#8. - Nem tekinthetnénk ezt egy első randinak?

Dear readers
Nagyon köszönöm barátnőmnek, amiért írta azt a kommentet, ami által itt a következő rész és az azutáni, meg az összes többi. Nincs mondanivalóm, jó olvasást!:)♥

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 22.

Délután négy óra körül úgy döntök, hogy jó lenne visszamenni a házba, megtudni a programot, így kézen fogom Gemmát, elköszönünk anyáéktól és autóba ülünk. Gemms nagyon izgatott, pattog az ülésen, a kezemet szorongatja, és másodpercenként kérdezi, mikor vagyunk már ott. Mikor aztán bekanyarodok a feljáróra a házunk előtt, kiugrik a kocsiból és rohan a házba.

- Fiúúúúk! – kiálltja. Lezárom az autót és nővérem után megyek, aki eddigre már a fiúk karjaiban van.

- Gemma!

- Szia Lou – borzolja össze a haját, Louis, pedig megöleli.

- Rég találkoztunk kislány. Mi újság? – kérdezi Louis. Közben Gemma végig öleli a fiúkat és csak utána válaszol.

- Semmi sok. Niall! Mikor jön a barátnőd? Találkozni akarok vele! – állapodik meg a szőke srác mellett.

- Nem sokára itt lesz – nevet Niall. – Táncpróbán van.

- Aaa, az a lány kész csoda. Mikor találkoztál vele? És hol?

- Ez jó kérdés Gemms. Erről még mi sem hallottunk – ülök le mellé és átkarolva húzom magamhoz.

- Tudjátok, pár nappal ezelőtt volt az a vörös szőnyeges esemény – mondja, bennem meg megáll az ütő. Ő is ott fedezte fel Alexát? Vagy kiszúrta, hogy őt nézem, utána, pedig direkt elterelte a figyelmemet? Nem, Niall, nem ilyen aljas! Ő nem tenné ezt. Ez biztos. – Utána pedig az afterparty. Tudjátok, van az a haverom, akivel találkoztam a napokban. Ő mutatott minket be egymásnak. Meghívtam egy italra és jól elbeszélgettünk. Utána meg megadta a számát, és másnap pedig randiztunk.

- Ohw! Na és mikor jöttetek össze? – Gemmát érdekli a téma, én pedig végtelenül elkámpicsorodok. Nincs kedvem végig hallgatni, hogyan jöttek össze, pedig hasznos információ lehet, így megerőltetem magam, és tovább hallgatok.

- Tegnap. Illetve azelőtt nem jött el egy randira, és tegnap felhívott, hogy bocsánatot kérjen és találkoztunk. És akkor megcsókoltam – pirul el.

- Én nagyon örülök neki, hogy boldog vagy Niall! – veregeti meg a hátát a mellette ülő Liam.

- Köszi Liam – mosolyog Niall.

- Persze, mi is örülünk. Aranyosak vagytok együtt – szólal meg a nevünkben Louis, aminek örülök, legalább nekem sem kell kinyögnöm, elég, ha vigyorgok és bólogatok.

- Na és mikor jön? – szólal meg izgatottan Gemms.

- Fél óra. Körülbelül – néz az órájára Nialler.

- Ú, szuper!

Elgondolkodom, és eljátszom a gondolattal – hol ott nem kéne -, hogy mi lett volna, ha nem tévesztem szem elől Alexát, ha az afterpartyn megismerkedünk.

Amíg a többiek a pezsgő ízét vitatják, kicsit körülnézek. Meglátom Miley Cyrust, a Little Mixet, és nem messze tőlünk Taylor Swift sétál egy magas pasiba kapaszkodva. Felénk pillant, én meg mintha észre sem venném, nyújtogatom tovább a nyakam. A bejárat felé tekintgetek, ahol meglátok egy hosszú, hullámos, barna hajú lányt. Sárga, fehér és fekete rózsás ruha van rajta, az egyik lábánál fel van vágva, így kilátszik a combja. Fekete magas sarkú ékesíti hosszú, lebarnul lábait. Mellette áll Emma Averay, akit jól ismerek, többször is találkoztunk már. Paul és Emma nem nagyon bírják egymást, sőt, egymás mellé állni nem tudnak. Paul, mindig azt mondja nekünk, hogy ne szimpatizáljunk Emmaval. De az a lány! Meseszép!

