#22. - Mert hát a francba is, de szeretem ezt a lányt!

Dear readers
Itt vagyok a következő résszel időben, de csak azért, mert tegnap már elkészültem a következővel.:) Örülök neki, kivételesen ötletem is akadt, volt mit írnom bőven. Mától pedig szünet nektek, igaz nekem még jövőhéten mennem kell két napot, de ti élvezzétek ki, előre is mindenkinek kellemes ünnepeket, és jó olvasást!(:xx.♥

Patricia P.

Harry Styles

2013. március 14.

A mai napunkat a magángépünkön töltjük, elhagyjuk Írországot, és visszautazunk Angliába, azon belül pedig Manchester –be. Az utazás nagy része alvással telik, mindegyikünk fáradt, így hát energiát gyűjtünk. Leszállás előtt ébredünk fel mindannyian, így kissé álmos fejjel szállunk le a repülőgépről. Megállunk a minket váró rajongóknál, készítünk képeket, aláírunk, és váltunk pár szót velük. Ezek után elfoglaljuk a szállodánkat, mely csak nekünk lett lefoglalva az elkövetkezendő két napra. Csak mi leszünk és a személyzet egy hatalmas épületben, s mindezt azért, hogy kellő képen ki tudjunk kapcsolódni. A kisbuszban már mind éberebbek vagyunk, Louis ontja magából a baromságokat, mi pedig nem bírjuk abba hagyni a nevetést. Közben megosztjuk a világgal is milyen jó kedvünk van, majd úgy döntünk, este csak mi hatan – meginvitálva az estre kedvenc kis biztonsági őrünket, Pault is – kirúgunk a hámból, iszogatunk és nevetgélünk együtt.

A hotelhoz érve csend fogad, üdvözöl minket egy kedves asszony, aki a vendéglátó helyiség igazgatónője, elmondja, hogy érezzük jól magunkat, és tegyük azt, amit csak akarunk. Ennek példája képen elfoglalunk közösen egy nagy lakosztályt a második emeleten. Most, mikor megtehetnénk, hogy mind külön szobába megy, ott ahol csak akar, mi inkább együtt maradunk, s együtt választunk egy több szobás lakosztályt a legfelső szinten. Két lift van, gondunk nem lesz, a felmenetel, tekintve, hogy a legfelső szint az a huszadik.

Lefoglaljuk a lakosztályon belül szobáinkat, s én úgy döntök, elmegyek zuhanyozni. Az idő ugyan csak három óra felé jár, egy frissítő zuhany jól esne. Azután viszont egyáltalán nincs kedvem felöltözni, így bokszerben szambázok ki, ahol a fiúk sincsenek másképp, mindenki levetette ruháit és alsóneműben van. Paul kérésére – aki mellettünk foglalt lakosztályt – a hűtőnk meg van tömve mindenféle étellel, így lakmározni is kezdünk, késői ebédre hivatkozva. Két pofára tömjük magunkba, ami csak a kezünk közé kerül, s hamarosan kidőlünk a sok kajától. A nagy tévé előtt fekszünk mind, mikor csengetnek.

Senki nem mozdul meg, ezért feltápászkodom és kimegyek az előszobába az ajtóhoz, majd feltárom, ám nem várt meglepetés ér. Alexa áll előttem, gyönyörűbb, mint mikor utoljára láttam. Haja ki van engedve, fején egy szürke sapi, kötött, katona mintás pulóver van rajta, alatta egy szürke trikót visel. Lábai fekete cicanadrág, hátán egy fekete hátizsák, mögötte egy bordó bőrönd. Aranyosan mosolyog, és látszik rajta, hogy ő sem pont rám számított. Elengedi bőröndjét és rögtön átölel. Kezeivel átfonja a hasam, én pedig azt se tudom, mit csináljak meglepődöttségemben. Természetesen rögtön visszaölelem és szorosan húzom magamhoz. Felsóhajtok, amint megcsapja orromat jellegzetes, finom illata, és, ha arra gondolok, hogy mennyire hiányzott, és most pedig itt van a karjaimban, akkor megérte várni.

