#3. - Majd elmondja, ha akarja

Dear readers

Meg is hoztam a harmadik részt!:) Nekem ma volt az utolsó tanítási nap az iskolában, úgy hogy ráállok a lazításra és írásra. Ha nagyon belejönnék, akkor akár két rész is lehet egy héten, de egyelőre ezt még kétlem!:D Ez még mindig Harry szemszögéből van, amit remélem nem bántok és azért izgalmas ez is. Úgy tervezem, hogy tíz rész Harry és tíz rész lesz főhősnőnk szemszögéből, hát majd meglátjuk mennyire jön össze!:3
Továbbá elértük a 20.000 -es megtekintést, melynek nagyon- nagyon örülök!(: Büszkeséggel tölt már el ez a szám, pedig tudom, hogy ez még édes kevés. Én mégis roppanttul örülök neki, remélem, a 30.000 -diket is "ünnepelhetjük" nemsokára!:)
Jó olvasást és kitartás az utolsó pár naphoz!^-^

 Patricia F.

 Harry Styles

2013. február 19. - 20.

Estefelé Nialler, megint elhúzta a csíkot. Azt mondta, hogy a haverjához megy át filmet nézni. Újra négyen maradtunk, és mivel Lou kitalálja, hogy LiveStreamol –junk, ezért összekészülődünk és beülünk mind a nagy gép elé vigyorogva. A nézettség az egekben van, ökörködünk, hülyülünk és egy csomót nevetünk, majd kérésekre, éneklünk. Sokan tetszik fel a kérdést, hogy szőke bandatársunk merre van, melyre egyszerű válasz gyanánt az igazat mondjuk. A LiveStream végén Paul idegesen hív engem. Persze, tökre elfelejtkeztünk, hogy Paul már így is pipa ránk, és nem volt eszünkben egyikünknek sem, hogy ezt mégse kellene.

- Paul, de hát a nézettség több ezer volt. Alighanem egy millió. A rajongók eszméletlenül örültek neki, nem értem miért olyan nagy baj ez – magyarázkodok a telefonba, bár tudom, hogy vesztett ügyünk van.

- Harry, nem állok le veled vitatkozni, pontosan tudjátok mindannyian, hogy miért nem lehet LiveStream –ot csinálni. A szabályt megszegtétek, ráadásul úgy, hogy ma már hangpróbára is elfelejtettetek jönni. Remélem tudjátok, hogy rohadt mérges vagyok!

Igazat adok neki, tényleg nem szabadott volna LiveStream –olnunk, ma tényleg elfelejtettük a hangpróbát.

- Amúgy meg… Niallt nem láttam. Mégis hol a francban van? Azóta nem is találkoztatok?

- De, délben itthon volt. Pár órája ment el. Egy régi haverjával találkozott délelőtt, és most is, nála van. Vacsira elvileg jön – nézek az órámra, mely már este fél nyolcat mutat, tehát Niall késik.

- Jó – morogja -, holnap reggel nyolctól hangpróba!

- Reggel nyolctól?

- Igen, reggel nyolctól. Remélem felfogjátok, hogy ez büntetés. Ha nem lesztek itt pontban, nyolc nulla nullakor, akkor nem tudom mit csinálok veletek.

- Értem. Átadom a többieknek. Szép estét, Paul – motyogom, majd kinyomom a telefont és fancsali képpel nézek a kíváncsi srácokra.

- A szófoszlányokból ítélve, nem sok jóra számíthatunk… - néz szemeimbe Liam, én pedig bólintok.

- Holnap reggel nyolc. Stúdió.

- Na ne már!! – hördül fel Zayn. Számítottam rá, hogy őt fogja a legrosszabbul érinteni ez.

- De. A LiveStream és a mai késés miatt.

- Basszus! – húzza el a száját Liam.

- Nézzétek a jó oldalát – mosolyog Louis. – Hamarabb hazaérünk, és még mindig visszafeküdhetünk aludni.

