#11. - Még mindig azt állítod, hogy nem vagy szerelmes belé?

Dear readers

Hey gyerekek, megjöttem az új résszel! A következő kedden már megkezdődik az iskola sajnos, ami nekem egyet jelent újra a hetedikkel, mivel kiköltöztünk külföldre Ausztriába, és a nyelv miatt, ami nem megy még nagyon jól, muszáj újra kezdenem a hetedik osztályt. Ezért lehet, hogy nem fognak mostantól rendszeresen jönni a részek, ráadásul, még egy van megírva, a tizenharmadiknak meg még csak az eleje van meg.:/ Próbálok írni, és sietni, de tényleg nem ígérek semmit!
A blogon új kinézet van, melyet még egyszer köszönök Cassidynak, csodálatos munka!:)♥ Köszönöm a két pipát, és egy kommentet, remélem ide is kapok!(;
Jó olvasást Babies!:*♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 23.

- Hé, Alexa! – jön oda mellénk Niall, Alexa pedig egyből elhúzza a kezét és kipirulva Niallre néz. Elpirult. Ó,
anyám! – Gyere! - mondja mosolyogva és megfogja azt a kezét, amelyiket az előbb még én fogtam, és húzni kezdi le a dombon.

- Ez meg mi volt? – váltja fel őket nővérem.

- Láttad? Fogta a kezem – sóhajtok nagyot mosolyogva és őt nézem, amint nevetve fut Niall elől.

-  Láttam. De mond… Normális vagy? Engem izélsz, hogy tartsam a szám, erre te mindenki előtt a kezét fogod és el sem engeded.

- Héj, ő sem húzódott el! És nem gondolkoztam mikor csak a gyönyörű szemeibe bámultam, szóval ne csessz le emiatt! Különben is. Mikor Niall felé fordult elpirult. Miattam.

- Komolyan?

- Igen!

- Harry, ez azt jelenti, hogy…

- … hogy én sem vagyok közömbös Alexa számára.

- Nem biztos. Talán csak jó fejnek tart. Vagy viccesnek.

- És azért pirult el, mert vicces vagyok?

- Te lüke, azért pirult el, mert fogta a kezed, mikor a fiúja mellettetek állt.

- Vagy inkább azért, mert fogta a kezem.

- Na, jó Harry, inkább menjünk! – indul meg, én meg követem még mindig ugyanúgy mosolyogva. A domb aljára érünk, miközben a fiúk azon mesterkednek, hogy ki hogy üljön a csónakban.

- Hány személyesek? – kérdezi Gemma.

- Négy – válaszolja Liam.

- Hagyjuk, akkor a szerelmeseket egyedül, mi meg üljünk a másikba – mondja vigyorogva Louis.

- De te hülye, most beszéljük, hogy négy személyes a csónak – röhögi ki Zayn.

- Jó, hát, de négyen vagyunk – néz rajtunk gyorsan végig.

- Ez még mindig öt – mondom a szememet forgatva.

- Louis, hányszor buktál matekból? – kérdezi Liam, miközben beszáll az egyik csónakba.

- Egyszer sem! – ölti rá ki a nyelvét, majd durcásan beszáll mellé. Ekkor oldalba bököm a könyökömmel Gemmát, hogy szólaljon már meg az érdekünkben. Veszi is a lapot és Niallék felé fordul.

- Ti kettesben szeretnétek lenni?

- Hát nem most jött el a romantikázásnak az ideje, szóval, gyere Gemms – ugrik bele a másik csónakba Alexa, mire Gemma vigyorogva követi, utánuk pedig Niall ül be. – Harry? Jössz? – paskolja meg maga mellett a helyet mosolyogva Alexa, mire szélesen vigyorogva, mellé ülök és a vigyor letörölhetetlen az arcomról.

A másik csónakban, ahol a fiúk vannak veszekedés támad, hogy ki evezzen, de még mielőtt nálunk felrakhatná bárki is a kérdést, megszólalok:

- Én és Niall evezünk, ti meg ügyeljetek rá, hogy hamarabb a túl oldalra érjünk, mint ők – bökök át vigyorogva és felkapom az egyik evezőt, és mivel én nem mászok át a másik oldalra, ezért Niall ül oda, én pedig maradok a barátnője mellett. Egyszerűen nagyszerű!

Niallel evezni kezdünk, mire mi meg is indulunk, és egyre távolodunk a parttól.

- Srácok, mellényeket nem kéne felvenni? – veszi elő Gemma az ülések alól, mire megállunk, és mindenki magára húz egyet.

- Fiúk, vegyetek fel ti is! – kiáltok át hozzájuk, mire Liam előveszi és mindenkire ráparancsolja. Mi tovább evezünk, és végre a másik csónak is belejön és indulnak utánunk.

- Azért vicces – szólal meg Alexa –, hogy február vége van. És mi a napsütésben csónakázunk.

- Jé, tényleg! – tűnik fel Zaynnek is.

- Azért máshol ilyenkor még hó van nagykabáttal, meg kesztyűvel és csizmákkal. Ma beszéltem anyával, és azt mondta, nálunk nagy hó van.

- Miért, hol laknak a szüleid?

- New York.

- Hű, az innen aztán messze van! – mondja Gemma.

- Bizony. De nem olyan vészes. Már hozzászoktam – mosolyog.

- Na és akkor, hogy kerültél te ide, ha a szüleid New Yorkban vannak? – teszem fel a kérdést, mert végre valahára, így megtudhatok többet is róla.

- Hát én ott születtem. Aztán ideköltöztünk Londonba. Tizenkét éves koromig nem is jártam a szülővárosomban, habár megtehettük volna, ráadásul apai rokonaink is ott vannak, csakhogy anya anyukája beteg volt mikor én születtem, és ide költöztünk, hogy anya itt legyen vele. Aztán hat éves koromban a nagyi meghalt, a papa meg magára maradt, depressziós lett, és anyára számíthatott csak, mivel anyunak nincs testvére. Így továbbra is maradtunk. Apa közben hazajárt a szüleihez, de engem anyu nem engedett, mivel anyu és apa szülei nem kedvelik egymást, amivel apa tisztában volt, így hagyta is a dolgot. Aztán pedig a papa is meghalt. Visszaköltöztünk New Yorkba, anya és apa családja kibékültek, így minden rendben volt. Közben anya és apa vállalkozása kezdett híres lenni, és folyton dolgoztak, nekem a nagybácsikám pedig igazán befolyásos ember, így elintézett nekem egy találkozást a menedzserrel. És ez lett belőle. A bácsikám itt lakik, ezért nem is olyan régen ide költöztetett. Anyuék meg maradtak a vállalkozás miatt.

- Milyen vállalkozása van anyukádéknak? – kérdezem, mert csak én ébredtem fel a kábulatból.

- Apukájáé New Yorkban tíz Nandod’s! – jelenti be csillogó szemekkel Niall.

- Wow.

- Anyunak meg rendezvényszervező cége van, amiben ugye apa is benne van, szóval röviden ennyi.

- Nem semmi – mondom elismerően, mire Alexa felém néz, és rám mosolyog.

- Jó, de most meséljetek valamit ti is! – mondja, miután egy ideje csendben vagyunk.

