#40. - Alexa az, aki elrontott mindent

Sziasztok!
Elérkeztünk a blog, utolsó fejezetéhez. Ne mondom, hogy nem sajnálom, hogy vége, mert nem így van. Nagyon fog hiányozni Harry, Alexa és Lola, de legfőképpen Harry azt hiszem!☺ Nagyon szépen köszönöm a rengeteg türelmet és kitartásotokat mellettem és a történet mellett, viszont most nem zengenék órákat, hisz - remélhetőleg - mindenki nagyon várja már az utolsó részt! Az este folyamán még felkerül pár mondat, amit nektek szánok, olvassátok majd el azt is!:) És akkor ide is belinkelem új blogomat, melyen egyelőre még nincs más fent, csak a feliratkozó dobozka, de talán a napokban felrakom a sztori ismertetőjét, és remélem, hogy nem sokára olvashatjátok az első részt! A blogot IDE kattintva találjátok meg.(: Nagyon -nagyon remélem, hogy tetszik a befejezés, a Halexa és a Lorry rajongók számára is.:)♥ És akkor utoljára, jó olvasást!(:♥

Patricia P.

Harry Styles

2013. augusztus 18. - 19.

Ezek után valahogy egyáltalán nincs kedvem a srácokhoz, és, hogy őszinte legyek, Lolát csak magamnak akarom. Így hát felvonszolom őt magam után a szobámba és összegubózva lefekszünk az ágyamra. Térdeit felhúzta mellkasához és átölelve őket feküdt, én pedig felé fordulva szorosan hozzábújva fekszek, jobb kezemet derekán nyugtatom, míg a bal kezem ujjai egy bal tincsével játszadoznak. Egyenletes légzése megnyugtat és elálmosodok. Lehunyni a szemeim mégis képtelen vagyok. Nem hagy nyugodni a kérdés. Mi lesz most?

Nehéz elképzelni a jövőt Alexa nélkül. Mert egy ideje csak őt láttam magam előtt, mikor arra gondoltam, hogy mi lesz holnap, holnapután, jövőhéten, jövő hónapban, két év múlva. És most, teljesen úgy érzem, hogy elfelejthetem őt. Örökre.

Noha Niall felesége lesz pár hónap múlva, és az életemből nem fog kitörlődni, valamilyen szinten azért mégis. Szeretném azt hinni, hogy nem fog érdekelni többé. Hogy nem leszek féltékeny, sem szomorú, mikor Alexa gyönyörű menyasszonyi ruhában vonul Niallhöz.

És most már itt van nekem Lola. Nélküle sem tudnám már elképzelni a mindennapjaim. Ez a bolondos, szeretni való lány beférkőzött a bőröm alá. Önkénytelenül is elmosolyodom ahogy az alvó lányra nézek, - merthogy idő közben elaludt -, és eszembe jut édes csókja odalent. Ajakimhoz nyúlok, és megállás nélkül mosolygok. Csókja édes volt és tüzes. Az ember csak arra ébred rá, hogy még többet és többet akar belőle.

És így érzek most én is. Szeretném újra megcsókolni és ajkait enyéimen érezni. Szeretném ha a nyelve találkozna enyémmel, és szeretném szorosan ölelni, magamhoz szorítani. Bolond vagyok, igaz? Nem tudom elképzelni az életem Alexa nélkül, miközben Lola csókjáról álmodozom.

Mélyet sóhajtok és lehunyom a szemeim. Szeretnék ellazulni, és nem gondolni semmire. Kényszerítem magam az alvásra, miközben mutatóujjam körkörösen mozog Lola csupasz derekán, ahol kicsit felhúzódott a pólója. Légzésemet övéhez igazítom, és lassan elnyom az álom.

Másnap a Nap sugarainak kellemes cirógatására ébredek. Karjaim között egy lány fekszik, haja szétterül a mellkasomon és kezemen, fejét rajtam nyugtatja. Lola édesen szuszogva alszik tovább, nem érzékeli még ébredésem. Oldalra pillantok a digitális órára, ami nyolcat mutat. Tegnap óta alszok? Észre sem vettem, hogy ennyire fáradt lennék.

Gondolataim közül hasam hangos korgása szakít ki. És tegnap dél óta bizony nem ettem semmit. Megszeretném lepni Lolát. Készítek kettőnknek reggelit elhatározással, mozdítom meg finoman és rakom a párnára a fejét. Alszik tovább, én pedig egy széles mosollyal kimászok mellőle és előbb a fürdőbe megyek. Átöltözök, megmosakszom, aztán leosonok az emeletről. Megint én vagyok az első éber ember a házban.