- Ez a beszéd. Egy kis koránkelés. Na és? Eddig még senki sem halt bele, mi sem fogunk! Holnap reggel hatkor Louissal felébresztünk mindenkit, elkészülünk időben, és pontban nyolcra bent vagyunk – közölöm a tervet mindenkivel. Liam bólint, Louis vigyorogva lájk jelet mutat, Zayn, pedig, morcosan ül tovább a kanapén. Tőle többre nem is vártam. – Umm, Niall mit is mondott, hánykor jön?

- Vacsira.

- Ja igen. Már háromnegyed nyolc van.

- Hát, mi is megcsúsztunk a vacsival.

- Meg. Mit együnk? Én már éhes is vagyok – megyek le a konyhába a pocimat simogatva. Be nézek a hűtőbe ahol találok mirelit pizzát. Kiveszem és lerakom a pultra, majd tovább nézelődök a hűtőben. Kiveszem a ketchupot, mert én azzal szeretem, a majonézt és a mustárt is, mert Niall úgy eszi. Kicsit undi, de ahogy ő érzi. – Fiúk. Pizza.

- Az jó lesz – vágódnak le a bárszékekre. Ha csak öten vagyunk akkor általában ott eszünk, ha vendég jön, akkor pedig az étkezőben.

Berakom a sütőbe a két pizzát, majd fütyülve a pultnak dőlök.

- Megjöttem – kiáltja el magát az előszobából Niall, majd már fel is bukkan. – Hali. Bocsi a késésért, nem figyeltem az időt. Mizu? – ül le Zayn mellé. – Pizza? – szagol a levegőbe, én pedig bólintok. – Mit csináltatok?

- LiveStreamol –tunk – újságolja lelkendezve Louis.

- Komolyan? – döbben le.

- Aha. Nekem jutott eszembe. Egy órával hamarabb kiírtuk, és majdnem egy milliós nézettségünk volt!

- Wow. De nem úgy van, hogy nem szabad LiveStream –olnunk?

- Nem jutott eszünkbe.

- Uu – húzza el a száját. – És Paul? Tudja már?

- Hát jól kiosztott minket. És holnap reggel nyolcra bent kell lennünk stúdiózni. Reggel hatkor Louissal ébresztünk mindenkit. És te is jössz! Mert rád is nagyon pipa Paul.

- Oh, rendben. Akkor én most elmegyek telefonálni. Szóljatok, ha kész a pizza – áll fel telefonjával a kezében és félrevonul. A srácokkal értetlenül összenézünk, majd egyszerre vállat vonunk, ezzel lerendezve. Majd elmondja, ha akarja.

Mire kész lesz a pizza, Nialler is visszajön, így együtt vacsorázunk. Utána pedig hamar lefeküdünk, a másnapi korán kelés miatt.

*

Hangos hangra ébredek közvetlenül a fülem mellől. A szemeimet még nem akarom kinyitni és úgy gondolom, majd csak elmúlik ez a fránya csengés, így hátat fordítok a zajforrásnak és a párnámba fúrom a fejem. De egy idő után az Istenért sem akar abbamaradni a hangos zenélés, így kénytelen vagyok megnézni, mi az. A telefonom nyávog, már vagy két perce. Kinyomom, majd a kijelzőre nézek. Hat óra két perc.

Kikászálódok az ágyamból és bokszert húzok magamra, majd kiindulok egyenesen Louis szobájába. Éppen, hogy be akarok nyitni, mikor nyílik az ajtó és Louis kómás feje jelenik meg.

- A francba a korán keléssel! – morogja. Hát igen, egyikünk sincs hozzászokva. Jó rég volt az, mikor időbe kellett kelnünk. Minden gyerek megtapasztalja egész korán a korán kelést, és annak minden előnyét, hátrányát. Legutoljára akkor keltettek ilyen korán, mikor az x- factorban indultam. Azóta nyolctól hamarabb nem kelek fel.

