#2. - Akkor még persze nem tudtam, hogy túl naivak voltunk

Dear readers

Meg is hoztam a következő fejezetet.:) Újabb olvasó tért köreinkbe, melnyek nagyon örülök!(: Az viszont kicsit mégis bánt, hogy egy tetszik és egy megjegyzés jött, amit ezúttal szeretnék nagyon megköszönni!<3 Máskor mindig több pipa jött, ha komi nem is, de pipa az volt. Szeretném ha tetszene a történet, úgy hogy megint várom véleményeiteket!:) 

A tanévből pedig már kevés van vissza, szóval kitartás!^-^

Patricia F.

Harry Styles

2013.február 19.

Az eső monoton hangon kopog a párkányon. Hatalmas szürke felhők ékesítik az eget, legalább olyan sötét van, mintha már este hat lenne. Persze más városokban, ilyenkor az a normális, ha hó esik. Itt bezzeg, még most is záporozik.

Kedvetlenül kelek ki az ágyamból és sétálok az ablakhoz, melynek párkányán megtámaszkodok. Hasam hangosan jelezi, hogy ideje lenne valami táplálékot juttatnom be, így széthúzom a függönyöket és a fürdőbe sétálok. Megmosom az arcom és fogat mosok. Alsógatyát húzok magamra és szobám ajtaját nyitva hagyva leindulok. A nappalin átvágva, a konyhába látok be. Liam fütyörészve tölti az egyik tálba a tejet, utána keverni kezdi.

- Jó reggelt - szólalok meg és a hangom annyira dörmög, hogy muszáj megköszörülnöm a torkom. - Többiek?

- Neked is - pillant fel. - Még alszanak.

Leülök egy bárszékre és a tálba pillantok.

- Palacsinta? - mosolyodok el.                           

- Igen. Gondoltam majd jól esik a másnapos fiúknak. Zayn annyira berúgott, hogy lánynak nézte Niallt.

Felnevetek barátom idétlenségén és próbálom elképzelni, hogyan magyaráz Zayn Niallnek, hogy ágyba csalja.

- Na és Niall mit szólt hozzá?

- Nem igazán fogta fel, ő is eléggé be volt állva.

- Oh, értem - vigyorgok. - Na és te? Nem ittál?

- Nem igazán volt kedvem. Felbukkant Abigail és rögtön rossz kedvem lett.

- Hogy került oda? - vonom össze a szemöldököm.

- Nem tudom. De ott volt, azzal a sráccal, akivel megcsalt.

- Sajnálom haver!

- Legalább kiderült miféle lány. És most jelenleg szingli vagyok. Aminek meg a rajongók örülnek - mosolyodik el és már a bánkódás apró jelét sem látom az arcán. Abigail Liam volt barátnője. A lánnyal hosszú kapcsolatot ápoltak és Liam száz százalékosan megbízott benne. Ám, mint kiderült, Abigail nem igazán azért volt Liammel, mert szerette, sokkal inkább a pénz az, ami mozgatta. Zaynnek és Louisnak bökte a csőrét, és nekik bűzlött is a lány, nekem nem tűnt fel. A srácok annyira nem bíztak benne, hogy nyomozni kezdtek utána, és sokáig titkolták mindenki elől, hogy tudják, Abigail titkát, vagyis, hogy megcsalja Liamet. Zayn és Louis látta, hogy Liam milyen boldognak érzi magát a csajszival és nem akarták összetörni, így egy szép csellel rávették, hogy Abigail saját maga bukjon le Liam előtt. Persze Liam, még így is hetekig a padlón volt, de most így elnézve, azt hiszem, már csöppet sem zavarja a dolog. Lezárta Abigail és a vele járó mindenséget és már nem foglalkozik ezzel, ami jó. – Egyébként te hova rohantál el? Még a telefont sem vetted fel, pedig hívtunk.

- Lemerültem. A dologról meg inkább nem szeretnék beszélni.

- Ahogy gondolod. De tudod, hogy bármikor elmondhatsz bármit!