Édesre és sósra is fáj a fogam, így hát előpakolom az összes gyümölcsöt, amit csak találok. Közben pirítóst sütök, és vajazok, majd miután megvan belőle elegendő mennyiség, lefedem, hogy ne száradjon meg. Sütéshez van kedvem, így telefonom segítségével hozzá is kezdek egy adag muffin tésztához.

Zenét kapcsolok, és hátsómat riszálva száguldok ide meg oda a konyhában. A süti illata már mennyei, a pirítósak még épek, így amint kivettem a sütőből az édességet, tálalhatom is Lolának a reggelit.

Ám a kis barna hajú ördög, romba dönti minden tervem. Két keze a derekamra fonódik, és teste enyémnek dől. Fejét lapockáimnak támasztja, és fene tudja honnan, de érzem, hogy mosolyog.

- Jó reggelt! - köszöntöm előbb én őt, ő pedig válaszul csak hümmög, és erősebben fúrja a fejét a hátamba. - Na mi az királylány? Jó volt Csipkerózsikát játszani.

- Akkor lett volna kerek a történet, ha a reggelit hozó herceg felébreszt mámorító csókjával - mormogja, mire felkacagok.

- Ó, szóval elrontottam a filmet.

- Honnan veszed, hogy te vagy a reggelit hozó herceg?

- Nos - kuncogok - én pont arra készültem, hogy reggelit viszek neked. És olyan jól nézek ki, mint egy herceg.

- Egy hercegnek nincsenek tetkói.

- Én egy kicsit rosszfiús herceg vagyok.

- Az nem jó.

- Na, gyerünk baby, tudom, hogy rám gondoltál - fordulok meg vigyorogva, így kénytelen elengedni. - Szeretnéd, ha mámorító csókkal ébresztenélek fel, aztán pedig, ízletes reggelivel kínálnálak. Valld be Kicsim, hogy így van - simítom egyik kezem az arcára, ő pedig felnyög.

- Öntelt disznó. Tényleg nekem csinálsz reggelit? - dönti hátra a fejét, szemeit lehunyva tartja és édesen vigyorog.

- Hát, úgy készültem - bámulom meg vigyorogva az arcát.

- Akkor most megyek, visszafekszek az ágyba, és úgy teszek, mintha még aludnék - fordul meg és visszafut az emeltre én meg kuncogva fordulok vissza.

Hamarosan egy tálcával tartok felfelé, amin egy adag pirítós vajazva, gyümölcslé és gyümölcsök vannak. Halkan benyitok a szobába, és tekintetem rögtön Lolára ugrik. Tényleg színleli, hogy alszik. Vagy ki tudja. Lehet, tényleg visszaaludt?

Aztán egy hihetetlen zseniális ötlet jut eszembe, ami miatt szélesen elvigyorodok és kedvem lenne saját magammal kezet fogni. Lerakom a tálcát a fa asztalra, majd Lolához somfordálok. Felé hajolok, és arra számítok, hogy majd megrebben a szeme, esetleg ki is nyitja azokat, és rám vigyorog, de alszik tovább. Így hát lehajolok, lehunyom a szemeim és megcsókolom.

Érzem ahogy kipattannak a szemei, de nem engedem el, akaratosan nyomom számat övé ellen, ő pedig egy idő után felnyúl és átöleli a nyakam, majd lassan visszacsókol.

Az érzések kavalkádja áraszt el. A szívem hevesebben ver, kezeim remegnek, melyeket puha arcára simítok. Alig várom, hogy a hajamba túrjon, szinte már némán könyörgök érte. Mikor tényleg a hajamba túr, önkénytelenül is a szájába harapok. Újra meg újra a hajamba túr, én pedig újra meg újra a szájába harapok, alul, felül, mindenütt, ahol csak tudok. Nyögdécselve húzódik el, én pedig szélesen vigyorgok rá.

- Te állat - szisszen fel, ahogy ujját felduzzadt ajkaira csúsztatja, és azon kapom magam, hogy utánzom őt, és én is így teszek. Ettől elhallgat, és tekintetét enyémbe fúrja. Elmosolyodok és oldalra biccentem a fejem, mire ő is így tesz, amitől kuncognom kell. Nem akarok felállni, de úgy érzem, hogy ez az alkalmas pillanat rá. Feltápászkodok és a sötét színű tálcáért megyek, majd megfordulok és visszaindulok vele. Ölébe helyezem és lemosolygok rá. - Hű - harap az ajkába és agyamat elborítják az emlékek. Az előbb én haraptam azt az ajkat.

