#7. - A karjaimban tartottam azt a nőt, akit soha többé nem akarok elengedni

Dear readers

Azért csak ma rakom ki a részt, mert az előzőhöz csak egyetlen pipát kaptam, ami rosszul esik. Máskor többen pipálnak, megjegyzést is kapok, legalább egyet. Ugye mivel ez most nem jött össze, ezért csak most rakom fel a részt. Remélem, ehhez több visszajelzést kapok, mert nekem, igenis nagyon számít az olvasóim véleménye! Jó olvasást!

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 21. - 22.

Vacsora után megjelenik Paul.

- Srácok, üljetek le! Hol van már megint Niall? – csattan fel, ahogy észreveszi, hogy szőke barátunk még nincs itt.

- A barátnőjével – válaszol Liam.

- A barátnőjével? Úgy a barátnőjével?

- Igen – feleli Louis.

- És én erről mégis miért nem tudok? Egyáltalán ki az??

Végszóra betoppan Niall. Haja kissé kócos, és az arcán egy rúzsfolt van, amin nevetni kezdünk.

- Bocsi, miről maradtam rá?

- Ideje, hogy idetolod a képed. Ki is a barátnőd?

- Ó, igen, épp őt fuvaroztam haza.

- De mi a neve?

- Alexa. Alexa White. Miért?

- Az a lány? – kerekedik el Paul szeme, Niall meg kuncogni kezd.

- Igen, pont ő.

- De hát ő Emmának dolgozik.

- Igen, tudom – bólint.

- És mit mondtam Emmáról?

- Jaj, Paul, ne izélj már! Alexa nagyon rendes lány. Mit érdekel minket a testőre – forgatja kék szemeit.

- De hát akkor is – dadog Paul. – Ha megtudja, hogy ti együtt jártok, akkor majd ellenem fordítja. Gonosz egy nő!

- Paul, légy szíves! Nekem Emmához semmi közöm és nem is lesz.

- De majd elvesz titeket tőlem. A fiaimat – kapja el Zayn és Louis nyakát, majd magához húzza őket.

- Paul, ez baromság – mosolyodom el. – Nem lennénk olyan bolondok, hogy itt hagynánk az apukánkat.

- De ti befolyásolhatóak vagytok!

 - Nem is igaz! – kiált fel Zayn.

- És naivak.

- De hééééj! – rázza a fejét hevesen Malik.

- Mondtam már, hogy gyerekem lesz?

- Mi? Mi van? Mi erről miért nem tudunk? Egyáltalán kitől? Barátnőd van? Mióta? – borul ki Zayn.

- Erről beszéltem – néz ránk Paul, mi pedig nevetni kezdünk.

- Mi? Ezt most nem értem!

- Nem lesz gyerekem és barátnőm sincs. Ha becsajoznék, akkor ti tudnátok róla elsőnek.

- Remélem is! – bólogat sértődötten Zaynee, Paul meg nevetve megrázza a fejét.

- Na, akkor tessék, mindenkinek egy, ne veszítsétek el. Itt a dallista, amit már tudtok, de nem baj, hagy legyen csak meg papíron. Ja és kérem az összes számnak a szövegét legalább három példányban. A helyszínek listája és az időpontok. Nézzétek át és várom a kérdéseket. A turné vége hivatalosan november harmadika, akkor adjátok az utolsó koncertet. Utána hosszú szünet, karácsony, szilveszter satöbbi.

- Szerintem minden szuper! – szólalok meg kis idő után.

- Remek. Többiek?

- Minden stimmel. Jó lesz – mosolyodik el Liam.

- Szerintem is. Csomagoltatok már néhány cuccot? Nem ruhákra gondolok, mert azok nem kellenek, minden megvan, bár alsógatya nem ártana.

- Én már sorrendbe raktam a hajlakjaimat és becsomagoltam a hajszárítóm.

- Igen, erre gondolok. Ami még szükségesek. Jó lenne, ha ezek holnap délutánra már meglennének.

- Rendben Paul, akkor összepakolunk holnap próba után.

