#9. - Mondd, hogy van öt VIP jegy most nálad holnaputánra!

Dear readers

Egy újabb kedd, újabb részt jelent.:) Igazából nem tudom, hogyan tértünk át a keddekre, a csütörtökről, de nekem így is jó.(: Az biztos, hogy ha elkezdődik az iskola, akkor áttérünk majd a hétvégékre, nektek is több időtök van olvasni, nekem pedig írni, és feltölteni a részeket. Mindegy, ez még kicsit odébb van. Mindenki próbálja kiélvezni a nyári szünet utolsó napjait. Sajnos nálunk már az idő sem nyárias, szinte már- már őszies az időjárás. De nem szeretnék többet az időjárásról hablatyolni, annyit akartam, hogy élvezzétek ki a nyarat, amíg még van. Jó olvasást babies!:*♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 22. - 23.

- Sziasztok – a hangra felkapom a fejem és elmosolyodom. Istenem, én hülye, ha elmegyek az after partyra, lehet, most velem lenne és nem Niallel. Harry, erre ne is gondolj! Inkább hódítsd meg!

- Szia, Alexa! – köszöntöm elsőnek. Niall egyből feláll és megcsókolja barátnőjét, amire elfacsarodik a szívem. Átkarolja a derekát, és visszaülnek a kanapéra. Mellettem Gemmsel galambot lehetne fogatni, olyan izgatott, amit Alexa is kiszúr és szélesen elmosolyodik. Gemms a könyökével megbök, én meg fél szemmel rásandítok, hogy mi baja.

- Mutass be! – sziszegi.

- Mi? – nem értem mit mond.

- Mutass be! – mondja megint.

- Mii? – fordulok feléje.

- Mutass be! – szűri fogai közt.

- Ó! – esett le végül mit akar, majd megköszörülök a torkom és Alexára nézek.

- Alexa… Ő itt a nővérem Gemma, és hatalmas rajongód – mondom, Alexa meg kedvesen mosolyogva feláll és kezet nyújt. Most én bököm meg Gemmset, aki kicsit fáziskéséssel, de feláll és megrázza Alexa kezét, majd a következő egy órában fangirling rohamot kap. Beszélgetnek Alexával, rengeteget. Meg nevetnek, rengeteget. Egész jól elvannak, az idő meg szalad, és azon kapjuk magunkat, hogy este hét óra.

- Menjünk el moziba! – nyavalyog Louis.

- Menjünk! – bólintok rá rögtön.

- Én is benne vagyok! – ül fel a fekvő helyzetéből Zayn.

- Mit nézünk? – vonja fel a szemöldökét Niall.

- Ott eldöntjük – feleli Liam.

- Lányok? – nézek rájuk, akik eddig most először fogják be a szájukat és hallgatnak.

- Mehetünk – mondják egyszerre. Felállunk, majd a kocsi kulcsot kezdjük keresni.

- Ajj, hova raktam? – forgat fel mindent Niall, mert utoljára, nála volt a slusz kulcs. Öt perces keresgélés után megtaláljuk a kanapé mögött, majd beülünk az autóba, ami így teljesen megtelik – mivel hét személyes – és elindulunk egy közeli mozi felé. A parkolóba érve, leparkolunk az autóval és bemegyünk. Kiválasztunk egy akció filmet – Alexa és Gemma javasolja! –, megvesszük a jegyeket és a büfé felé vesszük az irányt, ahol szinte mindenből feltankolunk, és mindenki tele kézzel megy be a terembe. A film kezdetéig van még egy kis idő, ami nem is baj, mert leülünk, elrendezkedünk a kajával, és mire elsötétül a terem, mindenki kényelmesen ül. Középtájra választottunk helyet, és rajtunk kívül senki más nem volt a teremben. Mivel Gemma, mindenképpen Alexa mellé szeretett volna ülni, Niall meg értetődően a barátnője mellé ül – sajnos –, ezért köztem és Alexa közt ül Gemms. Kicsit mérges vagyok miatta, de a film érdekesnek ígérkezik, így kizárok mindent és csak a kajámra, meg a vetítésre összpontosítok.

Tíz órára pont hazaérünk, úgy, hogy előtte kiraktuk Alexát – tudom a címét! –, majd az én lakásom elé jöttünk. Elköszöntünk a srácoktól és megbeszéltük, hogy holnap reggel kilenckor a londoni O2 arénánál találkozunk, mivel körbe járjuk egy kicsit a terepet, elénekeljük a számokat, aztán mennünk kell még egy csomó helyre, a holnaputáni első koncert miatt.

Anyáékat még ébren találjuk, elköszönök tőlük, majd felbattyogok a szobámba, és a zuhany alá vetem magam. Megmosakszom, megtörülközöm, fogat mosok, és az ágyba dőlök. Szemeim azonnal lecsukódnak, és mély álomba merülök.