- Hmm, mi is volt az, amit anya nem olyan rég mesélt Harryről – kezdi a fejét törni Gemma, mire felkapom a fejem.

- Hééj! Semmi ilyet nem szeretne hallani senki!

- Dehogynem! Gemm erőltesd meg az agyad! – kiáltja Louis én meg villámló tekintettel meredek rá.

- Ugyan Harry, ne szégyenlősködj! Gemma? – mondja vigyorogva Niall.

- Kösz Niall – motyogom bosszúsan és Alexára pillantok, aki engem néz mosolyogva. Mikor észreveszi, hogy én is őt nézem, a szemembe pillant, majd Niall felé fordítja a fejét, hogy ne lássam, de én így is észrevettem, hogy elpirul. Megint!

- Á, meg van! – néz rám eszelősen Gemma, de utána lehervad a vigyor az arcáról. – Elfelejtettem!

- Mi? Ne már! – háborodik fel Louis, többiek, meg nevetni kezdenek.

- Hirtelen akartam mondani, és most meg nem jut az eszembe.

- Haha! – mondom vigyorogva, ő meg összeszűkített szemekkel rám nyújtja a nyelvét.

- Héé, most versenyzünk? – kérdezi Zayn, mire elvigyorodok és bólintok. – Liam, Louis, húzzatok már bele, ők sokkal előrébb vannak!

- Te csak ne parancsolgass nekem Malik! – áll meg Louis és Zayn felé mutogat. – Gyere akkor te evezni, ha azt hiszed, ennyire könnyű dolog!

- Louis, evezz már, egyedül nem bírom! – szól neki Liam erőlködve, mire Louis észbe kap és eszeveszettül kezdenek evezni, bár mi így is hamarabb érünk a túlsó partra. Niall feláll, leveszi magáról a mentőmellényt, majd kiszáll, és a kezét nyújtja Alexának, de Gemma csap bele és száll ki a csónakból. Észbe kapok, hogy Gemms ezt miattam csinálta, így már kint vagyok a parton, és nyújtom a kezem Alexának, ahogy ő nyújtotta a kezét nekem az autóban. Leveszi a mellényt, közben felsője felcsúszódik a hasáig, köldöke kilátszik, és mindezt végig nézem, majd mikor lehúzza felsőjét és rám pillant, elpirulok. Megfogja a kezemet és kiszáll, majd el is engedi, és kacér mosollyal megköszöni. Biccentek, és elfordulok, közben pedig még mindig a hatása alatt állok és próbálok uralkodni magamon, nehogy megint elpiruljak.

Niall és Alexa letelepedtek a fűre, én pedig Gemma mellé megyek.

- Köszi!

- Hát, Niall nagyot nézett – kuncog. – Nincs mit. De neked miért vörös a fejed?

- M- még mindig az?

- Igen! – nevet. – Mitől vörösödtél el?

- Hát, levette a mentőmellényét, és felhúzódott a felsője is, én meg közben őt néztem, aztán lehúzta a pólóját, és észrevette, hogy figyeltem a hasát, én meg elpirultam – motyogtam a végét, Gemms meg nevetésben tört ki. – Ajj, ne nevess már!

- Öcsi, te szerelmes vagy!

- Mi? Én? Nem! Csak… tetszik Alexa.

- Nem Harry. Te szerelmes vagy Alexába.

- Menj már! Nem vagyok én szerelmes!

- De igen! Látszik rajtad. Az vagy. Méghozzá nagyon.

- T- tényleg? Én… régen voltam már szerelmes.

- Ráadásul most viszonzatlan szerelembe estél.

- Nem viszonzatlan! – kiáltom, mire Alexáék furán néznek rám, közben pedig beérkeznek a parthoz a fiúk is. – Szerintem – folytatom halkan. – Elpirult, fogta a kezem és szemeztünk.

- Mi? Milyen szemezésről beszélsz?

- Hát, amikor először megláttam. Akkor sokáig egymás szemeibe néztünk, mosolyogtunk, és nem ő szakította meg, hanem én, mivel, ugye Niall megzavart.

- Ó, hát ezt kihagytad. Nem kapta el a tekintetét?

- Nem! És olyan aranyosan mosolygott hozzá – haraptam az alsó ajkamba.

- Még mindig azt állítod, hogy nem vagy szerelmes belé? – vonja fel a szemöldökét Gemma, majd otthagy, ráugrik Louis hátára és nevetésben törnek ki.

Tényleg szerelmes lennék Alexába? Akkor ez volt, és van az, amit érzek? Ez lenne a szerelem? Hogy éjjel- nappal máson sem jár az eszem, csak róla, hogy vele álmodom, hogy izzad a tenyerem és izgulni kezdek, ha a közelemben van, a gyomrom liftezik, és mintha ezer lepke verdesne a szárnyukkal a hasamban? Hogy vágyom hangjára, érintéseire, ajkaira? Hogy betegesen szeretném, hogy az enyém legyen örökön örökké?

Gondolataimba mélyedve állok ott a fa alatt, és belém csap a felismerés, hogy hát én tényleg szerelmes vagyok Alexába. És Gemmának igaza van. Úgy néz ki, hogy ez egy viszonzatlan szerelem. De nem sokáig.

- Harry! – szólít a nevemen a gyönyörű dallamos hang, én pedig mosolyogva felkapom a fejem. Alexa mellettem áll, felnézve rám, az arcomat fürkészi. – Minden oké?

- Persze, minden rendben!

- Akkor jó. Min gondolkodsz? – ül le a falevelek közé, én meg követem.

- Á, tudod, csak a turné. Izgulok kicsit.

- Ez természetes. Én is izgulok, pedig az enyémig van még majd’ egy hét.

- Mi viszont holnapután kezdünk hat órától a londoni O2 arénában.

- Nyugi – nyúl a kezem után, megfogja és megszorítja – minden rendben lesz! Én is ott leszek. És tudom, hogy minden rendben lesz, sőt, fergeteges bulit fogtok csinálni a srácokkal.

- Kösz – mosolygok rá, a hasamban pedig életre kelnek a lepkék. – Te is ott leszel?

- Naná! Ki nem hagynám – mosolyog aranyosan.

- Szuper!

Ezek után Alexával még beszélgetünk, főleg a turnékkal kapcsolatosan, és mikor ő beszél én csodálattal figyelem arcát, mozdulatait. Csodálatos ez a lány!

#10. - Ismerem ezt a sóhajt, ezt az arcot és ezt a választ. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy lány miatt vágsz ilyen fejet.

Dear readers

Az a helyzet gyerekek, hogy múlt héten vasárnap elutaztunk, és megkértem ßeccsut, hogy rakja ki a részt. Pénteken vagy szombaton, legkésőbb vasárnap jövünk haza, vagyis a tizenegyedik fejezet mindenképpen kint lesz!:) Köszönöm a véleményeket és pipákat, amit most is várok!(:♥

Jó olvasást Babies!:*♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 23.

Alexa csodálatosan énekel. Persze, ezt tudtam eddig is, de most, hogy élőben hallottam, egyszerűen hihetetlen.

Miután kiválasztottunk közösen egy dalt, el is énekelte. Ez a lány nem csak meseszép, de rohadt tehetséges. És minden férfi álma.

