#30. - Szerelmes vagyok beléd

Hiiii!:)
Itt is a következő rész. Még egy kedvencem azt hiszem, és szerintem nektek is tetszeni fog! ;) Már csak azért is, mert nyugodtan mondhatjuk, hogy +18 -as jelenet szerepel  a részbe. Valamint Harry legyőzi a félelmeit érzelmei bevallásával kapcsolatosan, és egy kis segítséggel kitálal. De nem szeretném lelőni a poént, remélem tényleg tetszeni fog. Apropó, a sok pipát, kommenteket, új olvasókat, és a sok -sok oldal megjelenítést nagyon köszönöm, borzasztóan jól esnek!(:♥ Éés, ha minden jól megy, úgy, ahogyan már elképzeltem, innentől számítva tíz fejezet van hátra a blogból.:( Ez egy picit elszomorít, de őszintén szólva örülök is neki. De, ez még mindig változhat, majd meglátjuk, mit hoz a holnap!:) Jó olvasást.xx.♥

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 20.

Alexa ajkai az ajkaimon egyszerűen megőrjítenek. Csókjaival nem bírok betelni, többet, többet és még többet akarok. És ő, mintha olvasna a gondolataimban, az ölembe mászik, és kócos göndör fürtjeim közé túr. Ajakira nyögök, karjaimat dereka köré fonom és szorítom magamhoz. Lenyomom az ágyra, kezeimmel fedetlen hasát cirógatom, fel és le. Vadul tépjük egymás ajkait, úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta. Pár pillanat múlva viszont muszáj elhúzódnom. Mindketten gyorsan kapkodjuk a levegőt, fejem olyan közel van az övéhez, hogy nem tudok a szemeibe nézni. Az ajkaim után kap, ő csókol meg. Nyelve simogatja az szám, belőlem pedig egy rekedtes nyögés tör fel. Kétségkívül beindultam, akarom ennek a lánynak minden porcikáját!

A felső ajkamba harap, ezzel még egy nyögést kicsalva belőlem. Apró pamutrövidnadrágja alá dugom a kezem, és lehúzom róla. Elszakadok tőle, mosolyra húzódnak az ajkaim, és lentebb csúszok. A fekete sortot lehúzom sima lábain, aztán végig csókolgatva lábszárait, térdeit, combjait, és hasát hívom újra csókcsatába. Kezei a vállamra csúsznak, mutatóujját végig húzza a nyakamon, miközben még mindig csókol. Hirtelen elhúzódik, de eszem ágában sincs megijedni, hisz’ tudom, hogy csak valamit csinálni akar. Sejtésem beigazolódik, most nyelvét húzza végig rajtam ott, ahol az előbb még mutatóujja járt. Apró tenyerei a hasamra csúsznak, ujjait végig húzza V vonalamon, ami miatt majd megőrülök. Eközben a nyakamat továbbra nedvesíti csókokkal, és úgy érzem, felrobbanok, ha nem cselekszem. Eltávolodom tőle, és mutatóujjam bedugom toppja alá. Van rajta még egy melltartó, így gondolkodás nélkül húzom le róla az említett ruhadarabot, immár fehérneműben fekszik alattam. Még hátrébb húzódok, sarkaimra ülök, hogy kellően meg tudjam csodálni. Iszom a látványát, noha hímtagom odalent egyre csak dagad, és dagad, úgy érzem, tudok még egy picit várni. Egyszerűen gyönyörű ez a lány! Barna haja a párnámon terül el, kezei maga mellett vannak, szája felfelé kunkorodik, szintén barna színű, nagy szemeivel engem vizslat.

- Olyan… gyönyörű vagy! – suttogom. Megfogja a kezem és visszahúz magára.

- Lélegzetelállítóan nézel ki – suttogja ő, és apró csókot nyom a számra. Finoman kóstolgat, addig, amíg meg nem csókolom újból. Türelmetlenül lecsúsztatja kezeit a hasamon alsónadrágom korcáig, ám nem engedem még neki, hogy bármit is csináljon. A melleire helyezem a kezem és finoman kezdem masszírozni anyagon keresztül, mire sóhajokkal válaszol.

- Szabad? – mormogom bőrébe és mélyen beszívom az illatát. Egyszerűen isteni!