- Hm, látom mégsem fáj annyira - nyúlok le az állához, és kiszabadítom alsó ajkát fogai fogságából. Tőle szokatlan módon elpirul, én pedig elvigyorodom. Megint nagyon közel vagyok hozzá. Megint megtudnám csókolni. Úgy döntök húzom picit, így még közelebb hajolok hozzá. Nagy levegőt vesz, és felpillant a szemeimbe, ám én még közelebb hajolok, hogy már egymás szemébe is képtelenek legyünk bámulni. Egy pillanatban, mikor azt hiszi, hogy megcsókolom, felemelem a kezem és ujjammal végig simítok az orrán, majd felegyenesedek, megkerülöm az ágyat és bemászok mellé a helyemre. Mellé, a helyemre.

Csendesen reggelizünk, mikor végre, ő megtöri a csendet.

- Miért csókoltál meg? - kérdezi halkan, nem pillant rám, zavarban van. Ahhoz képest milyen idegesség fog el, nyugodtan válaszolok neki.

- Te szerettél volna mámorító csóktól felébredni, vagy nem? - pillantok rá fél szemre, mire rám kapja a fejét.

Hitetlenül elmosolyodik, majd visszafordul a reggelije felé.

Később már valamennyien lent fogyasztjuk a muffinjainkat, amiket sütöttem, kivéve Niall és Alexa. Egész délelőtt nem látjuk őket, és mikor délután négykor sem hallunk semmit, és még mindig nem találkoztunk velük, Liam felmegy és bekopogtat Niall ajtaján.

- Szerinted alszanak? - suttogja nekem Lola, mire én vállat vonok.

- Fogalmam sincs - súgom vissza, de az az igazság, hogy nem is nagyon érdekel. Pihennek, meleg van, nincs kedvük kimozdulni az ágyból. Érthető.

Liam föl óra múlva tágra nyílt szemekkel tér vissza.

- Mi az? – kérdezi Zayn.

- Niall… Niall sír – ül le bizonytalanul. – És… egyedül van.

Összenézünk, majd kirakom az ölemből Lolát, felállok és a lépcsők felé indulok.

- Harry, szerintem nem neked kéne vele…

- Hát akkor ki másnak? – kérdezek vissza hangosan, majd felszaladok, és kopogás nélkül berontok.

A szobában sötétség honol, Niall körvonalai mégis egyből kirajzolódnak szemeim előtt. Szőke barátom az ágyat nyomja, és folytott hangon veszi a levegőt. Tényleg sír.

- Niall… - szólítom meg, mire rögtön felül.

- Menj ki – mondja rezzenéstelen hanggal. Mégsem sír?

- Mi a baj? Liam azt mondja, hogy szomorú vagy, és sírsz. Hol van…?

- Ki ne mondd! Csak ki ne ejtsd a nevét! Nincs hozzá semmi közöd! – mondja dühösen.

- Niall – szólítom újra, ezúttal meglepődöttség miatt. Most rám haragszik?

- Minden a te hibád! Érted? Minden! – kiáltja zokogva.

- N –nem értem… - dadogok.

- Itt hagyott, a rohadt életbe! Elment.

Lesokkolódok. Alexa elment? Itt hagyta Niallt? Ezek szerint felbontotta a feljegyzésüket?

- Elment Alexa – szólal meg újra.

Ettől féltem.

- Elment, és itt hagyta az eljegyzési gyűrűjét. És azt írta, hogy nem szeretne többet látni. Egyikünket sem – hadarja el zokogva.

Leroskadok a földre. Nem hiszem el. Ez azért van, amiért tegnap végre lezártunk kettőnk között mindent? Ez azért van, mert szeret, és most fáj neki? Fáj neki az egész annyira, hogy soha többet nem akar minket látni?

Vagy, mert, engem és Niallt is szereti. Ez itt a probléma. Tegnap Lola ráébresztette, hogy ezt nem teheti Niallel. Nem lehet a barátnője, menyasszonya, felesége, ha még egy picit is érez valamit irántam. Hát persze, hisz’ a saját fülemmel hallottam, mikor Lola ezt vágta Alexa fejéhez.

„És most már nem csak azért telt be a pohár, mert Harryt átbasztad, hanem azért is, mert szegény Niallt eteted. Az egy dolog, hogy ő azt mondja neked, hogy ami volt, nem érdekli, mert, hogy a múltban történt. De mintha a jelen más lenne, könyörgöm! Belegondoltál egyszer is, Niallnek milyen lehet? Édesem, nem lehetsz ilyen fafejű! Két srácot szeretsz egyszerre.”

És, persze Lolának teljesen igaza van. Én is így gondolom. És talán jobb is, hogy Alexa elment.

Mégis nagyon nagy bűntudatot érzek. És nem bírom így látni Niallt.

2013. augusztus 31.