Elindulnak Emmaval befelé, közben köszönnek pár embernek. Úgy lépked, mint egy balett táncos. Elbűvölően gyönyörű. Meg- megállnak, váltanak pár szót néhány vendéggel, és elmosolyodik. Legalább kettőt fordul velem a világ. A lány felpillant, pont a szemeimbe. Gyönyörű, mogyoróbarna szemei vannak, amik rögtön fogságba ejtenek.

Bátran állja a tekintetem, szemeiben fény csillan, ajkaira huncut mosoly húzódik. Én is elmosolyodom, és azon gondolkozom, hogy odamenjek –e. Ott van mellette Emma, nem lenne jó, hogy ha találkoznánk, ráadásul tuti beszólna valami szemétséget, és lehet, még a lány is rossz szemmel nézne rám az után. De ha meg nem megyek, oda azt hiszi, nem is akarok tőle semmit. Ajj, most mégis mit csináljak?

Emma szólítja a lányt, így ő elkapja a tekintetét és mondd valamit Emmának, majd elindulnak felénk, az ülőhelyüket keresve, közben ők is elvesznek egy- egy pohár pezsgőt.

A srácok felé fordulok, és azon agyalok, mit is kellene csinálnom. Lehet, hogy tök közel ülnek hozzánk, és akkor, valahogy tudok vele beszélni. Ha meg nem, akkor az afterpartyn mindenképpen felkeresem.

Igen ezt fogom tenni!

Javaslom a fiúknak, hogy üljünk le a helyeinkre. Beülünk a sorba, én kerülök legszélre. Egyre több ember jön befelé, és mind elfoglalják helyeiket. Kiszúrom a sárga ruhát, amiben a lány is van. Engem néz és elmosolyodik, mikor találkozik a tekintetünk. Én is elvigyorodom, mint egy idióta. A lány jóval messzebb ül tőlünk, ráadásul a baloldalon. Mikor a fények kialszanak, előre fordul, és nagy nehezen, de a figyelmemet én is a színpadra irányítom, bár tekintetem folyton visszatéved a lányhoz.

*

Két órával később vége lesz az eseménynek autóba szálunk és az afterpartyra indulunk. Már messziről hallani lehet a zenét, és nem sokára leparkol az autó. Kiszállunk és bemegyünk. Minden olyan, mint amilyen szokott lenni az ilyen party. Sok ember táncol már, többek a felállított pultoknál ülnek, isznak, és próbálják túl kiabálni a zenét. Mi is egy pult felé vesszük az irányt és kérünk is első körben öt sört, majd egy bokszot kinézve leülünk, és csak nézegetünk. Szemeimmel folyamatosan a lány után kutatok, de eddig nem találom.

Eltelik egy óra, a fiúk már ittak mindenből, kivéve Liam, akinek rossz kedve van, mert felbukkant a volt barátnője, aki mindig ott van ahol ő, sosem hagyja békén. Eddig én is csak három sört borítottam le, mert a lányt várom, és nem akarok berúgni.

A szemem a bejáratra téved, ahol épp akkor lép be. Másik ruha van rajta; rövidebb, rakottabb szoknyával. A ruhán mindenféle szín játszik foltokban, citromsárga, kék, lila. Derekánál egy ezüst öv van, nyakában egy rövidebb, köves, és egy hosszú nyaklánc van. Sminkje a ruhájához illik, szája bordó rúzzsal van kikenve. Haja hátra van fonva, talán kontyban, de elég bonyolultan. Lábán fekete magas sarkú. Tetőtől talpig végig mérem, amíg ott áll pár másodpercet a bejáratban, mosolyogva körülnéz, majd beljebb lépdel. Egy magas barna hajú férfi állítja meg, szürke inget visel, fekete nadrággal. Az arcát nem látom, de a lány felismeri, és belé karolva mennek egy bárpulthoz. Elfog a féltékenység, pedig nem is ismerem a lányt. Ki lehet a férfi? Miért akaszkodott rá a lányra?