Utána én hazaindultam, mert otthon anyuék már ebéddel vártak. A kocsival leparkolok a ház előtt – nem állok még be, hátha jelentkezik Alexa és közös programot csinálunk – és bemegyek. Köszönök, és leülünk ebédelni. Közben elmesélem a rajongókat, a próbát és Alexát, majd ebéd után kimegyek a kertbe és elfekszem a hintaágyon. Fejemben hatalmas zűrzavar van, gondolataim mindig Alexa felé kalandoznak. Egyre jobban nyugtalanít, hogy Niallel van. Vagyis rém féltékeny vagyok. És akárhányszor Alexa jut eszembe, különös érzés fog el. A tenyerem izzadni kezd, a hasamban mintha ezer pillangó csapdosna szárnyaikkal. Akarva, akaratlanul is vigyorgok, mint egy őrült és elképzelem, milyen lenne őt csodálni anélkül, hogy ez feltűnne bárkinek is, vagy akár akkor meg csókolni, amikor akarom. És egyre jobban vágyom arra, hogy Alexa végre az enyém lehessen.

- Min gondolkodsz? – áll meg előttem nővérem, én pedig felülök, hogy mellém férhessen. Leül, én pedig átkarolom, miközben nagyot sóhajtok.

- Semmin – felelem előbbi kérdésére.

- Ismerem ezt a sóhajt, ezt az arcot és ezt a választ. És száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy lány miatt vágsz ilyen fejet.

- Ez nem igaz! – csattanok fel és fejemet hevesen rázom tiltakozás képen.

- Most – bök a mellkasomba – árultad el magad.

Lehunyom a szemem és ajkamba harapok. Mondjam el Gemmsnek, vagy sem? Tegnap a saját szememmel láttam, hogy jóba lettek Alexával, bármikor kikotyoghatja neki. Azt pedig nagyon nem akarom!

De Gemma tartja a száját. Az öccséről van szó és tartaná a száját. Még véletlenből sem árulná el Alexának.

Vagy igen?

Na de, ha nevet nem mondok? Talán Gemma megelégszik annyival is, hogy igaza van.

Megdörzsölöm az orrnyergem, majd bizonytalanul bólintok egyet.

- Tudtam! Ki az? Harry, nézz már rám! Ki az a lány?

- Én öm… nem szeretnék róla beszélni!

- Harry, ne csináld már! A nővérednek nem árulod el? Megsértődök!

- Nem… - hagyom félbe, majd nagy levegőt veszek, és újra neki kezdek – nem ismered – mondom ki, és az alsó ajkamba harapok.

- Hazudsz. Ismét. Miért nem mondod el nekem?

- Mert… nem szeretném!

- De miért? A nővéred vagyok!

- Gemms… ez bonyolult.

- Nem az! Ki tetszik?

- Én… nem mondhatom el Gemms!

- De miért nem? Megtiltották? Ki tud róla? A fiúk? Ők, hamarabb tudják, mint én? – emeli egyre jobban fel a hangját.

- Jézusom Gemma, dehogy! Senki nem tiltotta meg, és senki sem tud róla. Tényleg. Senki.

- Na, akkor csicseregj!

- Gemma. Figyelj. Ismered. Jóban vagytok. És nem akarom, hogy eláruld neki. Mármint, tudom, hogy nem árulnád el neki, de mit tudom én, ha elkotyogod neki, vagy valami. Érted már?

- Hmm, otthonról van?

- Nem, nem chapeli – rázom meg a fejem.

- Akkor londoni. Várj, nem sok londoni lányt ismerek. Hmm, tippem sincs. Régebben jártál már vele?

- Nem!

- Ajj, akkor nem tudom. Várj, londoni? És ismerem?

- Aha – biccentek félve.

- Harry…

- Tudom! Őrültség. De én láttam meg előbb!

- Mi? Nem értem? Mit láttál meg előbb?

- Hát Alexát. Én hamarabb megláttam. És beszélgetni is akartam vele, csak utána elkeveredett és nem találtam meg sehol sem, és helyettem Niallel találkozott és... – mondanám még tovább, de Gemma félbe szakít.

- Te Alexába vagy szerelmes? – döbben le, én meg idegesen bólintok.

- Tudom, nagyon gáz!

- Hű. Adj két percet megemészteni a hallottakat – dől hátra tágra nyílt szemekkel. – Most komolyan? Ő tetszik neked?

- Nagyon – rágcsálom belülről a számat.

- Te jó ég! Harry… de mégis mikor? Hol? Hogyan?

- Pár nappal ezelőtt egy vörös szőnyeges eseményen voltunk, ahol megláttam Alexát. Már akkor elbűvölt, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele, mikor Niall elterelte a figyelmem egy kérdésével és mire újra felnéztem Alexa már nem volt sehol. Ezután újra kiszúrtam őt, majd az esemény végén a fiúkat kirángattam, autóba ültünk, és mondtam a sofőrnek, hogy kövesse Alexáék autóját. Mikor az after party irányába kellett volna kanyarodni, ők nem arra mentek, ezért kipattantam a kocsiból, be egy taxiba, akinek szintén megmondtam, hogy kövesse Alexáékat, de aztán dugóba keveredtünk és elveszítettem. Mivel nem tudtam akkor a nevét, ezért nem tudtam sehol sem rákeresni. Közben Alexa és Niall megismerkedtek, az álom csajom, akibe halálosan belezúgtam az egyik legjobb haverommal jár, szóval, ja, ez elég gáz.

- Még hogy gáz? Ez borzasztó! Harry, ezt el kell mondanod nekik!

- Mi? Megvesztél? Soha!

- De Harry, te szerelmes vagy Alexába! Ráadásul a bandatársaddal kavar a szerelmed. Mindennap végig kell őket nézned! Ahogy fogják egymás kezét, mikor összebújnak, csókolóznak, és ki tudja még, mit kell végig hallgatnod.

- Tudom Gemma. Tudom – temetem az arcom a kezembe.

- De ezt nem hagyhatod! Ebbe bele fogsz pusztulni. El kell mondanod nekik! Mindketten tekintettel lesznek rád, és talán nem lesz annyira szörnyű.

- Nem, nem lehet Gemma. Nem mondhatom el! És te sem!

- De Harry, én csak segíteni szeretnék neked.

- De nem Gemma! Éppen ezért nem akartam elmondani! – pattanok fel.

- Jó, persze, én tartom a szám. Nem mondok semmit!

- Köszönöm – nyugszom meg.

- Öcsi… ez akkor is rémes!

- Tudom – roskadok vissza mellé, ő pedig átkarol, magához húz és megölel.

- Na és most akkor Niall a gonosz és annak szurkolunk, hogy szakítsanak? – kérdezi, és bár nem látom, tudom, hogy vigyorog.

- Nem, dehogy. Én örülök, hogy Niall boldog. Csak az a bökkenő, hogy én is az akarok lenni, méghozzá azzal a lánnyal, aki a barátnője. És nekem kell a barátnője. Nagyon!

- Tervezel valamit?

- Hát… Jobban odafigyelek magamra. Kicsípem magam, aztán, az már Alexa hibája, ha belém szeret – mondom vigyorogva, mire nevetve a vállamba öklöz. – De tényleg ez a tervem. Meg minél több mindent megtudni a kapcsolatukról. Hogy mégis mennyi kölni kell – mondom komoly képpel, Gemma meg megint felnevet.