- Nagyszerű. Holnap kilencre várlak titeket a stúdióban, de nyolcra is jöhettek, ha gondoljátok – áll fel vigyorogva.

- Isten ments! – nyög fel Zayn.

- Én is így gondoltam! Jó éjszakát srácok!

- Jó éjt Paul – feleljük egyszerre kórusban.

- Ja és Niall – jön vissza.

- Igen?

- Az arcod – mutat oda vigyorogva, mire Niall odakap és erősen megdörzsöli, Paul meg nevetve távozik.

- Mi van ott? – kérdezi Nialler.

- Rúzs folt – vigyorog Louis. Niall fülig vörösödik, mi meg hahotázásban törünk ki.

- Nem vicces – motyogja. – Egészen idáig ott volt és nem szóltatok róla?

- Jól mutattál – vigyorog Liam. Niall feláll és távozik a szobájába és lassan mi is szétszéledünk. A szobámba megyek, levetkőzöm és ágyba bújok, majd rögtön felmegyek twitterre, megkeresem Alexát, és egyből bekövetem. Ezután nézegetem még kicsit az oldalát, képeket, videókat nézek, amik persze mind megmosolyogtatnak. Mélységesen elálmosodom, és szemeim ólommá válnak, így kikapcsolom a telefonom, nyakig betakarózom, és rögtön el is nyom az álom.

*

Álmomban egy ismeretlen helyen jártam. Kerestem valakit, nevét többször is kiáltottam, de már nem emlékszem rá. Városokon mentem keresztül, embereket kérdezgettem, látták –e, azt, akit kerestem, de senki sem tudott segíteni. Aztán egy nagyvárosba értem, ahol az épületek tetején, és oldalán, hatalmas plakátokon Alexa volt elképesztően gyönyörű mosolyával. Megnyugodtam, lassítottam a tempón és a plakátokat nézegetve kerestem tovább. Egy magas épületbe tértem be és hosszú lépcsősorokon tartottam fel. Felértem és velem szemben egy ajtó volt. Kinyitottam, pedig arra számítottam, hogy zárva lesz. Az épület tetején voltam. Közelebb sétáltam, és a korlátnál megpillantottam Alexát. Barna, hullámos haja lobogott a szélben. Száján most is a csodaszép mosoly ült. Kezével integetett nekem, és vidáman hívott maga felé. Gondolkodás nélkül elindultam eléje. Mikor már szinte csak egy méter volt közöttünk, megálltam. Kezét a vállamra helyezte, és belém kapaszkodva lábujjhegyre állt. Még mindig édesen mosolygott, amitől nekem is magától vigyorra kunkorodott a szám. Közel hajolt hozzám, orrunk majdnem összeért. Száját óvatosan nyomta enyémre. Kezeimet a derekára raktam, és magamhoz húztam, egyik kezemet felvezettem hátán, és azt kezdtem simogatni. Már- már kétségbeesetten kapaszkodott pólóm gallérjába, végül kezeit a nyakam köré fonta, miközben még mindig csókolóztunk. Szédületes mámorba estem, csókja édes volt és sürgető, mintha nem lenne időnk. Engem egyszerre fogott el a megkönnyebbülés és a boldogság. A karjaimba tartottam azt a nőt, akit soha többé nem akarok elengedni.