*

Reggel a nap sugaraira és a telefonom csengésére ébredek. Komótosan kikászálódom az ágyból, és a fürdőbe megyek arcot és fogat mosni. Utána a szekrényem elé állok, és szemeim végigfutnak a polcokon, hogy mégis mit vegyek fel. Odakint, jó időnek ígérkezik, így valami rövid ujjút keresek. Találomra kihúzom az elsőt, amibe a kezem beleakad. Egy fekete póló, rövid kis vízszintes szürke csíkokkal. Felveszek hozzá egy újonnan vett fekete nadrágot, és egy másik cipőt, eltérve kicsit a szokásostól. Nyakamba akasztom a keresztes nyakláncom, választok a fejemre egy kalapot és a pólómba akasztok egy pilóta napszemcsit. Zsebembe csúsztatom telefonom és tárcám, majd lekocogok a lépcsőn. Odalent isteni illatok szállnak és ezek erősödnek, ahogy a konyhába érek. Anyut találom ott, sürögve, forogva.

- Jó reggelt kisfiam, jól aludtál? – nyom puszit a homlokomra, majd visszatér a tűzhelyhez. Megmozgatja a tojást a serpenyőben, utána pedig a sütőhöz csusszan, kesztyűt húz, és kivesz két tepsit. Mindegyikben csokis keksz van. Nyami.

- Igen, jól aludtam. Na és te? Hogyhogy ilyen korán már fent vagy? – kérdem, miközben leülök a terített asztalhoz.

- Hát a kisfiam, reggel korán megy a munkahelyére, és csinálnom kell neki reggelit – mosolyog, és magyarázatán én is elmosolyodom.

- Hát, én nem bánom – jelentem ki, mire felnevet. Hasam hangosan korogni kezd, mikor anyu elém helyezi az omlettet.

- Jó étvágyat – teszi hozzá, én pedig neki látok a reggelimnek.

- Hmm, de rég ettem ilyet és ilyen finomat – sóhajtok fel és amint megrágom, kapom be a következő falatot.

- Örülök, hogy ízlik – áll meg egy kicsit. Vizslat, miközben eszem, majd nagyot sóhajtva leül mellém.

- Mi az, anyu? – kérdezek rá.

- Olyan hamar felnőttél.

- Ó, anyu.

- Hát, de így, ahogy elnézlek, kész férfi lettél. Munkába mész, keresed a pénzt.

- Nem lehetek örökké kisgyerek. Viszont, mindig a fiad maradok.

Anya elmosolyodik, majd odahajol hozzám és átölel, közben pedig puszit nyom az arcomra. Viszonzom ölelését, és én is adok neki egy puszit, utána pedig elenged, és nézi tovább, ahogy eszem. Miután jól lakok, alig bírok megmoccanni. Megnyomom telefonom a fő gombot, hogy meg tudjam nézni az időt. Nyolc óra. Az aréna innen egy jó háromnegyed órára van, ha kerülő úton megyek, hogy ne menjek bele semmilyen reggeli dugóba, akkor pedig egy óra, ergo, ideje indulnom.

Felállok, a tányéromat a mosogatóba teszem. Iszok még egy utolsó kortyot, elköszönök anyától és a garázsba megyek. Követ, megáll az ajtóban, miközben figyeli, ahogy kinyitom az autóm ajtaját és beülök a volán mögé. Elindítom a motort, közben tolatni kezdek ki a garázsból. Mikor egyenesbe helyeztem a kocsit, arra, amerre mennem kell, intek egyet mosolyogva anyunak, majd elindulok az aréna felé.

*

Leparkolok az aréna parkolójában Louis kocsija mellé, kiszállok, lezárom az autót és a főbejárat felé indulok. Néhány rajongó már ott áll, izgatottan figyelik, miként kerülök egyre közelebb hozzájuk, és mielőtt egy szót is szólhatnának, odalépek az egyik lány mellé, kezemet a vállára rakom és lemosolyogok rájuk.

- Sziasztok! – köszönök nekik, mire ők tágra nyílt szemekkel összenéznek.

- Ó, magasságos – suttogja az a barna hajú lány, akit átkaroltam. Kijelentésére felnevetek, mire ők is elmosolyodnak, bár szemükben egyre gyűlnek a könnyek, én pedig megijedek, mert nem akarom, hogy miattam sírjanak.

- Próbáltok… ugye? – kérdezi a legmagasabb.

- Igen. Láttátok a többieket bemenni?

- Csak Niallt. Előtted érkeztünk – mondja egy másik.

- Hát lányok, akkor készítsünk gyorsan néhány képet, mert nekem is mennem kell.

Az egyik lány sírva fakad, az arcom pedig megvonaglik.

- Jaj, ne sírj, kérlek! – törlök le pár könnycseppet orcájáról. – Nem szeretem, mikor sírnak a rajongók.

