#23. - Soha, sem volt részem egy barát által nyújtott ekkora szeretetben

Hey-ho readers!
Éééés, itt van a következő fejezet. Megcsúsztam, igen, de a két ünnep között hazautaztunk, és tegnap érkeztünk meg, nem igazán volt időm befejezni a következő részt. Viszont az most készen lett, ezt pedig fel is rakom, szilveszter alkalmából! A blog második születésnapjáról pedig ne feledkezzünk meg, két éve ilyenkor felraktam az első fejezetet, ha minden igaz, amit már nem olvashattok, aminek bevallom őszintén, örülök!:D Szóval boldog születésnapot Intricate!☻♥ Hihetetlen, hogy két év alatt mennyit elértem. Újra kezdtem a blogot, több, mint ötven feliratkozót gyűjtöttem magamnak, és nem utolsó sorban, saját véleményem szerint, nagyon sokat fejlődtem írás terén.:) Na de most vissza a részhez, imádtam írni, egyik kedvenc részem lett!:3♥ Remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást, és B.U.É.K!!(:♥xx.

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 14.

Niall szavai ledöbbentenek, és egyben elgondolkoztatnak. Teljesen igaza van! És meg is értem. Nem szeretné, hogy veszekedjünk, mert az sosem jó, főleg, hogy mindketten közel állunk hozzá. Ha odáig fajulnak a dolgok, még választás elé is állíthatjuk, akkor aztán meg bekövetkezik az, amitől most fél. Niall úgy is engem választana, több éve vagyunk barátok, nem igazán veszekedtünk még, de azért biztos rossz lehet. De itt még nem tartunk, szerencsére!

- Értelek Niall – szólalok meg hosszas csend után és halvány mosoly kúszik az arcomra. – És ezt valóban, én sem szeretném. Igazából nem is tudom mi volt az a múltkori. De meg fogom kérdezni tőle. Illetve, mindenképpen tisztázni akarom én is!

- Rendben – sóhajt nagyot. – Kösz, Harry – mosolyog, majd a karomba bokszol, és ki megy mellettem a konyhából. Kifújom a levegőt és megfordulok, hogy Niall után tudjak menni, mikor bejön Louis és halkan elhúzza az ajtót.

- Mit akart Niall?

- Azt, hogy ne veszekedjünk Alexával.

- Ó. Fél, hogy választás elé állítjátok? – vigyorodik el, én pedig nem értem, mi olyan vicces ezen.

- Hát, ezt nem mondta ki, de gondolom.

- És te ugye nem akarsz veszekedni Alexával?

- Nem! Nem, dehogy. Csak… a tudat, hogy a mellettem lévő szobában fognak ketten aludni. Mármint összebújva, egymás mellett, szerelmesen. Elkap a düh és kedvem lesz szemétkedni mindenkivel! Úgy, hogy ha megbántalak, kérlek, ne haragudj, nem direkt, és nem szeretnék én veszekedni tényleg! De olyan jó lenne megmutatni Alexának, hogy nekem is van valakim. Akivel felvághatok előtte! Érted. Pedig, ez olyan csúnya dolog!

- Értem. Féltékeny vagy Harry – mondj szemrebbenés nélkül az arcomba.

- Mi?

- Féltékeny vagy.

- Louis, hát persze, hogy féltékeny vagyok!

