#4. - Pár napja megismerkedtem egy lánnyal

Dear readers
Itt is a negyedik rész, ahogy megszokottan csütörötökön. Ez azért már léngyesebb rész, bár még mindig nem mondható fontosnak! Nincs több hozzáfűzni valóm, jó olvasást!:)

Patricia F.

Harry Styles

2013.február 20.

Hazafelé menet megbeszéljük, hogy Zayn gyorsan bemegy a boltba Niallel, hogy majd tudjunk ebédet készíteni. Niall pedig csak azért megy vele, mert Zayn kaját vásárol, ergo, Niallnek ott a helye!

Amint hazaérünk Zayn neki lát ő egyedül egy levesnek, én pedig úgy döntök lezuhanyzom.

A szobámba battyogok, levetkőzök és be is állok a zuhany alá. Annyira elálmosít a meleg víz, hogy állva el tudnék aludni. Gyorsan megmosom magam, megtörülközöm és kiszállok. A hajamat megszárítom, majd befekszem az ágyamba és előveszem a telefonomat. Felnézek twitterre, közben pedig nagyokat ásítozok és ügyelek rá, hogy el ne aludjak. Előbb meg akarok ebédelni és csak utána szundítani egy jó nagyot.

Twitteren a két napos vörös szőnyeges eseményről kerültek fel képek, és izgatottan nyitom meg őket, hisz’ talán itt megtalálhatom azt a gyönyörűséges lányt, aki a fejembe fészkelte magát és nem hagy nyugodni. Igéző barna tekintete, káprázatos mosolya szinte beleégett az elmémben, és remélem, soha sem törlődik ki.

Rengeteg kép került fel és már azt hittem sosem találom meg a lányt, mikor a következő képen őt látom. A kamerába néz így pont olyan, mintha engem figyelne. Tovább megyek, hátha még van róla kép, és csakugyan találok. A következőn kicsit a fejére van közelítve, így még közelebb látom csillogó mogyoróbarna szemeit, telt ajkait, ívelt szemöldökét, két kis mosolygödröcskéjét, az egész tökéletes arcát. Most veszem csak észre, hogy hajában néhol világosabb barna melír csíkok vannak. Tovább megyek és egyre kétségbeesettebben koppingatok képernyőn. Mivel már bebizonyosodott, hogy mostanában nem lesz több kép róla, visszamentem ahhoz a kettőhöz, amit találtam. Most jut csak eszembe, hogy talán megjelölték rajta, és akkor a neve, sőt a twitter adatlapja is meglesz. De egyik képnél sincs ott. Csalódottan lépek ki twitterről és ejtem le magam mellé a telefonom. Gyorsan jött örömöm, tovaszállt, nekem pedig maradt megint a tömérdek sok kérdőjel.

Sosem fogom megtalálni ezt a lányt. Pedig nekem muszáj megismernem! Egy furcsa, különös érzés kavarog 
bennem azóta, mióta megpillantottam. Nem tudom mi ez, nem tudok vele mit kezdeni. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám esetleg a nevét vagy valamilyen elérhetőségét. De így… Csak sóvárgok, és reménykedem. Hátha felbukkan valahol. Hátha velem szemben jön az utcán.

Zayn hangját hallom meg, kész az ebéd. Felállok, telefonomat az ágyamon hagyom és leindulok. A nappalit és a konyhát teljesen megtöltötte a finom krémleves illata, én pedig nagyot szippantok a levegőből. Zayn tudja mit csinál a konyhában és imádjuk, mikor rájön a főzhetnék.

- Umm, Zayn mennyei illata van – szaglászik Niall is, csak ugyan, mint én és leül a szokásos helyére. Mellette én, Niall másik oldalán Louis, velünk szemben Zayn és Liam. Mind helyet foglalunk, és egymás után szedünk a levesből, majd neki látunk az ebédnek.

Miután végzek a mosogatóba helyezem a tányért, megköszönöm és udvariasan visszautasítom a másodiknak tervezett mirelit kaját.

- Nem, pont elég volt nekem ez a leves. Most kicsit ledőlök aludni.

- Jó pihenést Hazza! – köszön el Liam, biccentek megköszönésem jeléül, majd felbattyogok.

Visszafekszem az ágyamba és ahogy lehunyom a szemem, máris az álmok szigetén találom magam.

*

Délután négy órakor ébredek meg. Kintről fényesen süt be a Nap, aminek örülök. Ha már hó nem esik, és igazi telünk sem volt, akkor legalább ne az a fránya eső essen, hanem süssön a Nap.

Felülök, megdörzsölöm szemeim, majd hajamba szántok. Felállok, és a fürdőszobába tipegek, megnézem kómás fejem a tükörben, majd arcot mosok. Visszamegyek az ágyamhoz, leülök és kezembe veszem a mobilom. Felnézek twitterre, és keresgélni kezdem a képeket, muszáj újra megcsodálnom! Hamarosan meg is találom, majd perceken keresztül nézem a két képet mosolyogva. Szívem eszeveszett tempóban ver, és nem tudom abbahagyni a mosolygást.