- Kérlek – sóhajtja, én pedig tenyérrel felfelé a háta alá csúsztatom a kezeim és kikapcsolom a melltartóját. Azután elölről középre beakasztom az ujjam, és óvatosan elhúzom a fekete anyagot. Elhajítom a fehérneműt, és a nyakától kezdve haladok lefelé a ball mellén apró csókokkal. Ajkaim közé veszem mellbimbóját, és megszívom, mire nyöszörögve a hajamba túr, és csípőjét nekem dörgöli. De akármennyire is próbálkozik, nem fogom gyorsan megdugni. Ki szeretném élvezni minden percét, csókolni szeretném minden egyes testrészét, birtokolni akarom őt.

Meghúzza a hajam, ami miatt egy morgás tör fel belőlem, s áttérek másik mellére. Megismétlem a műveletet; szívom, szopogatom, csókolgatom, ő pedig vonaglik alattam, és ez a tudat megőrjít. Tovább haladok lefelé lapos hasán, nyelvemet köldökébe mártom, ő pedig megint meghúzza a hajam, és felnyög.

- Ó, Harry! Kérlek! – nyöszörög, én pedig elmosolyodom és mutatóujjamat beakasztom bugyijának vékony anyagába. Aztán várok, és nézem őt, ő pedig mérgesen nyög egyet és felkönyököl. – Akarlak, hát nem érted?

Lélegzetem is elakad, aztán sietősen lehúzom az alsó neműjét és azt is eldobom. Immár teljesen meztelenül fekszik előttem az a nő, akibe egész életemben vártam. Mint egy kisfiú, már –már rajongással tekintek rajta végig. Imádom, hogy elpirult, lehajolok hozzá és megcsókolom, gyengéden, lágyan. Két keze közé fogja az arcom, ajkait enyémekre szorítja, és édesen becézi azokat. Nem állítom meg, mikor az alsó gatyámhoz nyúl, és nem szakítom meg a csókot. Ámde egyedül nem tudja lehalászni rólam a bokszert, így muszáj valahogy lerugdosnom magamról, így szájától is el kell szakadnom. Kapkodja a levegőt, én pedig az arcát nézem. Ujjaim lecikáznak egészen középső pontjáig, és egyszer végig simítok rajta. Az alsó ajkába harap, amitől kis barátocskám még jobban a combjának nyomódik. Elképesztő, mennyire kívánom ezt a nőt!

Mutatóujjamat lassan felfelé billentem, ő pedig megszorítja a tarkómat, és nyög egyet halkan. Homlokomat övének támasztom és legalább annyira ki vagyok, mint ő. Hangos hangot szeretnék tőle hallani, ezért váratlanul feltolom a második ujjam is, mire most az én számba harap, ezzel elfojtva nyögését.

- Harry! Kérlek – lihegi, és újra felnyög. Kihúzom ujjaim, közben az agyam ezerre pörög, vajon hol lehet az óvszer. Hát persze, hogy a pénztárcámba, miért is nem gondolkoztam hamarabb.

- Mindjárt jövök bébi! – nyomok csókot a szájára, és felállok, majd a pénztárcámat kezdem keresni. – A francba – morgolódok.

- Mi az? – kérdezi és felkönyököl.

- Csak az óvszer… Ki kell mennem érte – indulok az ajtó felé, majd mosolyogva visszanézek rá. – Nagyon szexi vagy bébi! – kacsintok rá és kisettenkedek az előszobába a fekete kabátomért, aminek zsebében lapul a pénztárcám. Kikapom és szaladok vissza Alexához, majd bemegyek, kulcsra zárom az ajtót és neki dőlök.

- Mi az? – kuncog, az én szám pedig fültől fülig ér. Imádni valóan édes!

- Meg van – húzom ki gyorsan a tárcából, amit aztán a földre ejtek, így az apró szanaszéjjel kiszóródik belőle. Hát, nem így terveztem. És Alexa pedig nevet. Kínos.

Pironkodva visszamászok mellé az ágyra, ő pedig még mindig nevetgélve megfogja a tarkóm, és magához húzva megcsókol. Közben kezeimmel kibontom a kondomot a csomagolásából, aztán elszakadok Alexától és felhelyezem, amit ő nyöszörögve végig néz.

- B –biztos, hogy akarod? – kérdezem tőle suttogva, mire tágra nyílt barna szemeivel az én zöldeimbe néz, és bólint.