- Jó, hogy ezzel te is tisztában vagy. És szerintem ne görcsölj rajtuk. Ne gondolkozz azon, hogy mikor elmegyünk aludni, te egyedül fogsz, ők meg ketten. Sőt, ha akarod, átmegyek hozzád. Beszélgethetünk éjszakába nyúlóan, röhöghetünk, kajálhatunk, trollkodhatunk az interneten. Tudod, hogy én mindenben benne vagyok! – mosolyog, majd folytatja. – Nem szeretném, hogy kínozd magad. Elhiszem, pocsék egy érzés, sőt, még annál is rosszabb, de én tényleg nem akarom, hogy egy roncsot csinálj magadból, csináljanak belőled. Szóval, akármit is mondasz, ma este veled leszek és megígérhetem, egy percre sem lesz időd azon filózni, hogy kik vannak a szomszédos szobában, és hogyan bújnak össze, szerelmesen – fejezi be. Kék tekintete arról árulkodik, hogy márpedig ő akkor is elfog, szórakoztatni, és nem hagyja, hogy egy roncs legyek. Hirtelen felindulásból a nyakába ugrok, nem tudom elhinni, mennyire megfogtam az Isten lábát vele. Soha, sem volt részem egy barát által nyújtott ekkora szeretetben és törődésben, és komolyan egy mázlista vagyok, hogy van nekem Louis.

- Te vagy a legeslegjobb barát a világon Louis! – mondom neki és szorosan ölelem át a nyakát. Dedósnak érzem magam, de nem érdekel, nem tud érdekelni. Csak az jár a fejemben, amit az imént mondott Louis, folyamatosan mosolyognom, sőt, vigyorognom kell.

Louis rekedtes nevetése hangzik a fülem mellől, én pedig készen állok, hogy kiszálljak a nyakából, habár nem igazán akaródzok. Akkora vigyorral, mely körbeöleli a fejem nézek rá, ő pedig szintén mosolyogva néz engem.

- Ezt akartam. Jól van, akkor most menjünk vissza és… és csak legyen jó kedved, jó?

Válaszra se méltatom, hanem az oldalába bökök és visszarohanok a nappaliba, majd visszavágódok a kényelmes karosszékbe. Louis utánam jön mosolyogva, az én arcomról pedig még mindig a levakarhatatlan vigyor látszik, s remélem jó kedvem, melyet Louisnak köszönhetek, megmarad még egy ideig.

- Hé Liam, mi lenne, ha feltápászkodnál és mást is odaengednél abba a masszás fotelbe? Mondjuk engem, ki szeretném próbálni.

- Jól van, na, tessék – áll fel durcásan, én pedig behuppanok a helyére. A távirányítón benyomok pár gombot, mire a hátam mögött rögtön megmozdulnak a kis korongok és masszírozni kezdenek. Lábaim felrakom a hozzátartozó lábtartóra, hátra dőlök és lehunyom a szemeim.

- Uhrr, eeez naaagyon jóóó – mondom, miközben a szék „dolgozik” így furcsára sikeredik, és bár nem látom, de hallom, hogy Alexa felkuncog. De! Most ő nem érdekel, így figyelmen kívül hagyom és tovább élvezem a fotel nyújtotta örömöket.

Laposakat pislogva nézek körül, körülem a többiek eltűntek, egyedül Louis ül a kanapén, csendben a halkan szóló tévét bámulva. Agyam tompán fog még, visszacsukom a szemeim, és rájövök, hogy elaludhattam. Szám kiszáradt, keserű íz lakozik benne, meg kéne mozdulnom egy pohár innivalóért, de mire ez összejön, eltelik pár perc. Louis felfigyel éberségembe, így figyelmét már nekem szenteli.

- Hát felébredtél Álomszuszék?! Olyan édesen alukáltál, hogy Alexa lefotózott – vigyorog.

- Mi? Biztos – felelem, nem hiába így, még azt se igazán fogtam fel, hol vagyok. Nagyon jót aludhattam, ha ennyire nem vagyok képbe semmivel.

Kicsoszogok a konyhába, ahol töltök is magamnak inni, majd miután ez megvolt visszasétálok Louishoz. Lassan kezdem levágni, hogy hotelban vagyunk, méghozzá Manchester –be. A többiek eltűntek valahova, kora este lehet, és én tényleg szundítottam egy nagyot.

- A többiek hol vannak? – kérdezem rekedt hangon, majd a gipszem kezdem vakargatni, de mind hiába, mert semmit sem használ.