- Persze Liam, köszönöm! – mosolygok rá. Felállok és előhúzok még egy serpenyőt. - Segítek kisütni.

- Oké - vesz elő még egy merő kanalat és együtt fogunk neki a palacsinták sütésének.

Hamar végzünk a finomságokkal és a fiúkat is lecsalogatják ágyukból az illatok, így együtt lakomázunk. Niall a szokottnál is gyorsabban tolja befelé a palacsintákat. A hűtőhöz ugrik, elővesz egy doboz tejet és azt kinyitva öblíti le a nyalánkságot.

- Hova ez a nagy sietség? - teszi szóvá Liam, de akkor már Niall szélsebesen kifelé robog.

- Majd elmondom!

- De mikor jössz? Nialler, megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk! – háborodik fel Louis.

- Ne haragudj Louis, majd bepótoljuk! Sziasztok! - vágja be a bejárati ajtót.

- Lou, akkor ebédelsz velem? - kérdezem tőle.

- Naná, Hazz! - virul ki.

- Jöhetek én is? Úgy sincs semmi dolgom - áll fel Liam és a mosatlannal a mosogatógéphez lép.

- Persze! Zayn? - lelkesedett be Lou.

- Én alszom. De valamit hozhattok nekem.

- Oké. Akkor tizenkettőkor itt lent találkozunk - áll fel Louis is és visszahúzódik szobájába.

Zayn is befejezi a reggelit, majd tök kómásan megy vissza aludni. Ő tudja legtovább nyomni a szunyát, ami ilyenkor jól jön, legalább teljesen kipihent lesz a következő turnéra. Apropó. Következő turné. Ha jól számolom, már csak négy nap. Ami annyit jelent, hogy nekünk azért mégis csak csinálnunk kéne néhány hangpróbát. Nem valami ilyesmiről magyarázott tegnap előtt Paul? Áá, biztos nem. Végül is akkor tegnap mondta volna.

De azért ez mégis csak gyanús. Megkérdezem Liamet, ő csak nem felejti el. Talán.

Bekopogok Liamhez hiába van nyitva az ajtaja, azért tisztelem őt ennyire.

- Gyere csak Harry!

- Liam, neked nem rémlik ma valamilyen hangpróba?

- Dehogynem! Hát ezt felejtettem el! - kiált fel. - Tudtam, hogy valami kiment a fejemből, de sehogy sem jutott eszembe, hogy mi. Harry, egy zseni vagy! Gyerünk gyerekek - húzott el mellettem egyenes Zayn szobájába. - Zayn ébresztő, hangpróbára kell mennünk!

- Mi van? - háborodott fel Zayn.

- Most jutott eszünkbe! Mennünk kell! Légy szíves kezdj öltözködni! Louis! - húzott ki. Én is elindulok a szobámba, hogy felöltözzek. Választásom egy szürke pólóra és egy fekete szaggatott farmerre esik. Nyakamba akasztom keresztes nyakláncomat és fújok magamra kettőt kedvenc parfümömből. Lábamra húzom barna cipőm, a hajamba túrok és már kész is vagyok. Telefonomat kihúzom töltőről, zsebre vágom pénztárcámmal együtt és lesietek.

Odalent Louis áll morcosan, Liam pedig körülötte pattog. Á, akkor már csak Zaynre várunk.

- Zayn, siess már!

- Jójó, de így is, ez rekord! Többet ilyet nem csinálok! – tartja fel a mutatóujját, ahogy jön le a lépcsőn.

- Wow, Zayn, ez tényleg csoda! – vigyorogtam rá, ő pedig gúnypofát vett fel.

- Najó, siessünk! Niall, hol a francban lehet? Nem elérhető! – hívta vagy ezredszerre Liam szőke bandatársunkat, de mindhiába.

Autóba ülünk (Louis a volán mögé, én mellé, Zayn és Liam pedig hátra), és százzal száguldunk ki az utcánkból.