- M- megölelhetlek? – rebegi visszafogva könnyeit és halványan elmosolyodik, én pedig szó nélkül magamhoz vonom és átölelem. Kezem nyugtatásképpen fel és le, jár a hátán. Halkan a vállamba zokog, utána pedig elhúzódik és rémülten néz rám. – Összekönnyeztem a pólód.

- És akkor most összedől a világ, igaz? – húzódik mosolyra a szám.

- Hát, gondoltam, haragszol érte – süti le a szemeit.

- Dehogy haragszom. Meg amúgy is, ez miattam van. Nem sírnál, ha a hátsó bejáraton mentem volna be.

- Akkor azért sírnék, mert nem találkoztunk – mosolyodik el.

- Voltál már koncerten?

- Á. Koncerten én? Nem tudok menni.

- Miért?

- Nem tehetjük meg magunknak, Harry – mosolyog halványan.

- Ó, bocsáss meg! Ne haragudj!

- Semmi baj.

- Lányok – fordulok a többiek felé, akik csodálattal figyelték párbeszédünket. – Ti voltatok már koncerten?

Megrázzák a fejüket. Barátnők. Együtt élnek. Persze, hogy még nem voltak.

- Akkor maradjatok itt. Mindjárt jövök – nézek vissza a síró lányra, aki talán mindegyikőjük közül a legfiatalabb és legalacsonyabb. Berohanok az épületbe, majd segítséget kérek, merre találhatom meg Pault. Rohanni kezdek arra, amerre mondták, majd nem sokára a színpadi előtérben találom magam. Hallom a fiúk és Paul hangját így felrohanok pár lépcsőfokon, majd a hatalmas színpadon találom magamat.

- Paul!

- Na, végre, hogy itt vagy Harry! Késtél!

- Ne haragudj, csak néhány rajongó van odakint és velük beszélgettem. Mondd, hogy van öt VIP jegy most nálad holnaputánra!

- Hát öm… - kezd kutakodni a zsebében. – Az irodában van, ahova leraktam a cuccaimat. De miért kell az most neked?

- Szeretnék vinni a lányoknak.

- Ők nem tudják megvenni a jegyet?

- Nem, mert nem tehetik! Na, adj légy szíves öt jegyet, meg tíz percet és utána jövök.

Paul elmosolyodik, majd nagyot sóhajt és leindul, én meg követem. Az iroda nincs messze a színpadtól, így hamar odaérünk. Paul bemegy, és hátra int, hogy kövessem. Az íróasztalhoz megy, és a táskájában kezd turkálni, majd előhúzza a jegyeket.

- Öt kell? – vonja fel a szemöldökét.

- Igen!

- Harry, siess! – nyomja a kezembe, én pedig elmosolyodom, megköszönöm és rohanni kezdek a kijárat felé. Az öt lány, ugyanúgy, ugyanott áll.

- Rövid időm van lányok! Tessék. Öt jegy. Holnapután találkozunk.

- Te jóságos ég! Harry! – kiállt utánam egyikük.

- Ott legyetek! – fordulok vissza kocogás közben mosolyogva. Mindegyikük arcán, széles, boldog mosoly ül, én pedig tudom, hogy ezért a mosolyokért, megérte ezt csinálni. Na meg, azt hiszem valóra váltottam az álmukat!

Visszamegyek az épületbe. Felmegyek a színpadra és leroskadok a szélére, a lábamat lelógatva, hogy kifújjam kicsit magam, utána pedig jön Paul is és kezdetét veszi a munka.

*

Egy óra körül, muszáj szabadon hagynunk a stúdiót, mert kell a következő embernek. Összefogjuk a cuccainkat és kimegyünk, ahol a folyosón, a székeken Alexa ül.

- Ó, sziasztok, srácok! – áll fel mosolyogva, majd megfogja Niall kezét és csókot nyom szájára.

- Szia, Alexa! – köszönti először Liam, majd mi is.

- Te jössz stúdiózni? – kérdezi Niall.

- Aha, Emma kirendelt az ágyból, pedig úgy volt, hogy csak délután kell jönnöm.

- De akkor szabad a délutánod, nem igaz? – kérdi csillogó szemekkel barátja.

- Hát, ha addig Emma nem talál ki újabb programot, akkor igen – bólint mosolyogva.

- Szuper! Akkor majd hívj!

- Mindenképp.

Ekkor az eszembe ötlik egy csodálatos ötlet.

- Hé, nem maradunk, megnézni Alexát?

- Hát, ömm, nem tudom, Emma mennyire örülne neki… - mondja Alexa, majd az alsó ajkára harap. Azt hiszem, zavarban van!

- Ugyan, csak két szám erejéig.

- Vissza! – indul Louis, én meg vigyorogva követem.

- Jó, hát Emma, még úgy sem jött meg – csukja be maga után az ajtót. Leteszi a táskáját oda, ahol korábban a mi cuccaink hevertek. – Na, mit énekeljek?