Amint a pulthoz mennek és leülnek egy- egy székre, szinte minden férfi megbámulja. A francba, akkor nem csak nekem tűnt fel, milyen gyönyörű.

Ajkamat kezdem rágcsálni, miközben gondolkozom, hogy mi legyen. Menjek oda hozzá, és szakítsam félbe beszélgetésüket? Nem, az nagyon illetlenség lenne. Ki kell várnom, míg a férfi valahogy lekopik róla.

A lány színes koktélt kap ki, a szívószálat, telt, csókolnivaló ajkai közé veszi és beleszív, majd tovább beszélget az idegennel. Közben el- eltekinget a férfi mögé, körbe forgatja a fejét, mintha keresne valakit. A férfi megérinti a kezét, a lány bólint, a férfi pedig feláll és elmegy. Itt az idő!

- Mindjárt jövök – szólok oda a srácoknak, majd felállok és elindulok feléje. Ekkor észrevesz és szélesen elmosolyodik. Én is megvillantom mosolyomat, melynek köszönhetően mosolygödröcskéim is kilátszanak. Megállok vele szemben és szólásra nyitom ajkaimat:

- Helló.

- Szia, Harry – köszönt a nevemen, mely’ örömmel tölt el. Ezek szerint felismert.

- Szabad? – mutatok arra a székre, ami mellette van, és amin az idegen is ült.

- Persze – bólint mosolyogva, én pedig felülök.

- Meghívhatlak egy italra? – kérdezem pajkosan vigyorogva, és jobb szemöldökömet is felvonom.

- Igen – kuncog, én pedig intek a csaposnak.

- Egy whiskeyt és egy…

- Whiskeyt – szólal meg mellettem a lány, én meg még szélesebben vigyorgok.

- Két whiskeyt – mondom, a csapos meg bólint és előhúz két whiskeys poharat, majd megtölti borostyán színű itallal és elénk rakja.

- Egészségetekre! – mondja és már el is fordul. A lányra nézek, aki szintén engem néz, majd megfogja a poharat és felém nyújtja. Megfogom én is és finoman az övéhez koccintom. Ajkaihoz emeli, beleszagol, forgatja kicsit, majd hátra hajtja a fejét és magába önti a folyadékot, utána pedig fintorog és lerakja a poharat a pultra. Felnevetek reakciója láttán, majd én is megiszom az enyémet.

- Elárulod a neved? – hajolok közelebb hozzá.

- Alexa – mondja mosolyogva. – Alexa White.

- Ó! – egyenesedem ki. – Akkor azért voltál ilyen ismerős – vonom össze a szemöldököm. – Nos, ha a művésznő nem tudná, nagy rajongója vagyok, úgy hogy engedje meg, hogy meghívjam még egy italra.

- Valóban? – kuncog aranyosan. – Hát akkor elfogadom.

Kérek két Jim Beamot, közben pedig Alexát fürkészem, hogy mit szól az italhoz. Nem tudok az arcáról leolvasni semmit, még mindig aranyosan mosolyog, akkor is, amikor odanyújtom neki a poharat, ő pedig az enyémhez koccintja az övét. Most én iszom meg hamarabb, amit ő figyel. Miután lerakom a poharat, ő is a szájához emeli az övét, majd még mindig engem nézve felhajtsa.

- Egyébként – szólal meg, miután lerakja a poharat – én is kedvelem a bandátokat. Jók a számaitok. A videóklippek meg viccesek.

- Köszönjük a bókot Miss – kacsintok rá, a mosolya meg szélesebb lesz. – Egyedül vagy?

- Igen. Emma, mármint…

- Ne fáradj csak, ismerem Emmát – mosolygok.

- Tényleg? – vonja fel íves szemöldökét.

- Igen. A menedzserünknek dolgozik.

- Ezek szerint egy a menedzserünk? – csillan fel a szeme.

- Minden bizonnyal – bólintok.

- Ó, hát persze! Az One Direction. A nagy főnök már emlegetett titeket.

- Csupa rosszat – teszem hozzá, de mikor rázni kezdi a fejét, helyesbítek – gondolom.

- Nem- nem! Valójában dicsért titeket. Illetve dicsekedett. Említett parfümöt és filmet is.