- Felfedezik a szállodát. Fürdőgatyát húztak, úgy hogy gondolom egy medencében csobbanni is készülnek,

- És te miért nem mentél?

- Nem volt kedvem, inkább megvártam, hogy felébredj. Ha gondolod, utánuk mehetünk.

- Jó, menjünk – bólintok kábán, majd felállok és a szobám felé indulok, hogy én is fürdőalsót húzzak magamra. – Erm Louis? – szólok ki a szobámból.

- Mindjárt!- kiáltja vissza, én pedig addig az ajtóban várom, és mikor feltűnik, felemelem a gipszes kezem.

- Akkor én most nem fürödhetek? – biggyesztem le a számat, mire neki is leesik.

- Ó! Hát… igen.

- Ne máár!

- Várj. Van, egy ötletem Gyere! – vezényelt a konyhába, ahol a fiókokban és szekrényekben kotorászni kezdett. – Nincs egy nejlon táskád?

- Asszem van. Azt akarod ráhúzni a kezemre? – kérdezem, és közben újra megindulok, mert ő már a szobám felé tart.

- Aha, miért ne. Belemehetsz a vízbe, de ne nagyon rakd bele a kezed. Hozzáérhet, ha rajta van a táska, de egyébként ne nagyon.

- Uh, Louis köszi!

- Na, hol van?

Elővettem, Louis pedig befőttes gumival ráerősítette utána pedig indultunk is le. A recepción egy kedves nő eligazít minket a többiek után, így arra felé vesszük az irányt, amerre mondták. Hallom, amint kiáltoznak és nevetnek, s a női hang, melyet felfedezni vélek, eszembe juttatja, hogy ma meglátogatott minket Alexa, hogy én nyitottam ajtót, hogy milyen gyönyörű volt, és hogy megölelt. Amint belökjük a nagy ajtót, mely szemünk elé engedi tárulni a medencéket, a csúszdákat, s minden mást, rögtön őt szúrom ki. Haja feje tetejére van kötve, és bár csöpög belőle a víz, még így is nagyon tetszik. Arcán hatalmas mosoly ül, épp Niall hátán birkózik Zaynnel, aki Liam nyakában ül. Végül Alexáék borulnak el, arcomra pedig mosoly szökik, aztán megállok és eszembe jut, hogy meg sem néztem magam a tükörben. Hogy nézhetek ki? Hajamat biztosan elaludtam, így gyorsasággal kezdem rendezgetni tincseket, de mivel nem látom, hogyan állnak ezért kicsit kétségbeesetten próbálom a helyükre igazítani, több –kevesebb sikerrel. Végül tovább haladok Louis mellett, és próbálom minél feltűnő mentesebben tovább rakosgatni rakoncátlan göndör tincseim, miközben szemem le sem veszem a lányról. Észrevesz minket, így feláll, a víz köldökéig ér. Végig mérem barna testét, és bár március van, tudom, hogy eredeti bőrszíne is kreol barna. Testén citromsága bikini takarja, egy egyszerű fürdőruha. A tekintetet vonzza, már szinte fáj, annyira szexin néz ki. Arcomra még nagyobb mosoly kúszik, Louis pedig már ugrik is közéjük. Én a hagyományos utat választom és lépcsőn lépkedek a medencébe. A széléhez húzódom, és az elejébe ülök le, így a kezem kint van a száraz talajon. Alexa rögtön felém kezd úszni, én pedig mosolyogva figyelem, ám ekkor Zayn elkapja a lábát és visszahúzza, ő pedig sikítva merül el a vízben. Tudom, hogy ez csak játék, és édes, ahogy Alexa nevetgél, de eszembe jut az elméletem, miszerint lehet Zaynnek sem csak egy jó barát Alexa. Louisra pillantok, aki most Liammel birkózik, s eszembe ötlik az is, amit pár órája ő mondott, így elterelem a gondolataim. Alexának nem sikerül kiúsznia hozzám, valaki mindig elkapja és visszarántja, bámulásából pedig egy adag víz az arcomba zökkentett ki.

