Sziasztook!☺
Megérkeztem a következő résszel, remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást.xx.
Megérkeztem a következő résszel, remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást.xx.
Patricia P.
Harry Styles
2013. március 19. |
- Hazz, gyerünk a kocsihoz – kapja el a karom Zayn és el is kezd húzni a
másik irányba.
- De én még akartam…
- Már nem tudsz Hazz! Mennünk kell!
- Azt se tudod, mit akartam! – mondom bosszúsan.
- Úgy se változtat a tényen, miszerint az autó vár. Vagy te nem szeretnél
elnyúlni az ágyadon?
- De… Jó lenne egy filmet megnézni – képzelem el az estém hátralevő részét.
- Ó, majd elfelejtettem, csak miután beszélgettünk.
- Aha, tényleg – motyogom, aztán már kint is vagyunk, ahol a kinyitott
ajtós fekete Transporter vár. Előttem beül Zayn, és már épp ülnék be én is,
mikor legbelül megpillantom Alexát. Nem is nézek rá többet, hanem megeresztek
egy mosolyt, behúzom a kocsi ajtaját, majd elfordulok, a fejembe tolom a
szemüvegemet és elindulok valamerre.
Visszabóklászom a hátsókijárathoz, majd hívok oda egy taxit. Gyáva nyúl
vagyok, amiért még egy autóban sem vagyok képes vele utazni. Mégis hogyan
mondom meg így neki azt, amit érzek?
Egész úton, az ablakon bámulok kifelé, majd nagy sóhajjal nyugtázom, hogy
már meg is érkeztünk. Kifizetem a fuvart, kiszállok a sárga autóból, ami rögtön
tovább hajt. Biccentek a hordároknak, akik egész nap kint állnak a bejáratnál,
és a nagy forgós ajtón bemegyek a szállodába. Louis az előcsarnok kényelmes
foteljaiban ülve vár rám, s mikor meglát, elindul felém. Intek a lánynak a
recepción, és a lépcsők felé indulok egyenesen. Nem tudom mi most ez nálam a
lifttel, de nem vagyok képes beszállni egybe is. Három órás koncert után is
inkább fellépcsőzök, minthogy a felvonóval menjek.
- Harry, azt hittem, már megint nem akarsz hazajönni!
- Megfordult a fejemben… - hazudom, de aztán elmosolyodom és megrázom a
fejem. – Megígértem, hogy nem csinálok ilyet többet. És tényleg beszélnem kell
veletek erről az egészről.
- Meg Alexával is! – lépcsőzik mellettem.
- Hát, ő vele már kevésbé szeretném ezt a témát megvitatni.
- Miért is?
- Egy kocsiba nem bírtam beülni, ahol ő is bent volt! És különben is… Be
kell vallanom neki, hogy szerelmes vagyok belé. Ez nagyon nem könnyű Louis.
- Jól van, jól van, elhiszem.
A lakosztályba felérve a hajamat kezdem csavargatni, és nem bírok egy
helyben megmaradni. A srácok előttem ülnek, és nagy szemekkel pislognak fel
rám. Türelmesek és egy szót sem szólnak. Próbálom húzni az időt, végül feladom
a hajamba túrok és leülök a földre törökülésbe és fejemet a kezeim közé
temetem.
- Én belezúgtam Alexába – nyögöm ki végül, s nagyon remélem, hogy hallották
attól, hogy a tenyerembe beszélek, nem akarom még egyszer elismételni.
- Ó, Hazza!
- Ne már, eddig miért nem mondtad?
Liam és Zayn egyöntetűen szólalkoznak fel, aztán miután egy kicsit
elgondolkodnak rajta, elhallgatnak. Leesik nekik, hogy itt van Niall. Akinek
ugyan Alexa csak papíron barátnője, attól még kínos a dolog. És Niall mélyen
hallgat, mint a sír.
- Te tudtál erről, ugye Louis? – kérdezi Zayn, Lou pedig bólintott.
- Srácok, szerintem ezt…
- Mióta? – szakítja félbe Liamot Niall, én pedig az alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom. Régóta. Egy –két hónap. Én még… sosem éreztem ilyet! –
nyekegem és magamra sem ismerek. A hangom megviselt és szomorú, nincs merszem
felnézni a srácokra. Legalább tizenhárom évesnek érzem magam, mikor még a
lányok és fiúk egyaránt fújolnak a szerelemre, nekem viszont mégis megtetszett
egy lány.
- Basszus, és te ugyanúgy azt hitted, hogy ők… és hogy… húha – beszél Zayn
én pedig fél szemmel felpillantok rájuk. Szomorúan vizslatnak, még Niall is.
- Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom Hazza – mondja szomorú tekintettel
Niall, én pedig csodálkozásomban még a számat is eltátom.