- Azért, lassabban! – szól előre Liam, mire Lou szófogadóan lassít. Hamar a stúdióhoz érünk (se egy közlekedési dugó, se egy baleset, sehol egy béna sofőr), ekkor Nialről semmi hír. Paul így is kivan készülve (na igen, megint késtünk), aztán mikor Zayn elkotyogta, hogy el is felejtettük, elszakad az a bizonyos cérna, amin már jó ideje táncolunk Paulnál.

- Mert ha én nem mondom, akkor nem jut eszetekbe? Komolyan srácok, legközelebb, majd mikor az Angol Királynőnek kell énekelni, akkor is elkéstek? Vagy elfelejtitek? És hol van Niall??? – ekkor már ordít, mi pedig megszeppenve állunk. Hát jól le lettünk cseszve.

- Elment kora reggel és nem érjük el. Legalábbis én – motyogja Liam.

- Akkor mindenki megpróbálja hívni! – kiáltja testőrünk, mi meg ijedten tárcsázzuk az ír fiút. – De ne egyszerre, ti idióták!! Ha egyszerre hívjátok, jó hogy nem tudja majd felvenni!

Vigyorogtam volna, de mikor Paul szikrázó szemekkel méreget, és a feje már vagy öt perce tiszta vörös, inkább meg sem merem kockáztatni a mosoly kicsi kis jelét.

A próbát Niall nélkül kezdjük el, aki most már külön- külön lett hívva, de még így sem volt elérhető. Paul tombol, mi pedig fülünk- farkunk behúzva próbáljuk a jobb oldalunkat nyújtani.

*

A hangpróba végégre sem jelentkezik Niall. Paul nagyon dühös rá, majd el is küld minket, hogy kerítsük elő és holnap ráncigáljuk el magunkkal.

Hangpróba után beülünk egy kajáldába ebédelni, majd haza felé vesszük az irányt. Otthon viszont legnagyobb meglepetésünkre egy szál alsóban járkál fel s alá a keresett személy.

- Mondd csak, mi a szarért van telefonod, ha nem vagy képes felvenni? – kérdezi Liam, Niall pedig csak értetlenül bámul ránk.

- Hol voltatok?

- Hangpróbán!! – kiált Zayn a képébe, mire Niall összerezzen.

- Uu, ma hangpróba volt? – húzza el a száját.

- Igen, Niall, képzeld, hangpróba volt. És Paul tombolt. Holnapra nagyon készülj fel! – mondja Liam és levágja elé a zacskót, amiben neki is hoztunk kaját. Az én ötletem volt!

- Mi ez? – csillog fel a szeme.

- Hamburger és csirke szárnyak – válaszolok neki vigyorogva.

- Juuj, srácok, köszönöm! – veti rá magát ebédjére.

- Amúgy hol voltál? – ülök le vele szembe, mert a többiekkel ellentétben, én azon is gondolkoztam, hogy hol lehetett és mit csinálhatott.

- Én? Ömm… - túr a hajába, majd észrevehetően tereli a témát – milyen kajáldában voltatok?

- Niall! Ne terelj!

- Mi? Mit?

- Azt kérdeztem, merre jártál.

- Én? Hát, ömm… csak… - oké, ez már több mint az előbb. – Én egy haverommal találkoztam.

- Oh. Írországból?

- Ja. Ja, persze! Reggel hívott, aztán rég láttam, a hangpróbáról pedig fogalmam sem volt.

- Nekünk se. Amíg Harrynek be nem ugrott – feleli Louis és levágódik egy kis dobozos kólával mellém.

- És miért nem voltál elérhető? – teszi fel előttem a kérdést Zayn.

- Kikapcsoltam a telómat. Jó volt egész délelőtt lazulni – vigyorog.

- Dejó, hogy mi meg helyetted dolgoztunk! – morog Zayn.

- Jövök nektek eggyel srácok – mosolyog tele szájjal.

- Az biztos! – ül le közénk Liam is, majd jelentéktelen témáról kezdünk beszélgetni. Mind hittünk Niallnek. Hihetően adta elő. Akkor még persze nem tudtam, hogy túl naivak voltunk.