- Te barom! – kiáltok fel és már rátámadnék, mikor eszembe jut a kezem, így ülőhelyzetemben maradok, de legszívesebben megfojtanám az előttem álló vigyorgó fiút. – Na jól van Louis, ezt egyszer még nagyon visszakapod! – szűkítem össze a szemeim ő pedig vihogva leül mellém.

- Megszomjaztam – szólal meg Louis.

- Hozzál nekem is!

- Hol marad, a kérlek? Vagy a légy szíves?

- Nem mondom, mert lefröcsköltél!

- Akkor nem kapsz – ránt vállat.

- Na, jó! Kérlek Louis, hozz nekem is inni! – mondom bájologva. Alexa egy édes kuncogás hallat, Louis pedig feltápászkodik a medencéből és a kis Hawaii hangulatú bárhoz indul italokért. Eközben Alexa mellém ül, a víz így mellkasáig ér.

- Akartam már mondani, de valaki mindig elkapott, hogy remélem nem gond, az, hogy lefotóztalak alvás közben. Olyan kis aranyos fejet vágtál, hogy nem bírtam megállni – kuncog édesen.

- Na, jó, nem haragszom. Tudom, hogy velem nem tudnak betelni a nők – sóhajtok nagyot, mire nevetve meglök.

- De most komolyan. Nem gond? – kérdezi és nagy, barna szemeit enyémekébe fúrja.

- Nem – mosolygok. – Posztoltad… esetleg valahova?

- Nem, annyira tapló nem vagyok. Ha már lekaplak alvás közben, nem posztolom ki. Akkor tényleg olyan lennék, mint egy rajongó – nevet.

- Hm, tényleg. A rajongóm vagy? – kérdezem, és fél szemmel nézek rá. Magam sem tudom hogyan, de csak úgy kicsúszott a számon.

- Igen – böki ki rögtön. – Mármint… igen! – igazgatja meg a haját, és tudom, hogy zavarban van. Zavarba hoztam.

Többet nem mond, és úgy érzem, ha nem szólalok meg, akkor így maradunk, egymás mellett csendben ülve, amíg ide nem jön valaki.

- Nos… - köszörülöm meg a torkom. – Ennek örülök. Csak mert én is a rajongód vagyok – mosolygok rá, és fogalmam sincs, honnan jött a bátorság, ilyeneket mondani neki, csak azt kívánom, hogy Louis még ne jöjjön vissza, vagy, hogy a többi srác, ne vegye észre, hogy mi itt ketten, halkan és nyugodtan beszélgetünk.

Arckifejezését látva örül, hogy én is szeretem őt, de csakis kizárólag, mint barát, vagy énekes, mert ugye, ő is csak így szeret, hiszen, barátja van, máshogy nem is szerethet.

Később, nem igazán kellett egyikünknek sem étel, mivel nagyon bekajáltunk, mikor megérkeztünk, ezért Alexa rendelt magának, és ő evett, meg Paul. Lehetőségünk nyílt Emmát is megismerni, aminek láttam, hogy Paul nem örült, de nem volt bunkó, sőt, talán nagyon is udvarias volt. Egyébként nem is sejtettük, hogy Emma is itt tartózkodik a hotelben, de Alexa állítása szerint, szóba sem jöhetett, hogy nélküle utazzon ide hozzánk, így hát természetes volt, hogy testőre is vele tart. Oké, mivel Emma nő, és a testőr szó olyan csúnya szó egy nőre, ezért inkább fogalmazok úgy, hogy asszisztens. Ez egy fokkal jobb.

Tehát Alexa, Emma és Paul vacsoráztak, míg mi lézengtünk. Liam elment fürdeni, Zayn a szobájában tett, vett, Louis a tévét nézte, Niall Paulékkal beszélgetett, én pedig rajongóknak válaszolgattam Twitteren.