Végül úgy döntök, lementem a két képet, hogy gond nélkül tudjam azokat nézegetni, majd felállok és lemegyek.

A konyha felé indulok, kinyitom a hűtőt és kiveszek egy üveg ásványvizet. Beleiszom, majd visszarakom, aztán a kert felé veszem az irányt, ahonnan hangokat hallok. Louis, Liam és Zayn kint fekszenek egy- egy nyugágyon, így én is csatlakozok hozzájuk.

- Ti nem aludtatok? – ülök le Liam mellé.

- Én nem vagyok álmos – néz rám Liam és homlokára tolja fekete szemüvegét.

- Louis?

- Én szundítottam egy kicsit – bólint és észreveszem a fején az alvás nyomait.

- Uhum, egy kicsit – bólintok én is vigyorogva. – Zayn meg itt aludt el?

- Aha. Már tiszta vörös a háta – röhög Louis.

- Na, ez jó lesz – nevettem én is, majd előhúztam telómat, és lefotóztam a napfényben, hasán fekvő Zaynt, majd felraktam twitterre: „Turné előtti pihi!”

Halkan beszélgetni kezdünk, a közelgő turnéról és mindannyian bevalljuk, hogy izgulunk.

- Na jó, de ez mégis nagyobb lesz, mint a tavalyi! Ami még több rajongót jelent. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem eszméletlen jó lesz!

- Persze Louis, naná, hogy jó lesz. De még távolabb megyünk az otthonunktól, a szeretteinktől. Rohadt fárasztó lesz és…

- De Liam, ne a negatívot keresd már benne! Ennek csak jó oldala lehet! Lazulj el egy kicsit, és hagyd magad sodródni. Gondolj a több ezer rajongóra, akik imádnak minket. Én ennél jobbat el sem tudnék képzelni. Mind a nevünket kántálják. Majd’ megőrülnek, egy aláírásért, vagy közös képért. Tudod hány lány álmodozik arról, hogy egyszer az első sorban tomboljon az egyik koncerten? Mennyien gondolkoznak azon, hogy mi lenne ha… Mi lenne ha Harry rám mosolyogna? Vagy beszélne hozzám?

- Louis, szállj kicsit vissza a földre! – nevetek fel.

- De nem Hazza, ez komoly! Tudod, mit meg nem tennének, tesznek a rajongók egy koncertért??

- Én tisztában vagyok vele, rengeteg elképesztő esetet láttunk már.

- Oké, lehet néha tényleg kicsit túlzásba esnek, de ez mind jó cél érdekében!

- Louis, meglopni a szüleinket egy koncertjegyért az már azért nagydolog.

- Jó, én most nem is erre gondoltam. Mindegy! A lényeg, hogy alig várom. Három nap múlva kiállhatunk az O2 aréna hatalmas színpadjára és kezdődhet a buli – mosolyog Louis és láthatóan teljesen felvillanyozódik. Ami azt illeti, most már kezdek én is izgulni és Louisnak sikerül egy kis lelket önteni belénk. Legalábbis belém.

Liamre nézek, aki gondolataiba meredve figyel a távolba. Őt is elgondolkoztatja Louis lelkesedése és látom rajta, most már tényleg csak egy icipici kell neki, hogy ő is teljesen felpörögjön és csak a turnéról gondolkozzon. Persze, az is benne van a pakliban, hogy egészen addig szorongani fog, míg ki nem állunk a színpadra három nap múlva. Az első dal után, pedig már el is fogja felejteni, hogy valaha is félt a turnétól.

- Srácok, én rohadt büszke vagyok magunkra – szólal meg újra Louis, ezzel megtörve a csendet.

- Én is. Nagyon! – mondja halkan Liam.

- El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. Mármint annyira hihetetlen ez az egész. Elgondolkozva azon amit mondtál Louis, tényleg elképesztő az a rengeteg rajongó, akik majd’ beleepednek abba, hogy láthassanak, mind szeretnek minket úgy, ahogy vagyunk.

- Ugye- ugye – mosolyog Louis. – Azt meg még nem is említtettem, hogy ez után a turné után, még több rajongót tudunk szerezni.

- Szívesen tartanék egyszer egy Directioner népszámlálást. Csakhogy, tényleg tudjuk, mennyi rajongók van – mosolyodik el Liam.

- Vagy, hogy, egy- egy nap mennyivel növekednek – bólogat vigyorogva Louis. Ekkor Zayn mocorogni kezd, majd lassan a hátára fordul, és álmában (vagy már nem álmában), fel is kiált. Visszatartva a röhögést figyeljük, aki szépen lassan magához tér, majd felül.

- Miért fáj ennyire a hátam? – torzul el az arca, mi pedig nem bírjuk tovább. Egymásnak dőlve szakad ki belőlünk a nevetés, de úgy tiszta szívből és alig tudjuk abbahagyni. Zayn értetlenül pislog és akárhányszor megmozdul, mindig felszisszen. – Ajj, mondjátok már el, mi a szarért fáj ennyire?? Megmozdulni is alig bírok – nyögi ki keservesen, mi meg megtöröljük a szemünket.