- Szia – mondja halkan, amint elhúzódik tőlem, arcán még mindig gyönyörű, széles mosoly.

- Hogy kerülsz ide? – teszem fel egyből a kérdést, mire az arcára egy aranyos, ám keserű fintor ül ki, melyet próbál leplezni, de én észreveszem. – Nagyon hiányoztál! – teszem hozzá, mire újra elmosolyodik, s megint át ölel, fejét a vállamba fúrja.

- Ki az Harry? – kiáltja Liam.

Nem akarok vissza menni Alexával, biztos, hogy végig kell néznem, amint Niall karjaiba veti magát és addig csókolják egymást, amíg meg nem fulladnak. Ilyeneket nem vagyok képes befogadni, mert hát a francba is, de szeretem ezt a lányt!

Alexa mosolyogva belépked mellettem, én pedig visszacsukom az ajtót, majd elveszem tőle a bőröndjét, és beviszem én. Mögöttem jön, majd ellépek előle, hogy a fiúk is meg tudják csodálni, ragyogó vendégünket.

- Alexa! – ugrik fel Niall és két szempillantás múlva már a karjaiban van a lány.

Ha nem lennék ilyen ramaty helyzetbe, valószínűleg olyan boldog lennék, mint Niall, hogy az egyik legjobb haverom, egy ilyen lányt talált magának. Örülnék, hogy boldog, és szerelmes. Csak, hogy ez a lány az eszemet hamarabb vette el, mint Niallét, és helyettem mégis ő csókolja most.

Már azt is megbánom, hogy egy lakosztályban vagyunk, kitudja, mit kell majd végig hallgatnom az éjjel, és már előre rettegek az álmatlan éjszakámtól. Noha a repülőgép utat végig aludtam, az éjjelre is terveztem alvást, így viszont, hogy tudom, a másik szobában ők vannak, ketten, együtt alszanak, és együtt ki tudja, még mit csinálnak, képtelen leszek nyugovóra térni.

A bőröndöt félre állítom az útból, és próbálok jó képet vágva leülni. Louis együtt érző pillantásai legalább egy kicsit segítenek, magamban ezertől visszafelé kezdek számolni, és nem feltűnően másfelé tekinteni. Zayn és Liam mosolyogva figyelik őket, és tudom, hogy Louis is örül, hogy talált valakit maga mellé Niall. Én is örülnék, de még mennyire, hogy örülnék neki, ha ez a lány nem Alexa lenne.

Lassan lehiggadnak a kedélyek, most már csak a kérdések röpködnek a fejünk felett.

- Nekem most huszonkettedikéig szünetem van, és Paul közrejátszásával megleptelek titeket – magyarázza itt tartózkodási helyét.

- Ez szuper! – öleli át szorosan Niall.

- Mondjuk közben lesz pár fotózásom, úgy hogy majd vissza kell utaznom Amerikába, de pár napot, együtt tudunk tölteni – mosolyog kedvesen, és tekintete rám ugrik. Nekem nem megy a mosolygás. Persze, nagyon örülök neki, hogy itt lesz, és, hogy láthatom majd, mert eszméletlenül hiányzott… de valami mégis visszatart. Úgy sem fog változni semmi sem, ő továbbra is Niallt szereti, s nem engem, és így most nem tudok örülni.

Tekintetét gyorsan is tovább viszi rólam, én pedig lesütöm a szemeim. Talán arra jó lesz ez a kis idő, hogy tisztázzuk, a kis vitánkat. Vagy, még jobban összeveszünk. Ez csak rajta múlik. Nem fogok neki könyörögni. Ennyi büszkeségem nekem is van.

A srácok vadul sztorizgatnak, én pedig csak csendben hallgatom őket, a jó kedvem, ami idáig volt, rögtön tovaszállt, és a pasis esténknek is lőttek. Pedig igazán nagyon jó lett volna, már beleéltem magam.