- Olyan bolond vagy!

- Tudom – vigyorgok.

Ezek után beszélgetünk még Gemmával, most én faggatom ki a szerelmi életéről, de ő azt mondta, hogy ha lenne bármi is, én lennék az első, akinek szólna. Ami biztos, hogy hazugság, mert én tudnám meg utoljára. Ismerem Gemmát, és halasztgatná bejelentését, hogy együtt van valakivel a végsőkig. De nem baj, én nem sértődök meg az ilyesmin.

Utána poénkodunk, a turnéról beszélünk, majd visszakerül a témába az én remek szerelmi életem, és mikor felbukkan apu, majd utána anyu, terelem a szót.

Nevetés közepette meghallom, hogy a telefonom eszeveszettül csöng. A kijelzőn Niall neve és fényképe látható.

- Bocsi – mondom anyuéknak, mire elhallgatnak, én pedig felveszem a telefont. – Szia Niall! – szólok bele mosolygós, vidám hangon.

- Harry, gyere, mert indulunk!

- Hova?

- Csónakázni. Siess.

- Ó, rendben – mondom és lerakom a telefont, majd Gemmára nézek. – Van kedved csónakázni?

- Naná! – pattan fel.

- Gyerekek, de vacsorára gyertek haza, mert sütök.

- Sietünk!

- Érezzétek jól magatokat! – mondja apu.

- Rendben. Sziasztok – intek mosolyogva, majd a házba megyek, felkapom a pultról a kocsi kulcsot és a tárcámat, majd Gemmával beülünk a kocsiba.

A motor felberreg, bekötjük a biztonsági övet Gemmával, és elindulok a srácokkal közös házunk felé. Ők már a ház előtt várakoznak ránk, és amint leparkolok, be is ugranak a nagy közös furgonba.

- Gemma – szólítom meg, mielőtt még kiszállna. – Egy szót se, jó? Ne utalj rá, ne mondj semmit, tégy úgy, mintha nem is tudnál róla.

- Rendben. Nyugi Harry! – mosolyog, és kiszáll az ajtóból, én meg követem a példáját. Beülünk hátra a furgonban, ahol Alexa már Niall és Zayn mellett ül. Mi beülünk a másik oldalra Gemmsel menetiránnyal hátrafelé.

- Sziasztok – mosolyog szélesen Gemm.

- Hali srácok – köszönök én is és hátradőlök. – Mi újság?

- Indulhatunk? – kérdez hátra Louis.

- Mehetünk Lou – mondja Niall, majd felém fordul. – Nincsen semmi Harry – mosolyog a legboldogabb arckifejezésével, ahogy mostanában mindig. Fülig szerelmes.

- Hova is megyünk pontosan?

- Csónakázni. Tudod, oda le.

- Igen Niall, ebből kitaláltam – mondom, Alexa meg felkuncog. Hű, most tényleg az én beszólásomon nevet?

Egyszeriben diadalmámor önt el, és büszke vagyok magamra, amiért sikerült olyat mondanom, hogy kineveti a barátját. Jó vagy Harry, csak így tovább!

Alexára nézek, aki szintén engem néz. Mogyoróbarna szemei csillognak, ajkán huncut mosoly játszódik. A mosoly láttán az álmom jut eszembe, amit álmodtam vele. Pont így mosolygott, miközben magához hívott és megcsókolt.

Elmerengek az emlékképben, számon mosoly van, egyszeriben az épület tetején vagyok, a szél erősen fúj és meglátom magam előtt Alexát. Hosszú, hullámos, barna haját lobogtatja a szél, közben édesen mosolyog és int nekem, hogy menjek közelebb. Nem kell kétszer mutatnia, azonnal odaindulok hozzá, és még mielőtt ő csókolhatna meg, mint az álmomban, kezeimet derekára fonom, magamhoz húzom és számat az övére tapasztom. Mint mindig most is csodálatos érzés a karjaimban tartani, ajkait enyéimen érezni, és tudni, hogy ő az enyém és senki másé. Mi egybe tartozunk, együtt alkotunk egy egészet, minket egymásoz teremtett az Isten. És ha ezt mások nem fogják fel, az ő bajuk. Alexa akkor is az enyém, az én szerelmem, akit nagyon szeretek.

- Harry – szólít nevemen egy dallamos hang. Alexa az.

- Igen? – kapom fel a fejemet.

- Gyere, itt vagyunk – mosolyog aranyosan, és kezét nyújtja, hogy kiszálljak az autóból, ahol idő közben egyedül maradtam. Megfogom a kezét, tapintása alatt a bőröm bizseregni kezd. Apró kezét az enyémbe csúsztatja, én pedig kiszállok az autóból.

- Kösz – mondom a legszebb vigyorommal, miközben még mindig a kezét fogom.

- Nincs mit – néz fel rám, a szemeimbe, kezét pedig még nem húzta el. Így állunk egymás szemébe nézve, mosolyogva, kézen fogva.

#9. - Mondd, hogy van öt VIP jegy most nálad holnaputánra!

Dear readers

Egy újabb kedd, újabb részt jelent.:) Igazából nem tudom, hogyan tértünk át a keddekre, a csütörtökről, de nekem így is jó.(: Az biztos, hogy ha elkezdődik az iskola, akkor áttérünk majd a hétvégékre, nektek is több időtök van olvasni, nekem pedig írni, és feltölteni a részeket. Mindegy, ez még kicsit odébb van. Mindenki próbálja kiélvezni a nyári szünet utolsó napjait. Sajnos nálunk már az idő sem nyárias, szinte már- már őszies az időjárás. De nem szeretnék többet az időjárásról hablatyolni, annyit akartam, hogy élvezzétek ki a nyarat, amíg még van. Jó olvasást babies!:*♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 22. - 23.

- Sziasztok – a hangra felkapom a fejem és elmosolyodom. Istenem, én hülye, ha elmegyek az after partyra, lehet, most velem lenne és nem Niallel. Harry, erre ne is gondolj! Inkább hódítsd meg!

- Szia, Alexa! – köszöntöm elsőnek. Niall egyből feláll és megcsókolja barátnőjét, amire elfacsarodik a szívem. Átkarolja a derekát, és visszaülnek a kanapéra. Mellettem Gemmsel galambot lehetne fogatni, olyan izgatott, amit Alexa is kiszúr és szélesen elmosolyodik. Gemms a könyökével megbök, én meg fél szemmel rásandítok, hogy mi baja.

- Mutass be! – sziszegi.

- Mi? – nem értem mit mond.

- Mutass be! – mondja megint.

- Mii? – fordulok feléje.

- Mutass be! – szűri fogai közt.

- Ó! – esett le végül mit akar, majd megköszörülök a torkom és Alexára nézek.

- Alexa… Ő itt a nővérem Gemma, és hatalmas rajongód – mondom, Alexa meg kedvesen mosolyogva feláll és kezet nyújt. Most én bököm meg Gemmset, aki kicsit fáziskéséssel, de feláll és megrázza Alexa kezét, majd a következő egy órában fangirling rohamot kap. Beszélgetnek Alexával, rengeteget. Meg nevetnek, rengeteget. Egész jól elvannak, az idő meg szalad, és azon kapjuk magunkat, hogy este hét óra.