Reggel mosolyogva ébredek. Számon érezem Alexa édes ajkait, csodálatos csókját. Mintha tényleg megcsókolt volna. Egész nap ki sem tudom verni ezt a fejemből. Hangpróbán Paul nagyon megdicsér, mert szívvel- lélekkel énekelem az összes dalt, és ilyet régen tapasztalt már nálam. Pedig én csak Alexára és az álmomra gondolok. Hangpróba után leválok a többiektől és indulok a lakásomhoz, mert anyuék bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Előhalászom a kulcscsomóm, kinyitom az ajtót. Bemegyek, lerúgom a cipőmet és beljebb megyek. Mindenütt ablakot nyitok szellőztetni, aztán körülnézek. Körbe járom a szobákat és elégedetten dőlök le a kanapéra. Semmi sem hiányzik, a bejárónő is szép munkát végzett. Ekkor eszembe jut, hogy kaja, az viszont egyáltalán nincs itthon, de ahogy anyut ismerem, biztosan főzött valamit, amit elhoz. Csakhogy az maximum nekem elég, ezért felkapom a telefonom és egy élelmiszerüzletből rendelek egy nagycsomó kaját. Utána a Nando’s –t hívom, és rendelek valamit vacsorára. Utána bekapcsolom a tévét, kezeimet a tarkómra rakom és elfekszem. Már majd elaludtam, mikor csengettek, így szemeimet megdörzsölve állok fel és megyek az ajtóhoz. Kinyitom a nagy kaput, hogy be tudjanak állni a garázsba a kocsim mellé. Feltárom a bejárati ajtót, és pár másodperc múlva nővérem zuhan a nyakamba.

- Hello Gemms – mosolyodom el.

- Szia, Öcsi! Hiányoztál – csimpaszkodik rám, én pedig nevetve megfogom a bőröndjét és az ölemben vele beljebb sétálok. Leülök a kanapéra, Gemma pedig végre kimászik az ölemből és az arcomat kezdi fürkészni, majd puszit nyom oda. Bejön anya és apa is, én felállok, hogy meg tudjam ölelni őket.

- Szerbusz, kisfiam! – zár a karjai közé édesanyám.

- Szia, anyu! – nyomok puszit az arcára, majd ő is ugyanezt megteszi velem. Elenged, és átengedi a helyet apának. – Örülök, hogy te is eljöttél! – ölelem meg őt is.

- Hát persze kisfiam! – mosolyog.

- Mikor jöttél?  Mesélj! Mi újság a fiúkkal? Minden rendben?

- Előttetek jöttem egy fél órával, hangpróbán voltunk. A fiúkkal minden rendben. Nialler becsajozott – mosolyodok el halványan és ezzel eszembe jut újra Alexa.

- Ú, tényleg? – kuncog Gemma. – Harry, Niallnek hamarabb van barátnője, mint neked.

- Ó, tudom Gemms, nem kell az orrom alá dörgölnöd – lököm meg picit, mire felnevet.

 - Harry majd talál akkor magának egy lányt, mikor szerelmes lesz. Ne nyaggassátok már folyton ezzel! – kel védelmemre apa.

- Kösz apu – vigyorgok gúnyosan Gemmsre, aki csak játékosan megforgatja szemeit.

- Na és mióta szerelmes Niall? – kérdezi anyu visszaterelve a témát.

- Hát, egyik este eléggé el volt szontyolodva, én pedig megkérdeztem tőle mi baja. Elárulta, hogy van egy lány, aki aznap nem ment el a randira és azért volt szomorú. Én meg kicsit jobb kedvre derítettem, és másnap, vagyis tegnap, pedig be is mutatta nekünk Alexát. Szerintem te ismered – bököm meg nővérem térdét.

- Már honnan ismerném?

- Alexa White.

- Uram atyám! Találkozni akarok vele! – felnevetek, ő pedig halálosan komoly arccal méreget. – Komolyan mondtam. Hívd fel Niallt, léééééééééééééééégyszi!

- Délután találkozunk velük. Elvihetlek magammal. Persze ha anyu és apu nem bánja.

- Dehogy, menjetek csak! – legyint anyu.

- Víí, komolyan? – pattan fel Gemma és a nyakamba borul. – Köszönöm!!

- Jól van Gemms, tudom, hogy szeretsz! – nevetek, Gemma pedig vigyorogva visszaül anya és apa közé.

- Megkínálnálak tieteket valamivel, de nincs itthon semmi sem, de már rendeltem. Csak idő kérdése, és megérkezik.

- Jól van fiam, ebédeltünk mi.

- Aaaaannyira finomat ettünk!

- Szerintem is jó volt – bólint apa.

- Anyuénál nem jobb – kuncog Gemms és én is elmosolyodom.

- Anyu, csak remélni tudom, hogy hoztál nekem valamit.

- Persze! Kedvencedet főztem!

- Szuper! Farkaséhes vagyok.

Anyu nevet és feláll, majd elővesz egy táskát, ami meg van pakolva edényekkel. A konyhába manőverezik, kivesz egy tányért a szekrényből és kiszedi az edényeket.

- Ti biztos nem vagytok éhesek? – kérdezem.

- Én nem – mondja apa.

- Ahogy én sem – feleli Gemms.

- Egyél csak nyugodtan kisfiam – helyezi elém a tányért. – Jó étvágyat!

- Jó étvágyat! – kiálltja kórusban apa és Gemms.

- Köszönöm – mondom és bekapom az első falatot. – Mmm, ez isteni anya!

- Örülök, hogy ízlik – ül le velem szemben. – Na és mi újság még? Izgulsz a turné miatt?

- Hát. Aha – vallom be. – Várom, meg minden, de azért izgulok!

- Elhiszem. Apáddal arra gondoltunk, hogy néhány városba elkísérnénk titeket a turné elején és végén is. Mit szólsz?

- Az szuper lenne! Hiányozni fogtok nagyon, és tényleg tök jó lenne, ha ott lennétek még néhány koncerten.

- Meg persze, közben is lesz majd olyan, amire elmegyünk.

- Remek anya, nagyon örülök!

- Örülök, hogy örülsz kisfiam!

#6. - Alexa White

Dear readers

Ó te jó ég! Nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon- nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem majdnem egy hónapig! Táborban voltam, költöztünk, nem volt netünk, elutaztunk, és most, hogy végre beszerelték az internetet és hazaérkeztünk, első dolgom volt felrakni a részt. Volt előnye is a hosszú "hallgatásomnak", mert előre tudtam írni, így már megvan jó pár rész. Remélem tetszeni fog a rész, és köszönöm az egy kommentet és a három pipát, valamint az új feliratkozókat!:*♥ Jó olvasást! 

Patricia F.

Harry Styles

2013. február 21.

Felállok. A fürdőbe megyek és levetem magamról a ruháimat. A zuhany alá állok, magamra engedem a hideg vizet. Eleinte borzasztó rossz, de egy idő után teljesen megszokom, és csak állok és állok a hideg vízfolyás alatt. A fejemből próbálok mindent kiüríteni. De a gondolataim mindig egy emelettel lentebb kalandoznak. Miről beszélhetnek? Mit csinálhatnak? Vajon Alexa felismert? Hisz’ a bemutatón a szemembe nézett. Jó sokáig néztük egymást, emlékszem, bátran állta a tekintetem. Meg kellett ismernie. Biztos ismeri a bandát is. Ha már akkor együtt volt Niallel, akkor miért nézett rám úgy? Hisz’ akkor biztosan tudta, hogy Niallel egy bandában vagyunk, tudta, hogy a legjobb barátom. Ráadásul Niall miatt vesztettem el. Elterelte a figyelmem, utána pedig sokáig nem is találtam. Vagy akkor még mindig nem voltak együtt?

Megrázom a fejem. Nem, nem és nem! Most ne ezen gondolkozz! – figyelmeztetem magam és visszatérek a fejem kiürítéséhez. Nagy nehezen, de sikerül mindent kiűzni a fejemből, majd higgadtan, mély levegőket véve tiszta lappal indítok. Tehát. Niall barátnője Alexa. Nem tudni mikor jöttek össze – habár ha lent maradtam volna, és tűrtem volna, szinte biztos, hogy ezzel is okosabb lennék, de mindegy. Ennyit tudunk. Amit meg kéne tudni: eléggé friss –e, vagy már belemélyültek –e, a dolgokba, például kimondták –e már egymásnak, hogy szeretlek. Továbbá, hogy Nialler mennyire szerelmes, habár ez tegnap este már leesett, és eléggé az.

Rendet rakok a fejemben, és nyugodtabban is érezem magam, már amennyire. Teljesen kiázik a bőröm, a tenyerem és az ujjaim ráncosak lesznek, testem hideg, ami nem csoda, hisz’ hosszú percek óta állok a hideg zuhany alatt.

Kiszállok, megtörülközöm, tiszta alsó nadrágot húzok, utána pedig megszárítom a hajam. A hajszárítót visszarakom a helyére, utána megrázom picit a fejem, és a hajamba szántok. Harry, csak pozitívan. Mosolyogj! – kényszerítem magam mosolygásra. Amint sikerül, számat vissza is húzom, mert eszembe jut, hogy még nem mostam fogat. Fogkefémre fogkrémet nyomok és gyors mozdulatokkal megmosom a fogam. Öblögetek, gargalizálok, majd kiköpöm a kagylóba a vizet, és megtörlöm a számat a törülközőmbe. Most újra Harry!

Elmosolyodom, gödröcskéim megjelennek. Ilyen mosollyal kell Alexa elé állnod, köszöntened, és addig, amíg el nem tűnik a látókörödből így kell mosolyognod!

Szörnyen nagy álarc mögé rejtőzök, melynek külseje csupa vidámság, és a régi Harry. Belseje pedig kétségbeesés, álmodozás. Nem baj, ez kell nekem ahhoz, hogy megszerezzem Alexát!

Szekrényem elé állok és egy ismeretlen ütemet dobolva a lábammal nézelődöm, hogy mégis mit vegyek fel, amivel Alexa igazán nagyon felfigyel rám. Kihúzom a polcról az egyik fekete csőnadrágom, majd az időjárásra tekintettel, választok egy vékony zöld hosszú újút és a póló alá rejtetem a nyakláncom. Felveszem szokásos barna cipőmet, majd telefont a zsebembe csúsztatom és az egész alakos tükör elé állok. Végigmérem magam, hajamba túrok, így rendezetlen tincseim végre a helyükre kerülnek. Azt hiszem, készen állok!

Következő, pillanatban már a lépcsőről robogok lefelé. Megállok a folyosón, mely a bejárati ajtóhoz vezet és hallgatózom kicsit. A hangok egyértelműen a bal oldali szobából, a nappaliból jönnek, ám lépteket hallok a konyhából is, és mire beiszkolhatnék Liam már mellettem áll.

- Beléd meg mi ütött?

- Mi? – tetetem a hülyét.

- Felrohantál, mint egy idegbeteg, ahogy megjelent Niall és a barátnője.

- Nem is voltam idegbeteg! – csattanok fel, ám túl hangosan, ezért Liam kezét a számra tapassza.

- Halkabban már, te hülye! Szóval?

- Nem voltam idegbeteg

- Akkor vagy – szólt közbe, én pedig legcsúnyább tekintetemmel nézek rá.

- És nem is vagyok. Csak hallottam csörögni a telefonomat odafentről és azért szaladtam. Azt hittem Paul.

- Na és ő volt?

- Nem! Anyukám hívott.

- Ó, értem már. Akkor szerintem ideje lenne bemenni és bocsánatot kérni tőlük.

- Azonnal apu!

- Ne gúnyolódj! – lök meg kicsit, én pedig félre tolom az ajtót és nagy- nagy mosollyal belépek a szobába.

- Sziasztok! – köszöntök mindenkit és fenekemet lehelyezem Zayn mellé. Nem dőlök hátra, nem is előre, csak olyan normálisan, ahogy egy bocsánatkéréshez méltó. – Szeretnék elnézést kérni az iménti felrohanásom miatt, csak a telefonom csörgött és fontos hívást vártam – kezdek bele még mindig mosolyogva és Nialler kék szemeibe nézek ahol se haragot, se semmilyen negatív jelet nem észlelek. Csak boldogan mosolyog, talán a szokásosnál, még boldogabban.

- Én nem haragszom – jelenti ki.

- Na és kegyed? – fordulok a bájos lány felé, aki rám néz és szemeit mélyen az enyéimbe fúrja.

- Semmi gond, de szólíts csak Alexának.

Á, tehát Alexa! Mennyire illik hozzá ez a név.

- Harry - nyújtom jobbosom, mire megfogjam kezem és megrázza kicsit. Tenyere meleg, tapintása kellemes. Bőre puha és selymes és nem bírom megállni, hogy hüvelykujjammal végig ne simítsak kezén. Zavartan elhúzza, én pedig remélem, hogy a többiek ezt nem vették észre. De nem látok egyetlen csúnya vagy döbbent szempárt sem, így megnyugszom. Most már hátradőlök Zayn haverom mellé és hallgatom a beszélgetést, majd próbálok bekapcsolódni.

- Na és Alexa, dolgozol valahol? – szegezem neki a kérdést mosolyogva, mire ő is elmosolyodik. Hú, anyám annyira gyönyörű.

A fiúk döbbenten bámulnak rám, én pedig megijedem, vajon mi rosszat mondhattam.

- Te nem ismered fel Őt? – bokszol a vállamba Zayn.

- Nem. Kéne? – túrok a hajamba, közben az agyam pedig ezerrel pörög. Ki lehet ő? Egyáltalán mi rosszat kérdezhettem ezzel?

- Harry ne már. Ő Alexa White! Nem lehet, hogy nem ugrik be ki ő! – hitetlenkedik Louis, én pedig még erősebben kutatok. Alexa White. Alexa White. Alexa White!

- Te jó ég – esik le.

Niall és Alexa felnevet, a többiek pedig a fejüket a kezükbe temetik. Ez, de ciki Harry! Mondd miért nem jutott eszedbe, hogy ő egy csodálatos énekesnő? Több tehetség szorult a kisujjába, mint belém és valljuk be azért én sem vagyok olyan béna.

- Uram isten, milyen hülye vagyok, ne haragudj! Nem tudom, mi van velem. Tudnom kellett volna. Anyám, hisz’ te rohadt szépen énekelsz – mondom a többiek meg vigyorognak szerencsétlenkedésemen.

- Ó, köszönöm – kuncog, én pedig el is felejtem az iménti kínos szituációt és egyszerűen elveszek Alexa csodálásában. A nevetése, a hangja. A kinézete. A gyönyörűsége. Alexa teljesen elvarázsol, én pedig azt sem tudom, hol vagyok. Már csak azt veszem észre, hogy távozni kívánnak, én pedig kissé kétségbeesem, de összeszedem magam és kikísérem őket az ajtóig.

- Na és Niall remélem, szándékozod még hozni meseszép barátnődet. Keveset tudok még rólad szépségem – bókolok, Alexa pedig alig láthatóan, halványan elpirul, amitől teljesen megjön az önbizalmam. És szerencsére ebből Niall semmit nem vesz észre. Annyira szerelmes, hogy nem látja, mi van az orra előtt.

- Hát persze. Holnapra esetleg kitalálhatnánk valami közös programot, próba után – mosolyog az ír fiú.

- Hát én délutánig stúdiózok, meg táncpróbára megyek a turné miatt, de hívlak, amint szabad vagyok – mondja kedvesen Alexa és puszit nyom barátja arcára. A szerencsés!

- Tényleg te is mostanában indulsz turnézni. Nincs igazam? – terelem gyorsan mosolyogva a témát.

- Igen, egy hét múlva indulunk – néz fel rám. Most veszem észre, hogy nem is olyan alacsony, de hát én mindenkinél magasabb vagyok, szóval ez már nem lep meg.

- Na és, hogyan fogtok így találkozni? Biztos van már valami tervetek.

- Jó néhány város és időpont megegyezik kettőnk turnéjával, ha van, pár szabadnapja majd ő jön, és majd én is megyek – mondja magabiztosan Niall.

- Ó, ez nagyszerű. Akkor gondolom sokat fogunk találkozni – mosolygok sokatmondóan Alexára, aki csak lesüti a szemeit. Talán érti, mire gondolok?

- Naná! – karolja át Niall és puszit nyom a fejére.

- Jól van akkor, menjetek csak fiatalok! – veregetem meg Niall hátát és végig simítok Alexáén másik kezemmel. – Nialler, azért gyere haza!

- Persze – kuncog, majd kézen fogja barátnőjét és lemennek a lépcsőn.

- Viszlát, Alexa, örültem a találkozásnak! – intek.

- Én is Harry, holnap találkozunk!

Mosolyogva bólintok és bemegyek a házba. Az ajtónak dőlök, közben pedig mosolyom szűnni nem akar.

- Hát veled meg mi történt? – méreget furán a konyhaajtóból Louis.

- Én csak… örülök Niall boldogságának! – indulok meg feléje, majd bemegyek mellette a konyhába.

- Én is haver. Aranyosak együtt – ül vissza vacsorájához.

- Szerintem is.

- Pont Niallnek való lány. Szelíd, csendes, gyönyörű.

- Pontosan – komorodom el, mert eszembe jut, hogy még mindig Niall a barátja és nem… én.

- Most meg mi az?

- Semmi, semmi csak eszembe jutott valami – legyintettem és a hűtőhöz mentem. Feltártam, majd a tartalmát kezdtem fixírozni. – Te mit eszel?

- Csokis sütit.

- Louis, este van, valami rendes kaját kéne vacsizni – fordulok feléje félig nevetve.

- Miért? Jó ez! – pillant fel vigyorogva és újabb süti darabkát helyez a szájába.

- Csak fél óra múlva megint éhes leszel.

- Ajj, akkor adj valami „rendeset” – tolja arrébb a tányért, én pedig mosolyogva bólintok és előszedem a makarónit a hűtőből.

- Ez az, amit tegnap előtt csinált Zayn? – csillan fel a szeme.

- Igen, de már csak két adag van, szóval psszt!

- Én ezt, hogy nem vettem észre?

- Ki kéne nyitnod a szemed – forgatom szemeimet és a mikróba rakom az egyik adagot.

- Ugye az, az enyém lesz?

- A tiéd lesz Lou – sóhajtok, ő pedig vigyorogva vesz elő két villát, sajtot, sajtreszelőt és ketchupot.

Leülünk vacsorázni, közben pedig újra felmerül a közelgő turné. Beszélgetünk róla, és elmondja, hogy a családja jelen lesz az első koncerten Londonban.

- Nem tudom, én régen beszéltem anyával – dőlök hátra a széken.

- Hívd fel. Kérdezd meg. Régen találkoztatok már!

- Igazad van Lou – kapom elő a telefonom és anyu számát kezdem keresni. A harmadik csörgés után fel is veszi.

- Szia, anya.

- Szervusz, Harrym. Mi újság?

- Semmi sincsen anya. Nem sokára kezdődik a turné.

- Tudom édesem. Arra gondoltam, hogy a nővéreddel elmennék Londonba.

- Tényleg? – mosolyodom el. – Na és apa?

- Édesapádat még nem kérdeztem meg.

- Gyertek el mind! Kéééérlek!

- Jól van kisfiam, megyek és megkérdezem apád. Most mit csináltok?

- Louissal vacsorázunk.

- Ó, és mit?

- Zayn spagettit csinált. És a maradékot megettük.

- Jól van fiacskám.

- És ti? Mit csináltok?

- Gemmával leültünk filmet nézni.

- Ú, ott van Gemms is? Beszélhetek vele?

- Persze. Gemma, az öcséd van a vonalban.

- Szia Harrryyyyy! Megyünk hozzád, Londonba.

- Szia, nővérkém. Mikor jöttök?

- Holnap.

- Rendben. Akkor elmegyek a laskásomba megnézni mi a helyzet. Hívjatok, ha itt vagytok!

- Jól van Harry. Aludj jól öcsi!

- Te is Gemms! Holnap találkozunk. Ja és apa is jöjjön!

- Jól van. Jó éjszakát!

- Neked is. Szia!

- Na, aludj jól kisfiam. Holnap találkozunk.

- Ti is anyu. És apunak mondjad!

- Rendben. Szia!

- Szia, anyu – bontom a vonalat és a telefont az asztalra rakom, majd Louisra nézek, aki mosolyogva figyel. – Jönnek! – jelentem be boldogan.

- Szuper!