Mikor Alexa kezd mesélni, már jobban odafigyelek, mégis csak érdekel, mi történt vele. Szinte áhítattal beszél barátairól, akik egyben munkatársai. Hiába van egyedül, és hiába énekel egymaga a színpadon, mégis egy hatalmas csapatba tartozik bele. Nincs olyan egyedül, mely akaratlanul is, de megnyugtat. Eszembe ötlik, hogy kis csapatába biztosan nem csak lányok vannak, s néhány fiú lehet pont ugyanilyen állapotban, mint én. Hisz’ Alexa gyönyörű, tehetséges, csodálatos lány, biztos, hogy nem csak azén fejemet csavarta el. Niall, hogy te mekkora mázlista vagy öregem! Ráadásul, azok a srácok, akikkel együtt dolgozik, biztos sokkal, de sokkal közelebb állnak hozzá, engem pedig még csak alig egy hónapja ismer. Sőt, még egy hónapja sincs meg. Azért ez nem túlbíztató a javamra, és így belegondolva, durva.

- Képzeljétek el, hogy mostanában Emma nagyon furcsa. Szerintem bepasizott. Volt már egyszer ilyen, és akkor is pont így viselkedett. Egyelőre még nem mondja el.

- Nincs családja?

- Nem, sajnos nincs. Illetve a szülei Londonban, de azon kívül, se férje, se gyereke. Nekem olyan, mint a pótanyukám. És, ha most tényleg bepasizott, akkor nagyon remélem, hogy most az egyszer már komolyan talál maga mellé egy normális férfit!

- Höh, mi az, hogy normális férfit? – horkan fel Zayn.

- Mármint aki tényleg szereti. Bocs, ha megsértettelek – mondja komolysággal az arcán Alexa, szemein viszont látszik, hogy jól szórakozik.

- Nem probléma, drága – kacsint rá Zayn, én pedig hitetlenkedve meredek társamra. Ez meg mi volt? Drága? Azt mondta neki, hogy drága? És még kacsintott is hozzá? Eldobom az agyam! Mégis mit képzel magáról Zayn? Miért becézgeti, miért kacsingat? Ez kész képtelenség! Most akkor Zaynnel lehet, az van, mint velem? Hogy, titokban totálisan belezúgott Alexába? Az rám nagyon rosszat jelent! Vagyis, nem csak rám, hanem amúgy is nagyon rosszat jelent! Ennyi erővel már Liam is szerethetné, vagy… Louis! Lehet így is van?

Ez badarság, biztos, hogy nem szerelmesek mindannyian Niall barátnőjébe! Az túl… abszurd lenne! Egyelőre Zayn az, akire gyanakszom. Elég kevés „bizonyítékom” van, mindenesetre figyelni fogom Zaynt. Remélem, nincs úgy, mint ahogy én gondolom, mármint Zayn nincs abban a helyzetben, mint én. Rémes lenne tudni, hogy ugyanabban a cipőben jár, mint én. Hogy tetszik neki Alexa, megfogalmazhatatlan vonzalmat érez iránta, ami csak nem akar elmúlni. Hisz’ akkor Zayn a vetélytársam lenne! Nyílván ő sem akar belenyugodni abba, hogy szeret egy nőt, aki nem szereti viszont, vagy nem tud róla. És különben sem ilyennek ismerem Zaynt. Nem szenvedne csendben. Vagyis mindent megtenne azért, hogy Alexa észrevegye. És tekintve kettőnk kapcsolatára – mármint Alexa és az én kapcsolatomra, a jelenlegi állásban, miszerint fogalmam sincs, mi van most, haragszik –e, avagy nem – borzalmas lenne. Mert, ha haragszik, nos, akkor nekem semmi esélyem. Akkor szenvedhetek én tovább, s vagy sikerül kimásznom ebből az érzelmi gödörből, melyet Alexa ásott nekem, vagy nem.