Fejemre tolom fekete Ray Ban napszemüvegem és mosolyogva integetek Lolának, aki az unokaöccsével épít homokvárat. Barcelonában vagyunk, segítettem Lolának elköltözni a szüleitől, beköltözni az új házába, melyet édesapja és édesanyja vásárolt neki. Egy hete csak pakoltunk és takarítottunk, na meg persze vásároltunk, és ma, mikor az anyukája megkért minket, hogy vigyázzunk a húga kisfiára, nagy örömmel mondtunk igent. Alig vártuk, hogy kiszabaduljunk a négy fal közül és lazítsunk egy kicsit a homokos tengerparton.

- Tök gázul érzem magam, amiért iderángattalak a szabadságod alatt, és eddig meg sem álltunk, csak pakoltunk – mondja Lola bűnbánóan, mikor a kissrácért sétálunk egymás mellett az utcán.

- Ugyan már! A költözés ezzel jár! Örülök, hogy segíthettem. Annak meg még jobban, hogy be is szállhattam a költségeidbe, és hogy, kaptam egy külön szobát – nézek rá vigyorogva, mire ő is elmosolyodik.

- Ez a legkevesebb Harry, ezek után – sóhajt.

- Ugyan már, ne emészd magad emiatt!

- Oké – sóhajt fel. – Itt is vagyunk. A házuk mögött pedig lemegyünk a partra, oké? – vigyorog végre.

- Oké.

Érzem, ahogy a nap égeti a bőröm, majd mikor már nem bírom, felpattanok, és elrohanva Loláék mellet, belegázolok a vízbe.

- Nézd! – hallom még Lolát, ahogy Benjinek szól, mielőtt nagy csobbanással elmerülök a hűs habok között. Arra jövök fel, hogy a kissrác édesen kacarászik, Lola pedig mosolyogva figyeli.

- Menjünk, menjünk! – mutat felém Benji, mire Lola feláll, felállítja a kicsit is, és ráadja az úszógumit. Felkapja az ölébe, mire Benji felvisít és tovább kacarászik, Lola pedig nagy léptekkel elindul felém a kicsivel az ölében. Elvigyorodom és a szemem végigjártatom napbarnított testén, aztán zsupsz, ott vannak a kellemes hőmérsékletű vízben mindketten, mellettem. Benji kis kezeivel a vizet csapkodja, kiáltozik és nevet, Lola pedig a kicsit figyeli kuncogva.

- Hihetetlen édes! És még mindig nagyon hasonlít rád – utalok vigyorogva a visítozásra. Mintha tényleg Lolát hallanám. Rám ölti a nyelvét. Benji abba hagyja a csapkodást és a visítást, szája ’o’ alakot formál, miközben felváltva rám, majd unokanővérére néz, végül leutánozza Lolát és ő is rám ölti a nyelvét.

Felnevetek, és azt kiáltozom Lolának, hogy ugye én megmondtam, megmondtam, hogy a kisfiú nagyon hasonlít rá, Lola pedig maga felé fordítja Benjit és elkezd neki magyarázni, hogy Harry bácsi mennyire gonosz volt velük.

Kis idő múltán visszatérek a szárazföldre a napágyamhoz. Leülök és előveszem a telefonom. Amíg várakozok, hogy betöltsön a twitter iszok hideg vizet a hűtőtáskából, majd kényelmesen hátradőlök, és a híreket kezdem böngészni.

Két hét telt el azóta, hogy Alexa ott hagyta Niallt, de még mindig mindenütt az van, hogy a sztárpár szakított. Utálom magam, amiért ezt tettem a legjobb barátommal. Éppen ezt akartam elkerülni, mikor elutasítottam Alexa közeledését anno. Azt akartam, hogy Niall boldog legyen az általa szeretett nővel, még, ha az Alexa is, és én pedig, elfelejtsem az egészet.

És Niall hiába látta be, hogy én nem tehetek semmiről – ami szerintem nem igaz, és amiről a srácok, valamint Lola győzte meg őt – lelkiismeret furdalásom van. Nem akartam ezt.

És tulajdonképpen Alexa az, aki elrontott mindent. Én mindent megtettem, hogy ne történjen ez a legjobb barátommal, hogy ne törjem össze a szívét, és Alexa minden igyekezetem ellenére egy éjszaka alatt lerombolta ezt. Ő zúzta össze Nialler szívét, ő bontotta fel az eljegyzésüket, és ő hagyta ott őt!

Hiába, ha előtte te ébresztetted rá, hogy ezt kell tennie…

És mégis… valahol örülök, hogy lezártuk mindannyian ezt a bonyolult utat, és nem bánom a szomorkodással töltött egyetlen percet sem. Mert Alexa és az iránta érzett szerelmem megtanított élni, és valóban szeretni.