- Menjünk el moziba! – nyavalyog Louis.

- Menjünk! – bólintok rá rögtön.

- Én is benne vagyok! – ül fel a fekvő helyzetéből Zayn.

- Mit nézünk? – vonja fel a szemöldökét Niall.

- Ott eldöntjük – feleli Liam.

- Lányok? – nézek rájuk, akik eddig most először fogják be a szájukat és hallgatnak.

- Mehetünk – mondják egyszerre. Felállunk, majd a kocsi kulcsot kezdjük keresni.

- Ajj, hova raktam? – forgat fel mindent Niall, mert utoljára, nála volt a slusz kulcs. Öt perces keresgélés után megtaláljuk a kanapé mögött, majd beülünk az autóba, ami így teljesen megtelik – mivel hét személyes – és elindulunk egy közeli mozi felé. A parkolóba érve, leparkolunk az autóval és bemegyünk. Kiválasztunk egy akció filmet – Alexa és Gemma javasolja! –, megvesszük a jegyeket és a büfé felé vesszük az irányt, ahol szinte mindenből feltankolunk, és mindenki tele kézzel megy be a terembe. A film kezdetéig van még egy kis idő, ami nem is baj, mert leülünk, elrendezkedünk a kajával, és mire elsötétül a terem, mindenki kényelmesen ül. Középtájra választottunk helyet, és rajtunk kívül senki más nem volt a teremben. Mivel Gemma, mindenképpen Alexa mellé szeretett volna ülni, Niall meg értetődően a barátnője mellé ül – sajnos –, ezért köztem és Alexa közt ül Gemms. Kicsit mérges vagyok miatta, de a film érdekesnek ígérkezik, így kizárok mindent és csak a kajámra, meg a vetítésre összpontosítok.

Tíz órára pont hazaérünk, úgy, hogy előtte kiraktuk Alexát – tudom a címét! –, majd az én lakásom elé jöttünk. Elköszöntünk a srácoktól és megbeszéltük, hogy holnap reggel kilenckor a londoni O2 arénánál találkozunk, mivel körbe járjuk egy kicsit a terepet, elénekeljük a számokat, aztán mennünk kell még egy csomó helyre, a holnaputáni első koncert miatt.

Anyáékat még ébren találjuk, elköszönök tőlük, majd felbattyogok a szobámba, és a zuhany alá vetem magam. Megmosakszom, megtörülközöm, fogat mosok, és az ágyba dőlök. Szemeim azonnal lecsukódnak, és mély álomba merülök.

*

Reggel a nap sugaraira és a telefonom csengésére ébredek. Komótosan kikászálódom az ágyból, és a fürdőbe megyek arcot és fogat mosni. Utána a szekrényem elé állok, és szemeim végigfutnak a polcokon, hogy mégis mit vegyek fel. Odakint, jó időnek ígérkezik, így valami rövid ujjút keresek. Találomra kihúzom az elsőt, amibe a kezem beleakad. Egy fekete póló, rövid kis vízszintes szürke csíkokkal. Felveszek hozzá egy újonnan vett fekete nadrágot, és egy másik cipőt, eltérve kicsit a szokásostól. Nyakamba akasztom a keresztes nyakláncom, választok a fejemre egy kalapot és a pólómba akasztok egy pilóta napszemcsit. Zsebembe csúsztatom telefonom és tárcám, majd lekocogok a lépcsőn. Odalent isteni illatok szállnak és ezek erősödnek, ahogy a konyhába érek. Anyut találom ott, sürögve, forogva.

- Jó reggelt kisfiam, jól aludtál? – nyom puszit a homlokomra, majd visszatér a tűzhelyhez. Megmozgatja a tojást a serpenyőben, utána pedig a sütőhöz csusszan, kesztyűt húz, és kivesz két tepsit. Mindegyikben csokis keksz van. Nyami.

- Igen, jól aludtam. Na és te? Hogyhogy ilyen korán már fent vagy? – kérdem, miközben leülök a terített asztalhoz.

- Hát a kisfiam, reggel korán megy a munkahelyére, és csinálnom kell neki reggelit – mosolyog, és magyarázatán én is elmosolyodom.

- Hát, én nem bánom – jelentem ki, mire felnevet. Hasam hangosan korogni kezd, mikor anyu elém helyezi az omlettet.

- Jó étvágyat – teszi hozzá, én pedig neki látok a reggelimnek.

- Hmm, de rég ettem ilyet és ilyen finomat – sóhajtok fel és amint megrágom, kapom be a következő falatot.

- Örülök, hogy ízlik – áll meg egy kicsit. Vizslat, miközben eszem, majd nagyot sóhajtva leül mellém.

- Mi az, anyu? – kérdezek rá.

- Olyan hamar felnőttél.

- Ó, anyu.

- Hát, de így, ahogy elnézlek, kész férfi lettél. Munkába mész, keresed a pénzt.

- Nem lehetek örökké kisgyerek. Viszont, mindig a fiad maradok.

Anya elmosolyodik, majd odahajol hozzám és átölel, közben pedig puszit nyom az arcomra. Viszonzom ölelését, és én is adok neki egy puszit, utána pedig elenged, és nézi tovább, ahogy eszem. Miután jól lakok, alig bírok megmoccanni. Megnyomom telefonom a fő gombot, hogy meg tudjam nézni az időt. Nyolc óra. Az aréna innen egy jó háromnegyed órára van, ha kerülő úton megyek, hogy ne menjek bele semmilyen reggeli dugóba, akkor pedig egy óra, ergo, ideje indulnom.

Felállok, a tányéromat a mosogatóba teszem. Iszok még egy utolsó kortyot, elköszönök anyától és a garázsba megyek. Követ, megáll az ajtóban, miközben figyeli, ahogy kinyitom az autóm ajtaját és beülök a volán mögé. Elindítom a motort, közben tolatni kezdek ki a garázsból. Mikor egyenesbe helyeztem a kocsit, arra, amerre mennem kell, intek egyet mosolyogva anyunak, majd elindulok az aréna felé.

*

Leparkolok az aréna parkolójában Louis kocsija mellé, kiszállok, lezárom az autót és a főbejárat felé indulok. Néhány rajongó már ott áll, izgatottan figyelik, miként kerülök egyre közelebb hozzájuk, és mielőtt egy szót is szólhatnának, odalépek az egyik lány mellé, kezemet a vállára rakom és lemosolyogok rájuk.

- Sziasztok! – köszönök nekik, mire ők tágra nyílt szemekkel összenéznek.

- Ó, magasságos – suttogja az a barna hajú lány, akit átkaroltam. Kijelentésére felnevetek, mire ők is elmosolyodnak, bár szemükben egyre gyűlnek a könnyek, én pedig megijedek, mert nem akarom, hogy miattam sírjanak.

- Próbáltok… ugye? – kérdezi a legmagasabb.

- Igen. Láttátok a többieket bemenni?

- Csak Niallt. Előtted érkeztünk – mondja egy másik.

- Hát lányok, akkor készítsünk gyorsan néhány képet, mert nekem is mennem kell.

