogy lássalak! Anyu kitalálta, hogy meglephetnélek, szóval vonatra ültem, és jöttem is amilyen gyorsan csak tudtam. Na jó, azért Niall is segített. Igazából anyuval tökre összejátszott az agyuk, felhívott és azt mondta, hogy mi lenne, hogy ha meglátogatnálak titeket. Szerinte a padlón vagy, és nem akarja ezt. Akkor meg már a vonaton voltam, szóval elmondta a címet, meg szólt a recepción is, úgy hogy simán ment minden – csacsog, én pedig mosolyogva hallgatom. Niall azt akarja, hogy ne legyek szomorú. Ide akarta rendelni Gemmát, csak azért, hogy ne szomorkodjak Alexa miatt. Rossz belegondolni, hogy elveszthettem volna. – Egyet viszont nem értek – vágja csípőre a kezét, én pedig kuncogva nézem.

- És pedig?

- Miért mondta azt Niall, hogy a padlón vagy? Történt valami? Anya is biztosan azért küldött… De engem miért nem hívtál? Különben nem hoztam csak ezt a hátizsákot, mert tudom, hogy holnap van még egy koncertetek, és aztán pedig egy kis szünet. De komolyan Harry, mi van?

- Hú, hát, ha belekezdenék, reggelig itt ülnénk – túrok a hajamba. – Nagyon sok minden történt. És főleg rossz dolgok, azt hiszem – motyogom és visszarogyok a korábbi ülőhelyemre.

- Ó, jaj, ezt nem akartam hallani.

- Egyik este… majdnem megtettük.

- Tessék? – kerekednek el a szemei.

- Én és Alexa. Koncert után volt, iszogattunk a tetőteraszon, aztán mikor teljesen káó lett mindenki, elmentünk aludni, és mire lefürödtem, ő az ágyamban volt. Beszélgettünk. Megkérdezte, mi a véleményem Claire –ról.

- Ez úgy hangzik nekem, mintha féltékeny lenne.

- Meglehet. Sőt. Aztán én jöttem, megkérdeztem, hogy ő mit gondolt rólam, mikor találkoztunk… Valahogy kilyukadtunk oda, hogy nagyon szereti Niallt, mire én elszóltam magam, hogy ráfér már Niallre egy ilyen, szép, csinos, kedves, aranyos lány. Persze, ezt még mai napig komolyan is gondolom, Zaynnek és Liamnek is ezt kívánom. Úgy tűnik, Louis megtalálta a neki valót, bár most Claire sincs itt, mert vissza kellett mennie Rómába… - pillantok Gemmre, aki csak hallgat, bólogat és vár. – Szóval, miután elszóltam magam, megcsókolt, és érted… Majdnem megtettük – emlékezek vissza.

„- Akarlak! – szakad ki belőle ez az egy szó, ami annyira beindít, annyira feltüzel. Rövid csókot nyomok az ajkára, és felpattanok, bezárom az ajtót. Megfordulok, vágytól elsötétült szemekkel nézek rá, tekintetemmel felnyársalom a testét, amit csak egy apró sort és top takar. Lapos, barna, fedetlen hasa kilátszik, a következő pillanatban rajta vagyok, s az előbb szemlélt területet árasztom el apró, finom csókokkal. Felsóhajt és a hajamba túr, én pedig elmosolyodom a bőrén és a köldökébe mártom a nyelvem lassan. Hangot ad annak, mennyire is élvezi az apróbb kényeztetéseket. Visszakúszok hozzá, hajamnál fogva húz magához és harap az ajkamba, mielőtt megcsókolna. Rekedtes nyögés tör fel belőlem, mire ő mosolyog bele a csókba, keze a vállamon, mellkasomon, hasamon halad végig. Élvezem egy ideig, azután viszont elszakadok tőle, kapkodom a levegőt, miközben utasítom, hogy emelje fel a kezeit. Lehúzom róla a könnyű kis toppot, mely alatt pántnélküli fehér melltartót visel.”

- De aztán? Miért csak majdnem??

- Aztán jött a dráma. Nem bírtam egyszerűen tovább lépni. Eszembe jutott Niall, és úgy éreztem, nem tehetem meg ezt vele.

- Ó, Harry – fogja meg a kezem, és szomorúan megszorítja.

- Majd kiderült, hogy Alexa és Niall szerelme, egy nagy kamu – fejezem be keserű képpel.

- Várj! Mi? – engedi el a kezem, és úgy bámul rám, mintha három szemem lenne.