- Zayn, elaludtál a Napon és most úgy nézel ki, mint egy paradicsom – szedi össze magát Liam, mi pedig még jobban nevetünk Louissal.

- Aajj! Ez nagyon fáj! Ne nevessetek már, hanem inkább segítsetek! – nyávog, közben Liam feláll és segít neki bemenni. Őket szőke barátunk váltja fel, aki értetlenül néz Zaynék után, majd lehuppan a harmadik nyugágyra, ahol eddig Liam pihent.

- Hát Zaynnel, meg mi történt? – érdeklődik.

- Elaludt a Napon – felelem, majd kényelmesen elfekszem és lehunyom szemeimet. Élvezem a Nap, perzselő sugarait arcomon, kezeimen és lábszáramon. Testem egyre csak szívja be a hőt és nem sokára kezd eléggé melegem lenni, de tűröm.  

- Srácok, én nem sokára megint megyek el – szólal meg kis idő után Niall.

- Hova, már megint? Holnap jön Paul és megbeszélés lesz – mondja Louis.

- Tudom. Este jövök!

- Na és kivel találkozol? – nyitom ki egyik szemem.

- Haverommal.

- Hát rendben.

- Akkor megyek is. Majd jövök! – mosolyog.

- Érezd jól magad! – mosolyodok el én is.

- Köszi! – int egyet, majd bemegy.

Louissal ketten maradunk a kertben és mindketten élvezzük ezt a jó időt, de aztán egyik percről a másikra besötétedik a hatalmas felhőknek köszönhetően, amik elfoglalják az eget. Kelletlenül összecsukjuk az ágyakat, majd bemegyünk. Zayn a kanapén fekszik hason és a tévét nézi, míg Liam valamit a konyhában kotyvaszt. Leülünk Zayn mellé és bekapcsolódunk a televízió nézésébe, ahol valami sorozat megy. Majd jön Liam és bekeni Zayn hátát azzal a zöld trutyival, amit kotyvasztott az előbb a konyhában.

- Áh, ez nagyon jó! – sóhajt nagyokat Zayn.

- A neten találtam a receptet. Ha lefürödtél bekenem megint, és tudsz majd aludni.

- Köszi Liam! – virul ki Zayn.

Kicsit később, mikor a vacsorához ülünk le, megjön Niall, teljesen elázva (mivel közben kegyetlenül szakadni kezdett az eső) és szó nélkül felrohan az emeletre.

- Hát Niallel meg mi történt? – kérdezi Zayn, de mi sem tudunk neki válaszolni, mert fogalmunk sincs, mitől lehet ilyen zabos Niall.

Vacsora végén megpakolok egy tányért meleg étellel és felindulok Niallhez, hogy megnézzem, mi van vele. Halk és rekedt ’Gyere’ –vel adja tudtomra, hogy bemehetek. Becsukom magam után a faajtót és lerakom az éjjeli szekrényére a tálcát.

- Mi történt Niall? – ülök mellé, mivel látszik az arcán, hogy valami bántja. – Egyél, közben pedig meséld el, mitől vagy ilyen szomorú – helyeztem ölébe a tálcát, majd ráfigyelek.

- Pár napja megismerkedtem egy lánnyal – vallja be halványan elpirulva.

- Nahát, tényleg? És nekünk miért nem szóltál?

- Mert nem akartam előre hangoztatni.

- És akkor nem is a haveroddal találkozgattál?

- De, először igen. Ő mutatott be egymásnak minket. Alexának hívják és nagyon szép, lány – pirul el újra, én meg felkuncogok.

- Oh, Niall, neked nagyon tetszik!

- Azután pedig tényleg vele találkozgattam. Vagyis elhívtam randira. Nagyon aranyos, rengeteget nevettünk együtt.

- Ez tök jó! Na és akkor mi miatt vagy szomorú?

- Ma megbeszéltük, hogy találkozunk és nem jött el. Pedig egy csomót vártam rá, még virágot is vettem neki. Aztán mikor esni kezdett az eső eljöttem.

- Oh, haver, az még nem azt jelenti, hogy nem akar semmit. Lehet elfelejtette. Vagy dolga akadt és nem tudott szólni.

- Telefonon? A száma is megvan!

- Biztos nyomós oka volt rá, amiért nem ment el.

- Hát… lehet – motyogja, miközben enni kezd.

- Sőt biztos. Ne aggódj, fog jelentkezni! Utána pedig bemutathatnád nekünk! – bököm meg vigyorogva, mire azonnal óriásit mér oldalamra, rögtön utánam.

- Mindenképpen!

- Na, jó étvágyat! – állok fel és kifelé indulok, de akkor utánam szól.

- Oh, Harry…

- Igen? – fordulok vissza, felé.

- Addig légy szíves ne mondd el a többieknek, amíg nem hív vissza, jó?

- Persze, nyugodj meg, tőlem nem tudják meg!

- Köszi és a vacsit is – mosolyodik el.

- Nincs mit Nialler!