- Másra sem vágyom Hazza – túr a hajamba, én pedig csókot nyomok két melle közé lévő völgybe, és lassan előretolom a csípőm.

- Ki az ágyból Csipkerózsika, áll a takaró! – kiáltja Louis, mire felijedek és kétségbeesetten nézek körbe a szobába. Hova lett Alexa? Louis huppan le elém röhögve, én meg kábán nézek rá. – Valakinek mocskos álmai vannak, nem igaz? – arcán öntelt mosoly terül el, ahogy kedve szerint cinkel, én pedig visszasüppedek a párnák közé.

- Miért ébresztettél fel Louis? – kérdezem egy nagy sóhaj között és az oldalamra fordulok. Az előbb baromi nagyot koppantam, mikor rájöttem, hogy alig pár perce csak álmodtam.

-  Indulunk Nottingham –be.

- Hova? – kérdezek vissza rekedtes hangon, ő pedig újra nevetést hallhat.

- Tudod, ma este ott is lesz egy koncertünk, szóval öltözz. Vagy Zayn jön be, de mindketten tudjuk, hogy Zayn ébresztési módszerei rémesek.

- Jójó, kelek már! – mondom gyorsan, ő pedig kuncogva kimegy a szobából és becsukja maga után az ajtót. Felülök és a hajamba szántok, majd kikászálódom az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt.

Összeszedem a cuccaim, és fél óra múlva már kint is vagyok, ahol a többiek is felszerelkezve, összepakolva várakoznak.

- Jó reggelt Hazz! Mehetünk? Meg van mindened?

- Jó reggelt – felelem rekedten. – És meg. Felőlem mehetünk.

Szemem sarkából nézek végig a többieken. Louis mellém áll, Alexa és Niall elsőként indul ki az ajtón. Feltűnik, hogy társaságunk újabb lány tagja sehol sincs, aztán leesik, hogy sürgősen vissza kellet utaznia Rómába. Claire –ról mostanában teljesen elfeledkeztem. Nem is tudom, miért… - gyúnyolódik a tudatalattim, de úgy döntök, nem foglalkozok vele.

- Elmondod, mit álmodtál? – kérdezi Louis vigyorogva, miközben mi is elindulunk.

- Nem.

- Most miéért nem?

- Mert nem Louis. Hanyagoljuk a témát, oké?

- Úgy is tudom, hogy vele álmodtál! – nyomja meg a ’vele’ szót, én pedig csak megyek tovább. – Mocskos dolgokat. Még mindig nem értem Harry, miért nem beszéltek! Miért nem vallod be neki az érzéseidet? Szinte biztos vagyok benne, hogy lenne esélyetek!

- Túl mérges vagyok még Louis. Nem megy.

- El fogod szalasztani a lehetőséget Harry!

- Jól van! Az agyamba véstem! Ejtsük ezt a témát is!

Zenét dübörögtetve, lehunyva a szemeimet élem túl az utazást. Noha Niall és Alexa előre ültek egymás mellé a Transporterbe, jelenleg csak ez tud lenyugtatni valamelyest. Beszélnem kéne anyuval. Hirtelen nagyon hiányzik.

Lefoglaljuk a szállást, közös lakosztályt kapok Louissal. Ledobálom a cuccaim, és rögtön hívom anyát. Szükségem van a megnyugtató hangjára.

- Szia, anya – köszönök rögtön mosolyogva, amint felveszi.

- Szia, édesem! Mi újság?

- Semmi jó, anyu – felelem szomorúan.

- Történt valami?

- Hát, ami azt illeti… igen. Női ügy.

- Valahogy sejtettem. Mesélsz róla?

- Alexa az – vágok a közepébe.

- Alexa?

- Niall barátnője. Belezúgtam. Jaj, anyu, nagyon.

- Húha – sóhajt gondterhelten. – Na de mikor Harry?

- Egy –két hónapja – suttogom, majd belekezdek a történetbe, és elmesélek neki, mindent. Fekszek az ideiglenes ágyamon, bámulom a plafont, és csak úgy dőlnek belőlem a szavak. Dühös vagyok, zavarodott, szerelmes. És valahogy meg sem lepődöm, hisz’ a szerelem ezzel jár.

Aztán mikor kifogyok a szavakból, elhallgatok és várom anyu válaszát.

- Roppant bonyolult helyzetbe keveredtél kisfiam, ugye tudod?