- Figyelj, ezt nem szabadna elmondanom. Kérlek, ne mondd el senkinek. Alexa és Niall teljesen titokban szerződést kötöttek a Modest! –nél, hogy három évig eljátsszák egymás szerelmét.

- Tessék?!

- Persze, mindkettejüket kényszerítették, mondhatni zsarolták, nem volt más választásuk.

- De… ti erről miért nem tudtatok?

- Mert aláírtak egy titoktartási szerződést. Amit Alexa megszegett, mivel mindezt, most neked mesélem.

- Uh, de ugye nem lett belőle baj?

- Nem, ott szerencsére nem lett.

- De téged padlóra küldtek.

- Szinte teljesen – mondom halkan. – Borzalmas érzés volt megtudni, hogy mindent végig csak játszottak, miközben én majdnem megőrültem. És hogy még mennyit fognak játszani… Nem tudod elképzelni, milyen szörnyű.

- Istenem, öcsi – könyököl a térdére és két kezébe fogja az arcát.

- Haragudtam rájuk, nagyon. És még egy kicsit most is. Aztán beszéltem anyával. Rávett, hogy mondjam el Alexának, mit érzek. Terveztem ezt magamtól is, csak hát egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy elé álljak. Aztán egy koncert után Louissal kicsit iszogattunk, berúgtam, és részegen…

- Elmondtad neki, hogy szereted – fejezi be helyettem.

- Aha. Persze erre másnap totál nem emlékeztem, csak megkönnyebbülten éreztem magam. Aztán Alexa jött, hogy mégis mit műveltem tegnap este, majd utaztunk, így nem tudtunk beszélni, és aztán meg átmentem hozzá és csókolóztunk, és…

- Lefeküdtetek??

- Nem, dehogy. Azt mondta, hogy velem akar lenni. És hogy próbáljuk meg.

- Áááá! – visít fel. – Nem értem, hol itt a baj? Harry!!! – kezdd el rázni, én pedig elmosolyodom a bolondságán.

- Tudod, igazán hiányoztál már. Nem tudom, mióta nem ráztak így fel…

- De most, ne humorizálj már! – nevet. – Tényleg nem értem.

- Niallt senki sem veszi figyelembe? Se Alexa, se te, még Louis sem.

- Niallt? Miért? Mi van Niallel?

- Szerelmes Alexába!

- Mi? Nem, ők, csak kamuból vannak együtt, most mondtad.

- Csak közben Niall, beleszeretett Alexába.

- Uhh – hallgat el azonnal, és szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében. Azon agyal, hogy mit is mondhatna erre. Vagy, hogy, hogyan segíthetne. Szomorúan mosolygok rá, és megrázom a fejem. – És akkor most mi lesz? – kérdezi elkerekedett szemekkel, suttogva.

- Mi lenne? Az élet megy tovább.

- Harry, ezt nem hiszem el – csóválja a fejét.

- Hát pedig, jó lenne – állok fel. – Nem vagy éhes? Rendelek valamit.

- Jó. Nekem mindegy mit – legyint, és felhúzza törökülésbe a lábait. Rendelek vacsit, és visszaülök mellé. – És most hol van Alexa?

- Talán egy órája viharzott el. Az anyjához, bőröndöstül.

- És te mondtad meg neki, hogy még csak meg sem próbálhatjátok?

- Igen – mondom és a torkomba gombóc nő. Nem, nem akarom, hogy eszembe jusson az a pillanat.

- Hát, ha ő is szerelmes beléd, akkor ő is a földön lehet. Szörnyű. Szeretitek egymást, mégsem lehettek együtt, és inkább mindketten külön szenvedtek.

- Ilyen az élet – tárom szét a kezeim.

- Nagyon sajnálom öcsi – ölel át. Fejemet a vállára hajtom, és megsimogatom a kezét.

- El sem hiszed, mennyit dobott rajtam, hogy felbukkantál – húzódok el, hogy rá tudjak nézni mosolyogva, mire neki is huncut mosolyra kunkorodik a szája.

- Én is örülök, hogy itt vagyok – fúrta a fejét kislányosan a mellkasomba. –Uhm, köszönni kéne a többieknek is.

- Nekem meg, beszélnem kell Niallel. Vele is összevesztem Alexa miatt.

- Szerintem, már nem haragszik rád – egyenesedik ki. – Akkor nem keresett volna meg azzal, hogy jöjjek el, és vidítsalak fel.

- Annak is nagyon örültem volna, ha ő jön át, és beszélgetünk, és elmondja, hogy nem haragszik rám. Persze, így sokkal jobb, de… érted – motyogom.