Lou szó nélkül elindul Liamhez. Aha, persze, azt hiszed, majd nekem marad Zayn! A fenéket.

Niall szobája felé veszem az irányt, ahova halkan benyitok, bár semmi értelme nem volt az óvatoskodásnak. Niall hasán fekszik, feje felém van fordítva, szemhéjai csukva vannak és hangosan szuszog, mint karácsony után a jóllakott kisfiú. Keze lelóg az ágyról. Szobája végébe van az ágya állítva, közvetlen mellette egy jó nagy ablakpárkány ahova az ember ki tud ülni. Ágyával szemben barna, polcos szekrény, ahol egy rakat DVD, CD és képregény, meg bekeretezett fotók pihennek. Az ágya mellett, egy jókora üveges ajtó, amit függöny díszít, csak úgy, mint az ablakot. Azon az ajtón át, kilehet jutni a hatalmas erkélyre, ami a ház ezen oldalán van. Mivel nekem a másik oldalán van a szobám, ezért nekem, Liamnek és Zaynek arra néz az erkélye. Mindkét oldalon össze vannak kötve az erkélyek, így két, hatalmas, közösünk van.

Niall szobájának falain a sötétkék szín játszik. A polcos szekrényétől balra újabb ajtó, ami ezúttal a fürdőt és a vécét foglalja magába. A faajtó mellett egy ruhásszekrény áll, a szoba bejárata mellett pedig egy szintén fa íróasztal, amin jegyzet- és ceruzatömb, és papírok egymásra rakva szépen. Az íróasztal és a ruhás szekrény között áll egy kottatartó és Niall kedvenc gitárja, a többit a zeneszobában tartja. 

Mellé sétálok, majd óvatosan ébrezgetni kezdem.

- Nialler, mennünk kell be, ébredj!

- Harry? – kérdezi nyöszörögve és kezével tapogatni kezd a párnája után.

- Igen. Ébredj, Niall, mert egy egész óra, mire te megreggelizel.

- De azt még meg is kell csinálni – motyogja.

- Megcsinálom neked, ha elmondod, mi kell, felkelsz, rendbe szeded magad, és legkésőbb háromnegyed hétkor lent toporogsz a konyhában!

- Rántottát kérek szépen baconnel, meg gofrit – nyitja ki szemeit, és angyalian mosolyogva pislog fel rám.

- Oké! Viszont akkor kelj!

- Rendben – ül fel, majd megdörzsöli szemeit és szőke tincsei közé túr. Elmosolyodom és kiindulok a szobából. Mivel, én csinálom a reggelit, ezért egyértelmű, hogy Louisra vár az a feladat, hogy kiverje az ágyból Zaynt. Remélem, ez neki is le fog esni!

A szobámba indulok, hogy gyorsan megmosakodjak és felöltözzek. Fehér alapon, vékony, világoskék, függőlegesen festett csíkos inget veszek magamra a fekete, szaggatott farmeremmel és a barna csizmámmal. Az ingen kigombolva hagyom, az első jó pár gombot, így kilátszódik egy- egy tetoválásom. Nyakamba akasztom keresztes nyakláncom, amit még anyukámtól kaptam, 14 évesen. Minden vasárnap eljártunk templomba, és egy nap, mikor hazaértünk onnan, anyu leültetett az asztalhoz, majd nekem ajándékozta ezt a nyakláncot. Azt mondta, hogy ez a nagyapámé, az ő apukájáé volt, aki három éves koromban meghalt. Többet nem fűzött hozzá, és többet nem is kérdeztem, mert tudtam, ez a téma kényesen érintette. Ma már lehet, nem feszül meg az arca, hanem csak aranyosan elmosolyodik, majd megpaskolja az arcom, miközben leültet egy székre és mesélni kezd. Közben hoz két bögre teát, és egy kis csokis sütit.

Visszakanyarodva a nyaklánchoz, azóta is vigyázok rá, mint egy kincsre.