- Tudom, anya. Hiányzol – szakad ki belőlem, és az ajkamba harapok, nehogy elsírjam magam.

- Te is nekünk Harry – sóhajt, és tudom, hogy ő is a könnyeit próbálja visszatartani. – Mikor tudsz hazajönni?

- Azt hiszem hamarosan. Az első adandó alkalommal megyek, jó?

- Hívj majd holnap is. És azután is.

- Persze! – válaszolom és elmosolyodok. – Szeretlek anya.

- Én is szeretlek kisfiam. És azt tanácsolom, csak hallgass a szívedre. Megértem, hogy dühös vagy még, de nem engedheted el ezt a lányt, ha igazán szereted, mert akkor egész életedben bánni fogod. Minden meg fog oldódni. Beszélj vele. Mondd el neki az érzéseidet, ugyanúgy, mint nekem. Hidd el, sokkal jobban fogod magad utána érezni.

- Tudom anya. Ígérem, beszélek vele.

- Menj most!

- Most?

- Igen, most. Ne halogasd! Beszélj Alexával, négyszemközt, most!

- Szeretlek anya!

- Én is, kisfiam.

- Szia – suttogom és bontom a vonalat.

Azt hiszem az egyik vállamról legurult a kő, ami eddig nyomta. Félig megkönnyebbültem, félig pedig nem. És tudom, hogy azt kell tennem, amit anya mondott. Oda kell mennem Alexához, és beszélnem kell vele. Csak így lehetek túl ezen az egészen.

Egy fárasztó, de fantasztikus koncert után szinte megkönnyebbülés elnyúlni a kényelmes kanapén Louissal egy –egy sör társaságában.

Késő van, és én totálisan részeg vagyok. Louis rendelt piákat és csak ittunk, és ittunk, közben pedig beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Kellemesen jól esett az alkohol, és bár nagyon fáradt vagyok, nem beszéltem Alexával. És még ma beszélnem kell vele. Megígértem anyának, és ennyivel tartozom, mindkettőnknek.

Erőtlenül kopogtatok két hangosat a kétszáznegyvenes faajtón, ami hirtelen nyitódik ki előttem. Alexa már pizsamában, trikóban és egy mintás gatyában. Haja feltűzve, szemei fáradtak, az én ajkaimra pedig mosoly húzódik, és az ajtófélfának akarok dőlni, de e helyett elesek a lábai elé.

- Jesszusom, Harry, jól vagy? – térdel le mellém, és a hátamra fordít. Nevetve nézek fel rá, aztán lehunyom a szemeim. – Te ittál?

- Meglehet – válaszolom kissé magas hangleejtéssel.

- Gyere! – segít felállni és betámogat.

- Ki az Alexa? – kiáltja egy ismerős hang, és rájövök, hogy Niall az.

- Harry. És teljesen részeg.

Niall kijön egy gatyában és értetlenül nézi, amint Alexa ad nekem egy pohár hideg vizet és leültet egy székre.

- Mennyit ittál? – kérdezi Niall, de én figyelmen kívül hagyom.

- Beszélnünk kell – mondom Alexának.

- Nem Harry, neked gyógyszer kell és egy kiadós alvás – majd kimegy a szobából.

- De beszélnünk kell! – szólok utána hangosan.

- Nyugi Harry – ül le elém Niall.

- Te csak ne nyugtassál engem! – kiáltok rá is.

- Nyugalom, itt vagyok – jön vissza egy kis táskával, ami után előhúz egy doboz Algopyrin –t, majd elém rak két szemet. – Vedd be!

Teszem, amit mondd, aztán lecsapom a poharat az asztalra, majd nevetni kezdek a hangon, ami akkor keletkezett, mikor az üveg találkozott a márvánnyal.

Alexa Niallra néz és nevetni kezd ő is, de én akkor már elhallgatok, és őt figyelem. Annyira gyönyörű.

- Beszélnünk kell – ismétlem magam kicsit halkabban. – Neked és nekem.

- A nappaliban leszek – mondja Niall, majd rám néz, kimegy és az ajtót is behúzza.

- Nagyon sajnálom ezt az egészet Harry! – húz elém egy másik széket, és leül rá, könyökével a térdeire támaszkodik.

- Hát még én… – motyogom. – Szeretlek Alexa!

- T –tessék?

- Beléd estem. Szerelmes vagyok beléd. És nem bírom ki, hogy Niallel vagy.