Észre se veszem, hogy mik történnek, egy pontot bámulva, ezerrel pörög az agyam, megint van min gondolkodnom. Zayn helyes srác, sőt, ez enyhes kifejezés. Pontosan beállított, tökéletes, már –már fekete színű haja az, ami megragadja először a tekintet. A hajának sok időt szán, imádja fésülgetni, nézegetni, igazgatni, és tényleg úgy néz ki, amit még ötven kilómét per órás szél sem tud szét rombolni. S, ha már ilyen gondosan állnak feje tetején, a fekete tincsek, akkor egy lány gondolatai között biztos, hogy megfordul az is, milyen lehet beletúrni, ebbe a gondosan beállított frizurába, milyen lehet szétrombolni, húzni a haját. A szexi pasi listán első pont a hatból. Oké, nem azt mondom, hogy az én hajam, nem nyerő a lányoknál, tudom, hogy ezek a cuki, barna, göndör fürtök egyszerűen mesések, és mindenki nagyon szereti, na, de azért Zayn is szembe szállhat, az ő frizurájával.

Második dolog, amit szerintem, egy lány megfigyel, az az arca. Oké, lehet, hogy a haj és az arc felcserélődik, de nem vagyok csajból, fogalmam sincs, mit néznek meg először rajtunk, úgy hogy én most fentről, lefelé haladok. Tehát az arc. Ami lehet pufi, vékony, csontos, borostás, szeplős. Zayn arca, szép, egyáltalán nem csúnya, és visszataszító. Kissé világos barna szemeivel simán leveszi a lányokat a lábukról, orra normál, már –már aranyosnak mondható. Normálméretű, világos rózsaszín ajkai vonzza a tekintetet és felizzítja a vágyat a lányokban egy csókra, vagy talán még többre. Borostáját – ami nekem még nincs – néha hagyja picit növeszteni, ezzel fokozva szexiségét, vagy teljesen lenyírva, így megint egy édes, aranyos, babaarcú szexi srác marad. Akármit csinál, ő mindenhogy szexi, és ez nem ér!

Harmadik pont a felsőteste, amit sok –sok színes és fekete –fehér minta díszíti. Vannak olyan lányok, akiknek ez alapból bejönnek, vannak olyanok, akik visszataszítónak, esetleg csúnyának találják. Nem igazán látott minket Alexa félmeztelenül, gondolom, csak Niallt, neki pedig nincsenek tetkói, tehát ebből enged arra következtetni, hogy ő az utóbbi csoportba tartozik, miszerint nem igazán díjazza a tetoválásokat. Rám nézve ez szintén gondot jelent, mert én is előszeretettel varratok magamra újabbnál újabbakat, de én ezt bírom! És tételezzük fel, hogy Niallön is vannak. Ha igazán szereti, úgy is elfogadja, hogy a testét ilyesféle varratok borítják, szóval emiatt a legkevésbé sem kellene aggódnom. Kanyarodjunk vissza Zaynhez, akiről számtalan félmeztelen kép van fent az interneten, és tudom, hogy a lányok nagyobbik fele, oda meg vissza vannak ezekért a tetoválásokért. Ez egy hatalmasat lendít a képzeletbeli szexiség mérőn. Ami nekem nem igazán jó.

A srácokkal mind kondizni járunk, legtöbbször én és Liam megyünk, de van mikor mindannyian, és Zaynnak is elég jó teste van. Kockái kezdenek látszani, kezein is van már bicepsz, és ezek a dolgok nem igazán tartoznak a visszataszító kategóriába, úgy hogy egy újabb problémával több.

Következő pontnak talán a stílust mondanám. Zaynnek sok ruhája van, és szeret vásárolni, nem mintha, én nem szeretnék. Igazából nekem is sok ruhám van, de ez nem lényeges. Zayn stílusa laza, és szexi a lányok általában ezekért is odavannak. Ad a külsőjére, igényes szerintem ez is elég lényeges.

Lábai vékonyak és formásak, nem mintha én olyan sokat nézegetném, de azért ezzel tisztában vagyok. Mármint nem szoktam a fiúkat megnézni, mérlegelni, hogyan néznek ki, melyikőjük néz ki jobban, ezek a dolgok, amiket most így összeszedtem hirtelen jöttek. Még mielőtt bárki is félre értené, nem szoktam ezen, ilyeneken rágódni.

Telefonom csörgése zavarta meg gondolatmenetem. Mindenki rám kapta a tekintetét, én pedig zavartan halásztam elé farzsebemből a telefont. Rossz szokásom, hogy oda rakom, körülbelül kismilliószor törtem már így el a telefonjaim.