Körülnézek a kalapjaim, sapkáim között, majd megakad a szemem ezen a vajszínű kalapon. Kiveszem, majd kinézek az ablakon. Erősen süt a Nap, így a kalapot magamnál hagyom, zsebre vágom a pénztárcám és a telefonom, majd lesietek. Előhúzok a serpenyőt, egy doboz tojást és bacont. Felrakom a tűzhelyre, majd a gofri tésztájának bekeveréséhez látok hozzá. Jobbnak látom, ha magamra veszem a közös kötényünk, majd úgy sütögetek tovább. Mindig is szerettem a konyhában tevékenykedni, akár főzésről, akár sütésről, akár csak mosogatásról van szó. Anyunak imádtam segíteni, később pedig mikor már tudtam jó néhány ételt elkészíteni, akkor kiszolgálni őt és nővéremet.

Mikor a fiúkkal egy bandába kerültünk, eleinte egyikünk sem főzött. Leginkább azért, mert egyikőnk, sem tudta, hogy mit szólna hozzá a másik (kinevetnénk, vagy valami…). Aztán egyik reggel Zayn reggelivel várt minket. Akkor kijelentette, hogy szeret főzni, és tud is, szóval nyugodtan cikizhetjük, de ő akkor is főz. Niall erre a nyakába ugrott, mert, hogy ő meg enni imád, így szuper lesz. Zayn főz, Niall tápol. Utána mondtam én is, hogy tudok is főzni és szeretek is a konyhában foglalatoskodni. Aztán Liam is bevállalta, de ő azt mondta, hogy ha nagyon muszáj. De alap dolgokat ő is tud. És végül Louis maradt, aki azt mondta, hogy mivel ő a legidősebb, ő arra ügyel, hogy ne gyújtsuk magunkra a házat. Így innentől, mint a szorgos anyukák, jobbnál jobb sütiket sütöttünk, finomabbnál finomabb leveseket és főtt ételeket csináltunk és nem mellesleg, egy csomó mindent tanultunk a másiktól.

A rántotta már el is készült, így mindent kihelyezek az asztalra, amik kellenek a reggelihez. Már egyáltalán nem is vagyok álmos.

A pultnak dőlve várom, hogy kész legyen az utolsó gofri is, közben pedig az órámra pillantok. Hat negyven. Niall, már csak öt perced van!

A lépcső alján megjelenik Louis és Liam felöltözve, üdén és frissen.

- Jó reggelt! – mosolygok rájuk.

- Jó reggelt Harry. Hogy aludtál?

- Gofri? – csillan fel Louis szeme és belecsíp az egyikbe, amelyik már készen van.

- Igen, de ne pituszkálj bele! Amúgy jól aludtam. És te?

- Én is.

- Már meg is bocsájtottam, hogy magamra hagytál Zayneeval – nyammog Louis.

- Hát, úgy tartom ferrnek, hogy mivel én ébresztettem Niallt és reggelit készítettem, ezért te neked kellett Zaynt is ébresztened.

- Hát, végül is egész könnyen ment, felkelt, elindult fogat mosni, meg megcsinálni a haját.

- Akkor jó. Niallnek is már csak két perce van – nézek újra az órámra, Liam pedig felvonja szemöldökét. – Mondtam neki, hogy csinálok reggelire azt, amit akar, de legkésőbb háromnegyedre lent kell lennie.

Ekkor fut be ő is, teljes „harci” szettbe vágva magát.

- Jó reggelt! – köszön vidáman, majd csillogó szemekkel letelepedik a székére és várja, hogy mi is leüljünk reggelizni. Louis is elhelyezkedik, majd én is leülök.

- Ne várjuk meg Zaynt? – kérdezi Liam.

- Zaaaaaaayn! – ordítja Niall.

- Jövök már – kocog le a lépcsőn. – Reggelt.

- Ez igen! Elismerésem! – bólintok, Zayn pedig vigyorogva meghajol, majd leül ő is és nekilátunk a reggelinek.