Posztoltam egy képet is, Louisról, amint roppant gyerekesen, legalább öt évesnek érezve magát önfeledten nézi a Tom és Jerry –t.

- Na, szerintem elmegyek én is fürdeni – tápászkodok fel, miután észreveszem, hogy mindjárt lemerülök, ezért fel kell raknom a telefonom tölteni is, ha Gemmával szeretnék még beszélni. Bólint egyet, én pedig feltápászkodok, és bemegyek a szobámba, ami majdhogynem még érintetlenül áll, mikor megérkeztünk csak a táskám ledobtam, meg körülnéztem, utána pedig asztalhoz ültünk és jól bekajáltunk. Felkapcsolok egy lámpát, majd a táskámban kezdek kotorászni. Tiszta alsónadrágot, törülközőt, papucsot és egyéb mást keresek, ami a fürdéshez kell. Berámolok mindent a fürdőszobába, levetkőzöm, és zuhany alá állok. Megmosom a hajamat, megfürdök, majd kiszállok és megszárítom a fejem. Alsót veszek fel, mert még szándékozok kimenni, majd feltúrom a sporttáskám a hordozható telefontöltőért, hogy azt is ki tudjam vinni, és, hogy közben ne merüljek le. Miután megvan, kiindulok, és az első ember, akibe szó szerint belefutok az Alexa. Nekem ütközik, én pedig szinte automatikusan fonom a karjaim derekára, hogy hátra ne essen.

Felnéz rám, barna szemei csillognak, akárcsak mindig. Lepillant a mellkasomra, és rögtön elpirul.

- B –bocs, nem láttalak – dadogja, és tisztára zavarba jön.

- Semmi gond, én se vettelek észre – mondom mosolyogva és nagyon élvezem a helyzetet. Magas lány, nincs velem egy magasságban, talán egy fél fejni a köztünk lévő különbség. Megint felpillant a szemeimbe, az én tekintetem, pedig telt ajkaira vándorol, amik most egy kissé elnyílnak egymástól. Annyira tökéletes pillanat lenne egy csókhoz, és annyira, de annyira megcsókolnám, szinte már fáj, hogy nem teszem.

- E –elengedsz? – szólal meg végül halk hangon, én pedig először fel sem fogom, így másodpercekbe telik, mire lassan elengedem a derekát.

- Hova mész?

- Letusolok. Utána pedig felhívom anyát.

- Apukáddal… minden rendben? – kérdezem halkan.

- Nem igazán – suttogja. – Nincsenek jóba anyával. Előttem eljátsszák, meg a család előtt is, de tudom, hogy baj van. Anya nem tud apunak megbocsájtani. Másodjára már nem megy neki.

- Nagyon sajnálom Alexa! – túrok a hajamba, és olyan rossz kedvem lesz. Szegénynek, szörnyű lehet.

- Na, megyek fürdeni – mosolyog fel rám, majd kikerül és beslisszol az én ajtóm melletti szobába.

Nagyot sóhajtok és kimegyek, de ekkor Louis fut belém.

- Öltözz fel Hazzácska, mert vendégeink jönnek – kurjantja.

- Milyen vendégek? – grimaszolok.

- Valami milliárdos. Nem tudom pontosan ki, de ezt Paul parancsolta. Ők is megszállnak most itt. Ő, a felesége, meg a lánya. A hoteligazgató jött, hogy nem gond –e, és hogy ne haragudjunk, de ez most sürgős, és hát elvileg ennek a pasinak, nem lehet nemet mondani…

- Bah, egy újabb ilyen alak. Mondd, hányat kell még megismernünk? – suttogom.

- Nem tudom Harry, ne hogy azt hidd, én annyira örülök neki.