A kijelzőn Gemma neve áll, ajkaimra rögtön mosoly kúszik. Felpillantok, magam sem tudom miért, és észreveszem, hogy Alexa figyel, így hirtelen ötlettől vezérelve még szélesebben vigyorodok el, majd elnézést kérek tőlük, felállok és mikor csak félre vonulok, akkor veszem fel a telefont. Fogalmam sincs, miért esett jól ezt tenni, csak a tudat, hogy Alexa este Niallel fekszik le aludni, én pedig egyedül, felhergel, és kapóra jött az egész. Noha vitát nem szeretnék szítani, és veszekedni sem, nem tartozik kedvenc hobbyjaim közé, pláne nem, ha Alexáról van szó.

- Már épp készültem lerakni! – szól bele rögtön nővérem, amint felveszem.

- Bocs. Mi újság? Rendben hazaérkeztetek?

- Igen, minden a legnagyobb rendben. Inkább te mesélj!

- Hát, rossz, hogy nem vagytok itt – sóhajtok és tincseim közé túrok.

- Nekünk is hiányzol Hazz, de nem sokára újra látjuk egymást.

- Hát remélem.

- Mit csináltok?

- Hm. Képzeld, beállított Ő.

- Ki?

- Gemma, hát ő! Tudod!

- Fogalmam sincs, kiről beszélsz.

- Gemma. A –val kezdődik és végződik a neve.

- Úúú, Alexa?

- Igen!

- Komolyan? Pont akkor, mikor én eljövök? És beszéltetek? Haragszik?

- Ezt majd bővebben kifejtem este. Csak most nem igazán szeretném részletezni.

- Ó, oké, értem. Rendben – mondja, én pedig megkönnyebbülök, hogy levágja, bárki meghallhatja most, mit beszélünk.

- És hogy, hogy ott van?

- Most mondtam, hogy majd később megbeszéljük.

- Ah, oké. De érdeklenek a részletek!

- Estig csak bírsz várni nem?

- De – morogja. – De most oda kell adnom anyát. Akkor hívj, ha jó már.

- Mindenképp. Puszi!

Gemma után beszélek anyával, majd tőle is elbúcsúzom, és lerakom a telefont. Niall ép ekkor fordul be a konyhába.

- Á, jó is, hogy itt talállak. Beszélnünk kell.

- Miről? – kérdezem ijedten és szemeim előtt millió variáció lepereg, miről is szeretne beszélni. Lehet hallgatózott, és tudja, hogy Gemmával a barátnőjét fogjuk kitárgyalni. Az is lehet csak egy kis részletet hallott, amiből még ki tudom magam menteni. De ahelyett, hogy rá figyelnék, ezeken gondolkozom.

- Niall, ne haragudj, kezdj újra légy szíves, elbambultam – hazudom.

- Mi történt, mikor kinyitottad az ajtót? – kérdezi. – Most rosszban vagytok, vagy nem? Mert nem vagyok gondolatolvasó, hogy kitaláljam.

- Én sem tudom igazából. Mosolygott, átölelt. Aztán bejöttünk.

- Akkor nem veszekedtetek igaz? Harry, nem szeretném, ha a legjobb barátom, és a barátnőm veszekednének. Mindkettőtöket nagyon szeretlek, és képtelen lennék választani. Emlékszel, mikor te öntöttél lelket belém, miután nem jött el az egyik randevúra? Ha te, akkor nem jössz fel, és nem segítesz, akkor lehet, össze se jöttünk volna Harry. Mindent neked köszönhetek! És nem szeretném, ha veszekednétek. A világ, legrosszabb dolga lenne.

Köpni, nyelni nem tudok hirtelen, annyira ledöbbenek. Persze, azt eddig is tudtam, hogy akkor, mikor megvigasztaltam Niallt, akkor segítettem neki, bátorítottam, hogy ne adja fel. Gőzöm nem volt róla, hogy akkor Alexával találkozgat. És ha tudtam volna, biztos, hogy nem bátorítom arra, hogy hívja fel, max csak megvigasztalom. Ez a szomorú igazság.