- Ez jól esik Niall. Nagyon is – veszem el a kezeim az arcom elöl, majd
felhúzom a lábaimat és azokra támaszkodom.
- Azért nekem is rosszul esett, hogy mi nem tudhattunk a kis…
megállapodásról – szólal fel Zayn.
- Nem tehettem Zayn, de már milliószor elmondtam!
- Én csak azt nem értem, miért nem!
- Ezt senki sem érti, de kár ezen rágódni. De Hazz, hogyan tudódott ez ki?
Alexa nekünk… nem mondott semmit – pislog nagy barna szemeivel Liam, én pedig
nyelek egyet.
- E –előbb szeretnék Niallel beszélni. Négyszemközt – mondom, mert
szeretném vele tisztázni, ő mit is érez pontosan Alexa iránt.
- Ez egy jó ötlet. Srácok, gyertek! – áll fel rögtön Louis, és kivonszolja
Zaynt, meg Liamet a nappaliból.
- Én… azt szeretném kérdezni, hogy te mit érzel Alexa iránt? – nézek kék
szemeibe, közben pedig az ujjaimat tördelem. Nem értem, miért izgulok ennyire.
Talán a választól? Hogy azt válaszolja, beleszeretett az idő alatt abba a
lányba, akivel szerelmesdit kell játszania? Tisztára, mint az óvodában.
- Hogy én? Mit érzek Alexa iránt? – kérdezi és az arca teljességgel
közömbösséget mutat.
- Igen – bólintok idegesen.
- Barátságot – von vállat nem törődöm stílusban és lazán elmosolyodik.
- Barátságot? – kérdezek vissza.
- Igen, Hazz. Alexa nekem csak egy barát, akivel csókolóznom kell, és
akivel egy párszor lefeküdtem – mondja, nekem pedig elkerekednek a szemeim és
nyelek egy nagyot. Ezt valahogy sejtettem, de kimondva, vagyis megerősítve
mellbe vág. Erősen. – Ne haragudj. Csak ez az igazság…
- P –persze – rebegem halkan. – Ezt jó tudni. Mármint, iszonyú rossz lenne,
ha tényleg szerelmes lennél Alexába. Nem tudod elképzelni, milyen szörnyű volt
nekem. Igazából fogalmam sincs, mi történik velem. Teljesen elvette az eszem
egy lány – nevetek fel kínomban és a hajamba túrok Niall pedig szélesen
elmosolyodik.
- Neked… mondott valamit Alexa?
- Nem, semmit. Illetve annyit, hogy elmondta neked… - néz rám én pedig
várom, hogy folytassa, de ez nem történik meg.
- Mit mondott, hogy nekem mit mondott el?
- Hát a szerződést!
- Jaa, oké – esik le. – Csak ennyit mondott?
- Igen – grimaszol.
- És gondolom, ti azt akarjátok megtudni, hogy és miért mondta el – vakarom
a tarkóm és sóhajtok egy nagyot. Ez alól úgy sem tudok kibújni, ha én nem
mondom el, előbb –utóbb Alexa, akkor pedig már jobb, ha én mondom és most.
- Igazából szörnyen türelmetlenek vagyunk – vágja rá, és visszahívja a
többieket, akik felkészülten jönnek vissza, hogy szétválasztanak, ha egymás
nyakának ugranánk Niallel. Bele sem akarok ebbe gondolni. – Harry elmeséli,
hogyan is volt pontosan ez az egész – közli Niall és kíváncsian meresztgeti kék
íriszeit.
A srácok egy szót se szólnak, én pedig sóhajtok egyet és a szőnyegen magam
előtt kinézve egy pontot kezdek mesélni.
- Én fürödni voltam, aztán vizet hoztam be, mikor már bent volt. Azt
mondta, hogy Niall horkol, ami feltehetőleg igaz is a tegnapelőtt elfogyasztott
alkoholmennyiségre nézve és megkérdezte, maradhat –e. Én meg persze igent
mondtam, így leültünk az ágyra egymás szembe, majd kérdezz, feleleket kezdtünk
játszani – mesélek nekik tovább, aztán megakadok.
- Hazz, mondd tovább! – szól rám Liam.
- Harry, mi történt azután, hogy elmondtad, mit gondolsz róla? – kérdezi
Zayn is.
- Rájött, hogy többet érzel iránta? – suttogja Niall, én pedig megrázom a
fejem.
- Megcsókolt – nyögöm ki.
A szobára csend telepszik, végül Niall szólal fel.
- És te pedig visszacsókoltál.
- Nem! Vagyis igen – mondom szomorúan és a hasam is görcsbe rándul az
emlékre. Édes, mámorító illata, puha, barna bőre, mely felhevült volt, már –már
forró. Ahogy érintkeztem vele, ahogy alattam feküdt, apró kezei a testemen,
szexi fehérneműje, hatalmas, vágyakozással teli barna szemei, duzzadt ajkai,
amiket egyszerűen imádtam csókolni. Magával ragadnak az emlékek, a hasam
bukfenceket hány, és szinte megszédülök. Most is érzem orromban azt a finom
aromát, amit ő áraszt magából, a saját, személyes kábítószerem.