- Biztos szégyelli magát. Gyere! – ráncigál fel. Leoltom a lámpát, majd behúzom magunk után az ajtót és átmegyünk Niall és Liam szobájába, ahol Zayn és Louis is ott vannak.

- Héé, az idősebbik Styles! Hello Gemma – vigyorog Louis, majd rögtön feláll, és megöleli, közben meg megcsikizi, amitől Gem visongva felvihog.

- Sziasztok! – vigyorog és levágódik Niall, meg Zayn közé, majd átkarolja őket. – Hű, hiányoztatok.

- Hát persze, én kinek ne hiányoznék – mosolyog elégedetten Zayn, mire ő megforgatja a szemeit vigyorogva, és meglöki Zayn combját.

- Kajáltatok már? Mert, ha nem rendelünk még egy adagot – mondja Liam.

- Már én is rendeltem magunknak, szóval majd legfeljebb áthozzuk.

- Akkor oké – mosolyog rám. Tudom, hogy mindenki a kedvem fürkészi. Emiatt egyszer már rájuk szóltam délelőtt, de nem tehetnek róla. Csak jó barátként viselkednek.

- Hírünk van Harry! – kiált fel Louis. – Paul becsajozott – vigyorog.

- Miii? Neee! – nevetek fel, ők meg vigyorogva bólogatnak.

- De bizony. Rajta kaptuk. Folyton a telefonján pötyögött, mikor átjött, és aztán pedig kegyetlenül zavarba hoztuk – meséli Lou, miközben két tenyerét gonoszul összedörzsöli.

- De tudjuk, hogy ki az?

- Nem, egyelőre, még nincsenek infók a bizonyos nőről – mondja Niall, miközben Louisra néz, aki csak megerősítően a fejét rázza.

- De gondolom, már dolgozol az ügyön – nézek összeszűkített szemekkel Louisra, persze csak játékból.

- Naná, hogy dolgozok! Ne aggódjatok, lassan tudni fogjuk, hogy ki rabolta el Paul bácsi szívét.

- Szegény Paul – nevet Gemma, mire mosolyogva rá pillantok. – Miért is nem mondott még fel eddig? – tűnődik.

- Szeret minket! Annak ellenére, hogy pokollá tesszük az életét. Hát igen – mereng Zayn érzelgősen, mire belőlünk kitör a nevetés.

- Uh, meghozták a kaját – pattan fel Niall.

- Gondolom, akkor nekünk is – állok fel a fotelból, így utána indulok. Az ajtónk előtt csakugyan ott állt a zsúrkocsi. Megvártam míg Niall behúzza az övükét, majd utána én is így tettem. – Uh, de éhes vagyok! – pattan vissza a helyére, és szinte az összes kajáról lekapja a fedőt, majd alulra pakolja. Az illatokra nekem is összefut a nyál a számban.

Jó ízűen megvacsorázunk, majd Louis és Liam megmutatnak egy új dalt. Teljesen eltérő az eddigi megszokottaknál, nagyon tetszik mindannyiónknak. Gemma teljesen megvan hatódva, állítása szerint, nagydolog, hogy egy időben hall velünk egy új dalt. Persze, az egészet elvicceljük, majd megpróbáljuk a dalt, egyszer, kétszer, háromszor.

- Ez király lett! Hú, szerintem a szám címe lehetne az album címe is. Midnight Memories – fantáziál Niall. – Mit szóltok?

- Hívjuk Pault! – pattan fel Zayn, és el is rohan az említett személyért.

Megmutatjuk Paulnak is a dalt, teljesen lázba jön, és nem csak ő, hanem mi is. Liam és Louis büszkén ülnek a zongora előtt. A Midnight Memories tényleg nagyot szólt.

Totál fáradtan bedőlünk egymás mellé az ágyba Gemmával.

- Hű, ki vagyok – szakad ki Gemmából.

- Én is. Aludjunk – fordulok feléje és le is csukom a szemeim.

- Harry…

- Hm?

- Szerintem, minden rendbe fog jönni – suttogja, mire én is kinyitom a szemeim.

- Hogy érted ezt?

- Alexával. Vagy ha nem is vele, de minden oké lesz. Találsz majd más lányt. Ígérem neked – mosolyog, mire én elmosolyodom.

- Kösz. Szeretlek.

- Én is. Aludj jól – nyom a homlokomra egy puszit, én pedig hirtelen úgy érzem, mintha újra öt éves lennék, Gemma pedig nyolc.