Megforgattam a szemeim és visszaindultam, hogy felöltözzek. Magamra kaptam egy szürke melegítő alsót, és egy sima fekete pólót, majd mezítláb kicsattogtam a nappaliba. Senki sem volt kint, gondolom Paul is átment rendbe szedni magát, meg a többiek is betakarodtak felöltözni. Levágtam magam a masszírozós fotelbe, és a lenémított tévét kezdtem nézni, de egy idő után meguntam, hogy nem szól, így feltápászkodtam a távirányítóért és adtam rá hangot. Szörfölgetek a csatornák között, míg be nem ront Paul.

- Többiek?

- Öltöznek – felelem unottan.

- És te? Hogy nézel ki? Harry, annyira nehéz lenne felvenni egy sima farmert?

- Farmert vegyek fel? Már lefürödtem! Miért ilyenkorra kell tervezni az ilyen találkákat?

- Harry. Én sem így terveztem, oké? Beállított a Di Canio család és Harry, tudod, hogy befolyásos emberek, ezt nem lehet veszve hagyni. Kíváncsiak rátok és még olyan késő sincsen…

- Jó – sóhajtok nagyot. – Felveszek egy farmert, de csakis a te kedvedért.

- Tudod, hogy szeretlek – vigyorodik el és összeborzolja a hajam, én pedig visszaindulok a szobámba, hogy magamra rángassak egy farmer nadrágot. Hajamba szántottam bal kezemmel, de mivel jobb kezes vagyok, és ezt a műveletet általában azzal a kezemmel szoktam végrehajtani, nem igazán sikerül jól. Végül csak megrázom a fejem, hogy végkép helyére kerüljenek göndör tincseim és visszamegyek a nappaliba.

Öt perccel később kint sorakozunk mind, kivéve még Alexa. Paultól dícséretet kapunk, majd a szokásos monológot, hogy ne menjen el az eszünk, és, hogy ne legyünk hülyék. Amint befejezi kijön Alexa is. Csinos lábaira egy egyszerű farmer simul, felül egy kötött krémszínű pulóvert visel egy –egy vastag szürke és barnás színű csíkkal. Haja frissen mosva lófarokba van fogva, arcán semmilyen smink nem látszik, és így gyönyörűbb, mint bármikor. Egy egyszerű fehér, rövidszárú Converse –t vett fel, zokni nélkül. Elvigyorodok, mikor mellém áll, ős is rám mosolyog. A csengő megszólal, Paul pedig már szalad is ajtót nyitni. Az előszobából hallani lehet, mit beszélnek, és az idegen hangja egyre csak erősödik, amint felénk tart. Mosolyogva lép be a nappaliba, és bár viszolyogtam egy újabb ilyen embertől, kivételesen szimpatikusnak tűnik. Csak hogy gondoltam ezt már milliószor, és a végén mindig kiderült, hogy az ilyeneket más nem érdekli, csak a pénz és a hatalomvágy. Nincsenek jó tapasztalataim.

- Jó estét az Uraknak, és a Kisasszonynak, Giudo Di Canio vagyok – nyújt kezet a sorban álló elsőnek, vagyis Liamnek. A férfi, erős akcentussal beszéli nyelvünket, pontosan nem tudom megmondani, hogy mégis milyennel. Mögötte belép egy szép nő, mögötte pedig egy lány kinek feje először le van hajtva. Bájos mosollyal az arcán tekint fel ránk. Igazán nagyon szép arca van, sőt csinos, és egyszerűen tényleg gyönyörű egy teremtés, ám eszembe jut az én Alexám, aki nála milliószor szebb. Széplány, ez tény és való, de az én szívem már valaki másé. És ettől az angyali mosolytól még lehet a poklok királynője. Különben sem hiszem, hogy találkoznánk ennél akár többször is, édesapja beszédéből nekem teljesen az jön le, hogy nem Londonban, sőt még csak nem is Angliában élnek. Kezet fogok én is Giudo úrral, majd bemutat a feleségének, Siena –nak, végül pedig lányának, Clarie –nak.