- És? Tovább? – kérdez rá Zayn.
- Zayn, nyílván te is tudod, hogy mi történt…
- Nem! – szakítom félbe Liamet. – Nem feküdtünk le.
- Még jó, hogy nem, elvileg a barátnőm, nemde? – háborodik fel Niall. –
Tudhattam volna, hogy ez lesz!
- Miről beszélsz Niall? – vág közbe Louis.
- Arról, hogy Harrynek mindegyik ujjára három csaj jutna, de neki pont az
kell, akivel én vagyok!
- De hát… - kezd bele Zayn, de Niall megint félbe szakítja.
- Ez színtiszta önzőség, és köcsögség, velem
szemben!
- Ó, szerintem te csak hallgass az önzőségről! Elvégre te játszottad el előttünk az álszerelmet, miközben ezek szerint
kihasználtad minden pillanatát!
- Hülye lettem volna nem kihasználni! Hát nem érted? És te még ezt is
megpróbálod elvenni tőlem! De nem fogom engedni, Harry!
Niall keményen állja a tekintetem, én pedig megdöbbenek rajta. Vagyis a
helyzeten. Ledöbbentem, mindenen.
Önző volnék? Azért mert beleszerettem egy lányba?
Harry, te nem egy lányba szerettél bele, hanem a lányba!
A fenébe már! Én nem egy lányba szerettem bele, hanem Alexába szerettem
bele!
- Niall, aki itt önző az egyedül csakis te vagy! Kihasználtad Alexát,
vagyis inkább a helyzetet, míg én majd belepusztultam abba, hogy ti
„szerelmesek vagytok” egymásba! – rajzolok idézőjelek a kezemmel. – Ezer halált
haltam, amíg ti szerelmeskedtetek, ami igazából nem is volt valódi ! És most már
kezdem egyre jobban azt hinni, hogy élveztétek mindketten a kis játékot. Hisz’
megmozgattad egy kicsit a szexuális életed, mert ugye, neked jó pár éve nem
volt kit ágyba csalogatnod, nem igaz?
A tekintetem az ajtóban álló Alexára ugrik, és még jobban elkap a dühroham.
- Ez kurva nagy szemétség volt!
- Ó igen? Gondoltál volna ekkor arra, mikor hozzám vágtad, mennyire jól
szórakoztatok amúgy a barátnőddel – ejtem ki a végét gúnyosan.
- Srácok…
- Azt hiszed megfordult a fejemben akárcsak egyszer is, hogy a nagy Harry
Styles beleszeret a barátnőmbe?
- Az ég szerelmére, nem is a barátnőd!
- Srácok, elég már!
Alexa éles hangja átszeli a szobát, és mindketten felé fordulunk. Gyönyörűsége
az átlagosnál is jobban letaglóz. Egyszerűen nem bírom a feszültséget a
szobában, amely egyre csak húz és húz lefelé, így Alexa mellett elhúzva a
csíkot a folyosóra menekülök, onnan pedig a szobámba. Valamelyest megnyugszom
immár egyedül, a négy fal közt. Tudom, hogy ha most elkezdek gondolkozni az
előbb történteken egész éjjel nem bírok majd leállni. Viszont alig két órája adtunk
koncertet, hulla fáradt vagyok, tehát a fizikai edzést most inkább kihagynám.
Eszeveszettül kezdek keresgélni a telefonom után, nem rémlik hol is láttam
utoljára. Feltúrom a frissen bevetett ágyat, a szobát, a sporttáskám, végül
megtalálom a fürdőszobában a mosdókagyló mellett. Visszarobogok az ágyamhoz,
csatlakoztatom a fülhallgatót és a zenékbe lépek, majd rögtön keverésre állítom
és lezárom a telefont. Az íróasztalhoz ülök, felkapcsolom a kislámpát, tollat
és papírt veszek elő, majd sebesen írni kezdem a fejemben megfogalmazódott
szöveget. Kizárom a fülhallgatóból szóló zenét, és a szövegemre koncentrálok,
mégis jobb, hogy valami szól, minthogy csendben üljek a szobába, vagy esetleg a
kinti események után füleljek.
Aztán elakadok, és eszembe ötlik, milyen kis duzzogó ötévesnek nézhet
Alexa. Hisz’ azt hiszem, nem először csinálom már ezt, hogy duzzogva a szobámba
zárkózok. Elmegy a kedvem az írástól, ott hagyom a papírt és a tollat, fogom a
telefonom és befekszek az ágyba. Felhangosítom teljesen, hasra fordulok, a
párna alá dugom a kezemet és becsukom a szemeim.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés