#12. - Te hülye, a Csipkerózsikában nincsenek törpék!

Dear readers

Itt is lennék az új résszel.:) Nagyon- nagyon köszönöm az előző részhez érkezett öt tetszik pipát és három kommentet.*-* Eszméletlen boldoggá tetettek vele, és nagy- nagy örömmel írtam/írom a következő részeket, a pár sor kedves szavak miatt.(: Remélem most is kapok visszajelzéseket és remélem, hogy a tizenkettedik rész is elnyeri a tetszéseteket. A sulihoz pedig utólag is sok sikert mindenkinek, legyetek jók, tanuljatok!:p Mellék információként leírnám, hogy a "történetben lévő" Take Me Home turné, pár nappal később kezdődik, mint az eredeti. Csak ennyit akartam.:) Jó olvasást!

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 23. -24. -25.

Este a mai délután eseményein gondolkodva fekszek le. Ma Alexa megfogta háromszor a kezem. Első alkalommal nem húzta el, és sokáig egymás szemeibe bámulva álltunk. Másodszor, mikor kisegítettem a csónakból, de utána, rögtön el is vette a kezét. Harmadiknak, pedig, mikor a földön ültünk, arrébb a többiektől, a falevelek között, és megnyugtatott a turnéval kapcsolatosan. Utána egymás kezét fogtuk végig. Én éreztem, és tudtam, de nem mertem elhúzni, mert akkor feltűnt volna neki, vagyis minden bizonnyal megfeledkezett róla. Aztán mikor felálltunk, hogy odamegyünk a többiekhez, akkor tűnt fel neki, akkor már zsebre vágta kezeit. Ma elpirult, kétszer. Először, mikor a kocsiból kisegített, és fogtuk egymás kezeit, másodszor pedig, mikor felálltunk a földről, hogy odamegyünk a többiek közé. Ma Gemma rádöbbentett, hogy amit Alexa iránt érzek, az nem más, mint a szerelem. Visszafelé evezve megálltunk a tó közepén, és a srácok csónakját figyeltük, nevetve, mivel összekaptak az evezési technikán, mire Louis beleesett a tóba. Alexa felállt, hogy segít neki, mert a srácok annyira nevettek, hogy ez eszükbe sem jutott. Niallel közelebb eveztünk, de Alexa megcsúszott, és majdnem a vízbe esett, ha nem kapom el a derekánál, és nem rántom az ölembe. Összekuszálódva nevettünk egymáson, utána pedig Alexa megköszönte és inkább visszaült Niall mellé, aki döbbenten figyelte az eseményeket. Louis végül kikászálódott a mi csónakunkba, besértődött a fiúkra, és így indultunk visszafelé. Mikor az ölemben ült, és a kezeim a derekára voltak fonódva, és csak nevettünk együtt, akkor teljesen olyan volt, mintha Alexa az én barátnőm lenne. Egymás karjaiban hahotáztunk, és senki sem zavart meg. Mintha ezt is csak álmodtam volna, bár tudom, hogy ez a valóság volt. A mesés valóság!

*

Másnap reggel az isteni illatokra ébredek, melyek a szobámba szállnak, pontosabban, az orromba, hogy felébresszenek engem és korgó gyomrom is. Azonnal a konyha felé veszem az irányt, ahol már mindenki lent ül, anya, nővéremet és apát is előcsalogatta.

- Jó reggelt kisfiam! – lép mellém rögtön anya és puszit nyom a fejemre, majd vissza is tér a tűzhelyhez és tányérra helyezi a reggelit.

- Jó reggelt! – mondom rekedtes hangon, majd megköszörülöm a torkom. Apa szokásához híven egy újságot olvasgat, miközben kávézik, Gemma pedig könyököl az asztalon, és támasztja a fejét, nehogy visszaaludjon.

- Jól gondolom, hogy ma rengeteg dolgod lesz? – kérdezi anya, miközben elém helyezi a reggelit.

- Köszönöm. Igen, ide- oda fogunk szaladgálni. És még nem pakoltam semmit.

- Még nem pakoltál semmit? – döbben le anya.

- Hát Paul, már napokkal ezelőtt szólt, csak jöttetek ti, meg a próbák és nem volt időm, de ma megcsinálom!

- Hát azt nagyon is remélem!

- Jó étvágyat! – terelem a szót vigyorogva.

Reggeli után rohanok az arénába, de most nem állok meg a rajongóknál. Köszönök nekik, majd be is rohanok. A srácok utánam érkeznek meg és neki is vágunk a próbának.

*

Hangpróba után, ökörködünk még a színpadon, elmagyaráznak még néhány dolgot, majd Paul visz minket Louhoz, a stylistunkhoz, hogy a holnapi ruhákat felpróbáljuk, esetleg ha valakinek nem jó valami, még újat tudjunk választani. A ruhapróbával is hamar megvagyunk, majd Paul utunkra enged minket, én pedig hazafelé veszem az irányt, hogy most már tényleg összepakoljak. Közben az idő elég hidegre fordul, nincs már olyan gyönyörű napsütés, mint tegnap. Miután megvagyok a pakolással, átviszem a bőröndöket a fiúkhoz, és ott egy kupacba rakjuk, hogy reggel majd tudják innen vinni az összeset, majd ráérősen lehuppanok a szürke kanapéra.

- Na, mi az Hazz? – ül le mellém Liam, azzal a lendülettel a combomra csapva.

- Semmi. Veled?

- Izgulok – vallja be, fejemet felé fordítom és bíztatóan rámosolygok.

- Nem csak te! De ne görcsölj, minden rendben lesz!

- Persze, tudom.

- Családod eljön holnap?

- Hát, ha minden igaz, akkor együtt érkeznek Louis családjával.

- Ó, értem.

Mindketten csöndben maradunk, és a tévét bámuljuk, ami halkan szól. Hátradőlök, kicsit lentebb csúszom, lehunyom szemeim és mikor legközelebb kinyitom már hét óra. Szemeimet megdörzsölöm, felülök, merthogy idő közben elfeküdtem, és körbe nézek. Zayn velem szemben egy fehér bőrfotelben szintén kinyúlt. Felállok, és a konyhába indulok, elhúzom a toló ajtót, ami elválasztja a két helyiséget és belépek. A többiek mind bent ülnek, a bárszékeken a pultnál, Niall szendvicset eszik, Liam és Louis pedig egy- egy erdei gyümölcsös yoghurt –ot kanalaznak.

- Megébredtél Csipkerózsika? – kérdezte vigyorogva Louis, mire meglöktem és a hűtőhöz masíroztam.

- Ha én Csipkerózsika, akkor Zayn…? – vonom fel a szemöldököm.

- A hét törpe – vágja rá tök természetesen, én meg felröhögök.

- Te hülye, a Csipkerózsikában nincsenek törpék! – mondja fejét csóválva Liam.

- Ó, tényleg. Nem baj. Akkor is a hét törpe marad.

Előveszem a tejet, kiöntök egy pohárba, majd megiszom mindet, és visszarakom a hűtőbe a félig teli dobozt. Utána a mosogatóba helyezem a poharam és letörlöm a szám.

-  Na, srácok, én asszem’ megyek. Anyuék otthon várnak.

- Ó, persze, menj csak főtt kaját enni! – horkan fel Louis.

- Mit meg nem adnék egy jó rántott szeletért… - sóhajt fel ábrándozva Liam.

- Mehetek veled? – pislog teli szájjal Niall.

- Igazából, anya mindig egy egész hadseregre valót főz, szóval jöhettek kajálni.

Niall az utolsó falatot betömve pattan fel Louissal együtt. Zayn éppen akkor sétál be kómásan a konyhába.

- Szép estét törpe! – köszönti Louis, mire belőlem és Niallből előtör a hahotázás, szegény szöszke majd’ megfullad, mert még szendvics is van a szájában. Feje elvörösödik, összegörnyedve nevet, Louis, jól szórakozik rajta, Zayn semmit nem ért, Liam meg Niallnek magyarázza, hogy ne köpje ki a szájában lévő kaját. Végül Nialler megnyugszik, bár ha Louisra vagy Zaynre néz, elkapja a nevetés, de már nem annyira, és az ételt is lenyeli.

- Zayn, öltözz fel, megyünk hozzám enni! Anya főzött.

- Umm, sietek! – túr gyorsan a hajába, majd vissza is fordul, és a nappalin átcaplatva dübörög fel a lépcsőn a szobájába. Tizenöt perc múlva útnak is indulunk sétálva, mert a kocsimat ott hagytam a garázsban, tekintve rá, hogy egy jó ideig nem ülök bele és nem is indítom.

Csendben sétálunk egymás mellett, kezeimet zsebre dugom, és összehúzom magamon a kabátot, mert hideg szél fúj. Ahogy látom, a többiek is ezt teszik. Behúzom a nyakam, és úgy megyek tovább, mikor a fűben meglátok valamit csillogni, így megállok és leguggolok.

- Hé, mi az Harry? – állnak meg a többiek is. Niall leguggol mellém, én pedig kezembe veszem a kis fényes tárgyat. Egy nyaklánc az, gyönyörű kismedállal.

- Hű – nyögi ki mellettem Niall, én pedig ujjaimmal lesöpröm róla a földet.

- Mit találtál? – kérdezi Louis. Felállok és felé mutatom.

- Egy nyaklánc. De szép! – mondja.

- Mutasd csak – furakszik Liam Niall és közém, majd elveszi a nyakláncot és úgy nézi meg. Megmutatja Zaynnek is és visszaadja.

- Nem semmi!

- Vajon ki hagyhatta el? – tűnődik Louis.

- Nem tudom, de bánhatja! Gyönyörű nyaklánc – válaszol Niall.

- Harry, menjünk tovább, mert hideg van! – érinti meg a vállam Liam, én pedig zsebre vágom.

- Menjünk!

Otthon, mint sejtettem, anyu főzött. Mind jól laktunk, majd utána a srácok elmentek. Megmutattam a nyakláncot Gemmának, aki irigykedve nézte, majd feltette a kérdést, aminek válasza már régóta motoszkál bennem:

- Kinek adod oda? – visszaadja a kezembe, én pedig összezárom az öklömbe.

- Hát én… Én Alexára gondoltam, de túl feltűnő lenne. Vagyis ha odaadnám neki, ő pedig hordaná, a srácok tuti kiszúrnák. És akkor jönnek a kérdések, miért pont neki adtam oda. Pedig amint megláttam, egyből ő jutott eszembe. Olyan szépen mutatna a nyakán – ábrándozok és Gemms is elmosolyodik.

- Bizony, örülne neki! Gyönyörű.

- Nem tudom, mit csináljak.

- Amit a szíved diktál Harry! – mondja Gemma, majd egy jó éjt puszi után magamra hagy. Elmegyek lefürdeni, majd visszabújom az ágyamba. A nyakláncot az éjjeli szekrényre helyezem a telefonom mellé, s lassan elnyom az álom.

*

Reggel hóesésre ébredek. Nagy pelyhekben hullik a hó, az utak latyakosak, a háztetőket már befedte a fehér takaró. Na, erre biztos nem számítottam!

Ráérősen felöltözök, fehér pólót veszek magamra, fekete farmerrel és csizmával. A fehér pólóra szürke kötött pulóvert veszek, és egy kék szövet kabátot veszek elő a szekrényem mélyéről.

A kabáttal a kezemben leindulok, és a konyha felé veszem az irányt. Anya amint meg lát elmosolyodik és kirakja a reggelim, majd egy puszi után rohan is, ők már most nagyobb lázban vannak az első koncert miatt, mint én.

Te jó ég! Ma van az első koncert!

Páni félelem lesz úrrá rajtam, torkomba gombóc növekszik, kezeim izzadni kezdenek, gyomrom fel- le, liftezik. Ó, és valószínűleg ez így lesz egész nap.

*

- Srácok, próbáljatok már figyelni ide egy kicsit! Énekeljük már el egyszer utoljára az I want –ot és mehettek öltözni.

- Halljátok? Sikítozás – vigyorog Louis.

- Az aréna elől így idehallatszik? – döbben le Niall.

- Ezek szerint. Hé, milyen lenne, ha most kimennénk? – teszi fel a kérdést Zayn, Paul meg azonnal mellettünk terem.

- Eszetekbe ne jusson! Darabokra szednének titeket! Inkább az I want –ot utoljára, normálisan és mehettek Louhoz.

Paul örömére végre eljut a tudatunkig és mikor felcsendülnek az első dallamok, kapcsolódunk is be.

- Hé, szerintetek hallják most, hogy ezt énekeljük? – vág a dal közepébe Louis, mire mindenki elhallgat, Paul meg a kezeibe temeti a fejét.

- Hallották. Csak, hogy most már nem énekeltek! – förmed ránk hangosan, mire mind összerezzenünk.

- Bocsánat – motyogja lehajtott fejjel Louis.

-  Előről! – kiáltja Paul és újra kezdjük a dalt.

Nagy nehezen végig énekeltük, utána pedig, mint akit puskából lőttek ki, rohangáltunk össze vissza az arénában, mikor Louhoz kellett volna szaladnunk. Sebaj!

Niall megtalálta a kajás asztalt, Louis gördeszkával száguldozott, Liam labdával futkos, Zayn pedig egy tükör előtt áll és kidugott nyelvvel igazgatja a haját, majd elkezd beszélni a tükörképéhez és különböző pofákat vág, miközben fotózza magát. Én meg csak állok, és bámulok ki a fejemből, miközben körülöttem mindenki szaladgál, nevet és feldobódott az első koncert miatt. Én e helyett izgulok, görcsölök, és rémesen rosszul érzem magam. Inkább megkeresem Lout és egy kanapét, ahol elfeküdhetek egy kicsikét.

- Harry, merre vagytok már?? Itt kéne lennetek már tíz perce! – „köszönt” Lou, majd szorosan megölel.

- A többiek felpörögtek és össze vissza a vannak az arénában – motyogom.

- És te? Csak nem a lelkiismereted húzott ide? – vigyorodik el, én pedig elindulok a kanapéhoz, lehuppanok. – Hé, Harry, baj van? – jön mellém és leül, lábaink összeérnek, kezét a vállamra teszi.

- N –nem tudom. Izgulok.

- Ó, Harry, ez természetes! Jó, hogy izgulsz. De minden rendben lesz! A srácokkal nagyszerűek lesztek! Ne légy már emiatt most ilyen kedvetlen! Ennél még az is jobb, hogy késtek és nem jöttök időben – mondja nekem meg halvány mosoly kúszik az arcomra. Lou mindig tudja, mit mondjon, amivel felvidíthat. – Meséltem már, hogy a minap Lux beöltözött nekem?

- Komolyan? – mosolyodom el és felvont szemöldökkel nézek Loura.

- Hát bement a szekrényembe, lerángatott egy csomó cuccot, magára húzta, majd nem tudom, hogy sikerült neki, de lebotorkált magas sarkúban a nappaliba ahol voltam és azt mondta, hogy most ő olyan, mint én.

- Ne már! – nevetek fel.

- De bizony! És ott állt a gönceimben és várta, hogy mit reagálok. Én meg lefotóztam.

- Tőled nem is vártam mást Lou! - kuncogok és ő is elmosolyodik. Sikerült elérnie, hogy ne szorongjak tovább.