- Ó, ezek még csak tervben vannak.

- Ez azért mégis remek!

- Na és mi a helyzet veled? Mármint a karriereddel?

- Egy hét múlva turné – mosolyodik el. – A második.

- Valóban? Pár nap múlva mi is kezdjük a Take Me Home turnét.

- Ez szuper! Gondolom akkor mostanában ti is meg lettetek hajtva próbákkal, és mi egyebekkel.

- Meg ám. Örülök, hogy van most ennyi szórakozásunk. Mondjuk, nem mintha nem ökörködnénk és poénkodnánk egész nap a srácokkal.

- Biztos nem unatkoztok – nevet.

- Jó, hogy vannak nekem. Nem tudom, egyedül nem lenne olyan buli. Te szólóban nyomod. Mi a véleményed?

- Nem olyan rossz az – mosolyog. – Egyedül állni egy hatalmas színpadon félelmetes, de miután ezredjére csinálod, hatalmas nagy büszkeséggel tölt el. Amúgy meg ott a rengeteg táncos, stylist, sminkes, és sok mindenki más. Mi így vagyunk egy nagy csapat. Én sem unatkozom.

- Persze, ha igaz barátok vesznek körül, akkor az ember sosem unatkozik, nincs igazam?

- De, igen – bólint mosolyogva.

Ezek után többnyire már csak koktélokat iszunk, én is megkóstolok néhányat, de miután már túl sok az édes, visszatérek a sörre. Egyre több bennünk az alkohol, de egyikőnk sem bánja, nevetünk, beszélgetünk. Mikor egy új szám csendül fel a dj –től felállok és kézen fogom Alexát.

- Jössz táncolni?

Lerakja a másik kezében tartott poharat és leugrik a székről, majd tenyerét, az enyémbe csúsztatja.

- Menjünk!

A tánc parkettra sorolunk, és beállunk a tömegbe táncolni. Kezeimet a derekára csúsztatom, ő pedig ritmusra kezdi mozgatni a csípőjét. Teljesen belefelejtkezik, ügyesen mozog, még részegen is. Látszik, hogy ért hozzá. Én is felengedek kicsit, és táncolok vele. Egyszer csak egy férfi ráugrik egy másikra, és a földre teríti, majd ütni kezdi, én pedig azonnal arrébb húzom Alexát. Kisebb kör gyűlik a verekedők köré, de máris jön egy férfi, aki rendet tesz.

- Szerintem menjünk vissza a pulthoz – mondom, ő pedig bólint. Elengedem és kezét fogom meg, majd előre menve húzom magam után a pulthoz.

- Hú, de szomjas lettem – ül fel egy szabad székre.

- Én is. Mit kérsz?

- Hmmm. Vodka- narancsot.

- Rendben. Egy vodka- narancsot és egy Jim Beamot.

Kikapjuk az italokat. Alexa poharában csörögnek a jégkockák. Megfogja, és gyorsan kezdi kortyolni, közben pedig én is felhajtom az italom.

- Azt hiszem, kérek én is egy vodka- narancsot – rakom le a poharat, a csapos, pedig már csinálja is a narancsomat.

- Én is kérek még egyet – rakja le az üres poharat Alexa.

- Hű, ez aztán gyorsan lement.

- Mondtam, hogy szomjas voltam – kuncog. Nyakát oldalra hajtja, és fejét rázni kezdi az új szám ütemére. Nyakán megcsillan egy- egy verítékcsepp, nekem pedig elakadnak a szavaim. Ennél szexibbet még nem láttam.

Késztetést érzek, hogy megcsókoljam, így leszállok a székről, amire felfigyel ő is. Mielőtt megszólalhatna, én beszélek:

- Kedvellek Alexa. Nem tekinthetnénk ezt egy első randinak? – vonom fel a szemöldököm, közben próbálok a legcsábítóbb mosolyommal ránézni. Kérdésemre csak nevet.

- Én is kedvellek. De miért akarod, hogy első randi legyen?

Fejemet közelítem felé, míg már csak egy kis rés van közöttünk.

- Hogy megtudjalak csókolni – suttogom, már- már ajkaiba.