Az egyik lány sírva fakad, az arcom pedig megvonaglik.

- Jaj, ne sírj, kérlek! – törlök le pár könnycseppet orcájáról. – Nem szeretem, mikor sírnak a rajongók.

- M- megölelhetlek? – rebegi visszafogva könnyeit és halványan elmosolyodik, én pedig szó nélkül magamhoz vonom és átölelem. Kezem nyugtatásképpen fel és le, jár a hátán. Halkan a vállamba zokog, utána pedig elhúzódik és rémülten néz rám. – Összekönnyeztem a pólód.

- És akkor most összedől a világ, igaz? – húzódik mosolyra a szám.

- Hát, gondoltam, haragszol érte – süti le a szemeit.

- Dehogy haragszom. Meg amúgy is, ez miattam van. Nem sírnál, ha a hátsó bejáraton mentem volna be.

- Akkor azért sírnék, mert nem találkoztunk – mosolyodik el.

- Voltál már koncerten?

- Á. Koncerten én? Nem tudok menni.

- Miért?

- Nem tehetjük meg magunknak, Harry – mosolyog halványan.

- Ó, bocsáss meg! Ne haragudj!

- Semmi baj.

- Lányok – fordulok a többiek felé, akik csodálattal figyelték párbeszédünket. – Ti voltatok már koncerten?

Megrázzák a fejüket. Barátnők. Együtt élnek. Persze, hogy még nem voltak.

- Akkor maradjatok itt. Mindjárt jövök – nézek vissza a síró lányra, aki talán mindegyikőjük közül a legfiatalabb és legalacsonyabb. Berohanok az épületbe, majd segítséget kérek, merre találhatom meg Pault. Rohanni kezdek arra, amerre mondták, majd nem sokára a színpadi előtérben találom magam. Hallom a fiúk és Paul hangját így felrohanok pár lépcsőfokon, majd a hatalmas színpadon találom magamat.

- Paul!

- Na, végre, hogy itt vagy Harry! Késtél!

- Ne haragudj, csak néhány rajongó van odakint és velük beszélgettem. Mondd, hogy van öt VIP jegy most nálad holnaputánra!

- Hát öm… - kezd kutakodni a zsebében. – Az irodában van, ahova leraktam a cuccaimat. De miért kell az most neked?

- Szeretnék vinni a lányoknak.

- Ők nem tudják megvenni a jegyet?

- Nem, mert nem tehetik! Na, adj légy szíves öt jegyet, meg tíz percet és utána jövök.

Paul elmosolyodik, majd nagyot sóhajt és leindul, én meg követem. Az iroda nincs messze a színpadtól, így hamar odaérünk. Paul bemegy, és hátra int, hogy kövessem. Az íróasztalhoz megy, és a táskájában kezd turkálni, majd előhúzza a jegyeket.

- Öt kell? – vonja fel a szemöldökét.

- Igen!

- Harry, siess! – nyomja a kezembe, én pedig elmosolyodom, megköszönöm és rohanni kezdek a kijárat felé. Az öt lány, ugyanúgy, ugyanott áll.

- Rövid időm van lányok! Tessék. Öt jegy. Holnapután találkozunk.

- Te jóságos ég! Harry! – kiállt utánam egyikük.

- Ott legyetek! – fordulok vissza kocogás közben mosolyogva. Mindegyikük arcán, széles, boldog mosoly ül, én pedig tudom, hogy ezért a mosolyokért, megérte ezt csinálni. Na meg, azt hiszem valóra váltottam az álmukat!

Visszamegyek az épületbe. Felmegyek a színpadra és leroskadok a szélére, a lábamat lelógatva, hogy kifújjam kicsit magam, utána pedig jön Paul is és kezdetét veszi a munka.

*

Egy óra körül, muszáj szabadon hagynunk a stúdiót, mert kell a következő embernek. Összefogjuk a cuccainkat és kimegyünk, ahol a folyosón, a székeken Alexa ül.

- Ó, sziasztok, srácok! – áll fel mosolyogva, majd megfogja Niall kezét és csókot nyom szájára.

- Szia, Alexa! – köszönti először Liam, majd mi is.

- Te jössz stúdiózni? – kérdezi Niall.

- Aha, Emma kirendelt az ágyból, pedig úgy volt, hogy csak délután kell jönnöm.

- De akkor szabad a délutánod, nem igaz? – kérdi csillogó szemekkel barátja.

- Hát, ha addig Emma nem talál ki újabb programot, akkor igen – bólint mosolyogva.

- Szuper! Akkor majd hívj!

- Mindenképp.

Ekkor az eszembe ötlik egy csodálatos ötlet.

- Hé, nem maradunk, megnézni Alexát?

- Hát, ömm, nem tudom, Emma mennyire örülne neki… - mondja Alexa, majd az alsó ajkára harap. Azt hiszem, zavarban van!

- Ugyan, csak két szám erejéig.

- Vissza! – indul Louis, én meg vigyorogva követem.

- Jó, hát Emma, még úgy sem jött meg – csukja be maga után az ajtót. Leteszi a táskáját oda, ahol korábban a mi cuccaink hevertek. – Na, mit énekeljek?

#8. - Nem tekinthetnénk ezt egy első randinak?

Dear readers
Nagyon köszönöm barátnőmnek, amiért írta azt a kommentet, ami által itt a következő rész és az azutáni, meg az összes többi. Nincs mondanivalóm, jó olvasást!:)♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 22.

Délután négy óra körül úgy döntök, hogy jó lenne visszamenni a házba, megtudni a programot, így kézen fogom Gemmát, elköszönünk anyáéktól és autóba ülünk. Gemms nagyon izgatott, pattog az ülésen, a kezemet szorongatja, és másodpercenként kérdezi, mikor vagyunk már ott. Mikor aztán bekanyarodok a feljáróra a házunk előtt, kiugrik a kocsiból és rohan a házba.

- Fiúúúúk! – kiálltja. Lezárom az autót és nővérem után megyek, aki eddigre már a fiúk karjaiban van.

- Gemma!

- Szia Lou – borzolja össze a haját, Louis, pedig megöleli.

- Rég találkoztunk kislány. Mi újság? – kérdezi Louis. Közben Gemma végig öleli a fiúkat és csak utána válaszol.

- Semmi sok. Niall! Mikor jön a barátnőd? Találkozni akarok vele! – állapodik meg a szőke srác mellett.

- Nem sokára itt lesz – nevet Niall. – Táncpróbán van.

- Aaa, az a lány kész csoda. Mikor találkoztál vele? És hol?

- Ez jó kérdés Gemms. Erről még mi sem hallottunk – ülök le mellé és átkarolva húzom magamhoz.

- Tudjátok, pár nappal ezelőtt volt az a vörös szőnyeges esemény – mondja, bennem meg megáll az ütő. Ő is ott fedezte fel Alexát? Vagy kiszúrta, hogy őt nézem, utána, pedig direkt elterelte a figyelmemet? Nem, Niall, nem ilyen aljas! Ő nem tenné ezt. Ez biztos. – Utána pedig az afterparty. Tudjátok, van az a haverom, akivel találkoztam a napokban. Ő mutatott minket be egymásnak. Meghívtam egy italra és jól elbeszélgettünk. Utána meg megadta a számát, és másnap pedig randiztunk.

- Ohw! Na és mikor jöttetek össze? – Gemmát érdekli a téma, én pedig végtelenül elkámpicsorodok. Nincs kedvem végig hallgatni, hogyan jöttek össze, pedig hasznos információ lehet, így megerőltetem magam, és tovább hallgatok.

- Tegnap. Illetve azelőtt nem jött el egy randira, és tegnap felhívott, hogy bocsánatot kérjen és találkoztunk. És akkor megcsókoltam – pirul el.

- Én nagyon örülök neki, hogy boldog vagy Niall! – veregeti meg a hátát a mellette ülő Liam.

- Köszi Liam – mosolyog Niall.

- Persze, mi is örülünk. Aranyosak vagytok együtt – szólal meg a nevünkben Louis, aminek örülök, legalább nekem sem kell kinyögnöm, elég, ha vigyorgok és bólogatok.

- Na és mikor jön? – szólal meg izgatottan Gemms.

- Fél óra. Körülbelül – néz az órájára Nialler.

- Ú, szuper!

Elgondolkodom, és eljátszom a gondolattal – hol ott nem kéne -, hogy mi lett volna, ha nem tévesztem szem elől Alexát, ha az afterpartyn megismerkedünk.

Amíg a többiek a pezsgő ízét vitatják, kicsit körülnézek. Meglátom Miley Cyrust, a Little Mixet, és nem messze tőlünk Taylor Swift sétál egy magas pasiba kapaszkodva. Felénk pillant, én meg mintha észre sem venném, nyújtogatom tovább a nyakam. A bejárat felé tekintgetek, ahol meglátok egy hosszú, hullámos, barna hajú lányt. Sárga, fehér és fekete rózsás ruha van rajta, az egyik lábánál fel van vágva, így kilátszik a combja. Fekete magas sarkú ékesíti hosszú, lebarnul lábait. Mellette áll Emma Averay, akit jól ismerek, többször is találkoztunk már. Paul és Emma nem nagyon bírják egymást, sőt, egymás mellé állni nem tudnak. Paul, mindig azt mondja nekünk, hogy ne szimpatizáljunk Emmaval. De az a lány! Meseszép!

Elindulnak Emmaval befelé, közben köszönnek pár embernek. Úgy lépked, mint egy balett táncos. Elbűvölően gyönyörű. Meg- megállnak, váltanak pár szót néhány vendéggel, és elmosolyodik. Legalább kettőt fordul velem a világ. A lány felpillant, pont a szemeimbe. Gyönyörű, mogyoróbarna szemei vannak, amik rögtön fogságba ejtenek.

Bátran állja a tekintetem, szemeiben fény csillan, ajkaira huncut mosoly húzódik. Én is elmosolyodom, és azon gondolkozom, hogy odamenjek –e. Ott van mellette Emma, nem lenne jó, hogy ha találkoznánk, ráadásul tuti beszólna valami szemétséget, és lehet, még a lány is rossz szemmel nézne rám az után. De ha meg nem megyek, oda azt hiszi, nem is akarok tőle semmit. Ajj, most mégis mit csináljak?

Emma szólítja a lányt, így ő elkapja a tekintetét és mondd valamit Emmának, majd elindulnak felénk, az ülőhelyüket keresve, közben ők is elvesznek egy- egy pohár pezsgőt.

A srácok felé fordulok, és azon agyalok, mit is kellene csinálnom. Lehet, hogy tök közel ülnek hozzánk, és akkor, valahogy tudok vele beszélni. Ha meg nem, akkor az afterpartyn mindenképpen felkeresem.

Igen ezt fogom tenni!

Javaslom a fiúknak, hogy üljünk le a helyeinkre. Beülünk a sorba, én kerülök legszélre. Egyre több ember jön befelé, és mind elfoglalják helyeiket. Kiszúrom a sárga ruhát, amiben a lány is van. Engem néz és elmosolyodik, mikor találkozik a tekintetünk. Én is elvigyorodom, mint egy idióta. A lány jóval messzebb ül tőlünk, ráadásul a baloldalon. Mikor a fények kialszanak, előre fordul, és nagy nehezen, de a figyelmemet én is a színpadra irányítom, bár tekintetem folyton visszatéved a lányhoz.

*

Két órával később vége lesz az eseménynek autóba szálunk és az afterpartyra indulunk. Már messziről hallani lehet a zenét, és nem sokára leparkol az autó. Kiszállunk és bemegyünk. Minden olyan, mint amilyen szokott lenni az ilyen party. Sok ember táncol már, többek a felállított pultoknál ülnek, isznak, és próbálják túl kiabálni a zenét. Mi is egy pult felé vesszük az irányt és kérünk is első körben öt sört, majd egy bokszot kinézve leülünk, és csak nézegetünk. Szemeimmel folyamatosan a lány után kutatok, de eddig nem találom.

Eltelik egy óra, a fiúk már ittak mindenből, kivéve Liam, akinek rossz kedve van, mert felbukkant a volt barátnője, aki mindig ott van ahol ő, sosem hagyja békén. Eddig én is csak három sört borítottam le, mert a lányt várom, és nem akarok berúgni.

A szemem a bejáratra téved, ahol épp akkor lép be. Másik ruha van rajta; rövidebb, rakottabb szoknyával. A ruhán mindenféle szín játszik foltokban, citromsárga, kék, lila. Derekánál egy ezüst öv van, nyakában egy rövidebb, köves, és egy hosszú nyaklánc van. Sminkje a ruhájához illik, szája bordó rúzzsal van kikenve. Haja hátra van fonva, talán kontyban, de elég bonyolultan. Lábán fekete magas sarkú. Tetőtől talpig végig mérem, amíg ott áll pár másodpercet a bejáratban, mosolyogva körülnéz, majd beljebb lépdel. Egy magas barna hajú férfi állítja meg, szürke inget visel, fekete nadrággal. Az arcát nem látom, de a lány felismeri, és belé karolva mennek egy bárpulthoz. Elfog a féltékenység, pedig nem is ismerem a lányt. Ki lehet a férfi? Miért akaszkodott rá a lányra?

Amint a pulthoz mennek és leülnek egy- egy székre, szinte minden férfi megbámulja. A francba, akkor nem csak nekem tűnt fel, milyen gyönyörű.

Ajkamat kezdem rágcsálni, miközben gondolkozom, hogy mi legyen. Menjek oda hozzá, és szakítsam félbe beszélgetésüket? Nem, az nagyon illetlenség lenne. Ki kell várnom, míg a férfi valahogy lekopik róla.

A lány színes koktélt kap ki, a szívószálat, telt, csókolnivaló ajkai közé veszi és beleszív, majd tovább beszélget az idegennel. Közben el- eltekinget a férfi mögé, körbe forgatja a fejét, mintha keresne valakit. A férfi megérinti a kezét, a lány bólint, a férfi pedig feláll és elmegy. Itt az idő!

- Mindjárt jövök – szólok oda a srácoknak, majd felállok és elindulok feléje. Ekkor észrevesz és szélesen elmosolyodik. Én is megvillantom mosolyomat, melynek köszönhetően mosolygödröcskéim is kilátszanak. Megállok vele szemben és szólásra nyitom ajkaimat:

- Helló.

- Szia, Harry – köszönt a nevemen, mely’ örömmel tölt el. Ezek szerint felismert.

- Szabad? – mutatok arra a székre, ami mellette van, és amin az idegen is ült.

- Persze – bólint mosolyogva, én pedig felülök.

- Meghívhatlak egy italra? – kérdezem pajkosan vigyorogva, és jobb szemöldökömet is felvonom.

- Igen – kuncog, én pedig intek a csaposnak.

- Egy whiskeyt és egy…

- Whiskeyt – szólal meg mellettem a lány, én meg még szélesebben vigyorgok.

- Két whiskeyt – mondom, a csapos meg bólint és előhúz két whiskeys poharat, majd megtölti borostyán színű itallal és elénk rakja.

- Egészségetekre! – mondja és már el is fordul. A lányra nézek, aki szintén engem néz, majd megfogja a poharat és felém nyújtja. Megfogom én is és finoman az övéhez koccintom. Ajkaihoz emeli, beleszagol, forgatja kicsit, majd hátra hajtja a fejét és magába önti a folyadékot, utána pedig fintorog és lerakja a poharat a pultra. Felnevetek reakciója láttán, majd én is megiszom az enyémet.

- Elárulod a neved? – hajolok közelebb hozzá.

- Alexa – mondja mosolyogva. – Alexa White.

- Ó! – egyenesedem ki. – Akkor azért voltál ilyen ismerős – vonom össze a szemöldököm. – Nos, ha a művésznő nem tudná, nagy rajongója vagyok, úgy hogy engedje meg, hogy meghívjam még egy italra.

- Valóban? – kuncog aranyosan. – Hát akkor elfogadom.

Kérek két Jim Beamot, közben pedig Alexát fürkészem, hogy mit szól az italhoz. Nem tudok az arcáról leolvasni semmit, még mindig aranyosan mosolyog, akkor is, amikor odanyújtom neki a poharat, ő pedig az enyémhez koccintja az övét. Most én iszom meg hamarabb, amit ő figyel. Miután lerakom a poharat, ő is a szájához emeli az övét, majd még mindig engem nézve felhajtsa.

- Egyébként – szólal meg, miután lerakja a poharat – én is kedvelem a bandátokat. Jók a számaitok. A videóklippek meg viccesek.

- Köszönjük a bókot Miss – kacsintok rá, a mosolya meg szélesebb lesz. – Egyedül vagy?

- Igen. Emma, mármint…

- Ne fáradj csak, ismerem Emmát – mosolygok.

- Tényleg? – vonja fel íves szemöldökét.

- Igen. A menedzserünknek dolgozik.

- Ezek szerint egy a menedzserünk? – csillan fel a szeme.

- Minden bizonnyal – bólintok.

- Ó, hát persze! Az One Direction. A nagy főnök már emlegetett titeket.

- Csupa rosszat – teszem hozzá, de mikor rázni kezdi a fejét, helyesbítek – gondolom.

- Nem- nem! Valójában dicsért titeket. Illetve dicsekedett. Említett parfümöt és filmet is.

- Ó, ezek még csak tervben vannak.

- Ez azért mégis remek!

- Na és mi a helyzet veled? Mármint a karriereddel?

- Egy hét múlva turné – mosolyodik el. – A második.

- Valóban? Pár nap múlva mi is kezdjük a Take Me Home turnét.

- Ez szuper! Gondolom akkor mostanában ti is meg lettetek hajtva próbákkal, és mi egyebekkel.

- Meg ám. Örülök, hogy van most ennyi szórakozásunk. Mondjuk, nem mintha nem ökörködnénk és poénkodnánk egész nap a srácokkal.

- Biztos nem unatkoztok – nevet.

- Jó, hogy vannak nekem. Nem tudom, egyedül nem lenne olyan buli. Te szólóban nyomod. Mi a véleményed?

- Nem olyan rossz az – mosolyog. – Egyedül állni egy hatalmas színpadon félelmetes, de miután ezredjére csinálod, hatalmas nagy büszkeséggel tölt el. Amúgy meg ott a rengeteg táncos, stylist, sminkes, és sok mindenki más. Mi így vagyunk egy nagy csapat. Én sem unatkozom.

- Persze, ha igaz barátok vesznek körül, akkor az ember sosem unatkozik, nincs igazam?

- De, igen – bólint mosolyogva.

Ezek után többnyire már csak koktélokat iszunk, én is megkóstolok néhányat, de miután már túl sok az édes, visszatérek a sörre. Egyre több bennünk az alkohol, de egyikőnk sem bánja, nevetünk, beszélgetünk. Mikor egy új szám csendül fel a dj –től felállok és kézen fogom Alexát.

- Jössz táncolni?

Lerakja a másik kezében tartott poharat és leugrik a székről, majd tenyerét, az enyémbe csúsztatja.

- Menjünk!

A tánc parkettra sorolunk, és beállunk a tömegbe táncolni. Kezeimet a derekára csúsztatom, ő pedig ritmusra kezdi mozgatni a csípőjét. Teljesen belefelejtkezik, ügyesen mozog, még részegen is. Látszik, hogy ért hozzá. Én is felengedek kicsit, és táncolok vele. Egyszer csak egy férfi ráugrik egy másikra, és a földre teríti, majd ütni kezdi, én pedig azonnal arrébb húzom Alexát. Kisebb kör gyűlik a verekedők köré, de máris jön egy férfi, aki rendet tesz.

- Szerintem menjünk vissza a pulthoz – mondom, ő pedig bólint. Elengedem és kezét fogom meg, majd előre menve húzom magam után a pulthoz.

- Hú, de szomjas lettem – ül fel egy szabad székre.

- Én is. Mit kérsz?

- Hmmm. Vodka- narancsot.

- Rendben. Egy vodka- narancsot és egy Jim Beamot.

Kikapjuk az italokat. Alexa poharában csörögnek a jégkockák. Megfogja, és gyorsan kezdi kortyolni, közben pedig én is felhajtom az italom.

- Azt hiszem, kérek én is egy vodka- narancsot – rakom le a poharat, a csapos, pedig már csinálja is a narancsomat.

- Én is kérek még egyet – rakja le az üres poharat Alexa.

- Hű, ez aztán gyorsan lement.

- Mondtam, hogy szomjas voltam – kuncog. Nyakát oldalra hajtja, és fejét rázni kezdi az új szám ütemére. Nyakán megcsillan egy- egy verítékcsepp, nekem pedig elakadnak a szavaim. Ennél szexibbet még nem láttam.

Késztetést érzek, hogy megcsókoljam, így leszállok a székről, amire felfigyel ő is. Mielőtt megszólalhatna, én beszélek:

- Kedvellek Alexa. Nem tekinthetnénk ezt egy első randinak? – vonom fel a szemöldököm, közben próbálok a legcsábítóbb mosolyommal ránézni. Kérdésemre csak nevet.

- Én is kedvellek. De miért akarod, hogy első randi legyen?

Fejemet közelítem felé, míg már csak egy kis rés van közöttünk.

- Hogy megtudjalak csókolni – suttogom, már- már ajkaiba.